Miklya Zsolt: Főlépcső fiai

Dézsi Sada

Az elsőről Ede, nekünk csak Edu,

a másodikról Mária, nekünk csak Mara,

a harmadikról Hanna, nekünk csak Hani,

a negyedikről Nándor, nekünk csak Nandu,

az ötödikről Ödön, nekünk csak Öde,

a hatodikról Hugó, nekünk csak Hugi,

a hetedikről Hilda, nekünk csak Hila,

a nyolcadikról Nyék, nekünk csak Nyomi, 

a kilencedikről Karola, nekünk csak Káró,

a tizedikről Tóbiás, nekünk csak Tobi,

lift helyett lépcső, nekünk csak trapi,

így trappolnak, le-föl, föl-le, Főlépcső Fiai.

Lázár Ervin: Ödönke és a tízemeletes című meséje nyomán

szerk.:Nagy Iza 

Várfalvy Emőke: Induljon a hajsza!

 

 

Fricska Erika

Csádé a hintaágyban feküdt. Ez volt a nyár negyvenkettedik napja. Kétszer is megszámolta, biztos volt benne, hogy nem téved. Egy matekverseny első helyezettje ritkán téved. Ahogy a hőmérő sem, ami pontosan negyvenkét fokot mutatott. Árnyékban.
A kertben csend volt. Olyanféle, amilyet csak télen, a friss hóhullás közben hallani. Amikor a puha pelyhekből elterülő takaró valahogy elnyeli a hangokat. Tavaly végre hallott ilyen csöndet, az anyukája mutatta meg neki, aki szerint ez az egyik legszebb csönd a világon. Ahogy Kisszékely pedig a legvarázslatosabb hely.
Míg a hóbuckákra gondolt, Csádé végre nem érezte magát, ahogy Ervin bácsi mondaná: pontynak a halászlében, mielőtt egy szép kanyarítás csípőspaprikára rálöttyintik a merőkanálból. Cudarul kitikkadva. A tikkadás és a leves hamar eszébe juttattak valami nagyon fontosat. Szinte kiugrott a hintaágyból.

- De jó, végre valaki nem alszik – csivitelte a hatalmasra nőtt alkörmös bokor mögül előlépő copfos lány.

Csádé fintorgott egyet. Nem elég, hogy a híres neves Tanika, akiről az anyukája azt mondta világraszóló barátok lesznek itt Kisszékelyben, nincsen sehol, de helyébe mit kapott, na mit? Hát persze hogy egy lányt! Aki ráadásul úgy néz ki, mintha a nagymama valamelyik babáknak szóló régi mesekönyvéből mászott volna elő. Vagy a Magyar Népmesék rajzfilmből, ami tele van királylányokkal. Csádé ki nem állhatta a lányokat, erre a nyári szünetet nem is eggyel kell töltenie. Hanem kettővel.
Mert ugye itt van Hencebonca, aki nem csak hogy lány, még kamasz is. Semmit nem lehet vele csinálni, mert folyton lovagokról meg várakról beszél és, ha nem beszél, akkor történeteket ír. Szerinte egy ekkora fiút a lovagoknak és a váraknak már réges-régen érdekelnie kéne és ha mindenkit név szerint ismer a spanyol válogatottból, azt sem ártana tudnia, ki az a lovag, aki szélmalmokkal harcolva kanyarított magának világhírt.

Nagy Izabella: Kisszékely mesefigurái

Szabó Zelmira

Kisszékely mesefigurái

Tanika messze jár. Onnan integet.

Fél lábbal itt van a lépcsőn. Fél lábbal egy létrán.

Ki-be sétál ott és emitt. Tanika messze jár. 

 

A Költő lépést gyakorol a csillagos ég alatt. Lép jobbal egyet, majd a ballal halad.

Nem szól, figyel, lélekzik mellkasában a csillagfény.

Tölt egy pohár vizet, egy darab sajttal öblíti le, de szeme már csukódna. Elfogy az óra.

Zsürke pillangókkal álmodik. Piros és kék színűekkel. 

Rárepül vállára és bólogat, azt mondja, ne félj, kisleány.

Nem ébred álmából Zsürke, még várja a felkelő napot. Pipacspiros ébredést.

Az agár és Bübü macskát lesni indul. Fejük jobbra, mint két iker. Lábuk remeg.

Ez üldözné, amaz csak terel. Egymásra néznek, kérdik, mi a jel.

De a gazdik hangja erősebb. Ide, rosszaság, tessék hagyni a macskát.

Katibó fehér haja ecset, lerajzolja vele a barátok tavát, húzza maga után a színeket.

Lágyan mosolyog, szendereg benne a sás, az óriáskagyló, bogyók és iszalag.

A mindenféle színű tóban játszó molnárpoloska focicsapat.

Emő és Nórika dinnyét szeletelnek, lecsót főznek, mint a nagyok, de azért tesznek bele cukrot is.

Egy simogatás az agárfejen, egy ölelés hosszú séta után, egy vállveregetés.

Olyanok, mint a nagymamám és a kishúgom. Csak szeretni lehet.

Az új mesehősök Panka pöttyös szoknyájához bújnak, nézik az est fényeit.

Itt minden szalad, az idő, a pók, a nyest papuccsal, iramodik a nappal az éj után.

Mire mind összekupacolódunk, már indulhatunk is vissza a fölnőttségbe.

Szabó Zelmira

Várfalvy Emőke: Vándorrabló tábornapló, Mesébe lépni szabad

Bódi Kati

Négy tábori vándorrigmus


Libben már az indahinta,

uzsonnára palacsinta.


Őzet űző agármagány

nyújtózik hűs halásztanyán.


Padláson szőtt egérregény,

álmodta egy szegénylegény.


Szorgos szomszéd manógyáros,

minden mese valóság most.

 

szerkesztette: Miklya Zsolt