A következő címkéjű bejegyzések mutatása: gyümölcs. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: gyümölcs. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. június 15., hétfő

Az ellopott banán (Fogas Dávid és Garaczi Glória alkotásai)

 

Garaczi Glória illusztrációja


Fogas Dávid: Az ellopott banán


Történt egyszer Kongóban, hogy egy ember, Mopero, a banánligetben leszedett egy szép, nagy fürt gyümölcsöt. Feltette a biciklijére, elindult vele hazafelé, de útközben megállt, hogy bevásároljon a feleségének. Igen ám, de amíg bent volt a boltban, egy cerkófmajom ellopta a fürt banánt, és csak vitte, vitte, mígnem útját állta egy marhacsorda. A marhapásztorok meglátták a cerkófmajmot, megkívánták a banánt, és elvették tőle.
    – Nézzétek, ez a banán pont olyan, mint egy pisztoly! – mondta az öreg Mukendi. A többieknek tetszett a tréfa, és játékból lövöldözni kezdtek a banánokkal.
    – De hát ez csak banán, nem fegyver – vakarta a fejét értetlenkedve Makiki, a majom.
    Makiki szerette volna elvinni a banánt Pongó faluba, a piacra, hogy vásároljon magának egy fürdőnadrágot. Látta, hogy az emberek szép, színes fürdőnadrágban pancsolnak a patakban, és arra gondolt, egy ilyen ruhadarab neki is jól állna.
    – Adjátok vissza a banánomat! – mondta a marhapásztoroknak, de azok kinevették. Hiszen ki ne szeretné ezt a finom gyümölcsöt? Bizony, hogy fel akarták falni mindet! Beültek hát a legközelebbi kocsmába, az Arany Sarkcsillagba, és falatozni kezdtek. A banán mellé rendeltek maguknak fügeszörpöt. Makiki követte őket.

2021. január 16., szombat

Bogyók ághegyen / Бұтақ ұшындағы жидек

 

Miklya Emese Sára: Csipkebogyó / Эмеша Шара Микя: итмұрын

Bódi Kati: Ág / Кати Боди: бұтақ

Bezerédi Zsófia: Som / Жофия Безереди: қызыл тал

Bezerédi Zsófia: Galagonya / Жофия Безереди: долана

Bezerédi Zsófia: Csipkebogyó / Жофия Безереди: итмұрын

2012. november 19., hétfő

ŐSZI ALMA

Simonyi Cecília rajzolt csodaszépet, Majoros Nóra írt szép csodát



















Van egy takaróm. Sok kis négyzetből varrta a nagymamám. Esténként, amikor betakarózom,
kiválasztok egyet. Először végigsimítom, hogy érezzem, milyen benne az idő. Télen napsütéses négyzetet választok, nyáron meg havasat. Ha becsukom a szemem, álomra nyíló ablakká válik. A kedvenc négyzetem piros. Nő benne egy almafa, és minden évben terem rajta egy szem alma.



















Onnan tudom, hogy megérett, hogy kerek lesz a piros négyzet, és viaszos, mint az almahéj. Takaródombon és párnahegyen túl sétálok álmomban, hogy elérjem a fát. Ott csücsül a tetején az alma. Köszönök neki, ő meg almanyelven felel. Furcsa nyelv az almáké, édes vízcseppekből és roppanó hangokból áll, és úgy hull a nyakamba, mint a nyári zápor.



 
















− Már megértem – rebegi a fának az alma, hópelyhek a szavai.
− Isten veled – feleli a fa, potyognak a roppanó betűk.
Miközben az alma ide-oda szállingózva esik le a földre, egyre csak növekszik. Amikor földet ér és kettétörik, akkora már, hogy be tudok lépni a magházon, mint egy kapun.


















Van bent egy szép szoba, illata ismerős: almalekvár, almáspite, almakompót. Hívogat az alma, hogy menjek még beljebb, koppanak a betűk, mint a nagymamám írógépén. Meséket írt rajta, de nem papírra, hanem vékony varázsfátyolra. Ezt simította rá minden pici négyzetre, amiből a takarót készítette.






 













Minden négyzet tud egy mesét. Sárkányosat, mackósat, boszorkányosat is. Csak egyetlen egy négyzetben van ilyen furcsa, esővel-hóval kopogó, írógéphangon beszélő almapalota. Mégis ez a kedvencem, mert amikor kinézek a palota ablakán, az almaszó-esőben mindig meglátom a nagymamám.