Elili világa (Kátai Letti és Fricska Erika alkotásai)

 

Fricska Erika illusztrációja

Kátai Letti: Elili világa

Elili az utóbbi időben mindent elkövet, hogy elkerüljék. Morog, mint a legöregebb drótszőrű koca, mire a falubeli gyerekek elszaladnak tőle. Csak kishúgát, Matekát tűri meg maga mellett, s persze mama knokót, a nagymamájukat. De ők már megtanulták kezelni a lány szeszélyeit.
     Elili nem volt mindig ilyen. Még mondandóját is mindig dalba költöztette. Olyankor közelebb úsztak a felhők, nevetését visszadobták a hegyek, megcsiklandozva az emberek lelkét. Az asszonyok a nagymosások idején erre a ritmusra dörgölték-rázták a rikító ruhákat, virágos ingeket. A városba motorozó suhancok, egymást heccelve dudáltak Szép Elilinek. Aztán minden más lett. Először színtelenek lettek a szoknyák, aztán homályosak a völgyek, s végül feketék a folyók. Legalábbis Elilinek. Lassan elveszítette a látását. Mély sötétbarna szemei vizes kékké halványultak.
     Már csak árnyéka önmagának.  Mondják, a nevek sosem hazudnak, előbb vagy utóbb beteljesítik viselőjük sorsát. A neve „árnyékot” jelent.
     − Emlékszel, amikor…? – kérdené húga, de az árnyéklány hűvösen félbeszakítja:
     − Nem.
     Mateka hallgat pár pislogás erejéig, aztán újra próbálkozik:
     − Látod őket? Melyiküknek van kék arája?
     − Aurája! De most szaladj mama knokóhoz, vigyél neki kannát, mert még tejel a kecske – feleli szárazon a nővére.
     − Nem is látod… már azt se látod! – szúrja oda erre Mateka durcásan. Korábban Elili azt mesélte, hogy látja az emberek és az állatok körül lebegő energiafelhő színét. Akkor még nem volt ennyire vizeskék a szeme, s fakó a világ.
     − Eredj már! – rivall rá a kislányra.
     Később az árnyéklány hallja, hogy testvére pityereg. Ő is sírna, ha tudna ezekkel a rossz szemekkel. Ő hívja így, nem más. Persze tudja, hogy ha törik, ha szakad, most már énekelnie kell, hogy Mateka megnyugodjon.

Kátai Letti: Téltestvér

  

Horváth Lili illusztrációja

                                Ki tudja honnan, de ideért
                                végre.
                                Ezüst mellényét
                                slitty, lecserélte,
                                s hol a hó vastag,
                                tejszín bundában
                                elszántan ballag
                                a Téltestvér.
                                Lelke csupa dallam,
                                szíve csupa rím.
                                Szemében mennyi fény,
                                hangjában annyi szín.
                                 
                                    Fegyelem, fegyelem,
                                    elem, elem.
                                    Előre büszkén
                                    és feszesen!
                                
                                Nagy utat tett meg, nem fáradt el
                                mégse.
                                Sziklákba arcát
                                kreccs, belevéste,
                                s hol a jég csillan,
                                gyöngyház fogakkal
                                mosolyog ifjan
                                a Téltestvér.
                                Lépte csupa kellem,
                                bőre csupa dér.
                                Jobb kezében Észak,
                                baljában ott a Dél.
                                
                                    Figyelem, figyelem,
                                    elem, elem.
                                    Ne törődj mással,
                                    haladj velem!
                                 
                                December nagyúr éppen tova
                                lépne.
                                Sok időt töltött
                                már heverészve,
                                leste a percet,
                                mígnem köszönti,
                                s jégcsapot zenget
                                a Téltestvér.
                                Tekintete mély kút,
                                ajkán puha szó.
                                Egymást vígan váltja
                                két örök utazó.
                                 
                                    Türelem, türelem,
                                    elem, elem.
                                    Igaz barátom
                                    te vagy nekem.
                                
                                Január asszony kiöltözött
                                kékbe.
                                Varrja palástját
                                több ezer éve,
                                és hogy készen lett,
                                meg sem csodálta,
                                épp csak biccentett
                                a Téltestvér.
                                Talán kicsit szétszórt,
                                kellőképp bohó,
                                tegnap bűvös csermely,
                                ma fémhideg folyó.
                                 
                                    Kegyelem, kegyelem,
                                    elem, elem.
                                    Terajtad kívül
                                    nincs egyebem.
                                
                                Február kishölgy kinyitotta
                                résre
                                csipkés ablakát,
                                és cseverészne
                                lám a kérőkkel.
                                De már feljebb jár
                                jó pár mérfölddel
                                a Téltestvér.
                                Tavaszra vágyik, csak
                                nehogy baj legyen!
                                Hűs testét föloldja
                                a sárga napselyem.
                                 
                                    Félelem, félelem,
                                    elem, elem.
                                    Jégpáncél nélkül
                                    nincs védelem.
                                 
                                Március tündér kényszeríti
                                térdre,
                                zúzmaracsokrát
                                szkiccs, széjjeltépte.
                                Megsebzett szívvel
                                legyint, s míg olvad,
                                jókedvet színlel
                                a Téltestvér.
                                Elfogy a könnycsepp is
                                mélykék szeméből,
                                éneke hallik csak
                                Mátra szép hegyéről.
                                 
                                    Szerelem, szerelem,
                                    elem, elem.
                                    Kikacagsz, játszol
                                    mindig velem.


                                Szerkesztette: Miklya Zsolt

Kátai Letti: Hangszervarázs

  

Vajda Melinda illusztrációja

 

                                Őszember járja a várost.
                                Hallgasd csak, ügyes zenész!
                                Gityulán furmonikál és
                                Nyekerén cimberedéz.

                                ’Cikkara dimm’, szól puhán, de
                                nyikkan, ha az út rögös.
                                Körötte a levéltenger
                                rozsdaszín meg rúzsvörös.

                                Gyere gyorsan, mert tovább áll. 
                                Szaladjunk a hang után.
                                Hopp egy szaltó, balra bukfenc, 
                                s négy cigánykerék csupán.

                                Előbb még a piacon volt. 
                                Az Őszember, hát ki más?
                                Vett egy trendi Xilofangárt, 
                                de kiderült, hogy hibás.

                                Harsiponját vonogatja, 
                                sosem játszott hegedűn.
                                Közben egy kis puncsot kortyint, 
                                mézmentesen, keserűn.

                                ’Dimmgara cikk’, így lágyan, de
                                sercen, ha a cúg erős.
                                ’Rinka csekk csekk’, ’Zimbezú’, s a
                                ’Klappala’ is tetszetős.

                                Villám kacsint, esernyőnket
                                elcseni hipp-hopp a szél.
                                Sebaj, az Őszember talán 
                                majd rajta kötyöbülél.

                                ’Slakka, cserr-cserr, dumbapumba’,
                                mulatságos kis bagázs.
                                Ütve-hintve-húzva-fújva
                                igazi hangszervarázs.

                                Melyik tetszik? Kipróbálnád?
                                Ó, ne hidd, hogy könnyedén
                                eljátszod a boci tarkát
                                rajtuk. Hidd el, kőkemény.

                                Hová tűnt most? Ni, már látom.
                                Csembulukot ráz, de szép!
                                Felhők bajszát megpengeti,
                                míg az ősz a télbe lép.

                                Télembernek muzsikában
                                nem terem itt semmi becs,
                                koppint egyet az orrodra,
                                s annyit se mond, ejnye, bocs.
     

          

        Szerkesztette: Miklya Zsolt 

Kátai Letti: Akkor megyek oviba

Tuza Edit rajza

Anya újra kisleány, Kacagása erdő. Benne mókus, vadmalac, Fenn komondor felhő. Felhő, felhő, Kányát, héját rejtő. Akkor megyek oviba, Ha majd Anya felnő.

Arany levél, piros ág, Új meséket keltő. Jól van, akkor te lehetsz Most az egyszer első. Első, első, Vigyázz, itt a lejtő! Akkor megyünk oviba, Ha a kedvünk megjő.

Itt van az Ősz, sutyorog, Rőt bajuszát pedrő. Öreg arcán táncot lejt A sok barna szeplő. Szeplő, szeplő, Avarlaki szellő. Akkor megyek oviba, Ha beüt a mennykő.

Zike-zike, őzike, Mindig veszélyt sejtő. Igyál, itt a hűs patak, Óvatosan csergő. Csergő, csergő, Fürge halat termő. Akkor megyek oviba, Ha borul a teknő.

Voltál-e már vadlesen? Róka farka lengő, Nyuszi füle szalutál, Egyikük se kezdő. Kezdő, kezdő, Pontocska meg vessző. Akkor megyünk oviba, Ha a hideg metsző.

Anya újra kisleány, Mozdulata sellő. Vállán olyan csicseri- sárga ez a kendő. Kendő, kendő, Vad szeleknek tetsző. Akkor megyek oviba, Ha majd Anya felnő.

Szerkesztette: Nagy Izabella

Kátai Letti: Szöcskeegér-névadó

  

Rácz Eszter Anna illusztrációja

 

Nagy az öröm itt Szöcskeegér honban,

fajunk nem lesz örökre kivesző.

Éjjel nyolc egyforma lurkó született,

hátán ében csíkocskát viselő.

 

De az egér bizony babonás állat,

hívtuk is a nagy őskeresztanyát:

Sicista Trizona Emerenc szökkent,

ringott alatta a mezőkabát.

 

Halljátok szavam büszke üreglakók –

s közben kortyolta a rovarlikőrt. –

Szerencsés lesz majd, akit így neveznek,

hajoljatok meg e nevek előtt:

 

Igazán nemes szöcskelányegérhez,

ki szelíd, bár kellőképp fürge lény,

trendi név való, mint Barka, Baranka.

Vagy Cseperke, Tünde, a tünemény.

 

Az Annazsófi is illik erre, ki

nem állhat úgy, mint a fagyos cövek.

Bár Ciprienn és Bellatrix nevekkel

senkiből sem lett még bagolyköpet.

 

Fiúnak javallott: Buda, Hont, Lipót,

talán még Vazul, Szilárd vagy Ervin.

Ezekkel tutira bronzérmes lesz a

Borsodi Marhalegelő Derbin.

 

Hogy miért nem arany? Mert erre ott a

Szíriusz, ezüstre meg az Ügyek.

E kettő legyen Kelemen s Marcián.

S ezzel most le is zárom az ügyet.

 

Sicista Trizona Emerenc eldőlt,

mint pajtában krumplival teli zsák.

Álmában hangyaillatút hortyogott,

s látta a bölcső nyolc lányát-fiát:

 

Ervin és Ügyek, Kelemen, Marcián,

Baranka, Cseper, Tünde, Bellatrix.

Eszmei értékük így nyolcmillió.

Egerek között elsők? Hát az fix.