A következő címkéjű bejegyzések mutatása: csillagkép. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: csillagkép. Összes bejegyzés megjelenítése

2025. június 3., kedd

Lukács-Kis Panka: A Nap lovai

 

Illusztráció: Klesitz Piroska


        Egyszer, még az emberi idő kezdete előtt a Nap lovakon járt. Négy lovát szíve mélyéből teremtette hatalmas kohójában, ahol a világ legforróbb lávája és parazsa is készült. Hajnalban befogta őket tüzes szekere elé, így járta végig az égboltot a Föld elejétől a végéig. Ott tüzes szekerét letette, lovait az istállóba kötötte. Parazsat adott nekik enni, folyékony hamut inni. Ezután megpihent felhőágyában.
        Miután otthagyta őket, a lovak megették a parazsat, megitták a hamulét, majd nyugovóra tértek. Három csődör el is bóbiskolt. Pollux volt a legidősebb és leghatalmasabb, akit az Ég valaha látott. Az ikrek, Castor és CastorB olyan egyformák voltak, hogy még a gazdájuk is összekeverte őket. Gyorsak, szelídek voltak, feltétel nélkül teljesítették a Nap utasításait.
        Álmukban újra a Nap szekerét húzták, repültek, száguldottak szabadon, de nem ugyanazon az úton, amelyet ébren jártak be. Mert a Nap szigorú úr volt, nem engedte őket letérni az ösvényről. A lovak álmukban arra kalandozhattak az égen, amerre akartak. Ilyenkor bejárták az eget, kalandoztak a bolygók és a csillagok között. A lovak annyira szerették egymást, hogy még az álmaik is közösek voltak. Ám a legfiatalabb, Rigel többre vágyott: ébren is szabad akart lenni.

2024. február 11., vasárnap

Czeiner-Szücs Anita versei

 

Tuza Edit illusztrációja
 


Csillag

Kék ég mélyén,

égbolt fényén

túl élnek a

csillagok.

 

Nincsen házuk,

gazdagságuk

láthatatlan –

pont te vagy.

 

Hárfa

Holdhárfám némán

mereng

csendhúrja mélán

kereng

megpendül félve

dalol

sírva az éjbe

karol.

 

Elilla

Füst vagyok,

elillanok,

hív a felhő,

jó napot.

 

Köd leszek,

ereszkedek,

párafelhő,

cseppre csepp.



Szerkesztette: Miklya Zsolt

2020. december 14., hétfő

Várfalvy Emőke: Csillaggyöngy üzenet

 

Illusztráció: Maul Ági

Kulcsszavak: csillag, este, gyöngy (жұлдыз, кешке, інжу)

Gréti nagymamája pitét süt. Almásat. Olyan puhát és kevés tésztásat, amilyet semelyik cukrászda sem árul. Ilyet csak a nagymamák sütnek. Alexa nagyija meg horgol. Olyan Barbie ruhái vannak, hogy bármelyikért odaadnám az én Barbie-m összes cuccát. Sőt, a Barbie-t is.
Nelli mamája meg minden délután ott van hajszálpontosan a napközi végén, egy perccel sem később. Mindig a Nelli mehet először haza, és a mamája mindig a kedvencét hozza. Azt a szivárványszínű savanyú gumicukrot, ami csigába van tekerve.
Az én nagyim… nos, ő nem süt pitét. A horgolótűvel is maximum a szusit tudná felcsipegetni, főleg, ha kettő lenne belőle neki (egy sincs), és soha sehova nem ér oda időben. Vagyis a napközibe soha, de a Perseidák nevű meteorraj érkezést szinte percre pontosan be tudja saccolni. Olyankor mindig ott vagyunk a dombtetőn, és fekszünk a barna pöttyös pléden egymás mellett. Mentás limonádét szürcsölünk, közben egész mogyorós csokikockákat szopogatunk, amitől persze anya teljesen ki van borulva, mert este kilenc után édességet enni, pláne fogmosás után! Borzalom!

Szerintem igazából csak irigykedik, mert mióta nagy vagyok, a nagyi engem visz a hullócsillaglesre, és nem őt, ő mehet isten hírével – meg persze apával –, ahova akar, míg mi a nagyival számolgatjuk, hogy idén hány üzenet jön a papától.
Merthogy a papa ilyenkor üzen. Csillagokkal. Ledobálja őket. Mindegyiken egy üzenet van, amit a nagyi gondosan lefordít nekem. Már nagyon régóta üzengetnek így a papával. Még jóval az előtt kezdték, mielőtt megszülettem. Nem csoda, hogy a nagyi olyan jól érti: a papa most az üzeni, hiányzunk. Most meg azt, hogy ne aggódjunk, egy percig sem unatkozik, mert az elmúlt évben végre megtalálta a B-612-es kisbolygót, rajta a bárányt és a rózsát, sőt egy repülőgépet és egy elefántot is, ami óriáskígyót viselt sálként meg kemény kalapot, hogy jól öltözött legyen.
Volt év, amikor hiába mentünk ki este, a papa alig küldött csillagot.
Szűkszavú, mondta nagyi. Talán haragszik kicsit, mert már egy hónapja nem törölgettem át szarvasbőrrel a távcsövét.
Ilyenkor a nagyi sokat szorongatja a gyöngyöket a nyakában. Mint én a Lócit, akivel babakorom óta együtt alszom. Nagyitól kaptam. Kicsit már rongyos, és tavaly az egyik karja is leszakadt, de nem mondtuk el a nagyinak. Anya mindig megvarrja, a nagyi meg mosolyog és örül, hogy szeretem a Lócit.
Ahogy ő a gyöngyöket. Nagyon szépek. Sosem veszi le őket. A papától vannak.
Az mondta a papa, hogy ha a nagyi kéri, lehozza neki a csillagokat az égből.
A nagyi meg mondta, hogy nosza, rajta, mire a papa tapsolt egyet, és a következő percben ott voltak a gyöngyök a tenyerében.
Ezek a mi csillagaink. Ezt szokta mondani a nagyi, és tudom, hogy minden gyöngy egy év, amit a papával töltöttek, mielőtt a papa elutazott, hogy végre ne a távcsövön keresztül, hanem a saját szemével nézhesse meg a csillagokat.
– Nemsokára utánamegyek, és akkor majd együtt üzenünk neked. Ugye figyelni fogsz? – kérdezte tavaly nyáron nagyi, és én nagyon rosszul aludtam azon az éjszakán.
Azt álmodtam, hogy a nagyi gyöngyei egyszer csak csillagokká változnak, emelkedni kezdenek, viszik magukkal a nagyit, és meg sem állnak az égig, ahol papa átöleli a nagyi derekát, ahogy apa szokta anyát, ha sétálni megyünk, és se szó, se beszéd elsétálnak a csillagok között.
Másnap elmeséltem az álmomat nagyinak, aki megsimogatta az arcomat, és azt mondta, hogy nyugodjak meg, ezek a gyöngyök, bármennyire is hasonlítanak a csillagokhoz, nem repülnek. Ahogy ezt kimondta, a nyaklánc elpattant, a gyöngyök pedig pattogva, szikrázva hullottak le a padlóra.
Majd holnap felfűzzük, mondta mosolyogva, miután az utolsó elgurult gyöngyszemet is megtaláltuk az ágyam alatt.
Nem fűztük.
Másnap a nagyi elment a papa után. A gyöngyök pedig eltűntek a kis kulcsos dobozból, ahova betettük őket. Nem értettem. Anya sem.
Egy hónappal később, környezet órán Csilla néni elmesélte, hogy a tudósok egy különös, új csillagképet fedeztek fel a frissen megjavított űrteleszkóppal. Mivel egy nyakláncra hasonlít, Csillaggyöngysornak nevezték el.
Gréta, Alexa és Nelli nem értették, miért mosolygok azóta újra olyan sokat. Nem mondtam el nekik, mert nem akarom őket elkeseríteni. Az én nagyim a legszuperebb mind közül.

Szerkesztette: Dávid Ádám


Maros Krisztina: Éjszaka (түн)





2014. március 3., hétfő

Acsai Roland: Az éjszaka olajszennyeződése







Bódi Kati illusztrációja









Jegesmedve úszik a jégtáblák között,


Nyakában bocsával –





Úszik a tenger nyakában a jegesmedvével,


Úszik a föld nyakában a tengerrel,


Úszik a galaxis nyakában a Földdel,


Úszik a mindenség nyakában a galaxissal,





És úszik a semmi


Nyakában a mindenséggel,





De a jegesmedvék erről mit sem tudnak.





Fejük fölött


Az éjszaka olajszennyeződése


Lassan szétárad az ég vizén,


És fuldokolni kezd benne a Nagymedve


Csillagkép a Kismedvéjével.








Acsai Roland: Az éjszaka olajszennyeződése


Bódi Kati illusztrációja



Jegesmedve úszik a jégtáblák között,
Nyakában bocsával –

Úszik a tenger nyakában a jegesmedvével,
Úszik a föld nyakában a tengerrel,
Úszik a galaxis nyakában a Földdel,
Úszik a mindenség nyakában a galaxissal,

És úszik a semmi
Nyakában a mindenséggel,

De a jegesmedvék erről mit sem tudnak.

Fejük fölött
Az éjszaka olajszennyeződése
Lassan szétárad az ég vizén,
És fuldokolni kezd benne a Nagymedve
Csillagkép a Kismedvéjével.