Prágai Tamás kertje - Prágai Tamás nélkül

Valami késés vagy félreértés, oda nem figyelés okán szerzőink archívumából hiányzik ez a - vagy egy másik hasonló - fénykép, ami már soha nem fog így a helyére kerülni. Mert tegnap elköltözött Prágai Tamás, a "madarak útján". Megrendüléssel olvastam a hírt, és nem tudok szó nélkül elmenni mellette, akkor sem, ha Tamás csak néhányszor jelent meg köztünk egy-egy írásával, többek között ollólábú Attik rémtetteivel.

Kora nyári kert című verséből idézem ezt a néhány sort:

"A fák is kopaszodni kezdtek. A remény
valami távoli ősben vagy meg nem született utódban

egyre csak késik és temettetik: az, hogy egy vidéki város
tornatermeiben készül már a test,
aki e kilátástalan délutánt, mint egy fotót

a családi album más, soha el nem készülő 
oldalairól letépi, mondván: ha el kellett, kelljen is tűnnie.
Vagy áztassuk le, mint egy bélyeget,

ezt a délutánt erről a napról."

2015. augusztus 8. 

kora délutánján

Miklya Zsolt

Prágai Tamás: Nálunk rémek laknak

Anyunak félni nem szabad!

Nálunk rémek laknak szanaszerte,

ahol én lakom, és apu, anyu és Petike,

a sötétben szuszognak, és a sötétben ébrek:

és hogy megijedjek, mindent bevetnek,

de én tudom, hogy egymástól ők is félnek.

A Rao, amikor üres a kád, a fürdőben alszik,

hiába ijesztget, mikor az alján meglapul,

a gardróbban bujkál a reszelős Nyöszörgő,

és a függöny mögött az ollólábú Attik -

a szörnyek között a legrettentőbb szörny ő.

A Raó a kádból kikúszik néha a sötétben,

és vizes kezével végigsimítja homlokom,

hideg és nedves a keze, és ágyamon

- hiába húzódozom előle félve félre -

folt marad, amit kezének árnya nyom.

A Nyöszörgő láthatatlan testet

rakosgat vállfákon, rossz szagú ruhák között,

a szekrényben, a lépcső alatt, ahol moly

lakik, és ha felébred, recsegtet egész este.

A Nyöszörgő szőrös, és komoly.

Akitől rettegek, az Attik egyedül,

az ollólábú, aki oldalazva oson és csetteg -

előjön a függöny redői mögül,

amikor az őrrobotom eleme lemerül,

és akkor biztosan megöl...

Anyu győzköd, hogy az is csak egy árnyék,

és a meleg miatt nyikorog a padló -

de a felnőttek annyi mindent mondanak.

Tudom, hogy neki sem hagynak békét,

de neki még csak félni sem szabad.

Simonyi Cecília illusztrációja

December 6.

Várni. Várni is tudok.

De megnézem, mit kapok.

Mit találhatok ma itt.

Prágai Tamás: Kóty

Nagyon a begyemben van már az Ádám család.

Egy ilyen kis sárgadinnyemagnak, mint én, igazán nem esik jól, ha a földre pottyantják.

Nem elég, hogy apuka egy éles késsel feldarabolta a házamat: pedig igazán jól éreztük magunkat abban a dinnyehéjban.

Minket pedig, dinnyelakókat csak úgy kikapargattak egy nagy evőkanállal a tányérszélre! 

Megértem én persze, hogy Ádámék is szeretik a sárgadinnyét. Hogyne szeretnék! Csakhogy nekem ez a dinnye az otthonom volt.