Az ügyetlen fiú (Dobó Dorottya és Török Szilvia alkotásai)

 

Török Szilvia illusztrációja

Dobó Dorottya: Az ügyetlen fiú

Makasi ki nem állhatta, hogy mindenki azt feltételezte róla, csak mert majom, szereti a banánt. A puha, nyálkás belsejű, gyomorfájdító banánt. Ő, a Kokamba dinasztia sarja, akinek ősei évezredeken át uralták a környék állatvilágát hegycsúcstól hegycsúcsig, át tavakon, folyókon, esőerdőkön és mocsárvidékeken. Jobban szerette a földimogyorót és a diót, amelyek maguk is keménységet és erőt sugároztak, és Makasinak meggyőződése volt, hogy ez azokra is igaz, akik fogyasztják őket.
     – Méghogy Kokamba dinasztia – rikkantotta a turákó, és nevetés közben majdnem lefordult a faágról. A dzsungel állatai hahotázásban törtek ki, és Makasi szégyenkezve foglalt helyet a hátsó sor legszélén, hogy onnan hallgassa a dzsungelben élő zsákmányállatok gyűlését.
     Az okapi ünnepélyesen megnyitotta a tanácsot, és sorra beszélték át a közösség legfontosabb ügyeit: tisztázták, ki melyik területen gyűjthet élelmet és beosztást készítettek, mikor kik őrjáratoznak, hogy figyelmeztessék a többieket a veszélyekre. Makasi épp egy hatalmas ásítás közepén járt, amikor a saját neve ütötte meg a fülét.
     – Makasit kell odaküldeni – rikkantotta a papagáj. – Ő elég kicsi ahhoz, hogy be tudjon épülni, és elég jelentéktelen ahhoz, hogy ne hiányozzon, amíg nincs velünk.

Dal három hangra (Bertóti Johanna és Bódi Kati alkotásai)

 

Bódi Kati grafikája

Bertóti Johanna: Dal három hangra

*

Gazdám, hallgasd

mekegésem!

Te, ki farkast

űzöl értem.

Adok tejet,

hű cimbora,

s futok veled 

akárhova.

**

Anyám, tőled 

kaptam napom.

Tüze győzhet.

Kövesd dalom!

Mert ahova

téged viszlek,

ott a csoda,

s égnek színek.

***

Szemem fénye,

drága kincsem!

Évről-évre

szürkébb minden.

Dúdolj utat,

arra megyek,

Vagyok nyugat.

Legyél kelet!

Szerkesztette: Nagy Izabella

Hajdú D. András fotói

Mind a leopárdok (Csányi Szilvia, Kasznár Anna, Németh Tibor és Miklya Zsolt alkotásai)

 

Németh Tibor illusztrációja

Csányi Szilvia: Mahari és a leopárd

Mahari egyszerűen nem tudott betelni új szemüvegével. Hardi doktor bácsi előre megmondta, hogy tökéletesen lát majd vele és teljesen másmilyennek fog tűnni minden, amit ismer, de nem hitte el neki. Később, amikor már pár napja viselte a szemüveget és kitágult a világ, egész nap úton volt, mert látni akarta kedvenc helyeit, ezúttal úgy igazán. Először a fák leveleire csodálkozott rá, aztán az azokon élő rengeteg apró bogárra. Mahari azelőtt nem volt túl jó vadász, íjával szívesebben célzott nagyobb állatokra, de sosem sikerült eltalálnia őket. Ezért már alig várta, hogy kipróbálhassa, ügyesebb lett-e a szemüvegtől.

     Óvatosan lopódzott az erdőben, aztán csendben, türelmesen várt, hátha felbukkan valami, amit zsákmányul ejthet. Hosszú órák teltek el így, mire a levelek furcsa susogására lett figyelmes. Nem hitt a szemének: egy leopárd sétált kecsesen egy kidőlt fa törzsén. Lassan célba vette a nagymacskát, izgalmában rálépett egy ágra, ami megreccsent, a leopárd pedig azonnal észrevette a kisfiút. Mivel a nyíl hegye továbbra is fenyegetőn meredt felé, kérlelőn nézett Maharira:

     – Ne bánts, kérlek! Ha életben hagysz, teljesítem három kívánságod.

     Mahari elgondolkodott. Olyanról hallott már, hogy egy aranyhal teljesítette a horgász kívánságait, de leopárdról még soha nem hallott ilyen történetet. Mivel különösen jó kedve volt a szemüveg miatt, úgy döntött, hogy elfogadja az ajánlatot.

2. fejezet: Ki látja a leopárdot?

 

Hajdú D. András fotója

Megfigyelted már, mennyire sokféle szem létezik? Sárga, zöld, kék, barna, fekete, vagy akár színes, mint a szivárvány. Vannak kétszemű és sokszemű élőlények, léteznek icicpici és hatalmas szemek, hosszúkás és kerek pupillák. Lecsukható szemhéjak, rebegtethető szempillák. Hányféleképpen lehet látni ennyiféle szemmel! Színek, formák, mozdulatok, rejtett árnyak – ki ezt látja, ki azt látja. No és van olyan is, aki nem lát. Nincs is szeme, vagy csak megbetegedett. Vagy éppen lát, de a fontos dolgok mégis rejtve maradnak előtte.

Olyan meséket és verseket gyűjtöttünk egy csokorba, amelyekben állatok és emberek együtt fedezik fel a világot. Hol nézeteltérésük támad a különböző látásmód miatt, hol segítenek egymásnak eligazodni ott, ahol a másikuk nem lát. Olvashatsz segítőkész kecskéről és kismajomról, vak kutyává változó varázslóról, és megtudhatod, mennyire veszélyes a faágakon nesztelenül osonó, zsákmányt kereső leopárd.

A témához tartozó fotókat összegyűjtve itt éritek el: Kukucs fotógaléria

Ajánlott életkor: 7-9 év


Részlet Hardi Richard naplójából:

„Kertünkben csomó gyümölcsfa van. Van egy csomó mangófa, ezek közül három egy nagyon finom, dél-afrikai mangófajta, amiből csak nekünk van Kabindában. Ezt pedig tudják a gyerekek is, így állandóan egy csomó gyerek szédeleg a fa alatt, és dobálja a gyümölcsöket kővel. Ez egy itteni módszer a gyümölcsszedésre, addig dobálni, míg leesik. Csináltam egy gyümölcsszedő eszközt, és ez nagy csodálkozást váltott ki. A gyerekek tátott szájjal nézték a Murmogót, hogy mit csinál? Fel kell mászni a fára, és szépen le lehet vele piszkálni a gyümölcsöt, ami a dobozba esik, nem a földre, és nem törik össze. Csak egy gond van: a vöröshangyák. Az ember szépen elhelyezkedik, kezdi szedni a mangót, és akkor csápjukat meresztve, tömött sorban nekitámadnak a hangyák, és csípnek. Ilyenkor gyorsan le kell iszkolni, vagy ágat cserélni. Szóval nyugodtan mangót szedni nem igen lehet. Mindjárt ott terem tíz gyerek, és elkezd kunyerálni. Mind a tíznek nem lehet adni, mangót felezni nem szokás. Általában jól elbeszélgetek velük, ledobok nekik néhány mangót, aztán eliszkolok.”