Mosás (Bertóti Johanna, Miklya Zsolt és Rácz Eszter Anna alkotásai)

Hajdú D. András fotója

 

          Miklya Zsolt: Ruhamosó asszony éneke

          Moccan a váll 

          fut a mayi iramával a

          kéz meg az ujj

          Moccan a váll 

          és hajlik a hát

          fut a mayi iramával a

          kéz meg az ujj

          Moccan a váll 

          és hajlik a hát

          és roppan a térd

          fut a mayi iramával a

          kéz meg az ujj

          Moccan a váll 

          és hajlik a hát

          és roppan a térd

          és csobban a láb

          fut a mayi iramával a

          kéz meg az ujj

          csak élni tanulj

          míg csobban a láb

          és roppan a térd

          és hajlik a hát

          és moccan a váll

          fut a mayi iramával a

          kéz meg az asszony imája

          Szerkesztette: Nagy Izabella

Rácz Eszter Anna illusztrációja

Dal három hangra (Bertóti Johanna és Bódi Kati alkotásai)

 

Bódi Kati grafikája

Bertóti Johanna: Dal három hangra

*

Gazdám, hallgasd

mekegésem!

Te, ki farkast

űzöl értem.

Adok tejet,

hű cimbora,

s futok veled 

akárhova.

**

Anyám, tőled 

kaptam napom.

Tüze győzhet.

Kövesd dalom!

Mert ahova

téged viszlek,

ott a csoda,

s égnek színek.

***

Szemem fénye,

drága kincsem!

Évről-évre

szürkébb minden.

Dúdolj utat,

arra megyek,

Vagyok nyugat.

Legyél kelet!

Szerkesztette: Nagy Izabella

Hajdú D. András fotói

Bertóti Johanna: Bozót

 

(c)Póth Rebeka

Cirkalmas indák – kis katonák –

mind fittyet hánynak a szigornak. 

Hallgatok vadrózsahahotát,

fák, füvek fény felé ugornak.

Borostyán fut fel a magasba,

tapad a falra, míg van hova.

Bájosan burjánzik alatta 

lilálló, sárgálló csormolya.

Hatásos zöldellés, hajtások,

fatörzsön vonások, kopások,

alkonyat csendeket továbblop,

szavakkal cirógatsz bogáncsot.

***

Sárga csend, hallgatag hahoták,

lila fény – alkonyathatások.

Szavakban ugráló katonák

fatörzsön cirkalmas vonások.

Rózsánk a nincstelen magasba

bogáncsot cirógat, bájolván.

Zöld szigort futtat a falakra

felfelé lopódzó borostyán.

Vadul a csormolyahajtásom,

hol fittyet hányok a kopásnak.

Fű-fához tapadva burjánzom,

lentjeim mind továbbindáznak.

Szerkesztette: Miklya Zsolt

Bertóti Johanna: Szigfrid

 

Kovács Réka

MIKKAMAKKA Köszöntelek benneteket a Négyszögletű Kerek Erdőben.

Mikkamakka vagyok, és bemutatom nektek az erdő lakóit.

Elsőként Bruckner Szigfridet, a kiérdemesült cirkuszi

oroszlánt!

BRUCKNER SZIGFRID: Bruckner Szigfrid: bűvész, bohóc,

világhírű artista,

kötéltáncos, erőművész!

S folytatódik a lista:

cirkuszi sztár, karikán át

ugrándozó oroszlán,

legjobbak közt legeslegjobb.

Ha sokáig sorolnám

érdemeim, garantálom,

itt ülhetnénk reggelig,

megéheznénk ötször is, míg

annyi idő eltelik.

kivételes munkaerő,

elsőrangú énekes,

a nézőknek nagy kedvence,

okos, erős...

MIKKAMAKKA ...és heves.

Vagy mondhanám, hogy nagyhangú.

SZIGFRID: A lényegre tapintasz!

Hisz a cé, a kétvonalas

nekem nem nagy vasziszdasz!

MIKKAMAKKA: Valójában egyedül ez,

a nagy hangja a régi.

Őt a hírnév körbelengte,

ma már öreg, görbe, gyenge,

az életét itt éli...

MIKKAMAKKA, SZIGFRID: ...a Négyszögletű Kerek Erdőben,

SZIGFRID: hova öregségemre eljöttem.

Részlet a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulatának 

2016-ban bemutatott zenés gyerekelőadásából.

Így ünneplünk mi: születésnapi dalpremier

 

Pillanatkép a Gondolatlavina videóból

Dupla ünnepnap a mai. A magyar kultúra napja pontosan és nem is véletlenül egybeesik az Író Cimborák születésnapjával, amiből elérkezett a tizenkettedik. 2012. január 22-én indult ugyanis útjára alkotói közösségünk, mely azóta is töretlenül formálódik és gazdagodik.

E jeles alkalomból különleges meglepetéssel készültünk: átlépve időn és téren egy dalpremierrel kötjük össze a múltat és a jelent.

Bemutatjuk Bertóti Johanna – az Író Cimborák versei alapján készült – Rímdúdoló című dalsorozatának befejező részét, mely egyik alapítónk, Dávid Ádám Gondolatlavina című versének feldolgozása. Érdekesség, hogy a művet pontosan tíz éve publikáltuk ugyanitt.

Köszönjük, hogy itt vagytok, és felemeljük egymást. Kívánunk közösségünknek még tucatszor ennyi boldog születésnapot.

Gondolatgyertyákat gyújtani és elfújni ér, kívánságokat elárulni tilos!

És most, hallgassuk meg a Gondolatlavinát! 

Köszönet a hangfelvételért és a hangkeverésért Fehér Csabának (Bobfolk Music), illetve Bertóti Attilának, aki Ésik Zsófia illusztrációját felhasználva a videót készítette.

A tíz részes dalsorozat ide kattintva érhető el.

 

Bertóti Johanna: Méhekkel

 

Bódi Kati illusztrációja

Írni kéne. De mit, s minek?

Versem belül mozog-izeg.

Hűt, ha kell.

Fűt, ha kell.

Mint te, méh, ha 

repdesel.

Torkom szorít, benne horog.

A hálóban izeg-mozog

a hangom

s énekem,

ezt figyelem

éberen!

De átszakad most valami,

végre minden pont az, ami.

Újra itt,

újra most

a méhekkel 

táncolok.

Sírni kellett. Jó hangosan.

Mi zárva volt, most kirohan.

A dalom

fújja szél.

Sok méh velem

döngicsél.

Bertóti Johanna: Találkozások

Bódi Kati illusztrációja

 

Jönnek-mennek a verssorok.

Egyik siet, másik totyog.

Találkoznak, összeforrnak,

örülnek az olvasónak.

*

Ez a vers már meg volt írva,

mikor papírt ért a tinta.

Régen készen állt itt bent,

s a lapra csak átlibbent.

Bertóti Johanna: Versidő

 

Kalas Zsuzsa illusztrációja

Ez most már az. Írni kéne.

Hogy érhetnék a versrévbe?

Figyelem kell. Nyugalom.

Túlságosan akarom.

Minden négyzetcentiből

a minden szól, a semmi dől.

Kellene? Nem kellene,

túl nagy a vonzereje.

Mint mágnes, az akarás

rám ragad. S hol a varázs?

Jó volna úgy verset írni,

ahogy néha a csend síri,

ahogy lepke gézszárnyán

meg-megcsillan a magány,

ahogy ring a lenge fény

egy levél erezetén,

ahogyan egy fa kidől,

s növeszt új, zöld ágakat,

ahogy megbotlik az idő,

s egy másodperc kimarad.

Bertóti Johanna: Petőfi nagyot mond

 

Fricska Dorka illusztrációja

 

– Egy megvadult bika egyszer
elém ugrott. „Ez nem heccel!” –
mondtam akkor súgva, csöndben.
„Még jó: ész van agyvelőmben,
karom izomrosttal tele,
így nem leszek eledele!”

Akkora volt, mint négy ártány!
Vagy nem! Mint egy vaskos sárkány:
hetvenhét fej… teste loncsos…
Varangyos és rusnya! Ó, sors!…
– Bika, hetven meg hét fejű?
S talán száz kilós egy tetű?

– Nem azt mondtam, hogy a bika
annyi fejű, ugyan biza!
Hasonlatról hallott-e már
a füled? Te badar szamár!
Dúl benned a kétlő hajlam!
Mondjam tovább?
                             – Nosza, halljam!

– Szóval ez a veszett vadóc,
mint egy kerge, nyers martalóc
– vigyázz ez is csak hasonlat,
nehogy azt hidd, kiraboltak! –
oda ugrott elém. S akkor…
(pontosan délután hatkor)

baltám gyorsan kirántottam
– nem volt túl sok időm ottan –,
lendítettem rajta nagyot
– levegőben nyomot hagyott –,
bika térdét megütöttem,
s összerogyott az előttem.

De ne tátsad úgy a szájad!
Nem nagy kunszt ez, bár az állat
nagy volt, azt bíz meg kell adni.
Node apám nap mint nap, ni,
így csapja a mészárszékben
a bikát le, s az esd térden.

 

Bertóti Johanna - Bódi Kati: beköltözni oda

 

(c) Bódi Kati

beköltözni oda

beköltözni oda, hol a falak kékek,

hol megértik, hogyha madárul beszélek,

hol végtelen a tér, hol kevés a szúnyog, 

hol az esti szellő altatódalt suttog,

hol mindig új csodát ígér a napkelte,

hol nem áhítozom egy másik lakhelyre,

hol örökzöld kertre nyílik az ablakom,

beköltözni oda, hol álmomban lakom.

Bertóti Johanna – Tóth Ágnes: Mitől fél a hóember? / RÍMDÚDOLÓ 9

Bertóti Johanna Rímdúdoló nevű dalsorozatának kilencedik részével, azaz Tóth Ágnes Mitől fél a hóember? c versének feldolgozásával jelentkezünk. A vers Marić Iva rajzával együtt jelent meg a blogon 2019-ben a Félelemek, imák, mesék téma keretén belül.

Köszönet Fehér Csabának a felvételért és hangkeverésért, illetve Bertóti Attilának a videó elkészítéséért.

Előző részek:

1. Hétvári Andrea: Kifordított mese

2. Czeiner-Szücs Anita: Bezsergő

3. Békés Márta: Káprázat 

4. Miklya Zsolt: Cicaóriás

5. Csík Mónika: A fagyi

6. Kiss Ottó: Nyári Medveségek 

7. Magolcsay Nagy Gábor: Tetőablak

8. Turbuly Lilla Áramszünet

Örülünk, ha hallgatjátok a dalokat. Bátran osszátok meg másokkal is őket, illetve figyeljétek Bertóti Johanna YouTube-csatornáját és az Író Cimborák blogját, ugyanis hátra van még egy Rímdúdoló-videó.

Bertóti Johanna: Tél

 

Szabó Lőrinc Nyár c. verse nyomán

Zsengellér Sári illusztrációja

Tél. Est. Tömbház.

Pöttyből több száz.

Bárányhimlő.

Láz – nem szűnő.

Ágyam börtön,

viszket bőröm.

Lassan pirkad.

Mindjárt itt vagy.

 

 

Szerkesztette: Miklya Zsolt