〜〜〜
![]() |
| Pernyész Dóra illusztrációja |
Eredeti megjelenés: Álomfüggő és Fényúszó
〜〜〜
![]() |
| Pernyész Dóra illusztrációja |
Eredeti megjelenés: Álomfüggő és Fényúszó
Turbuly Lilla: Apu, te!
Apu,
te!
Hallod-e?
Hallod ott, ahova mentél?
Nincs mobilod, hogy jelezzél?
Vagy a töltőt
hagytad hátra?
Térerő nincs más
világba?
Nem moccanok akkor innen,
szemem tartom a kilincsen,
fülelek, hogy te nevetsz-e
nagyon távol, vagy egy lepke
szárnya csapkod,
szólok addig én magamhoz,
mesét mondok, nem egészen…
csak ahogyan én emlékszem…
Volt egy apu,
nem volt bajsza,
se szakálla, csak kedves arca.
Morgott, ha kertjére rontott
egy-két túlbuzgó vakondok,
de nem öntött sose ürgét,
nem is látott ilyen fürgét
kiskorába’ se, hisz tudható:
az ürge nem panellakó.
De amikor kertje lett,
folyton ásott, ültetett.
Körülötte keltem, jártam,
letapostam, kapirgáltam,
nem szidott meg mégse engem,
meséjében ürge lettem.
Volt egy apu,
csöndes, vékony,
fogyó holdból holdemléknyom.
Hívom mégis, hallja, hátha,
van térerő a másvilágba’.
| (c) Pernyész Dóra |
| (c) Pernyész Dóra |
Nagymama,
ánizs, levendula
Nagymama ánizs,
levendula,
bogárzöld forró teáskanna,
esőcsepp az arcon,
ágak között dallam,
szirom,
kacúros levél,
angyalszárny tolla,
megkopott fénykép szív felett,
megterített asztal,
tavaszi dombtető,
nyitott ablak fehér ház falán,
betűsor a papíron.
A szomszédunkban
A szomszédunkban
egy óriás lakik.
Ha krumpliorrú cipőjével megindul,
beleremegnek a falak.
Néha apával bekéredzkedünk a zsebébe,
és elkísérjük várost nézni.
Esténként a katedrális mellett a vállára ülünk.
Együtt figyeljük,
ahogy lassan kialusznak a fények.
Hazafele menet a fejével leakaszt egy-egy csillagot,
szénahaja belegabalyodik a holdba.
Ha nem boldogul,
kivesz minket a zsebéből,
és a tenyerében tartva felemel a magasba.
Én hajat bontok,
apa csillagokat szegecsel.