2026. június 15., hétfő

Az ellopott banán (Fogas Dávid és Garaczi Glória alkotásai)

 

Garaczi Glória illusztrációja


Fogas Dávid: Az ellopott banán


Történt egyszer Kongóban, hogy egy ember, Mopero, a banánligetben leszedett egy szép, nagy fürt gyümölcsöt. Feltette a biciklijére, elindult vele hazafelé, de útközben megállt, hogy bevásároljon a feleségének. Igen ám, de amíg bent volt a boltban, egy cerkófmajom ellopta a fürt banánt, és csak vitte, vitte, mígnem útját állta egy marhacsorda. A marhapásztorok meglátták a cerkófmajmot, megkívánták a banánt, és elvették tőle.
    – Nézzétek, ez a banán pont olyan, mint egy pisztoly! – mondta az öreg Mukendi. A többieknek tetszett a tréfa, és játékból lövöldözni kezdtek a banánokkal.
    – De hát ez csak banán, nem fegyver – vakarta a fejét értetlenkedve Makiki, a majom.
    Makiki szerette volna elvinni a banánt Pongó faluba, a piacra, hogy vásároljon magának egy fürdőnadrágot. Látta, hogy az emberek szép, színes fürdőnadrágban pancsolnak a patakban, és arra gondolt, egy ilyen ruhadarab neki is jól állna.
    – Adjátok vissza a banánomat! – mondta a marhapásztoroknak, de azok kinevették. Hiszen ki ne szeretné ezt a finom gyümölcsöt? Bizony, hogy fel akarták falni mindet! Beültek hát a legközelebbi kocsmába, az Arany Sarkcsillagba, és falatozni kezdtek. A banán mellé rendeltek maguknak fügeszörpöt. Makiki követte őket.

2026. június 13., szombat

Rókales (Fodor Veronika és Gertheis Veronika alkotásai)

 

Fodor Veronika illusztrációja



Gertheis Veronika: Rókales


Gyere csak, kisöcsém,

legyél te a róka!

Gambala a neved,

rejtőzz a bokorba!


Farkincád ágacska,

füled banánlevél,

hallgatod, koyemba,

vadászod énekét.


Talpam bőre érdes,

kúszom a fa törzsén,

a magasban köszönt

mopepe, a jó szél.


Nincsen íjam, puskám,

de éles a szemem,

lapulj, leki, bárhol,

nyomodat meglesem!


Szerkesztette: Miklya Zsolt



Hajdú D. András fotója



Lingala szavak

gambala = róka
koyemba = énekel
mopepe = szél, levegő
leki = öccs, húg

2026. június 11., csütörtök

Varázslatos hüllők (Békés Márta, Csankovszki Csilla, Dávid Ádám, Frittely Emily, Horváth Eszter alkotásai)

 

Hajdú D. András fotója


Frittely Emily fotogramja


Békés Márta: Krokodilus

Afrikában foly a Nílus,
benne él a krokodílus.

Négy a lába, mégsem emlős,
simogatni őt felejtős,

hisz egyben is lenyel akár!
Tojást rak, de mégse madár.

Melegövi bár, de hüllő,
ha iszik is, sose züllő.

Csukott szájjal fogsort mutat,
keress menekülő utat!

Ne szégyelld, hogy nem vagy bátor,
rokona az aligátor.

Öt-hat méter, mégis formás,
szíve szívalakot formáz.

A tudósok mind úgy vélik,
elél akár 120 évig.

Zsákmányt orront, jó a hátszél,
védi őt a vastag páncél.

Vízből kiszimatol, kiles,
állítólag intelligens.

------------------------------------

Afrikában sok a folyó,
krokodilnak benne de jó!

Ott a Kongó, az is olyan
édesvizű, széles folyam.

Ha csónakon átkelni kell,
veszélyes lehet a Niger.

Van, aki csak föntről nézi,
hogy hömpölyög a Zambézi.

---------------------------------

Szegény, szegény krokodílus,
nem védi meg őt a Nílus.

Lesnek rá az orvvadászok,
trófeának lenni átok.

Krokodilbőr – ez a stílus,
csemege a krokodilhús.

Szánd meg ezt a szörnyeteget!
Hullajts krokodilkönnyeket!


Szerkesztette: Miklya Zsolt



Horváth Eszter illusztrációja

.

2026. június 9., kedd

A cerkóf, aki nem félt az emberektől (Diana Soto és Takács Viktória alkotásai)

 

Hajdú D. András fotója


Diana Soto: A cerkóf, aki nem félt az emberektől

    Mia világéletében bátor cerkóf volt, aki mindenbe beleütötte az orrát. Az anyukája nevezte el Miának, ami lingala nyelven éhest jelent, bár akkor még nem tudhatta, hogy ez a név mennyire passzol majd a kölykére.
    Mia egyszer vadbanánt lopott az emberektől, máskor bemerészkedett a faluba egy kis fügéért, de olyan is előfordult, hogy a cerkófcsapat kedvenc alvóágát termeszekkel szórta tele, amiket aztán egy egész éjjelen keresztül szedegethetett, mivel anyukája addig nem hagyta aludni, amíg mindet meg nem ette.
    Ezekben a kalandokban nem is a folytonos ehetnéke volt a legveszélyesebb, hanem az, hogy egyáltalán nem félt az emberektől.