Lukács-Kis Panka: Szerepek

Takács Viktória illusztrációja

Lukács-Kis Panka

Szerepek

Anya főz, anya főz, anya mindig főz.

Miért mindig ő, apa miért nem,

erről miért nem ír a költő?

Vagy tán főz apa is, csak nem mondja senki?

Mert, ha nő, akkor főz,

ha férfi, akkor inkább lő?

S ha anya lő és ő a vadakat terelő juhász?

Apa meg mos, főz, köt, akkor megáll a világ?

S vége lesz, vagy kezdődik valami új?

szerkesztette: Miklya Zsolt

Miklya Zsolt: Testséma +6

Bódi Kati illusztrációja

Miklya Zsolt 

Testséma

+6

Hajam hosszú – fiú vagyok.

Szemem csillog – lány vagyok.

Orrom pisze – fiú vagyok.

Szájam zajos – lány vagyok.

Karom erős – fiú vagyok.

Kezem ügyes – lány vagyok.

Mellem lapos – fiú vagyok.

Csípőm forog – lány vagyok.

Popsim hagyma – fiú vagyok.

Térdem retek – lány vagyok.

Bokám tüzes – fiú vagyok.

Talpam poros – lány vagyok.

Talpam poros – fiú vagyok.

Bokám tüzes – lány vagyok.

Térdem retek – fiú vagyok.

Popsim hagyma – lány vagyok.

Csípőm forog – fiú vagyok.

Mellem lapos – lány vagyok.

Kezem ügyes – fiú vagyok.

Karom erős – lány vagyok.

Szájam zajos – fiú vagyok.

Orrom pisze – lány vagyok.

Szemem csillog – fiú vagyok.

Hajam hosszú – lány vagyok.

Halász Bálint: Minden madár tud repülni

Kasznár Anna illusztrációja

 Halász Bálint – Minden madár tud repülni

  Rigó úr szeretett aludni. Álmában is magokat rendezett és számolt. Szétválasztotta a kicsiket a nagyoktól, a hosszúkásakat a kerekdedektől, a kemény héjúakat a puha húsú bogyóktól. Éppen egy rózsaszín felhőn ült, és már hozzálátott volna, hogy az előtte lévő terméskupacokat számba vegye, de nem tudta, mert felébredt.
  Csemetéje, Áriel, szökdécselt és csivitelt a fejénél:
– Apa, kelj fel! Anya már elment, én beágyaztam, megreggeliztem. Mikor indulunk?!
– Hány óra?! Jaj, el fogok késni! – pattant ki a fészekből Rigó úr, odahúzott egy közeli levelet, a leguruló harmatcseppet magára lögybölte, aztán sietve belebújt a cipőjébe, felkapta az aktatáskáját, végül fejébe nyomta a karimás kalapját – Szia, édes fiókám! Apa siet, ma nem tud elvinni, de a tollaid szinte már olyan sötétek, mint egy nagy rigónak, egyedül is betalálsz az iskolába! Ha eltévednél, kérdezz meg egy sünt!
– Apa, a sünök éjszakai állatok, ilyenkor már alszanak! Egyébként ma nincs is iskola, mert megígérted az osztálynak, hogy beviszel minket a munkahelyedre, a magozóba!

  Rigó úr először azt hitte, hogy Áriel ugratja, aztán azt, hogy még mindig alszik. De Áriel szemrehányó, majd lemondó tekintetéből megértette, hogy egyik sem. Bevillant neki, hogy két hónappal ezelőtt a párja helyett neki kellett elmennie a szülőire. Gólya úr, az osztályfőnök, azonnal elkapta, és mire észbe kapott, a hosszú nyakú madár már megígértette vele, hogy elviszi az egész osztályt a magozóba.

Komjáthy Nessie: Ásó, kapa

Zilka illusztrációja

  Kiran elnyomja a spanglit, és nyújtózik egy nagyot. A monitor kékes fénye még egy darabig ébren tartaná, de már nincs kedve játszani. Elköszön a bajtársaktól, akik ki tudja, min pörögnek, és aludni küldi a gépet. Talán magát is. Fáradtan dörgöli meg égő szemeit, és ellöki magát az asztaltól.
  A forgószék engedelmesen odébb gördül, aztán megakad valamiben, és a lendülettől majdnem fölborul. Kiran karja magától lendül, hogy megtartsa az egyensúlyát, mire egy üveg megbillen és a padlóra esik.
  Kiran gyomra összeszorul egy pillanatra, aztán kienged. A palack üres, az alkoholnak már csak az emléke van meg, és ami leesik, puhára esik, mert a padló tele van minden szarral…

Békés Márta: Lefóliázva

Varsányi Orsi illusztrációja

Békés Márta: Lefóliázva

Fólia, fólia fénylik,

tág szemedet odavonzza,

titkos ígérete csábít,

lányt, fiút helyre pofozza.

Fólia, fólia lankad,

műanyaga sose bomló,

zizzen a kézben hangja,

lásd be, veszélyben a bolygó!

Fólia, fólia sápad.

Jaj, ha ma zúdul az ármány!

Fény törik, átjön a prizma,

szökken a tarka szivárvány!

Fólia, fólia fonnyad,

vágyik a szív a tilosba,

megbabonázhat a végén…

sámli vezet a magasba.

 

szerkesztette: Nagy Izabella

 

Cenzúra - Öncenzúra

 

Varsányi Orsi illusztrációja

Bár az előző posztban búcsúztunk Kisszékelytől, azért egy kicsit még visszakacsintunk, és visszhangozzuk az alkotótábor esti beszélgetéseit, délutáni vicceit, nevetéseit és bosszankodásait. Fejcsóválások, hümmögések és kacagások jönnek velünk, amik mind-mind érvényes reakciók egy hatalmas témára, mely mindannyiunkat érint így vagy úgy, ez pedig nem más, mint a cenzúra és jó pajtása, az öncenzúra. 

  Sokunkban sokféleképpen indult útjára a szó, mely az etimológiai szótár szerint a censor szóból ered. A censorok hivatalához tartozott az erkölcsök felügyelete és a törvények ellen vétők megrovása is, ez vezetett a szó újkori értelmének kialakulásához. 

  Ezzel az új értelemmel dolgoztak az alkotók, írásaikat, rajzaikat fogadjátok szeretettel, sírjatok, nevessetek!

Csillag-műhely - kisszékelyi műhelytábor 2023 - búcsú

Bódi Kati felvétele

 

Zsákfalu az ország közepén.

Benne egy műhely: munkapad, a falon mindenféle furcsa szerszám - szóharapófogó, ékezetkalapács, mondatkiegyenesítő és mondatgörbítő.

A polcokon mindenféle színek, toldalékragasztó és betűoldó tubusok és vödrök.

Bódi Kati

A földön szó és betűforgács. 

A műhely azonban épp elhagyatott, a kertet körülölelő fák épp lombjukat vesztik. Roppanó avarban lépked a láb, a kert, álomba merül, szendergése közben is a nyári műhelyben zajló szorgos munkáról álmodik.

Vár a táj, horkoló lépteket, kakaskukorékolást, surranó árnyakat, kalappal és anélkül.

Vár a kert, munkazajt, szállongó estebéd illatot, nevetést, sírást, pohárkoccanást.

Vár a műhely...

Várnak a cimborák, a következő nyári napsütésre, hosszú hétvégére...

Pernyész Dóra

 

 

 

 

 

 

 

Valahol, szerteszórva, gonddal, nevetéssel megrakodva várnak, téli ködbe burkolóznak, teát/kávét/kakaót hörpölnek, fújnak, lehelnek. És várnak. És írnak, üzennek, cserélnek betűt, mondatot, ölelést, biztatást.

Terveznek, gondoznak, nevelnek, meseszálakat szednek fel és le...

Mesefonalak, gomolyagok húzzák őket szívfonálon.

Vár a műhely. Vár a táj.

Nem hiába vár.

Jövőre veletek, ugyanitt!

Eszter