Várfalvy Emőke: Kisszékelyi versrecept búskomorságra

 

(c)Szomor Anita

Cickafarkvirágtól virulnak a hölgyek,

bodzavirág-szörptől az élet is könnyebb,

kákics levelétől boldogabb a gyomrod,

orbáncfű-teától elfutnak a gondok,

kis ezerjófűtől nagy étvágyad lehet,

s ha azt érzed, téged épp senki sem szeret,

heverj egy órát a Nagyszederfa alatt,

s arra kelsz majd, meglásd, hogy szereted magad.

Szerk.: Miklya Zsolt

Smelka Sándor: Sir Szöcskeegér

  

Szomor Anita illusztrációja

 

Szöcskeegér erre vágtat, selymes rajt’ a szőr,

hegyes bajszú, jó vágású: egy valódi sir.

Széles marhalegelőkön nincs más úr, csak ő,

bátor harcos, bármerre jár, elcsorbul a kő.

 

Szöcskeháton lovagolgat, hej, ez mily menő!

Szép neve is oly fenséges, úgy hívják: Jenő.

Elbánik ám akárkivel, mindig ő a jobb,

főleg, ha az ellenfele fánknál nem nagyobb.

 

Sisaktolla, rőt köpenye bátran lobogott,

mikor elzavart a rétről néhány szúnyogot.

Fut előle pocok, hangya, tücsök, sáskaraj,

Szöcskeháton kardot forgat, s megszűnik a baj.

 

Este, hogyha nagy csatákról végre hazatér,

odújában várja már a kedves feleség.

Odahaza nő a főnök, ami nem menő:

lovagunkat ágyba küldi: aludjál, Jenő!