Egy udvari bolond naplója

Egy udvari bolond naplója
(Fehér Flóra, a Szent Margit Általános Iskola Szent László Tagiskolájának tanulója)

Azért választottam a bolondos címet, mert ez tetszett a legjobban. Bolondozni pedig sosem elég. A bolondok bölcsek, kreatívak, és pontosan tudják, hogyan kell az adott élethelyzetnek megfelelően cselekedni. Néha sírnak, néha kacagnak és kacagtatnak, de sosem kell őket félteni. Minden élethelyzetben megtalálják a megoldást.
(Simon Réka Zsuzsanna)

Bolhák éve, remeték hónapja, mindjárt megkérdezem, milyen nap van ma

Tegnap és tegnapelőtt megfogadtam, sosem írok naplót és sosem vállalok főbolondi megbízást. Nem eszem répatortát, királyi utasításra sem, nem teszek a fejemre kárminpiros bolondsipkát, és sosem mondok a földön ülve betanult vicceket. Fa vicceket se. Hogy szorít ez a bolondegybenadrág! És ez a kunkori orrú csoszoga! Micsoda tervezés!  

Megjegyzés:

Ezt csak lejegyeztem, a miheztartás végett. Ez nem egy napló. 

Tasnádi Emese: Nyári napló (3)

Tasnádi Emese: Nyári napló (2)

Tasnádi Emese: Nyári napló

Csík Mónika: Részlet egy fiú naplójából 7

Pap Kata illusztrációja

Április 13.

Most valami mást találtam ki: úgy fogok írni, mintha beszélgetnék a naplómmal. (Egyébként is valami levelet kell írni egy barátodnak a magyar háziban, jó lesz gyakorlásnak.) Lássuk csak:

Kedves Naplóm!

Valószínűleg legyintenél az újabb bejegyzésem láttán (ha lenne kezed), és azt dörmögnéd bosszankodva, hogy mit képzel ez a hebehurgya taknyos, havi egy-két bepötyögött sor még nem számít naplóírásnak (ha lenne szád), és... Igazad is lenne, mert hiába döntöm el ezredszer is, hogy már pedig mától minden este beírom a napom, hogy miért éreztem ismét pocsékul magam, meg miért dekkolok már megint szobafogságban suli után itthon, de valahogy másként alakulnak a dolgok, és napokon át nem is jutsz az eszembe.

Fodor Ármin Balázs: Részlet a fiú tavalyi naplójából 3

Pap Kata illusztrációja

Február 23.

A sérült lábam a mai napot jól bírta. Ma az iskolában nem volt semmi rossz. Megmutattam a nindzsa legomat Viviennek, Adriánnak, Eriknek, Dórikának és Andreának. Azt mondták, hogy szép.

Az Andrással gatyafelrúgóst játszottunk. Az András a lábán egyensúlyozza a gatyát, aztán felrúgja, és aztán úgy van a fején, mint egy sapka. Én is tudom már. Játszás közben belerepült a teás fazékba, s Anyu azt mondta:

    - Ennek ti isszátok meg a levét!

 

Bertóti Johanna: Részlet egy fiú naplójából 6

Pap Kata illusztrációja

április 5., péntek

Nem jut eszembe semmi.

.......................................................................................................

Lehet, hogy a FB elszívta az agyamat?

.......................................................................................................

április 7., vasárnap

   Reggel arra ébredtem, hogy elvették a netet. Már este van, és még mindig nem adták vissza.

   Itthon nagyobb káosz tört ki, mintha a vizet vagy az áramot vették volna el. Vagyis áram nélkül se lenne net, úgyhogy akkor is nagy káosz lett volna.

Fodor Ármin Balázs (9 éves): Részlet a fiú tavalyi naplójából 2

Pap Kata illusztrációja



Február 24.

   Az osztályban mindenkinek van mobiltelefonja, csak nekem nincs. Ezen sírtam egy kicsit. Anya azt mondja, hogy minek egy ekkora fiúnak, mint én mobiltelefon? Főleg úgy, hogy nem tudok vigyázni a holmimra. És mindent elhagyok. És különben is, mindenhová kocsival visznek, úgyhogy nekem nem kell.

   Nem értek egyet anyukámmal! Nekem szükségem van mobiltelefonra! Az osztályban is van legalább három gyereknek! Ja...ö... Hát tényleg nem mindenkinek, de... nekem mobiltelefon *kell!* Anya, ezt miért nem érted?

Fodor Ármin Balázs (9 éves): Részlet a fiú tavalyi naplójából 1

Pap Kata illusztrációja

Február 20.

Ma reggeli közben Anyukámnak elmeséltem az egyik balesetemet. Az úgy történt, hogy kint voltunk az udvaron, ahol az Erik, a Bálint meg én együtt játszottunk. Erik azt mondta, hogy menjek a hintához közel, mert a Bálint hintázott.

Erre azt mondtam, hogy:

      - Nem!

      - Ha nem mész oda, gyáva nyúl vagy! Ha odamész, bátor vagy!

Erre megint azt mondtam:

      - Nem!

Az Erik, aki pedig az egyetlen barátom, megfogott, és megpróbált odalökni a hintához. De én nem engedtem magam, aztán mégis olyan közel lökött, hogy a Bálint fejbe vert a hintával. Fájdalmat éreztem. Jó, hogy nem kaptam agyrázkódást.

Mészöly Ágnes: Részlet egy fiú naplójából 5

Pap Kata illusztrációja

Január 16.

            Kati elolvasta a Márti naplóját és azt mondta, hogy nagyon gáz. Meg azt is, hogy szerinte sürgősen mutassam meg az Ofőnek, vagy valami más tanárnak, akiben megbízom. Aztán meg morgott még egy sort, hogy miért nincsen minden iskolában egy rendes, valamirevaló pszichológus, bezzeg az amerikai filmekben mindig van. Ezt nem egészen értettem, de már megszoktam, hogy nem mindig értem Katit. Most nem tudom, mit csináljak????!!! L((( Talán megmutatom Csilla néninek, ő a legaranyosabb tanár a suliban…Megint ide másolok egy részt, mert anyu tegnap nagyon pipa lett, hogy a fogalmazás dogám külalakjára karót kaptam. Szerinte még annyit sem érdemeltem volna. Nem tök mindegy?! Úgyis géppel írunk mindent!

Mészöly Ágnes: Részlet egy fiú naplójából 4

Pap Kata illusztrációja

Január 15.

Van egy nagyon jó barátom, a Márti. Már óvodában is egy csoportban jártunk és ott is a legjobb barátom volt. Márti is ír naplót, tegnap oda is adta nekem, hogy olvassam el nyugodtan. Elolvastam, de nagyon furákat ír benne és most nem tudom, mit csináljak. Azt hiszem odaadom Katinak, olvassa el ő is, hátha tud valami jó tanácsot adni mit csináljunk. Ide másolom Márti naplójának egy részletét…

Úgyis gyakorolnom kell az írást, mert anyu szerint katasztrófálisan írok. Pedig nem is!

Turbuly Lilla: Részlet egy fiú naplójából 3

Pap Kata illusztrációja

December 14.

   Három dolgot várok már veszettül: a szünetet, a havat és a karácsonyt. Unom a sulit, utálom ezt a ködös, taknyos időt, és nagyon kíváncsi lennék, hova dugták el anyuék az ajándékokat, mert már az összes tuti helyüket végigkajtattam, de az égvilágon semmit sem találtam. Kati, a nővérem tegnap akkor ért haza, amikor anyuék szobájában bemásztam az ágyneműtartóba, és éppen a belső sarkokat ellenőriztem.

   Nem lett volna semmi gond, de úgy megijedtem a kulcscsörgéstől, és olyan hirtelen akartam kiugrani onnan, hogy kiakadt az ágy tetejét tartó rugó, és ettől aztán úgy csapódott rám a tető, mint egérre a csapda. Szerencsére semmi bajom sem lett, de beszorultam a tartóba, és kénytelen voltam torkom szakadtából kiabálni, hogy Kati meghallja, és kiszabadítson. Amit meg is tett, de persze nem ingyen…

Tasnádi Emese: A kukajin

Szántói Krisztián

- Kaphatok egy kukajint?

- Mi az a kukajin?

- Nem tudom, de a tv-ben mondták, hogy drága. És ha drága, akkor biztosan valami nagyon jó dolog.

- Hát, nem tudom.

- Kérlek!

- Na, jó. De hol lehet venni ezt a kukajint?

- A trillernél.

- Triller? Biztos vagy benne?!

- Igen. Ezt is a tv-ben mondták. Hogy van a triller, és adja a kukajint, meg valami estét is ad. Azt biztosan ajándékba adja, ha veszel nála kukajint.

- De milyen estét?

- Hát elestét!

- Elestél? Megütötted magad?

- Nem estem el. Miért?

- Most mondtad, hogy elestél!

Tasnádi Emese: Részlet egy fiú naplójából 2.

Pap Kata illusztrációja

November 12.

   Ma nálunk jártak a zsaruk a suliban. Mindenkit kikérdeztek, engem is. Hogy találkoztunk-e fura idegenekkel a suli körül. Akik esetleg leszólítottak minket és adtak nekünk valamit. Bélyegeket, vagy tablettákat.

   Nekem eszembe jutott a sapkás srác és jelentkeztem, hogy én találkoztam ilyennel. Ekkor elvittek egy másik, üres terembe és jött velem az ofő is, meg a diri néni is. Mindent el kellett mesélni, hogy pontosan mi volt. Nagyon kedvesek voltak és egy cseppet sem ijesztőek. És még a nyelvtan dogát is megúsztam! Utána azt mondták, hogy akivel találkoztam az valószínűleg egy díler volt. Vagyis egy olyan srác, aki kábítószert ad el kissrácoknak. Illetve eleinte nem eladja, hanem oda adja ajándékba. És csak akkor kell már fizetni neki, ha valaki rászokott és már rendszeresen kell neki a kábszer.

   És azt is mondták, hogy azok a színes képecskék, valószínűleg LSD-s bélyegek voltak. És hogy most már tudom, hogy ez milyen veszélyes és nagyon vigyázzak magamra és ne álljak szóba idegenekkel. Meg még azt is mondták, hogy be kéne menni majd az anyukámmal a rendőrségre, és elmondani, hogy hogy nézett ki az a srác. Lehet, hogy fényképeket is mutatnak majd, hátha felismerem.

Tasnádi Emese: Részlet egy fiú naplójából 1

Pap Kata illusztrációja

Október 14.

   Ma balhé volt a suliban, a nagyoknál. Valaki állítólag drogot hozott be, és egy gyerek rosszul is lett. Az osztályfőnökünk persze rendkívüli osztályfőnöki órát tartott. Mindenféléről beszélt, hogy ilyet nem lehet, meg ez nagyon rossz és káros az egészségünkre és vegyük végre tudomásul, hogy felelősséggel tartozunk magunk iránt is és nem tehetjük tönkre a szervezetünket már ilyen fiatalon.
   Ez oké, csak fogalmam sincs, miről beszél. Persze megint zavarban volt, mint a múltkor, amikor szexuális felvilágosítást tartott és mi meg a pad alatt röhögtünk. Annyira ciki volt. Ráadásul a szája szélén megint összegyűlt egy kis fehér nyálhab, és én nem tudtam levenni róla a szememet.

  
   Szóval a drog. Ami káros. Kb. ennyi jött le az ofő óra után. Gondoltam otthon megkérdezem anyut, hátha ő többet tud.

Majoros Nóra, Majoros Emma: Képzelt napló egy magyar kamaszlányról

Mottó:  „A tizenhetedikkel fociz,

A tizennyolcadikkal kocsiz”

Flóri Gabriella illusztrációja

Egyéves koromra nem emlékszem, de a nővérem azt mondta, pufi voltam, nem akartam aludni, párizsit faltam és a kutyakosárban szerettem játszani.

Kétéves koromra sem emlékszem, és erős a gyanúm, hogy a nővérem sem, mert szerinte ugyanazt csináltam, mint egyévesen, csak nem négykézláb, hanem két lábon.

A háromnál bedühödött, és nem mondott semmit. Nekem csak annyi jutott eszembe, hogy Nagyiék elvittek egy tanyára, és ott mondtam először, hogy kokas. Valószínűleg utoljára is.

Négyévesen mesét írtam a babámról, akit mindig magammal vittem az óvodába. A nővérem szerint négyévesen nem is tudtam írni, ami igaz, de attól még mesét írni tudtam.

Ötévesen azt játszottam, hogy van egy lányom: Pufilla. A nővérem úgy emlékszik, hisztis voltam és elviselhetetlen, pedig csak a gyereknevelés fárasztott ki teljesen.