Nagy Izabella: Cini-cini muzsika

Illusztráció: Gyólai Gabi

Sárika az ölemben ficereg, mocorog.
Kérdezi, hogy errefele potyognak-e csillagok?
Csóvájukkal kivágják a nagy eget?
Másnap délre sárga naptól beheged.

Sárika az ölemben kiabál, reklamál.
Állítja, hogy arrafelé szűkül már a szemhatár.
Álomerdő bozontjába bekerül,
Megpihen a sások mellett egyedül.

Sárika az ölemben csendben néz.
Mesében a csillagokkal heverész.
Álomerdő szegletében kis kapu,
Cini-cini muzsikával kéz a kézben baktatunk.

a szerző a kutyájának olvas

Miklya Zsolt: Suta éneke // Re: Weöres Sándor: Buba éneke

Ó ha tüske volnék,
mindig szúrnék,
minden hámszövetbe
belebújnék –
ám a véren
nem csitulna éhem,
addig fúrnék,
míg a csontot érem.

Ó ha küllő volnék
két keréken,
nélkülem forogna
csillagéjem –
ám a szívem egyre
vágyakozna
küllőgyöngy-csillagként
a magosba.

Ó ha madzag volnék,
addig lógnék,
amíg kóccá nem lesz
a való még –
ám a kócom egyszer
szétszakadna,
mint a szív, a pitvar
és a kamra.

Illusztrációk: Klesitz Piroska

Kiss Lehel: Ha itt lennél…(Sébastien sóhaja Belle után)

Illusztráció: Pernyész Dóra

 

A hegyeken megroppan a hó,

még a völgy, a ház is belezendül.

Ha itt lennél, az volna a jó!

Érzem, te is remegsz mindenestül,

de ne nyüszíts, most hallgatni kell!

Ha itt lennél, az volna a jó!

Hol lapulsz most, drága, drága Belle?

Farkasfalka agyarog a Holdnak

túloldalán, emitt árnyék halad el.

Találkozunk-e még? Lesz-e holnap?

Ha itt lennél, az volna a jó!

Jaj, a szívem biztos van egy mázsa!

A hegyekből rázubog a hó.

Hogy ne féljünk, gondoljunk egymásra!

 a szerző és kedvenc Mórás kötete:
ez a könyv (Cécile Aubry: Belle és Sébastien) volt életében a legelső, 
amit önállóan elolvasott - ez hozta meg a kedvét az olvasáshoz

Hétvári Andrea: CSALÁDI ETŰDÖK

Illusztráció: Makhult Gabriella

Bóbita című kötetből: 'Hajnali ködfala vára'

Weöres Sándor Galagonya-ritmusára
/részlet/

(cipőfűző)

Épp ebédkor
indul a ramazuri,
indul a ramazuri
vasárnap.

Most először
Sárika kikötözi,
Sárika bekötözi
magának.

Masnija lompos –
lenne az ok,
elszabadulnak az
indulatok.

Épp ebédkor
indul a ramazuri,
indul a ramazuri
vasárnap.

*
(balatoni)

Jó a strandon,
főleg amikor apa,
főleg amikor apa
beugrik.

Csobban egyet,
éppen a közepibe,
éppen a közepibe
beúszik.

Hogyha apává
érlel a sors,
sok csemetémmel
vágtat a gyors.

Jó a strandon,
főleg amikor apa,
főleg amikor apa
beugrik.

*
(lefekvéskor)

Édes élet
este amikor öcsi,
este amikor öcsi
elalszik.

Végre csönd van,
nem fut a kicsi kocsi,
nem fut a kicsi kocsi
napestig.

Nem kiabálnak
hős katonák
harci robotnak
bősz adomát.

Édes élet
este amikor öcsi,
este amikor öcsi
elalszik.

Körmöczi-Kriván Péter: A nagy herceg

illusztráció: Zelei Marcell

     A duplaszárnyú repülőt sárgarépából faragtam. Magasan szállt, de csak addig, amíg ki nem fogyott az üzemanyag. A fiam profi pilóta, mégis kényszerleszállást kellett végrehajtania a nappaliban, a sivatagmintás szőnyegen.
– Nem baj apa! – hencegett a kisfiam, mert szerinte én mindent meg tudok javítani.

      Fogtam egy kimondottan sárgarépacsavarokhoz használatos fogót, hogy munkához lássak, amikor meghallottam a hangot.
– Beeeeeeeeeeeeeeeeee!

Ismerős volt.
– Beeeeeeeeeeeeeeeeee!

    A padlás felől jött a hang, ahol már évek óta nem jártam. Letettem a fogót, hagytam a gépet, a sivatagot, és elindultam felfelé a plafon fölötti, koszos birodalomba, melynek ajtaján egy betű és három szám sorakozott: B-612.
     Elővigyázatosságból kalapot húztam, volna, de a fiam ezt kifogásolta.
– Apa, miért tennél a fejedre egy óriáskígyót? Nem látod, hogy éppen elefántot ebédel?
    A padlás sötét volt… vagyis csak lett volna, mert egy lámpagyújtó, aki pont úgy nézett ki, mint a fiam, beleugrott a sötétbe és felkapcsolta a lámpát.
– Beeeeeeeeeeeeeeeeee!
    A hang egy ládához vezetett, ami inkább volt doboz és három lyuk díszitette.
– Beeeeeeeeeeeeeeeeee!
– Van odabent valaki? Halló! Kérem, válaszoljon.
 A dobozban apró léptek toporogtak.
– Apa, szerintem éhes!
– Kicsoda, a doboz?
– Nem apa, a bárány. Tudod, ő a dobozban éli az életet.
– Nem fél itt a sötétben, egyedül?
   A fiam úgy rázta a fejét, mintha valamit tudnom kellene.
– Ő sosem fél és sosincs egyedül, mert szerinte a nagy Herceg még akkor is vele van, amikor az nem tud róla.
– Ki az a nagy Herceg? 
A fiam nem válaszolt, el volt foglalva a sárgarépával, ami nemrég még repülő volt.
– Hallod apa, hogy csámcsog? Azt mondja a bárány, hogy 72 éve nem evett semmit. El tudod képzelni, milyen éhes lehet.
 Ráztam a fejem, hogy nem és amúgy is, nekem már indulni kell, mert a komoly dolgok…
– Hadd találjam ki, apa, várnak rád?
 Ki se mondtam, mire gondolok, a fiam mégis hallotta és úgy nézett rám, mint egy tudós. Bölcsen vizslatott.
– Szerintem apa, itt az ideje, hogy maradj és megszelídítsd a komoly dolgokat.
 Nem mertem elmondani, hogy én azt nem tudom, mit jelent, ezért csak bólogattam, hogy ne bukjak le, majd fogtam egy répát és óvatosan közelítettem vele a doboz felé…

a szerző fotója a Kisherceg című könyvvel

Nyulász Péter: Nagy Zóárdia

Nyulász Péter

Hol voltam és hol nem voltam? Egyszerű az én mesém:

minden pontján jártam-keltem széles földnek kerekén.

Nem voltam én különc magonc,  csak álltam a helyemen,

sziklás-köves hegyoldalban, hol mást látni nem lehet:

csak egy folyót,

csak egy völgyet,

csak egy bükköt,

csak egy tölgyet.

Csak ezt nézni mindörökké, s mindhiába vágyni másra,

előbb – utóbb belefásul abba minden emberfája:

vágyakozva hallgatni csak, amiről a szél mesél

sosem látni, van-e ott ágy, hol a Nap nyugodni tér.

Így jártam én: úgy éreztem, tovább ki nem állhatom,

mint egy kóró, kiszáradok, ha odébb nem állhatok.

Hadd menjek el, hadd lássam meg, mi más van a Földön még,

hadd sétáljak oda,  ahol a szivárvány földet ér! 

MAMINTI, a zöld tündér:

"Ha jól hallom, engem hívtál, búslakodó szép fenyő,

megindító vágyaidat teljesítem, üsse kő!

El ne sorvadj, legyen lábad, járd körbe a világot!

Csak aztán majd meg ne bánd, hogy már többé nem látod

ezt a folyót, ezt a völgyet, ezt a bükköt, ezt a tölgyet!"

Így történt, hogy falábaim nyomát szépen otthagytam,

Popocatapetl hegyén, és Mohendzso dáróban. 

Annyi mindent láttam én, elmondani nem is merem,

még a „Titikaka-tavi tektitek titkait”* is ismerem.

Bódi Kati - Lázár Ervin portréja

Emlékszem a homokszemre sivatagban, tengerparton.

Tudom, honnan fúj a passzát, s hogy jól esik nyugaton,

hogy északon hó szikrázik, délszakon meg napsütés,

csupán az az egy hiányzik: újra látni úgy, mint rég

a folyót, a völgyet,

a bükköt, a tölgyet,

csak egy percet,

csak egy csöppet.

Mert jártam ott,

de minden más,

soha nem látom már,

sose találom már:

azt a folyót,

azt a völgyet,

azt a bükköt,

azt a tölgyet.

                       

 (* idézet Tamkó Sirató Károlytól)

A fenti versbetét/dalszöveg elhangzott a 2013. szeptember 21-én, a Miskolci Nemzeti Színházban, Szabó Máté rendezésében bemutatott,  A Négyszögletű Kerek Erdő című darabban.

A Nagy Nándor hangszerelésével készült dalt meghallgathatjátok: 

https://www.youtube.com/watch?v=2w1dnCgrF58

Gyerekkorom kedvenc könyve

Gyakran kérdezik tőlünk, mi kell ahhoz, hogy valakiből író legyen. Ahogy a legtöbb munka, ez is sok összetevős, de az összetevő, ami semmiképp sem maradhat ki: az olvasás.

Olvastunk, olvasunk és olvasni fogunk, ez nem kérdés, ezzel pedig értelemszerűen együtt jár, hogy imádjuk a könyveket.

De hol kezdődik a könyvimádat?

Ideális esetben az édesanyánk méhében, vagy pici gyerekkorban, amikor még szó szerint faljuk a könyveket.

Aztán jönnek a felolvasott mesék, az első önálló olvasási élmény, és utána határ a csillagos ég…már, ha léteznek csillagokig érő könyvespolcok (szerintünk léteznek).

De menjünk vissza a kályhához!

Az elkövetkező hetekben olyan írásokat olvashattok az Író Cimboráktól, amit gyerekkoruk kedvenc könyvei inspiráltak. Ezeknek a könyveknek azon kívül, hogy mind különlegesek a maguk nemében, van még egy közös pontjuk: a Móra Kiadónál jelentek meg.

A Móra, az ország egyik legrégebbi, ma is működő kiadója, a magyar gyermek- és ifjúsági irodalom nagy múltú műhelye, idén ünnepli 70. évét. Ez az évforduló adta az ötletet, hogy átböngésszük azt a majdnem csillagokig érő könyvtornyot, amit ma már klasszikussá vált író elődeink műveiből építettek. Mutogassuk meg egymásnak a titkos kincseket, csodálkozzunk rá a közös kedvencekre, ünnepeljünk, játszunk együtt.

Csatlakozz könyves szülinapi bulinkhoz!

Szeretettel hívnak és várnak a szerkesztők,

Nagy Izabella és Várfalvy Emőke

Illusztráció: Klesitz Piroska