Turbuly Lilla: Ki magában hordja
Illusztráció: Gyólai Gabi
Ki magában hordja az otthont,
annak nem kellenek falak.
Ballag vele az út, sorsát viszi
a szekér ponyvája alatt.
Előtted jár, ha nem látod is,
címét sem kell eszedbe vésned,
a Göncölszekérre költözik,
s búcsút int a megérkezésnek.
Eredeti megjelenés: Ki magában hordja
 |
| (c) Gyólai Gabi |
Volt egyszer egy kislány, akinek annyi szeplő borította az arcát, amennyit meg sem tudott számolni. Nem is csoda, hogy mindenki Szeplős Katinkának becézte. Hosszú haját kék szalaggal kötötte hátra, és a hét minden napjára volt egy ruhája. A hétfői virágos, a keddi pöttyös, a szerdai csíkos, a csütörtöki gombos, a pénteki fodros, a szombati csipkés, a vasárnapi hímzett. Mindet kék anyagból varrta magának. Olyan kékből, mint a folyó vize és az égbolt színe.
– A kék a szabadság színe, hiszen az ég is határtalankék, kézzel megragadhatatlan, és a folyó is örökké haladó, izgágakék. Amit nem lehet elfogni, bezárni, annak kék színe van – mondogatta Katinka, ha megkérdezték, miért hord mindig kék ruhákat. Sokszor ábrándozott arról, hogy madárrá válik, és akkor a folyóvíz tetején is könnyedén úszhat. A hullámok álomba ringathatják anélkül, hogy elsüllyedne. Felröppenhet a magasba, és átszelheti a határok nélküli kékséget.
Egy napon idős vendég érkezett a házába. Egy ládikát szorongatott a kezében, és szállást kért. Katinka kedvesen fogadta, levest főzött és pogácsát sütött neki, végül megvetette az ágyát. Amikor az idegen lefeküdni készült, Katinka megkérdezte: – Mi van a ládikádban? Ékszer? Gyöngyök? Kristályok?
– A legnagyobb kincs a világon – felelte az idegen.
– Milyen színű? – kíváncsiskodott Katinka.
– Kék – felelte titokzatosan az idegen.
Leszállni készül már az est,
és útra kél a kicsi nyest.
Aprócska bajszát megfeni,
fehér mellényét felveszi.
Fessnek kell lenni nincs mese,
este várja nyest-kedvese.
De tegnap, hogy eső esett,
az út szélén egy tócsa lett.
Apró tükör az ég alatt,
a nyest is épp arra szalad,
s hogy megpillantja önmagát,
felhorkan: - Jaj, nahát, nahát,
ez szebb mint az én kedvesem! -
És lángra kap szerelmesen.
Ugrál a szív, megáll az ész,
útszéli nyest lány visszanéz.
Kell a fiúnak nincs mese,
Kéri legyen a kedvese.
Kis bók, kis csók kis szájcsücsör,
míg kiszárad a víztükör.
S mert eltűnt nyestlány kedvese,
véget ér e kis nyest mese.
 | |||
| Illusztráció: Maul Ági | |
Tóth Ágnes: Mester Breki
– Hol egy vászon, hol egy karton?
Festeni vágyom a parton. –
Ezt brekegi Mester Breki,
szerzünk egy jó modellt neki.
Szép békalány, bőre pőre,
hátradőlve ül egy kőre,
nem hever ő heverőre,
nincs bajusza, nincsen szőre,
védi őt bőrének őre,
békabőrnek börtönőre:
krémek krémjét lepipáló
békalencsés epiláló,
kencefice kozmetikum,
békabőrre bőrunikum.
(Ne próbáld ki a kuvikon!)
Csini modell, semmi kétség,
nem megfesteni őt vétség.
Mégis hátat fordít neki
nagy művészünk, Mester Breki.
Vajon mit fest, szárcsaházat?
Á, dehogy, csak nádat százat,
meg százhárom bambuszszálat.
Pingál rá még sáslevelet,
s inkább készít látleletet
a tóparti otthonáról,
mint a pőre békalányról.
S hogy elkészül, nem vacakol,
csobbanva a tóban landol.
Azt gondolja a békalány,
ez a festő csupa talány,
s hozzáteszi: „Brekeke,
nincs ki a négy kereke.”
 |
| Illusztráció: Gyólai Gabi |
Kéreglak
Farönklakban három árva,
agyongyötört sápadt lárva.
A lakbérük méregdrága,
mert felment a kéreg ára.
Batki Zsolt: Állati ABC versek
A (A Patahad)
Csattan a nagy patahad,
ablak alatt ha halad.
Hat baka dalra fakad,
harsan a vad csatadal.
Abrak a szalma s a zab,
Falja a nagy patahad.
Hasban a szalma zamat,
azzal a harcba szalad.
 |
| Illusztráció: Gyólai Gabi |
D (Dunyha dal)
Döng a dongó, duruzsol a darazsa,
égi lángnak hunyorog a parazsa.
Dundi disznót delejez a dagonya,
így lel álmot eme mese pagonya.
Dúl a dámvad, derekasan döfödi
ellenségét, hazafele löködi.
Dúcban durmol, didereg a denevér,
Holddal ébred, nyugovóra vele tér.
F (Fecskefiak)
Fészke fogja fenn a falat.
Főzve fészke finom falat.
Felhők felé fickándozik,
felszín fölött falatozik.
Fiókahad felficsereg,
folyton falánk füstisereg.
Fagyos falvak feledhetik,
forró földön felfedezik.
Fejünk fölött fehér félig,
földre fekve feketélik.
Farka fura félhold forma,
felhőn futó farvitorla.
V (Vízi vers)
Víg a vidra vízivára
vendéget vár vacsorára.
Vén Varangy a vízimolnár
vágtat hozzá vízilóján.
Vigyázz, Varangy,
veszélyben vagy!
Vadulni vágy vízilovad.
Vérgőzösen vesztedbe visz,
véredtől lesz veres e víz.
Vizek véne,
Varangy néne!
Ez volna a versem vége?
Vagy egy vitéz vállalkozna,
hogy e vaddal viaskodna?
Van egy vitéz,
vakarcs vigéc,
vízcseppnek a válláig ér.
Víziló is viccnek veszi,
vacak vértjét vajjá veri!
Vakmerő a vízibolha,
vasat vet a vízilóra.
Így a vágta végét vágta,
vonulhatnak vidra várba.
Víg a vidra vízivára,
vidra, varangy vacsoráznak.
Díszfogás a vízitorma,
azt eszi a vízibolha.
"Selyem Péter olyan volt, mint a neve, tekintetével
betakart, hangjával elringatott, mosolyával felvidított bárkit."
 |
| Dudás Győző: Madár / Гөзө Дудаш: құс |
 |
| Maul Ági: Lomb / Аги Маул: желек |
 |
| Takács Eszter: Nap / Эстер Такач: күн |
 |
| Tuza Edit: Kabát / Эдит Туза: пальто |
 |
| Gyólai Gabriella: Énekes / Габриелла Гийолай: әнші |
 |
| Суретші: Имола Юлианна Сабо |
 |
| Габриелла Гийолай: отбасы (család) |
 |
| Габриелла Гийолай: періште (angyal) |
 |
| Illusztráció: Szabó Imola Julianna |
 |
| Gyólai Gabi |
 |
| Illusztráció: Gyólai Gabriella |
 |
| Illusztráció: Gyólai Gabi |
