Űrhajósok (Lukács-Kis Panka és Radnóti Blanka alkotásai)

 

Hajdú D. András fotója

Lukács-Kis Panka: Űrhajósok

     – Te! Pisti, láttad? – szaladt izgatottan Peti a barátjához. Még köszönni is elfelejtett ezen az álmos hétfő reggelen.
     – Nem! Mit? – válaszolt kicsit morcosan Pisti, mert éppen a kedvenc mágneses építőjátékával bíbelődött, ami sehogyan sem akart összeállni az Artemis II. űrhajóvá. Már legalább negyedórája ezen dolgozott, és most a barátja megzavarta.
     – Új gyerekek jöttek az oviba! – hadarta Peti a szokásos lendületével. – Gyere, nézd meg őket!
     – Nem akarom! Építek. Nem érdekelnek az új gyerekek!
     – Ketten vannak! Gyere már Pisti! – noszogatta barátját Peti.
     Pisti tovább folytatta az építést, de ahogy egyre nőtt az építmény, egy törött ormányú elefántra kezdett hasonlítani.
     – Szép elefánt – mondta Peti. Pisti elvörösödött.
     – Nem elefánt, hanem az Artemis II.
     Erre Peti megrántotta a vállát, és otthagyta a barátját.
     Pisti hallotta, amint egyre több gyerek érkezik a csoportba. Messziről megismerte Hajnit magas, vékony hangjáról, Ivánt kicsit akadozó beszédéről, Jojót lassú, mély dörmögéséről. Egyszerre csak fura, pattogó, gurgulázó hangra lett figyelmes. Nem akart odafigyelni rá, de annyira furcsa volt, hogy már csak azt vette észre, hogy az ajtót nézi, amelyben két egymáshoz nagyon hasonló, kerekfejű kisfiú álldogált és egy magas nénivel beszélt.

Czeiner-Szücs Anita: Cuki

 

(c)Póth Rebeka

„A szerelem oltárán elhamvadnak a lángok, de a tűzhely vonzereje örökké tart.” (Jókai Mór)

Nem ehetek csokit. Pedig itt érzem a nyelvemen selymes ízét, ahogy a kakaótól barnálló szelet felmegeszik, majd lassan, komótosan csúszni kezd, végül elolvad a számban. A lelkem megtelik örömmel, és nyugalom árad szét a testemben. Erre várok egész nap – sóhajtom, és képzeletben török még az illatos édességből.

Látom a kakaófát, ahogy bátran magasodik egy buja dél-amerikai esőerdő peremén, szívja magába a párát, az éltető vizet, érleli a kakaóbabot. Ahogy a második falat csiklandozza ízlelőbimbóimat, megértem, miért is nevezte el felfedezője ezt a gyümölcsöt „az istenek táplálékának”. Ez mennyei!

Azaz mennyei lehetne, ha tényleg törhetnék magamnak. Nem lehet. A doktor nem engedi. Szót fogadok, csak gondolatban nassolok…

Már csak egyet kell aludni karácsonyig!

Kedves manók!

Már csak egyetlen egyet kell aludni karácsonyig! Mennyire durván izgi már?! Azt hiszem egyébként, hogy öregszem. Most, hogy harmadikos lettem, talán most értettem meg először igazán, miről szól ez a vers: „Tudni azt, / hogy majd délután / Emesénél leszek, / sokszor ugyanolyan jó érzés, / mint délután Emesénél lenni.” Úgy megszerettem az advent napjait, heteit! Olyan jó készülni és várni, várni, de valahogy nem úgy várni már, mint amikor kicsi voltam… Varázslatos időszak volt, kicsit szinte kár, hogy vége. Persze most is elég király napok jönnek, haha…

Csodálkoztok, hogy írok? November elmúltával tényleg nem sok szó szokott esni rólatok. De most kivételesen szeretném rendesen megköszönni nektek az adventi kalendáriumot. Minden reggel kis miniünnep volt, ahogy nyitottam a dobozkákat, ahogy a kis lüke tesómnak segítettem megkeresni az aznapi ablakot, és tök menő, hogy nekem már verseket is hoztatok, nem csak nasit, köszi! Piszkosul jófejek vagytok! Na jó, komolyan, tisztára meghatódom már itt a végén… De úgyse tudok aludni, túlságosan izgulok, meg most ahogy visszagondoltam… Na jó. Szóval tényleg. Köszi. És boldog karácsonyt nektek is! 

Luca

(Ja, és kúl volt a tizenharmadikai dupla vers!) 

A levelet lejegyezte: Rét Viki

(az idézet: Kiss Ottó)

(csokinyom: Szabó Imola Julianna) 

nagyobb képért katt ide:)

Ovlachi Aliz: Elválasztva? Elfogyasztva!

Agócs Írisz illusztrációja

Anya mindig eldugja előlem a csokit,
(de az is lehet, hogy süti, innen lentről nem látom pontosan),
mindenféle lehetetlen helyekre rejti,
egy ideje gyanakszom, azért, hogy megkeressem...
S én mindig meg is találom,
hogy anya örüljön,
ha már játszani akar velem.
Ezúttal viszont elvetette a sulykot,
Magasra állította a lécet,
de nem azért vagyok a lánya,
hogy meg ne oldjam ezt is,
s meg ne egyem
az egészet!