Lukács-Kis Panka: Hóesés

  

Godina Eszter illusztrációja

Hó esik.
Nézem az ablakból,
fehér, ezüst,
kavargó, pörgő,
hókristályos.
Vágyom,
érzem,
lennék odakint.
Fehérebb,
csillogóbb,
egyre-másra
kavargó,
kristályos
világ.
Téli álom
a szemem előtt,
az ablakon túl.
Szánkóznék,
hógolyóznék,
csúsznék féktelenül,
enném a hófagyit.
Anya szólít:
„Bogárkám,
hoztam gyógyteát.”
Fáj az orrom,
a fejem, a torkom.
Nem lehet mennem
a télbe.
Nézem tovább
a szikrázó hótáncot
az ablakon túl.
Téli álom,
vágyom, vágyom.

    Szerkesztette: Miklya Zsolt
 

Diana Soto: A szerencsét hozó fekete macska

Godina Eszter illusztrációja

 

Ében macska éji csoda,
bundája csillagok sora.
Félve járja az utcákat,
messziről rákiabálnak.
 

Követ dobnak, nagyot koppan,
ugrik egyet, azt is gyorsan,
szemében az ősi bánat:
„Átfesteném a bundámat.”
 

Holdfény ragyog rá az égből,
szőre csillan, izzik kéklőn,
szürke beton a hazája,
beleolvad, mégse bánja.
 

Embergyerek megy előtte,
csizmáját a sár benőtte,
szíve retteg, lelke fáradt:
„Nem találom anyukámat.”
 

Ében macska fülel nagyon:
„Anyukáját meghallhatom…”
De az éjjel néma, már ma
zajtalanul odébb állna.
 

Kis utcákban bandukolnak,
sír a gyerek, vár a holnap,
könnyek nélkül könnyebb lenne,
ében macska biztos benne.
 

Nem vár tovább, nyávogni kezd,
a kisfiú, jaj, megijed.
„Nem kell félned, én nem bántlak,
így jelzek az anyukádnak.”
 

Cirmog, fújtat, berreg, nyávog,
hangja eljut az anyához.
Megtalálja kicsi fiát,
hárman bandukolnak tovább.
 

Ében macska éji csoda,
bundája csillagok sora.
Bátran járja a szobákat,
szerencsét hoz a családnak.


Szerkesztette: Miklya Zsolt