 |
| Zelei Marcell grafikája |
Miklya Zsolt – Nagy Izabella: Szem, száj, szív ingere
1.
Én nem hiszem, hogy ennyi szem
hiába lát világot.
És nem muszáj, hogy ennyi száj
kiköpje, amit rágott.
Hisz annyi szív remélni hív,
amíg dobbanni képes.
Mert ennyi szem és ennyi száj
és szív szeretni éhes.
2.
Én úgy hiszem, és úgy tudom,
a szívünk lát s figyel,
ha csukva száj és nyitva szem,
megértőbb bárkivel.
De nyitva száj és csukva szem
megzavar, s így makog:
ne láss, ne hallj, ne is dobogj,
legyints, semmi vagyok.
3.
A szív, a száj, a szem, e három, úgy hiszem, a legbolygóbb gyümölcs. Három narancs az égen – dúdolt a doktor, s fehér kezei között három narancsbolygó keringett, föl és alá, megállíthatatlanul. Hirtelen elkapta az egyiket, és felém dobta.
Ez a tiéd, hogy amit látsz, annak burka alá bújj, és ízleld – mondta. Aztán elkapott egy másik bolygót.
Ezt ide teszem, hogy aki nem lát, illatáról az is értesüljön – és a gyógyszeres szekrény tetejére állította a gyümölcsöt.
Ezt meg viszem a betegnek, aki már lábra sem tud állni, hogy elbotorkáljon egy kis illatért a rendelőmbe – kattintotta szét orvosi táskáját, és beleejtette a gyümölcsöt.
A szív, a száj, a szem, e három, úgy hiszem, a legbolygóbb gyümölcs – halt el a dallam az út pora fölött már késő délután. A pálmaágak felett, láthatatlanul, három narancsbolygó keringett.
4.
A pálmák alatt ott hevert az a sokféle gyümölcs,
volt benne jó és volt benne rossz is,
azt hiszem ez így helyes.
Ott guggoltam, rendezgettem kupacba szín szerint,
de arra jött a Jó Doktor, és segített nekem:
látod, ezt meg ne edd, nem lenne jó neked,
de ez itt finom, érett, ezt mind eheted.
Csak néztem rá, csodálkozón, honnan e tudás,
szemében szeretet és nem elutasítás,
és mielőtt szólhattam volna bármit,
elillant, mint aki nem is járt itt.
5.
Hol itt vagyok, hol ott, tudod,
a szívünk szembeteg,
van benne jó, van benne rossz,
maga nem látja meg,
másik szem kell, tükrözni, hogy
mi lenne jó neki,
hogy jó legyen másoknak is.
Ki sem kell mondani.
 |
| Hajdú D. András fotója |
