Mészöly Ágnes: Interstate 60 (Úttalan út) – azaz egy autó színén sok minden múlhat…

„– A határ a civilizáció biztonsági szelepe. Távol tart a tébolytól. Mindenki, aki nem tudja elfogadni a szabályokat, az ütődöttek, különcök, vadócok, elindulnak a határvidékre. Így jött létre Amerika. Az összes európai bajkeverő összepakolt és áthajózott az új kontinensre. Akinek ez sem felelt meg, az nyugatabbra ment. Így került a legtöbb eszelős Kaliforniába. De az új területek elfogytak, és mi történik a világgal határvidék híján?! Az igazi határvidék itt van. A hatvanas úton. Ez az agy határvidéke. Az a célja, hogy az az ember, aki egy kicsit mást akar, idejöhessen.

–  Igaz ez, Mr Cody?

–  Ha nem igaz, ki kell találni.” 

Nyulász Péter: Gazsi bácsi lótetű!

Egyszer volt, hol nem volt, az Erzsébet téri fröccsterasz sörcsapjainak tövében, ahol a faros Ikarusok is pöfögtek, történt egyszer, hogy élete nagy kalandjára indult Csepcsányi, Szinyák, Bádogos és még pár haver. Három nap vadkemping és számháború, szülők nélkül, egy vadregényes dunai szigeten! A megérkezés még zökkenőmentes ám a sörmeghajtású dunai komppal egy időben megérkezik a felelős felnőttek titkos felügyelő őrangyalszolgálata is. A feledhetetlen nyári kalandra készülve ugyanis nem csak a srácok indulnak útnak, hanem az aggódó szülők is, akik titkos patrónusokat bérelnek fel a helyi erők közül. A kompos, a gátőr, az alkalmi pecás, a közértes, a nyugállományú katonatiszt is alaposan kiveszi részét a kalandból… 

Turbuly Lilla: Ethan Hawke egy romkocsmában

Felnőni vagy nem nőni? Pán Péter óta tudjuk, van, aki inkább az utóbbit választaná. A Nyakunkon az élet huszonéves szereplői éppen befejezték (vagy nem fejezték be) az egyetemet, és próbálják megkeresni a saját válaszukat erre a kérdésre. Négyen négyfelé keresgélnek. Munkát szeretnének, de egyáltalán nem olyat, amit találnak. Vagy csak lézengenek, életre-halálra barátkoznak és összevesznek, szerelmesek lesznek, és bánatukban vagyonokat költenek a telefonos szerelmi horoszkópra. 

Várfalvy Emőke: A törilecke, amin szénné röhögtem magam

14 éven felülieknek melegen ajánlott!

A történelem nem arról híres, hogy izgalmas. Tudom, a töritanárok most a szemüket forgatják, a pár eminens pedig elkezdi sorolni, mennyire jó elképzelni, ahogy a Tridenti zsinat meg a pun háborúk, és a mezopotámiai birodalomról ne is beszéljünk. Oké, rendben. A történelem izgalmas. Vagyis az lehet, ha valaki veszi a fáradságot, és jól mondja el. Herendi Gábor megtette ezt a magyar történelemmel. Így született meg a Magyar vándor.

Sajnos mi magyarok győztes csaták terén úgy állunk az elmúlt 500 évre visszatekintve, mint nyertes foci VB meccsekkel. Voltak ígéretes részeredmények, de az összeredmény siralmas. 

Zs. Nagy Izabella: Gondolatok a Papírvárosok című amerikai (gimis korosztályról szóló) romantikus film elé

1. Kérlek, inkább olvasd el a könyvet!

Mert a könyvben sokkal részletesebben ki van bontva az, amit egy film bemutatni tud. A főhőst (Quentin, gimis srác) sokkal cukibbnak képzeltem el, amikor olvastam.

Mert a könyvben sokkal rémisztőbbek a jelenetek, hiszen a saját képzeletünk száll el, nem a képkockákról érzékeljük, hogy mi történik.

Mert a könyvben van idő megállni, és elgondolkodni egy-egy részen. Meg lehet jelölni, később visszatérni hozzá, el lehet merengeni rajta, lehet idézni belőle, és menőn posztolni a fészbukkon vagy instán.

Lackfi János: Zsernyákok, avagy bűnözők nélkül a rendőrélet

A nagyoknak, és persze a legnagyobbaknak szívből ajánlom a ZSERNYÁKOK című svád-dán filmet őrült humorával... Mi van, ha egy Isten háta mögötti svéd kisvárosban semmi bűnözés, s ezért a rendőrőrsöt meg bezárás fenyegeti? Jó rendőr nem esik kétségbe, csinál esetet ott, ahol a legkeményebb akció eddig a városháza előtti virágágyást legelő tehén kiterelgetése volt. 

 

 

Németh Eszter: Vili, a Bonca

Tulajdonképpen, ha filmet nézek, akkor rögtön ajánlom is tovább annak, akit szerintem érdekelhet a baráti körömből. Vagy épp csevegek róla. Szóval azt gondoltam, no ennél a filmajánlós cimbi hónapnál mi sem lesz könnyebb. És most itt ülök egy jó hosszú listával.

Végül úgy döntöttem, csalok, mert muszáj a gyerekkori kedvenc animációs filmem ajánlani, és hát a felnőttkoromban megismert és a saját gyerekeim egyik szeretett, élőszereplős filmjét sem szabad kihagyni ugyebár...

Szóval Vili a veréb. Vili egy teljesen normális, eleven, és elhanyagolt kisfiú, tulajdonképpen nem lepődnék meg, ha Fekete István Téli berekjéből pottyant volna ki.