6. fejezet: Istennők firkái

 

Hajdú D. András fotója

Ereje van a napnak az égen, a csillagok fényének, amikor bevilágítják az éjjeli égboltot. Ereje van a folyónak, amelyik elsodorja az orvos kocsiját, a folyó istennőjének, a boszorkánynak csúfolt, félszemű lánynak, a focikapu felé rúgott ladbának, a nagytestvér védelmező karjának, és a mesemondónak. Erejük van a képeknek, amelyek a kongói életet örökítik meg. Hajdú D. András fotói nyomán legendák és felnövéstörténetek születtek, főszereplői istennők és kamasz lányok, anyák és nővérek, falusiak és városban élők.

A témához tartozó fotókat összegyűjtve itt éritek el: Kukucs fotógaléria

Ajánlott életkor: 12-16 év

Hajdú D. András fotója

Részlet Hardi Richard naplójából:

6. fejezet. Átváltozás

 

Hajdú D. András fotója

Világos van – aztán sötét. Nem látok – aztán látok. Most még rossz, most már jó. Most szomorú vagyok, de felvidulok. Minden változik körülöttünk, néha rosszabbra fordul, néha jobbra, ár-apályként hullámzik a világ. Ezúttal olyan alkotásokat gyűjtöttünk egy csokorba, amelyek a változásról, és az ebben rejlő csodáról szólnak. Megelevenedik a gyerekkori játékelefánt, telnek a napok, a napokkal együtt játszik és nő a gyerek. Egy kisfiút csúfolnak, de a furcsasága erővé változik, ami életet ment. Egy fa emberré változik, egy lány fává. A sok változás mögött mégis van, ami állandó. S hogy mi lehet ez? Kövesd alkotóinkat Afrikába, hogy felfedezhesd a titkot!

A témához tartozó fotókat összegyűjtve itt éritek el: Kukucs fotógaléria

Ajánlott életkor: 10-14 év

Hajdú D. András fotója

Részlet Hardi Richard naplójából:

„Lodja, 2024 június. Ugyanaz a kis ház, ugyanaz a szoba. Tavaly jártunk itt, és olyan, mintha semmi nem változna. Itt megállt az idő.
Persze, Kongóban gyakran érezzük, hogy semmi nem változik. Így pláne, ha éves távlatban ugyanoda érkezünk vissza: a házikó áll, az udvar felseperve, tiszta, a fák, növények hűségesen őrködnek. Van is min, hiszen ez a ház kb. százéves lehet, a metodista missziósok építették valamikor 1920-ban. Az pedig, hogy minden olyan érintetlen, a helyiek hűségét bizonyítja. Itt semmihez nem nyúlunk, de mindent őrzünk, hiszen Father John hagyta így, lehet, hogy holnap betoppan, és akkor várja a kész szoba. Közben Father John már régen átlépett a másvilágra, újak meg alig jönnek, akik igen, azok is csak látogatóba.”

5. fejezet: Mami Wata

 

Hajdú D. András fotója

Csipp, csepp, csöpög, locsog, csobog, folyik ömlik és esik, szitál, hullámzik, habzik, sodor és hűsít. Ez a víz, amely lehet forrás, patak, eső vagy éppen könnycsepp. Lehet, hogy egy kút mélyéről kell kinyerni, és olyan is előfordul, hogy elárasztja a falut, és menekülni kell előle. Hordhatjuk a vizet vödörben a fejünkön, és hordhatnak a folyó hullámai a hátukon. A víz éltető erő, és mindig körbelengi egy csipetnyi varázslat. Afrikában mami watának hívják a vízi szellemeket. Leginkább női szellemek, néha sellők. Néha veszélyesek, néha bölcsek, lehetnek kedvesek és segítőkészek, vagy éppen mérgesek.

A következő hetekben ők lesznek az idegenvezetőink, és a vizek világába kalauzolnak bennünket. Együtt énekelnek a ruhát mosó asszonyokkal, teljesítik a hajóskapitány kívánságát, vagy éppen elveszett szerelmünk nyomára lelhetünk. Ahogy a víz szellemei komolyak és fontosak, úgy az Író Cimborák is komolyabb témákat dolgoznak fel ebben a fejezetben, a szövegeket nagyobb gyerekeknek (és gyereklelkű felnőtteknek) ajánljuk.

A témához tartozó fotókat összegyűjtve itt éritek el: Kukucs fotógaléria

Ajánlott életkor: 10-14 év

Hajdú D. András fotója

Részlet Hardi Richard naplójából:

„Ma délután szép nagy vihar volt. A házainkban ilyenkor itt is, ott is nagy tócsák képződnek. A szél a szúnyoghálón keresztül, permet formában befújja az esőt a szobába. Ilyenkor le kell pakolni az asztalról, mert eláznak a dolgaim. Ez nálam igen körülményes mert nagy a bazár...
     Házaink nagy hibája, hogy a padló szintje a talaj szintje alá esik. Ezért ha nagy eső van, szépen befolyik a víz. Szóval én szereztem egy lapátot és elkezdtem árkot ásni, közben kiabáltam a szomszéd testvérnek: Dávid, gyere, mert árvíz van! Semmi válasz. Gondoltam, nincs itthon, mert nem válaszolt. Egy idő után benyitok hozzá, mert hozzá is ömlik be a víz. Hát a testvér az ágyon ül, és szemléli a dolgok folyását, nem hiába ő a házunk nagy filozófusa. No, ezen okulva kezdtem el a házamat kiásni, helyesebben körülárkolni. Jött segíteni a kis barátom is: a 6 éves Kosongo. Nagyon zsivány fickó, és persze állandóan kunyerál. Az iskoláját részben én fizetem, két naponta jön és kér radírt, ceruzát, füzetet, gatyát, krétát, biciklit. Nehéz ellenállni, mert mosolyogva rád néz és elolvadsz... Nos, ő segített, irtó lelkesen kapálta a földet. Utána meghívtam egy kis gyümölcsevésre. Később kérdeztem: mit kérsz még? Akkor sóhajtott egyet, sóvárgó szemekkel rám nézett, és suttogva mondta: kenyeret. Hej, kisember, úgy látszik kenyeret nem igen szoktál enni! Miközben két szelet kenyeret megkentem neki margarinnal, kicsit elgondolkodtam. Eszembe jutott egy történet, amit kisiskolás koromban olvastam: a szegény éhező gyerekek a gazdag nemes úrnál vajas kalácsot kapnak, és életükben először meleg kakaót isznak. Most én vagyok a gazdag nemes? Bizony gyorsan elfelejtjük, hogy körülöttünk az emberek naponta csak egyszer esznek, és kb. mindig ugyanazt.”

4. fejezet: Esőcsepp és gyertyaláng

 

Hajdú D. András fotója

Azt mondják, a gyerekek mindenütt ugyanolyanok. Szeretnek bújócskát játszani, pocsolyában tapicskolni, szívesen esznek tortát, lenyűgözik őket a hatalmas munkagépek, és mindegyiküket megnyugtatja egy anyapuszi. No, de mi történne, ha egy magyar óvodában hirtelen felbukkanna két akfrikai kisfiú? És mi lenne akkor, ha egy bűvös távcsőbe pillantva egy magyar kislány hirtelen egy kongói faluban találná magát, és ott kéne eltöltenie egy napot?

Afrikai utazásunk következő fejezetében olyan meséket és verseket gyűjtöttünk össze, amelyek gyerekszemmel mutatják meg a körülöttünk lévő világot, legyen az óvoda, iskola, falu, vagy éppen az erdőszélen egy kiadós, nyári zápor. Nézzetek bele a bűvös távcsőbe ti is, hátha megpillantjátok az Afrikában integető gyerekeket!

A témához tartozó fotókat összegyűjtve itt éritek el: Kukucs fotógaléria

Ajánlott életkor: 3–9 év

Hajdú D. András fotója

Részlet Hardi Richard naplójából:

„Lassan elhagytuk a várost, és elkezdődött a nagy utazás Kabinda felé. Az ég felhős volt, és féltünk, hogy bármikor eleredhet megint az eső. Hatalmas gázlókon keltünk át, a víz időnként ellepte a motorháztetőt, ilyenkor tanácsos volt becsukni az ablakokat, mert még az utastérbe is becsapott. De nem is ezek voltak az igazán nehéz helyek, hanem egyes laza, homokos részek, ahol a kerekek hatalmas mélyedéseket vájtak ki. Ebben kellett lavírozni, lehetőleg nagy lendülettel átevickélni négy kerékmeghajtással, mert ha megállsz, elsüllyedsz. Autóink jók voltak, így 20-30 km/ órás sebességgel haladtunk. Időnként teherautókat előztünk meg, ezek iszonyúan meg vannak rakva áruval és emberekkel. Nehezebb részeknél leszállítják az embereket, és az autó üresen megy át a homokon, így az emberek az út felét gyalog teszik meg. Az út kb. felénél utolértünk egy beragadt autót. Az emberek ásóval, lapáttal igyekeztek kiszabadítani. Próbáltuk kihúzni, de nejlonkötelünk mint a cérna szakadt el. A mögöttünk jövő teherautó sofőrje ekkor ért oda, és mondta, hogy fizessünk neki 100 dollárt, és akkor kihúzza. Mondtuk, hogy nem vagyunk hülyék, és ha tovább akar menni, húzza ki ingyen. Ki is húzta. és utána vidáman búcsút vett tőlünk.”

3. fejezet: Szemvarázsló

Hajdú D. András fotója

 

Történt egyszer Afrikában, egészen pontosan Kongóban, ahol az esőerdőket ezer folyó tagolja, a hegyek felé pedig a szavanna füve hullámzik, hogy egy távoli vidékről furcsa ember érkezett látogatóba. Más volt, mint az itteni emberek, bőre sápadt, mintha soha nem érte volna nap, és olyan nyelven beszélt, amelyről senki sem hallott, és amelyet senki sem értett. De ennél sokkal különlegesebb tulajdonsága is volt az idegennek: képes volt meggyógyítani az emberek szemét akkor is, ha elveszítették a látásukat. Hamarosan híre ment a nagy, fehér gyógyítónak, és messzi földről érkeztek a szembeteg emberek, hogy újra átélhessék a látás csodáját. Volt, aki napokat zötykölődött úttalan utakon az autójával, de a szegényebbek gyalog jöttek, és kerékpáron tolták, aki nem látott. A gyógyító pedig mindenkit megvizsgált, és akit csak tudott, meggyógyított.

A következő hetekben Dr. Hardi Richard kongói missziójáról olvashattok, hol egészen valóságos, hol mesés formában.

A témához tartozó fotókat összegyűjtve itt éritek el: Kukucs fotógaléria

Ajánlott életkor: 7-9 év

Részlet Hardi Richard naplójából:

„Közben berendezkedtem az egyik szobába, és elkezdődött a rendelés. A betegek háromnegyed része szemüvegproblémával jött. Hát igen, itt láttam csak igazán, milyen nagy szükségük van a falvakban az embereknek szemüvegre. Általában azt mondogatják: nem tudom a Bibliát olvasni! Hej, ti, akik szemüvegeket gyűjtögettetek otthon, tudjátok meg, nagy hasznát veszem most ezeknek!”

„Folytatom a rendelést:
– Doktor, venne egy élő majmot?
– Doktor, 0 méterre jól látok, de távolabb már nem.
– Doktor, 2 dekaméternél tovább nem tudok jól ellátni.
– Doktor, közelre jól látok, de 50 km távolságra már nem igen!
– Hány éves? – kérdezem.
– 1958 óta, éppen hogy kb 30 éves – válaszolja.”

2. fejezet: Ki látja a leopárdot?

 

Hajdú D. András fotója

Megfigyelted már, mennyire sokféle szem létezik? Sárga, zöld, kék, barna, fekete, vagy akár színes, mint a szivárvány. Vannak kétszemű és sokszemű élőlények, léteznek icicpici és hatalmas szemek, hosszúkás és kerek pupillák. Lecsukható szemhéjak, rebegtethető szempillák. Hányféleképpen lehet látni ennyiféle szemmel! Színek, formák, mozdulatok, rejtett árnyak – ki ezt látja, ki azt látja. No és van olyan is, aki nem lát. Nincs is szeme, vagy csak megbetegedett. Vagy éppen lát, de a fontos dolgok mégis rejtve maradnak előtte.

Olyan meséket és verseket gyűjtöttünk egy csokorba, amelyekben állatok és emberek együtt fedezik fel a világot. Hol nézeteltérésük támad a különböző látásmód miatt, hol segítenek egymásnak eligazodni ott, ahol a másikuk nem lát. Olvashatsz segítőkész kecskéről és kismajomról, vak kutyává változó varázslóról, és megtudhatod, mennyire veszélyes a faágakon nesztelenül osonó, zsákmányt kereső leopárd.

A témához tartozó fotókat összegyűjtve itt éritek el: Kukucs fotógaléria

Ajánlott életkor: 7-9 év


Részlet Hardi Richard naplójából:

„Kertünkben csomó gyümölcsfa van. Van egy csomó mangófa, ezek közül három egy nagyon finom, dél-afrikai mangófajta, amiből csak nekünk van Kabindában. Ezt pedig tudják a gyerekek is, így állandóan egy csomó gyerek szédeleg a fa alatt, és dobálja a gyümölcsöket kővel. Ez egy itteni módszer a gyümölcsszedésre, addig dobálni, míg leesik. Csináltam egy gyümölcsszedő eszközt, és ez nagy csodálkozást váltott ki. A gyerekek tátott szájjal nézték a Murmogót, hogy mit csinál? Fel kell mászni a fára, és szépen le lehet vele piszkálni a gyümölcsöt, ami a dobozba esik, nem a földre, és nem törik össze. Csak egy gond van: a vöröshangyák. Az ember szépen elhelyezkedik, kezdi szedni a mangót, és akkor csápjukat meresztve, tömött sorban nekitámadnak a hangyák, és csípnek. Ilyenkor gyorsan le kell iszkolni, vagy ágat cserélni. Szóval nyugodtan mangót szedni nem igen lehet. Mindjárt ott terem tíz gyerek, és elkezd kunyerálni. Mind a tíznek nem lehet adni, mangót felezni nem szokás. Általában jól elbeszélgetek velük, ledobok nekik néhány mangót, aztán eliszkolok.”

1. fejezet: Majomparádé

 

Hajdú D. András fotója

Kukucs! Ki leselkedik a lombok között? Talán egy nagy bagoly? Neeeem, hiszen nappal van, ilyenkor a baglyok alszanak. Vagy talán egy krokodil? Akkora, mint egy sárkány? Szerencsére nem, hiszen a krokodilok inkább a vizet kedvelik, és nem az erdő fáit. Hát akkor ki lehet? Csak nem egy csalafinta kis majom?

A következő napokban csupa vidám verset, mesét és rajzot hozunk nektek állatokról és gyerekekről. Olvashattok például egy fürt ellopott banánról, motorozó malacokról, varázslatos varánuszról, bátor és furfangos kismajomról. Az első mesét holnap (június 10-én) tesszük közzé. Tartsatok velünk, irány az őserdő!

A témához tartozó fotókat összegyűjtve itt éritek el: Kukucs fotógaléria

Ajánlott életkor: 3–6 év

Hajdú D. András fotója

Résztetek Hardi Richard naplójából:

„Kabindába eljutni nem túl könnyű. Először Kinshasáig mehet az ember repülővel…
Mire megvirradt, alattunk a felhők időnként betekintést engedtek: sűrű zöld takarót lehetett látni a magasból, sehol egy út, sehol egy város, ez bizony őserdő a javából! Egyszer csak egy többfelé elágazó hatalmas folyó felett repültünk el, ez a Kongó folyó volt – gondoltam magamban. Bizony az ember csak elképedve bámult, ahogy ereszkedtünk lefelé, vályogviskók szalmatetővel, az utak burkolatlan földutak, és jármű alig közlekedik rajtuk.

Délutánonként fotózok, a sok madár, akik velünk vannak a szálláshelyen, jó téma. Este sikerül gyöngybaglyot kapni lencsevégre. Majd jön egy hatalmas vihar, jó nagy szél, ami szerencsére nem tesz bennünk kárt, rengeteg villám és nagy hangzavar. Ahogy elvonul a vihar, csodálatos tűzijáték marad még vagy egy óráig, elképesztő jelenségek az égen, alig győzöm bámulni és próbálom megörökíteni, amennyire tudom. Ez az előadás ingyenes volt… Megérte végignézni.”

Hajdú D. András fotója

Kukucs! Itt vagyunk!

 

Varsányi Orsi grafikája

Nyisd ki a szemed: ugye, látsz? Most csukd be: nem látsz. El tudod képzelni, milyen lehet csukott szemmel élni? Csak homályos foltokat látni, egyre kevésbé érzékelni a fényt, amíg örökös éjszaka vesz körbe, és csak a hangokat hallod?

Afrikában rengeteg embert és nagyon sok gyereket sújt a szürkehályog nevű szembetegség, amely fokozatosan a látás teljes elvesztéséhez vezet. Ezt a betegséget egy gyors műtéttel lehet gyógyítani, ám Kongóban sokáig nem volt orvos, aki ezt el tudta volna végezni. Hardi Richard magyar szemészorvos, aki 1995-ben utazott először Kongóba, azóta annak szenteli az életét, hogy meggyógyítsa a szürkehályogtól vagy más szembetegségtől szenvedő embereket. Munkájáról blogot vezet, ahol részletesen elolvashatod az élményeit.

Richard doktor munkáját 2015 óta dokumentálja Hajdú D. András fotográfus. Képein nemcsak az orvos munkájába nyerhetünk bepillantást, hanem az emberek életébe is. Megelevenedik az esőerdő, bepillanthatunk az otthonok belsejébe, együtt hordhatjuk a fejünkön egyensúlyozva, nagy kosarakban a mosnivalót az asszonyokkal, vagy focizhatunk a gyerekekkel. Az Író Cimborák András képein keresztül kukucskálnak be a misszió világába.

A következő hónapokban megismerheted a fotókat, amelyek az Író Cimborákat és illusztrátor társainkat alkotásra késztették. A fotók alapján versek, mesék és képek születtek, majd láncjátékként ezekhez új illusztrációk, szövegek készültek. A szövegekbe egy afrikai nyelv, a lingala szavait is becsempésztük, minden bejegyzés végén találsz egy szószedetet, hogy biztosan megértsd őket. Az alkotásokat nyolc témába soroltuk: először az ovisoknak és kisiskolásoknak szóló szövegeket és képeket tesszük közzé, majd az iskolásoknak és nagykamaszoknak való alkotásokat. Kövesd a blogot, Facebook- és Instagram-oldalunkat, hogy ne maradj le a legnagyobb kalandról! 

Megismerheted velünk az afrikai állatokat, találkozhatsz vízitündérrel, varázslókkal és boszorkányokkal, bátor gyerekekkel és furfangos majmokkal! Megtudhatod, milyen teljes sötétségben élni, vagy azt, hogy milyen érzés lehet, amikor egy idegen orvos visszaadja a szemed világát. Elringat a lingala nyelv ritmusa, és akár esőtáncot is járhatsz az afrikai gyerekekkel.

Nyitva a szemed, és nem látsz? Cseppet se aggódj, jön Richard doktor! Láss csodát, és pillants bele egy különleges afrikai misszióba, ahol a gyógyításból gyerekirodalom és közös alkotás születik!

Szeretettel:

Az Író Cimborák és illusztrátor barátaink

Dr. Hardi Richard és Hajdú D. András
Fotó: Chiruza Toussaint

Dr. Hardi Richard missziójáról:

1995-ben kezdett el szemészorvosként dolgozni a kabindai kórházban (a Kongói Demokratikus Köztársaság középső részében fekvő Lomami tartomány fővárosában). Mivel áram csak napi két órát volt a városban, a műtéteket is csak ez idő alatt lehetett elvégezni – kezdetben sokszor maga által barkácsolt eszközökkel. A térségben dúló háborúk idején Richard testvér a közösség lelkipásztora is volt, de még a nehézségek ellenére sem hagyta el a várost. „Háborúban nagyobb szükség van a kórházra, mint békeidőben” – indokolta meg döntését. A gyógyítás mellett szentségimádást és folyamatos rózsafüzér imádkozást szervezett. Szemorvosi teendőit pedig egyetlen napra sem függesztette fel azóta sem.

Hajdú D. András fotográfiái

Hardi Richard munkáját Hajdú D. András 2015-ben dokumentálta először. Az első képét a National Geographic címlapján publikálta. Először egy ösztöndíj keretein belül ment Kongóba, ahol akkor 6 hetet töltött. Azóta több alkalommal is visszament, hogy Hardi Richard munkáját dokumentálja, és egy dokumentumfilmet is készített róla. 

A projekt tartalomjegyzéke és alkotóinak névsora folyamatosan frissül, ide kattintva éred el.

A felhasznált fotók egyre bővülő galériáját pedig itt találod.

Benyihogó

Eszeveszett LÓfejek
avagy világraszóLÓ lovasságok


Kedves Olvasó Cimboráink!

Bevágtattak lovas íróink és illusztrátoraink az Író Cimborák műhelyébe:
ékesszóLÓ mesékkel, versekkel legelésznek a tavaszi zöld füvön.
ÚtravaLÓként fogadjátok szeretettel a nagykarámunkba gyűjtött olvasnivaLÓkat!
Pattanjatok nyeregbe, kövessétek a posztokat az erdei utakon,
vigyétek, osszátok, mutassátok lovasságunk szeretetét minden
jóravaLÓ ismerősnek, barátnak és családtagnak!

Jó poroszkálást, ügetést és vágtát kíván a szerkesztő lovas csapat:

Majoros Nóra, Nagy Izabella, Szabó Imola Julianna

Illusztráció: Mezei Ildikó

Hurrá, nyaralunk! - beharangozó

Zámbó Emese illusztrációja

 

Január, február, 

röpke lepke száll virágra,
szabadságra megy
az író is ilyenkor,
a rajzoló se rajzol,
kivéve, mikor a lelkes olvasók
a kék égtől eltikkadva már
egy kis kék képernyőfény mellett
szeretnének képzelt világokba merülni,
és ilyenkor billentyűt kap a kezébe az író,
a rajzoló meg tollat (esetleg ecsetet),
és már készülnek is a képek,
és a mesék,
és a versek,
hogy nyáron is legyen
hó a hegyen,
víz a tengerben,
álom az emberben.

Szív küldi szívnek szívesen!

Jó nyaralást kíván:
Komjáthy Nessie (a szerk.)

az Illusztrátor Pajtások

és az Író Cimborák

Kerek 10

Kedves Olvasók!

Egy tíz éves nagyot akar és nagyon álmodik, és annyi, de annyi ötlete meg terve van! Így vagyunk ezzel mi is. Bizony, tíz éves lett az Író Cimborák alkotóműhely. Az oldalon egyszerre több téma is fut, amelyeket sok szeretettel és lelkesedéssel készítenek elő a szerkesztőink. Mielőtt megint belefogunk valami újba, szeretnénk egyértelműsíteni, milyen tartalmakat várhattok a következőkben.

Milliószín ég - Takács Eszter fotója

Író Cimbora villáminterjúk

Január 22 óta kétheti rendszerességgel közlünk interjúkat a közösség alkotóival. Az alkotók nemcsak a kérdésekre válaszolnak, hanem felidézik a blogon megjelent legkedvesebb saját és más alkotótól származó írásukat. Eddig Dávid Ádám, Mészöly Ágnes, Nyulász Péter, Majoros Nóra és Turbuly Lilla válaszait és kedvenc bejegyzéseit olvashattátok. Az interjúsorozat a továbbiakban is folytatódni fog, kövessétek a bejegyzéseket, és ismerjétek meg jobban az alkotókat!

Rímdúdoló. Bertóti Johanna dalai az Író Cimborák versei alapján

A Rímdúdoló egy ünnepi zenei album a tíz éves Író Cimborák verseiből. Bertóti Johanna már korábban is zenésített meg verseket a Cimborák blogjáról, ezúttal egy egész albummal készül. A 2022-es év végéig minden hónapban egy új dal fog felkerülni Johanna YouTube-csatornájára és a blogra. Az első meglepetésdal március 22-én érkezik.

Mi a csoda… rajzpályázat

Rajzpályázatot hirdettünk 18 éven aluliak számára. A kiírást ide kattintva olvashatjátok. A rajzokhoz készülő szövegeket május elejétől fogjuk közzétenni.

Milliószín ég alatt – egész éven átívelő téma

Születésnapunk alkalmából nemcsak az alkotóműhelyünk gazdagságát, hanem az emberi sokféleséget is ünnepeljük. Cimboráink interjúkat készítettek olyan emberekkel, akik számukra iránymutatók, érdekesek. Az interjúkat megosztottuk alkotóinkkal, akik gyerek- és ifjúsági irodalmi alkotásokkal reflektálnak az interjúkban elhangzott gondolatokra. Így egy kicsit bepillantást nyerhettek a kulisszák mögé, mert nyomon követhetitek, hogy egy-egy gondolat hogyan formálódik irodalmi alkotássá és képpé. Az első interjú készítője Körmöczi-Kriván Péter, az interjú címe pedig: 

Értékelem, hogy élek

Az interjú főszereplője Brezovai Gábor, aki mellett bár milliárdok mentek el pénzügyi vezetőként, mégis érzelmi és testi csőd villogott a feje felett. Gábornak most már gyakorlatban is boldog az élete, mert lépett a megfelelő irányba. Önmaga irányába. A vele készült interjút március 26-án osztjuk meg a blogon, az interjúhoz készült meséket és illusztrációkat pedig március 28-tól mutatjuk be.

Szeretettel várjuk észrevételeiteket, véleményeteket a blogon, Facebook-oldalunkon vagy e-mailben az iro.cimborak@gmail.com e-mail címre.

Az Író Cimborák csapata

Búcsú az italoktól

Kedves Olvasóink,

semmi sem tarthat örökké, a csigázás sem. Dániel András cimboránkat idézve: a teában és a serben az a közös, hogy utána, bocsi, egy kicsit most itt kell hagyni ezt a kellemes társaságot.
Emlékeztetőnek szerepeljenek itt részletek a témában megjelent képekből. Emlékeztek mindre? Keressétek csak vissza őket!

Szeretettel búcsúzik a pultos:

Majoros Nóra

[teaser]

A fogalomnak számtalan meghatározása létezik, de egyik sem fedi pontosan azt a jelentést, amit mi értünk alatta ebben a hónapban. Tehát a teaser [tízör], avagy hunglishul [tízer] olyan figyelemfelkeltő bejegyzés az Író Cimborák blogján, amely felvillant egy részletet valamely alkotónk formálódó, avagy épp megjelenés előtt álló művéből, figyelemfelkeltés céljából. Pont annyit, hogy kedves olvasóinkban felmerüljön: még... még... még...

További bejegyzések hamarosan...
 

Induljon a játék!

Kedves Olvasóink!

Augusztusi blogbejegyzéseink valamilyen módon mind a JÁTÉKhoz kapcsolódnak. Lesz olyan szöveg, aminek a cselekményében jelenik meg valamilyen játék, lesz olyan, aminek a stílusa játékos, de főleg olyan szövegeket olvashattok majd, amelyek esetében maga az írás - játék, jelentős részük ugyanis írói, költői (társas)játékok eredménye. Ezeknek leírása minden esetben olvasható lesz. Akár ki is lehet próbálni őket. :)

Abban bízva, hogy "csodaszép és csodajó" hónap elé nézünk, jó olvasást és játékot kíván

Bertóti Johanna

hónapszerkesztő

Tükör

Hoppá... ez így nehezen olvasható... megpróbálom másképp:

Ilyen vagyok!

Sajóvölgyi Renátó: A messzeséget kémlelő mélabús oroszlán

Sziasztok!

Hallottátok már ilyen beszélgetést?

-          Milyen vagy?

-          Ilyen vagyok!

-          És milyen vagyok én?

-          Ilyen vagy!

Elgondolkodtatok már azon, hogy milyenek is vagytok? És hogy kik vagytok?

Elgondolkodtatok-e már azon, hogy milyenek a szüleitek? Vagy a felnőttek, akik nap, mint nap körülöttetek sertepertélnek?

Nekünk mostanában pontosan ezen jár a fejünk! Milyen vagyok én? És milyen te? És milyen voltam én? Hát te?

Isten hozott 2014!

Az elmúlt évben gyakran éreztem, hogy el vagyok havazva. Pedig ritkán találkoztam valódi hóval. Annál inkább eszement határidőkkel, pörgő ritmusokkal, kerékvágásából kizökkent idővel. 2014 is így kezdődik. Bár ma még pihi van, holnap vagy legkésőbb a jövő héten beindul. Kinek mi. Januárban ezt az elhavazott állapotot járjuk körül kicsit írásainkkal és az Illusztrátor Pajtások rajzaival, a lassan eltűnőben lévő havat, a tél örömeit is megidézve. Hogy miközben el vagyunk havazva, el ne feledjük a szólás eredetét.

Első nap fogadjátok szeretettel Bódi Kati és Horváth Imre üdvözlő animációját.

A januári "elhavazva" téma szerkesztője: 

Miklya Zsolt

Rémes november

Szörnyek. Rémek. Kísértetek. Szellemek. Lidércek. Boszorkányok. Démonok. Vámpírok. Vérszívók. Kannibálok. Szívevők. Szívtelenek. Élőhalottak. Életre kelt múmiák. Feneketlen mélység. Zuhanás. Sikoly. Borzongás. Szorongás. Félelem. Rettegés. Rémálmok. Sötétség. Hideg verejték. Ördögök. Farkasok. Vérmedvék. Temető éjfélkor. Gyilok. Vér. Gonosz varázslatok. Angyalarcú szörnyetegek. Szörnyarcú angyalok.

Novemberben megmutatjuk íróink sötét oldalát.

Az írások és illusztrációk egy részét gyerekeknek semmiképpen sem, vagy csak felnőtt felügyelete mellett ajánljuk. A korhatáros szövegeket ezért egyrémes és kétrémes jellel láttuk el:

Egyrémes (borzongató)

Kétrémes (garantált rémálom)

Két krémes (ilyen nem lesz)

Sötét szívünk teljes szeretetével várjuk olvasóinkat novemberben is:

az Író Cimborák nevében

Majoros Nóra

A havi téma képet köszönjük szépen Takács Eszternek.

Nyáron nyaralok

Kedves Olvasóink!

A július a nyaralás hónapja itt nálunk, az Író Cimboráknál is. Úgyhogy kalandra fel, vakációzzunk együtt!

Erre az utazásra nagyon egyszerű jegyet váltanotok: látogassatok el időnként a blogunkra, mi pedig a világ legkülönfélébb tájaira repítünk benneteket. Elmeséljük, merre jár(t)unk, mit lát(t)unk, sőt kép(vers)eket is megosztunk veletek utazásainkról.

És mivel minden utazás első lépése a csomagolás, így a hónap elején emlékeztetni szeretnénk benneteket, hogy harmincegy napig tartó közös nyaralásunkra ne felejtsétek el magatokkal hozni a jókedveteket, játékkedveteket.

Az Író Cimborák nevében kellemes utat kíván

Bertóti Johanna 

Talált mesék

Kedves Olvasók!

Májusban keresünk és találunk. 

Vagy nem keresünk, de találunk. 

Persze, még az is előfordulhat, hogy keresünk, de nem találunk. 

Esetleg nem is keresünk, és nem is találunk. 

Erről az utóbbi két esetről nem fogunk hírt adni, az előző kettőről annál inkább. 

A Talált mesék hónapjában csupa olyan verset, mesét olvashattok majd, amelyekben valaki talál valamit: 

- kacatot, 

- kincset, 

- kincsnek tetsző kacatot, 

- netán kacatnak látszó kincset. 

De ha az írásban semmi ilyesmit nem találtok, az azt jelenti, hogy a szerző lelt rá egy régebbi művére valahol:

- az íróasztalfiókjában, 

- a gépe memóriájában,

- a saját emlékezetében,

- esetleg egy füzet hátoldalán.  

Akár így, akár úgy született az írás, mi azt szeretnénk, ha májusban is felkeresnétek bennünket. Ígérjük, sok érdekes és izgalmas olvasnivalót találtok majd!

Turbuly Lilla (szerkesztő)

és az Író Cimborák