Lázár Vivien: Mi lenne, ha csigafestő műhelyem lenne – Kertész Erzsi: Csigafestő

Először a közönséges éti csigák jöttek.

Jóravaló, szerény népség. Kicsit lassúak, vagyis inkább csak megfontoltak.

         − Mi a kínálat? – kérdezgették. Nyújtogatták a gülüszemeiket a festékesdobozaim felé.

         − Van piros, kék, zöld meg sárga. És van csík, pötty, kocka és hullámvonal − feleltem.

         És már ebből is alig tudtak választani!

         − Legyen piros alapon sárga pöttyös? Vagy kék alapon zöld hullámvonal? Esetleg sárga alapon kék csíkos? – kérdezgették egymást.

         − Jó lenne lassan eldönteni – szóltam rájuk, úgy három nap múlva. – Beszáradnak a festékeim.

         Eleinte jól ment az üzlet. A négy alapszín és a négyféle mintázat számos kombinációt tett lehetővé. Mégpedig egészen pontosan… mindjárt meg is mondom, hogy mennyit…

         Na, mindegy. Sokat.

         De aztán egyszer csak jött egy csiga, és azt mondta:

         − Bárányfelhőt nem lehetne a házamra kérni?

         − Éppenséggel lehet – mondtam vonakodva.

         Ekkor kezdődtek a bajok!

         Jelentős felárért megfestettem a lila alapon fehér bárányfelhős csigaházat. Jól nézett ki. A büszke tulajdonos fel-alá flangált az új házában a réten, és dicsekedett a sok pöttyös meg kockás házúnak:

         − Egyedi dizájn. Méregdrága volt, de megérte. Nincs még egy ilyen!

         Másnap már ott álltak hosszú, tömött sorokban az ajtó előtt. Volt, aki szivárványosat kért, mások virágmintásat, a hazafias természetűek csigavonalat, de volt igény dinós, pónis, csillagos, versenyautós, halacskás mintára is, sőt néhányan vérszemet kaptak, és híres festmények másolatait kérték a házukra.

Oldalborda(l)

Könyvajánló gyerekeimnek: Miért jó a Dalia és Dália?

Keszeg Ágnes illusztrációival

Nem tenném föl magamnak is ezt a kérdést, ha pontosan tudnám, miért jó a Dalia és Dália című könyv, amit Kertész Erzsi írt. Talán azért, mert a jó dolgok megmagyarázhatatlanok. Egyszerűen csak jók. Úgy, ahogy ez a könyv is.

 A történet alapját az Aranyhaj és a Hamupipőke című mesék adják, ezeket minden gyerek és felnőtt ismeri, Kertész Erzsi mégis olyan különleges világot teremtett a két meséből, ami csak rá jellemző és teljesen egyedi.

Ha nem olvastátok is, biztosan láttátok Aranyhaj történetét a moziban vagy a tévében. A filmnek semmi köze az eredeti meséhez, illetve egy egészen kicsi azért mégis van, a végén majd kiderül, miért írtam ezt.

A dalia szó amúgy szép, magas, izmos férfit jelent, a dália meg egy olyan virág neve, amit a temetőbe szoktunk vinni halottak napján. De ebben a könyvben Dalia és Dália két ember. Az egyik fiú, a másik lány. Kitaláljátok, melyik melyik? Az egyik epekedik egy toronyszobában, ahova senki nem zárta be, csak a saját tehetetlensége. Epekedik, és várja a NAGY ŐT. Aki majd kiszabadítja abból a csapdából, amit magának állított. A másik meg nem akar semmit. Aztán persze találkoznak. Tudjátok, mi lesz a vége?

Megkísérlem azért leírni, hogy miért olyan jó ez a könyv:

Nagyon rövid fejezetekből áll, nincsenek benne fölösleges mondatok, és mindig kíváncsiak lesztek rá, mi történik majd a következő oldalon.

Minden fejezet előtt tömör és szellemes összefoglalót olvashattok. Ezek előrevetítik a mesét, de nem lövik le a poént, viszont felcsigázzák amúgy sem lanyha érdeklődéseteket.

Nagyon vicces sorok vannak a szövegben, de inkább csak mosolyogni fogtok rajtuk. Valószínűleg mégis szomorúak lesztek egy kicsit mosolygás közben. Én épp ebben látom a jó könyvek lényegét: nevetek és szomorú vagyok egyszerre, közel vagyok hozzám, de távolról is rálátok magamra, tehát magamon is nevetek. Magamon nevetni pedig nagyon jó. Kevés történetet ismerek, ami ilyen könnyednek látszik, mégis ennyire mély. Ha ezt elolvassátok, nagyon sokat megtudtok majd a szerelemről. A szerelem sötét verem. De ez titeket egyelőre ne érdekeljen…

Tehát: vicces, szellemes, rövid és mély, ráadásul tele van meglepetéssel. Soha nem lehet tudni, mi lesz a következő pillanatban. Szerintem a ti fejetek is telis-teli van izgalmas történetekkel, csak még nem tudjátok úgy leírni őket, hogy mások is átélhessék a kalandjaitokat. Kertész Erzsi azért különlegesen jó író, mert nagyon egyszerűen fogalmaz, mégsem válik unalmassá a meséje.

Hogy miért emlegettem az elején az Aranyhaj-filmet, ami cseppet sem hasonlít az eredeti mesére? Mert a Dalia és Dália olyan, mintha egy filmet vetítenének le nektek, csak sokkal izgalmasabb annál, mint amit a filmesek csinálnak. Az első sor után elindul egy mozi a fejetekben, és amíg olvastok, végig peregnek a képek előttetek. Ez a ti saját mozitok, semelyik Disney-hős nem játszhatja el a főszerepet. A Dalia és Dália teljesen elvarázsol. Nincs olyan film, ami utánozhatná azt a belső mozit, azt a mély, önismerettel járó utazást, amit olvasás közben éltek majd át.

Ezért olvassátok el ti is Kertész Erzsi Dalia és Dália című könyvét! Ha még nem tudtok elég jól olvasni, kérjetek meg valakit a családban, hogy segítsen nektek! Ő talán még nálatok is jobban élvezi majd.

Both Gabi

Bolyongás a lila ködben

Anne Pikkov illusztrációival

Nagyon kedvelem a királylányos történeteket, és azok összes csatolmányát, az öreg királytól kezdve a tűzokádó sárkányon át egészen a bibircsókos vén banyáig. És kiváló szórakozást ígér, ha ezek a meghitt ismerősök új, ráadásul lila (és semmiképp nem rózsaszín) köntösben vonulnak fel. Egyébként még így is eléggé ismerősnek tűnnek, néha egyenesen kényelmetlenül ismerősnek. És pont emiatt kedveltem meg nagyon ezt a könyvet.

Királylányok, királyfiak, sárkányok, varázslók és óriások – ráadásul mindnek kiforrott személyisége van! – keresik a párjukat Dóka Péter könyvében, kilenc, letehetetlenül izgalmas mesén keresztül.

De előre szólok: ingoványos talajon járunk! Zavarba ejtő érzelmi expedíció ez, ahol bármelyik bokorból elénk toppanhat egy váratlan tragédia vagy egy nem egészen rózsaszín végkifejlet. És mégis… Jómagam a harmadik történet tájékán kezdtem gyanút fogni, hogy itt nem csak meséket olvasok, sőt, ebben a lila ködben szinte tudományos pontossággal kirajzolódnak a szerelem jellegzetes erővonalai, első látásra logikátlan törvényszerűségei.

Aztán már megfontoltabban olvastam a könyvet. Egy-két mese is elegendő egy napra, hiszen a teljes érzelmi spektrumon nem lehet csak úgy végigszáguldani, ahogy a Lila királylány meg a Fekete Lovag teszi a borítón. Ezeket a meséket közel kell engedni, kicsit el kell bennük tévedni, és akkor feltárul különleges mélységük. Mert akad a mesék között néhány szívderítő, de szívszorító, sőt szívfacsaró is. És ha már itt tartunk: felfoghatjuk ezeket a történeteket különleges szerelmi görbe (vagy egyenes) tükörként is. Gyanítom, hogy beléjük pillantva mindenki találhat legalább egy olyat (elbűvölőt és/vagy kijózanítót), amelyik valahogy nagyon szíven üti.

Mindezek mellett pedig kijut a humorból, a nevetésből is bőven: ugyan ki ne zárna a szívébe egy iszákos, pálinkafüggő sárkányt, egy uralkodásra teljesen alkalmatlan királyfit vagy egy olyan királylányt, aki minden randijáról elkésik, hiszen álmodozás közben csak úgy repül az idő! Nagy kedvencem volt a Könyveskút is, ahonnan az unatkozó óriáslány kétnaponta felhúz magának egy olvasmányt, főleg szerelmeset persze. Aztán, ahogy az már lenni szokott, a könyvek romlásba is viszik szegényt…

A kisebb gyerekek számára az ismerős szereplők szokatlan kalandjai ígérnek remek szórakozást, de én leginkább kamaszkortól ajánlanám a könyvet, olyan olvasóknak, akik a szerelmet már nem csak hallomásból ismerik, sőt, akár túl vannak az első csalódás keserűségén is. És meggyőződésem, hogy a felnőtt olvasók is bátran bolyonghatnak ebben a titokzatos lila ködben, ahol időről időre a legkeményebb realitásba ütköznek majd.

Kertész Erzsi