2. fejezet: Ki látja a leopárdot?

 

Hajdú D. András fotója

Megfigyelted már, mennyire sokféle szem létezik? Sárga, zöld, kék, barna, fekete, vagy akár színes, mint a szivárvány. Vannak kétszemű és sokszemű élőlények, léteznek icicpici és hatalmas szemek, hosszúkás és kerek pupillák. Lecsukható szemhéjak, rebegtethető szempillák. Hányféleképpen lehet látni ennyiféle szemmel! Színek, formák, mozdulatok, rejtett árnyak – ki ezt látja, ki azt látja. No és van olyan is, aki nem lát. Nincs is szeme, vagy csak megbetegedett. Vagy éppen lát, de a fontos dolgok mégis rejtve maradnak előtte.

Olyan meséket és verseket gyűjtöttünk egy csokorba, amelyekben állatok és emberek együtt fedezik fel a világot. Hol nézeteltérésük támad a különböző látásmód miatt, hol segítenek egymásnak eligazodni ott, ahol a másikuk nem lát. Olvashatsz segítőkész kecskéről és kismajomról, vak kutyává változó varázslóról, és megtudhatod, mennyire veszélyes a faágakon nesztelenül osonó, zsákmányt kereső leopárd.

A témához tartozó fotókat összegyűjtve itt éritek el: Kukucs fotógaléria

Ajánlott életkor: 7-9 év


Részlet Hardi Richard naplójából:

„Kertünkben csomó gyümölcsfa van. Van egy csomó mangófa, ezek közül három egy nagyon finom, dél-afrikai mangófajta, amiből csak nekünk van Kabindában. Ezt pedig tudják a gyerekek is, így állandóan egy csomó gyerek szédeleg a fa alatt, és dobálja a gyümölcsöket kővel. Ez egy itteni módszer a gyümölcsszedésre, addig dobálni, míg leesik. Csináltam egy gyümölcsszedő eszközt, és ez nagy csodálkozást váltott ki. A gyerekek tátott szájjal nézték a Murmogót, hogy mit csinál? Fel kell mászni a fára, és szépen le lehet vele piszkálni a gyümölcsöt, ami a dobozba esik, nem a földre, és nem törik össze. Csak egy gond van: a vöröshangyák. Az ember szépen elhelyezkedik, kezdi szedni a mangót, és akkor csápjukat meresztve, tömött sorban nekitámadnak a hangyák, és csípnek. Ilyenkor gyorsan le kell iszkolni, vagy ágat cserélni. Szóval nyugodtan mangót szedni nem igen lehet. Mindjárt ott terem tíz gyerek, és elkezd kunyerálni. Mind a tíznek nem lehet adni, mangót felezni nem szokás. Általában jól elbeszélgetek velük, ledobok nekik néhány mangót, aztán eliszkolok.”

Malacok (Igor Lazin, Kovács Attila és Nagy Izabella alkotásai)

 

Hajdú D. András fotója

 

Nagy Izabella: Coca-utas

 

vörös szőrű malac vagyok

motorbicikli utasa

megyek erre

megyek arra

kosepela

nekiindulok a világnak

nézek erre

nézek arra

kosolala

csámcsogok és csacsogok

testvéreimmel a motoron

piros föld suhan alattunk

kék ég száll felettünk

ahogy utazunk

ahogy repülünk

kokende mobembo

nekiindulunk a világnak

pöfög a járgány

de nem izgulunk

mert ma nem csinálunk mást

csak potyautas cocaként utazunk.

  

Szerkesztette: Miklya Zsolt

Igor Lazin illusztrációja

 

Kovács Attila (Holden Rose): Motorozós álom álom

  

Motorozós álomból riadtam fel hajnali délben,

Tepertünk a dzsungelen át százezerrel szembeszélben,

Készakarva fötörtük fel az avar alól a terrát,

Repesztettünk paréj fölött, pálmák között, pókhálón át,

Én meg a bátyám, a Bernát.

A csopper széthörögte a rengeteg egyhangú csendjét,

Kidöntöttünk két kukát, egy banánfát meg három cserjét,

Tiritarka madárkák rebbentek tova nagy lármával,

Rágcsálók hada futott előlünk leszakadt pofával,

Ott faroltunk ki aztán, hol a minap körtét találtunk,

Majdnem lerepült rólunk a makkal teli hátizsákunk,

A gombánál álltunk csak meg, hogy igyunk egy Röfi Kólát,

Folyton azt innánk, ha létezne olyan, én meg a Bernát…

Visítva röhögtünk minden kátyúnál és bukkanónál,

Igazi őrült, vicces száguldás volt ez, jobb a jónál,

Aztán a híd szélén, épphogy megfogott minket a korlát,

Kis hiján a folyóba zúgtunk orral a töltésen át,

Én meg a bátyám, a Bernát.

Végül bevettem a taknyos, latyakos, utolsó kanyart,

Mikor felébredtem, még húztam az álombéli gázkart…

A napocska már jócskán rám szárította a pocsolyát,

Mellettem pirostraktorként horkolt a bátyám, a Bernát.

Szerkesztette: Miklya Zsolt

Lingala szavak:

kosepela = boldognak érzi magát, elégedett
kosolala = köhög
kokende mobemo = elutazik (szabadságra)

 

Az ellopott banán (Fogas Dávid és Garaczi Glória alkotásai)

 

Garaczi Glória illusztrációja

Fogas Dávid: Az ellopott banán

Történt egyszer Kongóban, hogy egy ember, Mopero, a banánligetben leszedett egy szép, nagy fürt gyümölcsöt. Feltette a biciklijére, elindult vele hazafelé, de útközben megállt, hogy bevásároljon a feleségének. Igen ám, de amíg bent volt a boltban, egy cerkófmajom ellopta a fürt banánt, és csak vitte, vitte, mígnem útját állta egy marhacsorda. A marhapásztorok meglátták a cerkófmajmot, megkívánták a banánt, és elvették tőle.

    – Nézzétek, ez a banán pont olyan, mint egy pisztoly! – mondta az öreg Mukendi. A többieknek tetszett a tréfa, és játékból lövöldözni kezdtek a banánokkal.

    – De hát ez csak banán, nem fegyver – vakarta a fejét értetlenkedve Makiki, a majom.

    Makiki szerette volna elvinni a banánt Pongó faluba, a piacra, hogy vásároljon magának egy fürdőnadrágot. Látta, hogy az emberek szép, színes fürdőnadrágban pancsolnak a patakban, és arra gondolt, egy ilyen ruhadarab neki is jól állna.

    – Adjátok vissza a banánomat! – mondta a marhapásztoroknak, de azok kinevették. Hiszen ki ne szeretné ezt a finom gyümölcsöt? Bizony, hogy fel akarták falni mindet! Beültek hát a legközelebbi kocsmába, az Arany Sarkcsillagba, és falatozni kezdtek. A banán mellé rendeltek maguknak fügeszörpöt. Makiki követte őket.

Rókales (Fodor Veronika és Gertheis Veronika alkotásai)

 

Fodor Veronika illusztrációja

Gertheis Veronika: Rókales

Gyere csak, kisöcsém,

legyél te a róka!

Gambala a neved,

rejtőzz a bokorba!

Farkincád ágacska,

füled banánlevél,

hallgatod, koyemba,

vadászod énekét.

Talpam bőre érdes,

kúszom a fa törzsén,

a magasban köszönt

mopepe, a jó szél.

Nincsen íjam, puskám,

de éles a szemem,

lapulj, leki, bárhol,

nyomodat meglesem!

Szerkesztette: Miklya Zsolt

Hajdú D. András fotója

Lingala szavak

gambala = róka

koyemba = énekel

mopepe = szél, levegő

leki = öccs, húg