2023. február 3., péntek

Kiss Dorina: Egy kis görény nagyvárosi kalandjai

 

Fricska Dorka illusztrációja


Ne gyere közelebb, mert orron haraplak! Azt hiszed, a ketrec megvéd? Hatalmas tévedés! Különben is, a táblán egyértelműen ott áll: A görényt simogatni tilos!

Azt nem merték odaírni, hogy veszélyes és vad, de nem is kell: én vagyok Pacsuli, a nemes kőrös-marosi Szimat család ötödikként született gyermeke! Van egy Szimat család Balmazújváros mellett is, de ők egyáltalán nem a rokonaink. Hat tesó mellett nőttem fel, úgyhogy pontosan tudom, mit jelent küzdeni. Minden falatért, minden puha mohaágyért és rézsiklókarikáért harc folyt, anyukánk már négyévesen megőszült, annyit fárasztottuk.

Tudod egyáltalán, mi az a kígyókarika? A helyi vagány siklókból font dobálós játék. Fogadok, meg se mernéd érinteni!

Én azonban bátor és különleges teremtés vagyok, ha kell, egyedül lábon harapok egy támadó fekete sast is, ezért különösen kellemetlen, hogy most egy állatkereskedésben találkozunk.

A lábamon a karom olyan, mint a villa, amit tolvajkulcsként használhatok, bárhová bejutottam vele, így már babakoromban igazi profi besurranóvá váltam.

Személyre szabott arcmaszkot kellett varratnom, nehogy felismerjenek – híresség lettem.

Egy idő után viszont meguntam, hogy mindenki ugyanazt spájzolja be. Az odúkban hiába díszítgették a konyhákat, mindenhol ugyanaz az uncsi étel várt a hűtőszekrényekben és komódokban: fagyasztott békaláb, patkányleves, pocokropi. Nyúlragu csak ritkán akadt, ezért gondoltam egyet, és kiszöktem az erdőből: egyedül eljutottam a városba.

2023. január 31., kedd

Nagy Izabella: Tibike fázik

 

Klesitz Piroska illusztrációja



Tibike kiscsikó kirohan a télbe,

napsütötte dombhát kellős közepére.

 

Átbukdácsol néhány száraz virágszálon,

bakol egyet-kettőt, ő a vidámságom.

 

Anyukája kérte, ne szaladjon messze,

Tibikének mégis jó nagy volt a mersze.

 

Estefele lógott két kis kajla füle,

megfázott a torka, fájdogált a szügye.

 

Vidámsága oda, étvágya sem túl sok,

paripalelkébe kicsi mesét fúvok.

 

Aranysárga sállal bugyolálom nyakát,

kakukkfűvel szórom tele az éjszakát.

 

Kora reggel újra lába elé futok,

kedvesen rám néz, és viháncolva nyihog.

 

Odabújik kezem meleg halma alá,

Tibike így gyógyul, bár még fázik talán.

 

 

Szerkesztette: Miklya Zsolt