Rókales (Fodor Veronika és Gertheis Veronika alkotásai)

 

Fodor Veronika illusztrációja

Gertheis Veronika: Rókales

Gyere csak, kisöcsém,

legyél te a róka!

Gambala a neved,

rejtőzz a bokorba!

Farkincád ágacska,

füled banánlevél,

hallgatod, koyemba,

vadászod énekét.

Talpam bőre érdes,

kúszom a fa törzsén,

a magasban köszönt

mopepe, a jó szél.

Nincsen íjam, puskám,

de éles a szemem,

lapulj, leki, bárhol,

nyomodat meglesem!

Szerkesztette: Miklya Zsolt

Hajdú D. András fotója

Lingala szavak

gambala = róka

koyemba = énekel

mopepe = szél, levegő

leki = öccs, húg

Varázslatos hüllők (Békés Márta, Csankovszki Csilla, Dávid Ádám, Frittely Emily, Horváth Eszter alkotásai)

 

Hajdú D. András fotója

Frittely Emily fotogramja

Békés Márta: Krokodilus

Afrikában foly a Nílus,

benne él a krokodílus.

Négy a lába, mégsem emlős,

simogatni őt felejtős,

hisz egyben is lenyel akár!

Tojást rak, de mégse madár.

Melegövi bár, de hüllő,

ha iszik is, sose züllő.

Csukott szájjal fogsort mutat,

keress menekülő utat!

Ne szégyelld, hogy nem vagy bátor,

rokona az aligátor.

Öt-hat méter, mégis formás,

szíve szívalakot formáz.

A tudósok mind úgy vélik,

elél akár 120 évig.

Zsákmányt orront, jó a hátszél,

védi őt a vastag páncél.

Vízből kiszimatol, kiles,

állítólag intelligens.

------------------------------------

Afrikában sok a folyó,

krokodilnak benne de jó!

Ott a Kongó, az is olyan

édesvizű, széles folyam.

Ha csónakon átkelni kell,

veszélyes lehet a Niger.

Van, aki csak föntről nézi,

hogy hömpölyög a Zambézi.

---------------------------------

Szegény, szegény krokodílus,

nem védi meg őt a Nílus.

Lesnek rá az orvvadászok,

trófeának lenni átok.

Krokodilbőr – ez a stílus,

csemege a krokodilhús.

Szánd meg ezt a szörnyeteget!

Hullajts krokodilkönnyeket!

Szerkesztette: Miklya Zsolt

Horváth Eszter illusztrációja

.

A cerkóf, aki nem félt az emberektől (Diana Soto és Takács Viktória alkotásai)

 

Hajdú D. András fotója

Diana Soto: A cerkóf, aki nem félt az emberektől

    Mia világéletében bátor cerkóf volt, aki mindenbe beleütötte az orrát. Az anyukája nevezte el Miának, ami lingala nyelven éhest jelent, bár akkor még nem tudhatta, hogy ez a név mennyire passzol majd a kölykére.

    Mia egyszer vadbanánt lopott az emberektől, máskor bemerészkedett a faluba egy kis fügéért, de olyan is előfordult, hogy a cerkófcsapat kedvenc alvóágát termeszekkel szórta tele, amiket aztán egy egész éjjelen keresztül szedegethetett, mivel anyukája addig nem hagyta aludni, amíg mindet meg nem ette.

    Ezekben a kalandokban nem is a folytonos ehetnéke volt a legveszélyesebb, hanem az, hogy egyáltalán nem félt az emberektől.

1. fejezet: Majomparádé

 

Hajdú D. András fotója

Kukucs! Ki leselkedik a lombok között? Talán egy nagy bagoly? Neeeem, hiszen nappal van, ilyenkor a baglyok alszanak. Vagy talán egy krokodil? Akkora, mint egy sárkány? Szerencsére nem, hiszen a krokodilok inkább a vizet kedvelik, és nem az erdő fáit. Hát akkor ki lehet? Csak nem egy csalafinta kis majom?

A következő napokban csupa vidám verset, mesét és rajzot hozunk nektek állatokról és gyerekekről. Olvashattok például egy fürt ellopott banánról, motorozó malacokról, varázslatos varánuszról, bátor és furfangos kismajomról. Az első mesét holnap (június 10-én) tesszük közzé. Tartsatok velünk, irány az őserdő!

A témához tartozó fotókat összegyűjtve itt éritek el: Kukucs fotógaléria

Ajánlott életkor: 3–6 év

Hajdú D. András fotója

Résztetek Hardi Richard naplójából:

„Kabindába eljutni nem túl könnyű. Először Kinshasáig mehet az ember repülővel…
Mire megvirradt, alattunk a felhők időnként betekintést engedtek: sűrű zöld takarót lehetett látni a magasból, sehol egy út, sehol egy város, ez bizony őserdő a javából! Egyszer csak egy többfelé elágazó hatalmas folyó felett repültünk el, ez a Kongó folyó volt – gondoltam magamban. Bizony az ember csak elképedve bámult, ahogy ereszkedtünk lefelé, vályogviskók szalmatetővel, az utak burkolatlan földutak, és jármű alig közlekedik rajtuk.

Délutánonként fotózok, a sok madár, akik velünk vannak a szálláshelyen, jó téma. Este sikerül gyöngybaglyot kapni lencsevégre. Majd jön egy hatalmas vihar, jó nagy szél, ami szerencsére nem tesz bennünk kárt, rengeteg villám és nagy hangzavar. Ahogy elvonul a vihar, csodálatos tűzijáték marad még vagy egy óráig, elképesztő jelenségek az égen, alig győzöm bámulni és próbálom megörökíteni, amennyire tudom. Ez az előadás ingyenes volt… Megérte végignézni.”

Hajdú D. András fotója