Cenzúrázatlan változat!

2015. július 20.

Dóka Péter írói blogján feltűnik két titokzatos szuperhős.
Az író bejelentést tesz.
A szuperhősök kalandjaiból Máli Csaba rendező és grafikus közreműködésével rajzfilm készül.

2015. október 10.

A szuperhősök kalandjainak egy részlete megjelenik az Író Cimborák blogján.
Cenzúrázatlan (malac) változat, csak a blog olvasóinak!

Vajon mi lesz a következő lépés?

Máli Csaba figuratervei

Szupermalac és Űrpatkány

(részlet a regényből)

Cukibolygó 

Fáraó Kapitány szerint az űrhajó túl lassan vánszorgott, ezért megkérte Szupermalacot, hogy tolja meg egy kicsit. Ettől aztán olyan sebességre gyorsultak, hogy fél nap alatt elérték a galaxis szélét, és ott megpillantották az Androméda-ködöt. Ámulva nézték a csillagfényes, fehéren kavargó galaxist.

– Olyan étvágygerjesztő, akár egy tányér langyos tej! – suttogta Kleó. – Ide akarok költözni!

– Úgyis kezdtem elfáradni! – nyújtózott egyet Szupermalac. – Mikor eszünk?

Bolyongás a lila ködben

Anne Pikkov illusztrációival

Nagyon kedvelem a királylányos történeteket, és azok összes csatolmányát, az öreg királytól kezdve a tűzokádó sárkányon át egészen a bibircsókos vén banyáig. És kiváló szórakozást ígér, ha ezek a meghitt ismerősök új, ráadásul lila (és semmiképp nem rózsaszín) köntösben vonulnak fel. Egyébként még így is eléggé ismerősnek tűnnek, néha egyenesen kényelmetlenül ismerősnek. És pont emiatt kedveltem meg nagyon ezt a könyvet.

Királylányok, királyfiak, sárkányok, varázslók és óriások – ráadásul mindnek kiforrott személyisége van! – keresik a párjukat Dóka Péter könyvében, kilenc, letehetetlenül izgalmas mesén keresztül.

De előre szólok: ingoványos talajon járunk! Zavarba ejtő érzelmi expedíció ez, ahol bármelyik bokorból elénk toppanhat egy váratlan tragédia vagy egy nem egészen rózsaszín végkifejlet. És mégis… Jómagam a harmadik történet tájékán kezdtem gyanút fogni, hogy itt nem csak meséket olvasok, sőt, ebben a lila ködben szinte tudományos pontossággal kirajzolódnak a szerelem jellegzetes erővonalai, első látásra logikátlan törvényszerűségei.

Aztán már megfontoltabban olvastam a könyvet. Egy-két mese is elegendő egy napra, hiszen a teljes érzelmi spektrumon nem lehet csak úgy végigszáguldani, ahogy a Lila királylány meg a Fekete Lovag teszi a borítón. Ezeket a meséket közel kell engedni, kicsit el kell bennük tévedni, és akkor feltárul különleges mélységük. Mert akad a mesék között néhány szívderítő, de szívszorító, sőt szívfacsaró is. És ha már itt tartunk: felfoghatjuk ezeket a történeteket különleges szerelmi görbe (vagy egyenes) tükörként is. Gyanítom, hogy beléjük pillantva mindenki találhat legalább egy olyat (elbűvölőt és/vagy kijózanítót), amelyik valahogy nagyon szíven üti.

Mindezek mellett pedig kijut a humorból, a nevetésből is bőven: ugyan ki ne zárna a szívébe egy iszákos, pálinkafüggő sárkányt, egy uralkodásra teljesen alkalmatlan királyfit vagy egy olyan királylányt, aki minden randijáról elkésik, hiszen álmodozás közben csak úgy repül az idő! Nagy kedvencem volt a Könyveskút is, ahonnan az unatkozó óriáslány kétnaponta felhúz magának egy olvasmányt, főleg szerelmeset persze. Aztán, ahogy az már lenni szokott, a könyvek romlásba is viszik szegényt…

A kisebb gyerekek számára az ismerős szereplők szokatlan kalandjai ígérnek remek szórakozást, de én leginkább kamaszkortól ajánlanám a könyvet, olyan olvasóknak, akik a szerelmet már nem csak hallomásból ismerik, sőt, akár túl vannak az első csalódás keserűségén is. És meggyőződésem, hogy a felnőtt olvasók is bátran bolyonghatnak ebben a titokzatos lila ködben, ahol időről időre a legkeményebb realitásba ütköznek majd.

Kertész Erzsi

Kertész Edinának - Dóka Pétertől

Dóka Péternek - Mészöly Ágnestől

Dóka Péter: Lélekevő

A legfélelmetesebb szörnyek mindig bennünk laknak...

           Üvöltök, ahogy a torkomon kifér.
           – Itt volt! Hideg a keze, a nyála meg a szememre csöpögött! Anya, látod a nyálát? Zöld és büdös!

Anya elővesz egy zsebkendőt.

– Csupa takony az arcod. Hogy lehet egy fiú ilyen félős? Hát ilyen gyáva az én nagy fiam? Ilyen egy nyámnyila anyámasszony katonája?

            Dühösen felülök az ágyon. 

            – Két méteres és szurokfekete! Megállt az ágyam fölött, és nyikorogott. És bűzlik, rosszul vagyok már attól is, ahogy néz. Nagy, véreres szeme van. Már nyitotta a száját, ha nem ordítok, leharapja az orromat. Mert ez egy orrevő. Látod? Kicsit meg is harapott.

December 20.

Várni. Várni is tudok. 

De megnézem, mit kapok.

Mit találhatok ma itt.

Dóka Péter: Egy pohár víz

A Vérváros. Így nevezte mindenki, mert vörös fal vette körül, amely ijesztően izzott a téli napsütésben. Senki sem tudta pontosan, mi van a falon túl, akadtak ugyan néhányan, akik bemerészkedtek a négy városkapu egyikén, de sosem tértek vissza. A fal tövében, a harmadik kapu közelében állt egy kunyhó, abban lakott Jandró az apjával. Jandró eszes, kíváncsi kölyök volt, örökké a fal körül ólálkodott, s úgy bámulta, mintha át akarna látni rajta. Néha még a fülét is a falra tapasztotta. Egy napon aztán odament az apjához, és nagy büszkén így szólt:

– Rájöttem a titokra, apám. Vérvárosban tartják fogva a melegebb évszakokat, ezért van idekinn örökké tél. De én most útnak indulok a városba, és kiszabadítom őket!

Az apja nem felelt rögtön, hanem először pipára gyújtott.

– Évszakok csak a mesében vannak, fiam – mondta aztán, illatos füstöt eregetve. – Nem ez Vérváros titka, hanem a gonoszság. Ettől vöröslik úgy a fal. A városlakók hitvány emberek, könnyen szeretnek, de könnyen is felejtenek, álló nap csak mulatnak, táncolnak, énekelnek. Sose menj közéjük, mert olyanná válsz, mint ők.