A varázsló születésnapja (Arthofer Márk és Halász Bálint alkotásai)

Arthofer Márk illusztrációja

Halász Bálint: A varázsló születésnapja

     – Nagypapa, mesélj Afrikáról!

     – Mit meséljek?

     – Tudod… amikor ott dolgoztál. Mint varázsló!

     – Varázsló?! Dehogy! Oftalmológus voltam. Szemeket gyógyítottam.

     – Oftalmi… micsoda? Az kimondhatatlan és nagyon uncsi! Varázsló voltál. Most meg nyugdíjas varázsló és nagypapa vagy. Gyerünk, mesélj! Afrikáról. Meg a varázslatról!

     – Úgy látom, nincs más választásom.

     – Nincs!

     – Lássuk csak… Meg is van! Élt egyszer Afrikában egy varázsló. Nem olyan, mint én, hanem igazi. Senki sem tudta, honnan jött, és hány éves volt.

     – Ha nem tudták, hány éves, akkor hogy ünnepelték a születésnapját? Az enyém március 8-án van!

     – Képzeld, az övé is pont akkor volt. És ahogy a tiedet, az övét is mindenki megünnepelte. Csakhogy az ő szülei az Ég és a Föld voltak. A gyerekei pedig a növények, az állatok és az emberek.

     – Az jó sok ajándék, nagypapa!

     – Neki az volt az ajándék, hogy együtt látta a családját. Az Ég mosolyogva borult föléjük, a Föld nagyot nyújtózott, hogy a varázsló minden gyereke elférjen rajta. Ott voltak a kicsi és nagy állatok: az elefántok lengették a fülüket, az oroszlánok borzolták a sörényüket, a zebrák játékosan nyargaltak.

     – A zsiráfokat ki ne felejtsd!

     – Hogy is felejteném! A zsiráfok magasra emelték a fejüket, és kecsesen hajlongtak. Ott volt minden állat, minden növény, és persze az emberek is.

     – Jó kis buli lehetett!

     – Az is volt. Egészen addig, amíg el nem kezdtek veszekedni.

Komjáthy Nessie: A ló és a hangya

Arthofer Márk illusztrációja

      Egyszer régen, mikor Zuglóban, a Róna utcában még nem emeletes házak voltak, hanem termőföldek, meg legelők, lakott ott egy bolgárkertész. A kertjében tél végétől tél elejéig termesztették a zöldségeket, virágokat. Ez úgy volt lehetséges, hogy az üvegházak gyűrűjében, a kert közepén, kőhajításnyira a hosszú, sokszobás háztól, volt egy kút.
      Igen mélyre volt fúrva, messze volt a föld színétől a víz színe, ezért a bolgárkertész, hogy megszabadítsa családját az állandó vízhordás fáradalmától, készíttetett egy öblös tetőcserepekkel és bádog ereszcsatornákkal kirakott, apró fa zsilipekkel ellátott öntözőrendszert és egy lovaskutat. A lovaskút hasonlított egy kerekeskútra, annyiban, hogy egy vastag tengelyt állítottak fölé, erre hosszú láncot tekertek, aminek a végére vödröt akasztottak, de a kézzel hajtott kerék helyett egy ló járt körbe-körbe, az forgatta egy fogaskerék és egy váltó segítségével a tengelyt, tekerte föl-le a láncot.
      Mikor fölért a vödör, nekiütközött egy kiálló kőnek, és kiborult víz, egyenesen a káva körül kialakított vályúba, ahonnan szépen elfolydogált a kert különböző részeibe, attól függően, hogy a bolgárkertész gyerekei, unokái milyen parancsot kaptak, melyik apró zsilipet nyissák-zárják.

Smelka Sanyi: Somfagyi

Arthofer Márk illusztrációja

Ma somfagyit ennénk,

hogyha ilyen volna!

Majd erről lesz híres

Somogy megye, Tolna.

Nagyhangú kakasok

viszik hírét széjjel:

Somfagyit, somfagyit

főznek nálunk éjjel.

Kell bele csillagfény,

somvirág is persze,

reggeli harmat is,

de csak hogyha zsenge.

Kell bele nevetés,

néhány rím és versláb,

kell bele zene is,

nem baj, hogyha dibdáb.

Somfagyi így is jó,

de mit teszi jobbá?

Egy titka mégis van:

sok barát kell hozzá.

Várfalvy Emőke- Arthofer Márk: Az öcsém szörnye

 Az öcsém szörnye

(c) Arthofer Márk

Az öcsém állandóan sír.
Éjszaka, miután anya kimegy, forgolódók, aztán megkérdezi, hogy alszom-e. Néha nem válaszolok,
ilyenkor hallom, hogy szipog, aztán felkel és kimegy.
Mondjuk, a legtöbbször válaszolok neki, hogy nem alszom, és megkérdezem mi a baja.
Hallgat. Szipog.
Aztán a múlt héten elmondta, hogy szerinte egy szörny beköltözött az ágya alá.
Mondtam neki, hogy szörnyek nincsenek, és ha lennének is, anya minden héten legalább egyszer
porszívózik az ágy alatt, szóval a szörnynek semmi esélye. Pláne, hogy a porszívónk vadiúj és a
legnagyobb teljesítményű, amit lehet kapni. Apa nem venne mást.
Erre azt mondta, hogy ezt a szörnyet nem lehet felszívni, mert csak a sötétben jön elő, akkor meg anya
nem porszívózik, mert sötétben nem lehet porszívózni, este meg pláne nem, mert a Janka néni megint
feljön a másodikról, és akkor anya szomorú lesz.
Anya amúgy is sokat szomorú. Ezt nem öcsi mondta, csak látszik rajta.
Mondtam öcsinek, cseréljünk ágyat. Nem jött be.
Aztán odaadtam neki az alvósomat, mert én igazából már nem használom, mióta másodikos vagyok.
Szombaton betettünk egy csomó dínót az ágy alá, meg a Star Warsos űrhajómat is és öcsi LEGO
nindzsáit.
Vasárnap a nagyitól kaptunk két csípős paprikát, hogy apa egye majd meg, ha hazajön a túlórából, a
húslevesbe karikázva. A maradékot is betettük az ágy alá, hátha a szörny is úgy utálja a csípőset, mint az
öcsém, és elmegy.
Aztán hétfőn, miközben a nagyival sétáltunk az ovi felé öcsiért, elmeséltem neki ezt a szörny dolgot, de
csak titkosan, anya nem tudhat róla, mert annyi a dolga, hogy apa folyton dolgozik, biztos már csak az
hiányzik neki, hogy még este szörnyet is kergessen.
Mama megállt és megölelt és azt mondta, hogy van egy ötlete és tudja, hogy meg tudom csinálni, és ez
biztosan segíteni fog.
Amint hazaértünk nekiláttam. Öcsinek nagyon tetszett, pláne, amikor beavattam, eldugta a párnája alá, de
megesküdött, hogy reggel beteszi a szekrénybe, nehogy anya megtalálja, mert akkor kiderül a szörny, és
az katasztrófa lenne.
Aztán mégis kiderült, mert öcsi olyan jól aludt, hogy reggel alig tudott felkelni és ott maradt a kép, amit
rajzoltam neki, anya délután észrevette, mert otthonról dolgozott, így mindent bevallottam.
Aznap apa lefekvés előtt jött haza, bejött a mesére és jóéjt puszit adni öcsinek is meg nekem is. Anya
mosolygott.
Másnap nagyival elmentünk a csetreszes boltba, és vettünk egy keretet a képnek, hiszen, ha mindenki
tudja, akkor kitehetjük öcsi ágya fölé, úgy tovább hat, mert nem gyűri össze a párnájával.
Anya és apa együtt jöttek haza mielőtt a nagyi elment, lefekvés előtt apa feltette a képet a falra, aztán azt
ígérte, jövő héttől ő is jön majd értünk az iskolába meg az oviba.
Ez tegnapelőtt volt, öcsi azóta nem mondott semmit a szörnyről.
Mivel tegnap anya kiszedte a csípőspaprikát, a dínókat a nindzsákat és a Star Wars űrhajómat az ágy alól
porszívózás miatt, azt hiszem, a nagyi ötlete működött. Mondjuk, az ő ötletei mindig működnek.

 Szerkesztette: Németh Eszter