Oldalak

2025. április 25., péntek

Fogas Dávid: Apacs és Kókusz barátsága

 

Illusztráció: Szüdi János

        Pilisszántón élt egy nagyon idős, barátságos ló, akit mindenki szeretett. Kókusznak hívták, mert olyan színű volt a szőre, mint a kókusz belének. Egész nap csak legelészett, nézte a tájat vagy a farmon élő többi állatot. Nem vágyott világgá, hiszen mindene megvolt. Néha viszont nagyon egyedül érezte magát. Egy tavaszi estén a tiszta égen hullócsillagot látott, és azt kívánta, bárcsak lennének barátai. Kívánsága sokáig nem teljesült, de Koki amúgy sem hitt az ilyesmiben. Csak azért mondta el kívánságát a csillagnak, mert tudta, hogy mások így szokták.
        Egy reggel Koki a domboldalon, a karámban legelészett, amikor megpillantotta Apacsot. Fiatal, erős és büszke ló volt. A gazdái sokat versenyeztek vele.
        – Hmm, hogy te milyen fiatal vagy! – csodálkozott Koki. – Meg erős és okos.
        – Csak nem irigykedsz? – kérdezte Apacs. – Hiszen itt megvan mindened, amire szükséged van – folytatta, és büszkén kihúzta magát, hogy fényes, pej szőrén megcsillanjon a napfény.

2025. április 22., kedd

Nagy Izabella: Tibi titkos álma

 

Illusztráció: Klesitz Piroska



                                            Tibi egyszer híres kőszobor akart lenni.

                                            Mily öröm lehet ott állni évszázadokig
                                            híres tereken, híres épületek előtt.

                                            A járókelők őt csodálnák
                                            a szépséges kőparipa minden izom-szálát
                                            sörénye mintha szélben lebegne
                                            mondanák szemeik.

                                            Tibi egyszer híres kőszobrot látott.
                                            Mily hideg és fáradságos
                                            híres tereken, híres épületek előtt
                                            évszázadokig egy pózba meredten
                                            galambok pihenőhelyéül szolgálni.
                                            Esőben, hóban tartani mellső lábunkat
                                            miközben alattunk komoran suhannak
                                            az emberek. Fel se néznek.

                                            Ó, Tibi, látod, jobb a mezőn szaladgálni
                                            a loncsos kis pulikutyával.


Szerkesztette: Miklya Zsolt








2025. április 20., vasárnap

Húsvéti köszöntés

 

Szabó Imola Julianna grafikája



Ha a húsvéti nyúl ló lenne, nem hímes tojást tojna, hanem rátóti csikótojást. Örüljetek hát a nyúlnak, és a húsvét minden csodájának!

Tavaszi örömben, lélekben ünneplős húsvétot kívánunk minden kedves olvasónak!

Szeretettel: az Író Cimborák



2025. április 16., szerda

Czeiner-Szücs Anita: LohoLó

 

Illusztráció: Erdősi Zsófia



Ló, ló, loholó,

hű, hó, repülő,

álomcsiholó,

mélyre merül ő.  


Ló, ló, loholó,

műhókerülő,

mélyben csobogó, 

égben derül ő.


Szerkesztette: Miklya Zsolt








2025. április 11., péntek

Juhász Kristóf: A régi királyok lovai


Illusztráció: Krolikowski L. Lilian

 
        Valahol messze, egy fellegtorlasztó hegy magasán, ahová még a legerősebb sas se röpül föl egykönnyen, van egy nagy, sziklás fennsík. Beszélik, hogy csak az tud oda oda följutni, akinek a szívében bátorság lakik, és ha a fennsíkon elég nagyot ugrik, megérintheti a csillagokat.
        De főképp arról nevezetes ez a sík, hogy áll rajta egy óriási istálló. Cölöpjei aranyoszlopok, hídlásai ezüstgerendák, a jászlakban csillagszéna az eledel, a vájúkban meg holdvíz az ital. Ebben az istállóban élnek a régi királyok lovai. Itt lakik minden harci mén, versenyló, meg táltos paripa, aki az emberek világában már elvégezte szolgálatát. Szabadon vágtáznak az ég alatt, ropogtatják a kövek közt sarjadó selyemfüvet, vagy épp bent az istállóban a csillagszénát, szürcsölik a finom holdvizet. Bolha, bögöly sose bántja őket. Ez az ő birodalmuk. Legjobban a régi, nagy idők dicső tetteiről szeretnek beszélgetni, és azon versengenek, melyikük tud csudásabb történetet elmesélni. Ezen az estén is így történt.

2025. április 8., kedd

Smelka Sándor: Jönnek a lovak

 

Illusztrációk: Igor Lazin


Jönnek a lovak, jönnek a lovak,
Készülj fel, mert jönnek a lovak!
Négy pata dobog, nyolc pata dobog,
Egy sörény, két sörény százfele lobog.

Nyargal az Ugri, nyargal a Folti,
Széllel táncol a két kicsi póni.
Vágtat az erdő, égen a felhő,
Vágtatok én, mint réten a szellő.

Csörren a zabla, lobban a farka,
Mámoros, cowboyos, fú, ez a hajsza!
Ringat a lóhát, ringat a nyereg,
Várnak a célban az árnyas hegyek.

Lőjünk egy szelfit, vágtatós képet,
Nézd anya, nézd csak, mily kafa kép lett:
Száz sörény lobog, száz pata kopog,
Szállok a lovon: nem semmi dolog.

Szerkesztette: Miklya Zsolt





2025. április 5., szombat

Lackfi János: Műlovarnő

 

Illusztráció: Bódi Kati


Ül a lovon

de csinos,

dressze csupa

aranyos.

 

Zötyög a ló,

de a nő

mosolygása

kitűnő!


Most kézen áll,

fejen áll,

s mindezt lovon,

ugyebár!


Lóháton fél-

lábra áll,

vagy mindkettőn

táncikál!


Szaltózik is

magason,

kapaszkodik

ló-hason.


Pörög-forog

kecsesen,

nem lehet, hogy

leessen!


Mindeközben

mosolyog,

mint kit ló le

sose dob.


Látni összes

fogait,

mossa sokat,

mert vakít!


(Ha egy műlovarnő

ilyen remek,

vajon egy igazi

milyen lehet?)