Három-dal utca

Bertóti Johanna – Both Gabi – Csík Mónika – Szabó Imola Julianna Arany-szótárából 

MADÁRHA… DAL

Kisded asztal egyik lába

Gyolcs felhőket szárogat.

Ebkaporral, kutyatéjjel

Ajak lepittyed… befagy.

Felborzasztva minden tollat

A jövőnek hint magot.

Hosszú napok, álmatlan ágy,

Vagy lapta, mely, bár falra dobd.

 

ÁLOMI KÉRDÉS

Az óra lüktet lassú percegéssel,

feketén bólingat fülmile szó.

Gondolatim szappanbuboréki

miért oly zsibbatag, mint a rózsafelhő?

ÉDENTÁJ

Nyakbötyök

Reménymag

Édentáji

Lombárny

Szöghajú

Térdeplő

Mocsoktalan

Hóvar

Fájvirág

Bólingat

Sirvafutó

Felhő

Csalvirág

Különöz

Holdas

Szellemujja

 

 

Illusztrációk: Szentimrey Zsófi

Dióbél 20x20

Both Gabi kérdez, Hétvári Andrea válaszol

HétvárSosem gondoltam volna, hogy ennyi minden lakik benne; sokan mondták már, hogy mesebeli név, egy ideje nagyon szeretem (angolul is jól hangzik: Sevencastles J

Rím 

Első könyvem és gyermekverseimet a Rím Könyvkiadó adta ki.

Forma        

Szonetteket írok, formában írt versért kaptam a bronzzal ékesített babérkoszorúmat is, a krumplifőzelékbevalót 

Weöres       

Filozófia költészetnek álcázva, varázslattal és szakralitással fűszerezve.

Mese           

Iránytű és térkép magasabb és mélyebb önmagunkhoz.

Variációk három szóra

(Nincs bennem semmi, a semmit nem lehet megírni)

Csörög, apó, bot

A szavak megvannak,

a mű hiányzik.

Körülírom a hiányt.

***

Megbotlok egy koldusbotban
Csörög az apró.
Hörög az apó.
Bot, és egy néma há.

***

Átabota történet

(Nincs eleje, nincs veleje, nincs vége)

Csöröge fánk.
Csörög-e a fánk?
Fa-e a fánk?

(Azt nem tudom, de botot lehet belőle csinálni.)

Apó, adó,
adó, kapó
kapó, maró.

Ücsörög a kedvemen egy láz-adó lázapó.

***

Lázongó éjen át,
Botorkál az apókám,
Csörögve zajt kapám.

Botol az apóm, csörögve bajom.
Bot koppan,
Apó csosszan,
Pénz csörren.

Apóka ácsorog, az eső rácsorog.
Három nap-óta,
Ücsörög a napóra,
A hajnal harapó.

Kapóra jön már,így megcsörög.

Both Gabi, író
Varga Melinda, Szombathely, Bolyai Gimnázium, 11/C

Könyvajánló gyerekeimnek: Miért jó a Dalia és Dália?

Keszeg Ágnes illusztrációival

Nem tenném föl magamnak is ezt a kérdést, ha pontosan tudnám, miért jó a Dalia és Dália című könyv, amit Kertész Erzsi írt. Talán azért, mert a jó dolgok megmagyarázhatatlanok. Egyszerűen csak jók. Úgy, ahogy ez a könyv is.

 A történet alapját az Aranyhaj és a Hamupipőke című mesék adják, ezeket minden gyerek és felnőtt ismeri, Kertész Erzsi mégis olyan különleges világot teremtett a két meséből, ami csak rá jellemző és teljesen egyedi.

Ha nem olvastátok is, biztosan láttátok Aranyhaj történetét a moziban vagy a tévében. A filmnek semmi köze az eredeti meséhez, illetve egy egészen kicsi azért mégis van, a végén majd kiderül, miért írtam ezt.

A dalia szó amúgy szép, magas, izmos férfit jelent, a dália meg egy olyan virág neve, amit a temetőbe szoktunk vinni halottak napján. De ebben a könyvben Dalia és Dália két ember. Az egyik fiú, a másik lány. Kitaláljátok, melyik melyik? Az egyik epekedik egy toronyszobában, ahova senki nem zárta be, csak a saját tehetetlensége. Epekedik, és várja a NAGY ŐT. Aki majd kiszabadítja abból a csapdából, amit magának állított. A másik meg nem akar semmit. Aztán persze találkoznak. Tudjátok, mi lesz a vége?

Megkísérlem azért leírni, hogy miért olyan jó ez a könyv:

Nagyon rövid fejezetekből áll, nincsenek benne fölösleges mondatok, és mindig kíváncsiak lesztek rá, mi történik majd a következő oldalon.

Minden fejezet előtt tömör és szellemes összefoglalót olvashattok. Ezek előrevetítik a mesét, de nem lövik le a poént, viszont felcsigázzák amúgy sem lanyha érdeklődéseteket.

Nagyon vicces sorok vannak a szövegben, de inkább csak mosolyogni fogtok rajtuk. Valószínűleg mégis szomorúak lesztek egy kicsit mosolygás közben. Én épp ebben látom a jó könyvek lényegét: nevetek és szomorú vagyok egyszerre, közel vagyok hozzám, de távolról is rálátok magamra, tehát magamon is nevetek. Magamon nevetni pedig nagyon jó. Kevés történetet ismerek, ami ilyen könnyednek látszik, mégis ennyire mély. Ha ezt elolvassátok, nagyon sokat megtudtok majd a szerelemről. A szerelem sötét verem. De ez titeket egyelőre ne érdekeljen…

Tehát: vicces, szellemes, rövid és mély, ráadásul tele van meglepetéssel. Soha nem lehet tudni, mi lesz a következő pillanatban. Szerintem a ti fejetek is telis-teli van izgalmas történetekkel, csak még nem tudjátok úgy leírni őket, hogy mások is átélhessék a kalandjaitokat. Kertész Erzsi azért különlegesen jó író, mert nagyon egyszerűen fogalmaz, mégsem válik unalmassá a meséje.

Hogy miért emlegettem az elején az Aranyhaj-filmet, ami cseppet sem hasonlít az eredeti mesére? Mert a Dalia és Dália olyan, mintha egy filmet vetítenének le nektek, csak sokkal izgalmasabb annál, mint amit a filmesek csinálnak. Az első sor után elindul egy mozi a fejetekben, és amíg olvastok, végig peregnek a képek előttetek. Ez a ti saját mozitok, semelyik Disney-hős nem játszhatja el a főszerepet. A Dalia és Dália teljesen elvarázsol. Nincs olyan film, ami utánozhatná azt a belső mozit, azt a mély, önismerettel járó utazást, amit olvasás közben éltek majd át.

Ezért olvassátok el ti is Kertész Erzsi Dalia és Dália című könyvét! Ha még nem tudtok elég jól olvasni, kérjetek meg valakit a családban, hogy segítsen nektek! Ő talán még nálatok is jobban élvezi majd.

Both Gabi

Apró hirdetés, nem csak apróknak

Maros Kriszta rajzaival

Helló, keresek egy hintarablót! Nem láttad? És Lilipótvárost? A Szépkislány parkot? De kislányhintákkal biztos, hogy nem hintázol már, ugye? Az olyan kicsi, és a nagyok feneke bele sem fér. Bezzeg Lilipótváros. HATALMAS. Vagyis nem annyira. Inkább mesés. Pont annyira, hogy át lehessen rajta sétálni Anyával. Nyűgösen vagy lelkesen, izgatottan vagy kimerülten. Pont mint a te utcádon, amerre iskolába vagy óvodába jársz. Itt is csalfák a szülinapok, na meg a cipőtündérek, és itt is elkél a bátorság. Néha még nyomozni is lehet. Egy szobor orra vagy a Badarbaj után. Az időgépet pedig időtlen idők óta kutatják még a felnőttek is. Itt lehet, hogy megleled. Ha nincs testvéred, pár lap erejéig kapsz három izgága és ismerős rokont: Bíborkát, Bársonykát, és Babocskát. És Kicsoda a Kicsoda? Nem árulhatok el mindent, csak annyit, hogy Maros Krisztina igazán cukira és celluxosra rajzolta. De a többit tényleg nem árulhatom el. Én is csak a hintarablót keresem, na meg TÉGED. Akivel végre együtt olvashatok, és kutathatok a rejtélyek után. Egyedül még egy mesekönyvnek is unalmas. Kérlek, vigyél magaddal a TE hétköznapi kalandjaidba! Nagyon örülnék!

Köszönettel:

A zöldtetős és 30 oldalpáras.

Vagy ahogy amúgy hívnak: a könyv.

Szabó Imola Julianna 

Both Gabi: A hintarabló
Ill. Maros Krisztina
Pozsonyi Pagony Kiadó

Vanessa Brantley-Newton – Both Gabi: Ez kész cirkusz!

Bizonyos Balfonzó, a Bőrönd Cirkusz igazgatója egy nyári napon, rögtön a délelőtti előadás után köddé vált. Csak úgy. Ukmukfukk. Volt, nincs. Eltűnt. Se égen, se földön, se sátorban, se lakókocsiban, de még a bőröndben sem találták. Az óriási koffer volt pedig a kedvenc helye. Ott kereste Piró, a bűvészlány, ám Balfonzó most nem oda bújt el.

Amikor kiderült, hogy az igazgatót elnyelte a semmi, Piró elővette a csillagos varázspálcáját, pattintott hármat, körözött kettőt, és elmondta a varázsigét:

„Cirka, cerka, csillag, ballag,

legyen itt egy jó nagy ballon!”

Erre ott termett egy színes, szagos, szalagos hőlégballon. Szépen szálldosott fölöttük az égen. Elnevezték Balunak. Piró egy újabb varázslattal a levegőbe emelte a társulat tagjait. Mindannyian elfértek Baluban: Gubanc, a bohóc, Szalagocska, a kötéltáncosnő, és kisfiuk, Cinóber, aki máris ügyes zsonglőr volt.

Balu a magasba szállt velük, ők pedig fentről keresték az eltűnt igazgatót, akiért bolondultak a gyerekek. Pontosabban nem is érte bolondultak, hanem a bolhacirkuszáért. A felnőttek soha nem értették, miért nevetnek a kicsik olyan hatalmasakat a bolhák mutatványain, hiszen ők nem látták a bolhákat. IGAZÁBÓL persze a gyerekek se látták őket, de ők legalább EL TUDTÁK KÉPZELNI, ahogy ide-oda ugrálnak, ezért aztán nagyon mulatságosnak találták Balfonzót, a bolhaidomárt, aki tekergette a fejét, forgatta a szemét, vicces pofákat vágott, és aki most nem volt sehol.

Vanessa Brantley-Newton, egyesült államokbeli művész alkotása

Pedig rohamosan közeledett a délutáni előadás ideje: a gyerekek már izgatottan készülődtek a messze földön híres bolhacirkuszra. Piró, Gubanc, Szalagocska és Cinóber eközben a magasból pásztázta a Balu alatt elterülő tájat. Szalagocska olyan mélyen hajolt ki a kosárból, hogy egyszer csak kicsúszott, és zuhant-zuhant lefelé. Egy kötéltáncosnő azonban mindig kötéltáncosnő marad, akkor is, amikor nem dolgozik: szerencsére most is megtartotta őt a biztosítókötél. Gubanc szokás szerint megint kétbalkezeskedett.

Both Gabinak - Miklya Zsolttól

Pap Katának - Both Gabitól

Molnár Eszter rajza és Both Gabi meséje

Molnár Eszter: Pajtaemelő Gizi

Both Gabi: Gizike, az őzike

A város peremén élt egy Gizike nevű kedves és szelíd őz. Néha egészen a templomig elporoszkált, senkit nem bántott, és őt sem bántotta senki. Bóklászott, keresgélt, eszegetett, nézelődött. Jól tűrte a gyerekek simogatását és a kutyák csaholását. Szívesen legelészett a templomkertben, szerette a harang kondulását és a templomból kiáradó tömjén illatát.

Járt a templomba egy kislány is, akit Gizinek hívtak. Titokban arról ábrándozott, hogy egyszer ő lesz a legerősebb és leghatalmasabb Gizi a világon, de senkinek nem merte elmondani ezt a vágyat. Ám az Isten belelátott a lelkébe, és megsajnálta a sóvárgó gyereket. Gizit egyetlen percre óriáslánnyá változtatta, az őzikét meg lóvá tette. Amikor Gizi érezte, hogy egyre hatalmasabb és erősebb lesz, így kiáltott:

„Hol egy pajta? Úgy megemelném!”

– Sajnos nekem csak patám van, de szívesen a pajtásod lennék! – ügetett hozzá a lóvá tett Gizike.

Gizi dagadó izmokkal égbe emelte patás pajtását, az Isten pedig megsimogatta a szelíd állat fejét. Egy perc múlva véget ért az igézet, Gizi újra kislány lett, Gizike meg őzike. Attól kezdve mindig együtt maradtak, hisz mindketten tudták már, hol lakik az Úristen...

December 10.

Várni. Várni is tudok.

De megnézem, mit kapok.

Mit találhatok ma itt.