 |
| Illusztráció: Rátkai Kornél |
Kulcsszavak: barát, gyapjú, lepke (дос, жүн, көбелек)
A városban a rengeteg nagy, emeletes ház között megbújt egy pici, régi házikó. Ketten éltek benne: Akari anyó és Halom apó. Akari anyó legszívesebben a ház előtt üldögélt, zsörtölődött a szomszédokkal, és kéretlen tanácsokat osztogatott a járókelőknek. Halom apó régi holmikat gyűjtögetett a padláson. Mindent eltett, amire úgy gondolta, egyszer még jó lesz valamire.
Egy idő után a padlást elborították a kacatok: bice-bóca székek, karfatörött fotelek, portól fakó szőnyegek, hangjukvesztett rádiók, doboztévék, rozsdafoltos asztali lámpák. A legsötétebb, legtávolabbi sarokban pedig egy ódon szekrény állt. Újkorában ruhák laktak benne, most pókok és molylepkék.
Ennek a szekrénynek a középső polcán élt Molli, a molylepke. A szekrény legelőkelőbb polca volt ez, mert a sűrű por alatt Akari anyó pár régi selyemsálja és gyöngysora lapult, meg egy üvegcse parfüm, amit az anyó fiatal korában használt.
Tökéletes lett a toalettje! Már szárnyalhatott is kedvenc cukrászdájába, hogy találkozzon legjobb molylepke barátnőjével. Nelli ugyanis minden reggel betért ide egy kis édességért. Molli ezen a napon is ott találta a szokásos asztaluknál.
– Jó reggelt, kedves Molli! Csodaszép napunk van, nemde? – üdvözölte Nelli a barátnőjét.
– Gyönyörű ez a nap, drága Nelli, gyönyörű – felelte Molli.
– Jöjjön, üljön csak le! Mit szól egy kis foszlós kalácshoz, csokoládés piskótához és cukormázas fánkhoz ma reggel? Hozzá pedig egy csésze tejes teát ajánlok.
– Nagyon kedves, Nelli, de hiszen tudja, hogy én nem eszem ilyen dolgokat. Reggelire inkább zabpelyhet fogyasztok, meg görög salátát roppanós uborkával és paradicsommal. Ettől leszek fitt, a fogaim pedig épek. Higgye el nekem, jobb egészségesen élni, mint édességekkel tömnie magát!
– Jaj, Molli, kegyed olyan, mint Akari anyó! De hát én fiatal vagyok, tökéletesen jól érzem magam a bőrömben, úgyhogy inkább élvezem az élet édes pillanatait! – mondta Nelli, és nagyot harapott a kalácsból.
– Maga tudja, kedvesem. No de nem vagyok én az ellensége, hogy jó képet vágjak ehhez! Nem lehet elég korán kezdeni az egészséges életmódot, és ehhez a táplálkozás a kulcs. Ha így folytatja, fogatlan, vén moly lesz magából! – ráncolta a homlokát Molli.
Nelli rá sem hederített. Felfalt egy fánkot, aztán porcukrot szórt a kalácsszeletre, és azt is elfogyasztotta.
Aztán egy reggel, amikor Molli ismét a cukrászdába repült, hiába kereste barátját a szokásos asztalnál, nem találta sehol. Pedig tudta, hogy a falánk Nelli biztosan nem hagyná ki a reggelit. Molli rosszat sejtett, és elindult, hogy megkeresse barátnője lakását.
Nelli az ódon szekrény legfelső polcán lakott. A lyukas kalapok és gyapjúgallérok között akkora volt a forgalom, mint egy autópályán. Súlyos terhekkel megrakodva futkostak a felnőttek, a gyerekek pedig fociztak, ahol csak tudtak. Molli el sem fért a nagy tolongásban. Udvariasan köszöntötte hát a polc lakóit, és megkérdezte, merre lakik Nelli. Végül egy termetes moly azt javasolta, keresse meg a kesztyűket. Molli ide-oda kanyargott a cérna- és bőrkesztyűk között, aztán az ötödik kanyarban megtalálta Nelli házát. Molli bekopogott a csupalyuk ház ajtaján, de senki sem felelt. Megdobta egy porszemnyi kaviccsal az ablakot, de továbbra sem válaszolt senki. Már-már elindult hazafelé, amikor a kesztyű második emeletén kinyílt egy ablak és kikukucskált rajta Nelli. Az arca törülközőbe volt bugyolálva, a homloka felduzzadt, a szeme bevörösödött.
– Nahát, Molli, maga av? – kérdezte.
– Jaj, Nelli, úgy aggódtam magáért! Nem jött reggel a cukrászdába. Tán csak nincs valami baj?
– Ki kellett húvni a fogamat, éf még mindig hafogat a fejem – panaszkodott Nelli, és a homlokára szorította a borogatást.
– Mondtam én, hogy sok lesz az édesség – sopánkodott Molli, és aggódva nézett a barátnőjére.
– Bivony hallgatnom kellett volna magára – súgta szomorúan Nelli.
– Ha bármire szüksége van, én itt vagyok, segítek – mondta Molli.
– Molli, maga codálatof barát, köfönöm! Ha elmúlik a fejfájáf, menjünk el újra a cukráfdába, éf együnk egy kif cokoládéf pifkótát, tejjel – mondta Nelli, és halványan elmosolyodott.
– Nelli, maga reménytelen eset! – felelte Molli, és egymásra nevettek.
Fordította: Majoros Nóra. Szerkesztette: Fodor Veronika
 |
| Szoboszlay Eszter: Ház (үй) |
