Gombos Péter: Száz - Archiv kollázs

"A fél város talán megúszhatja. Szigorúbbnak kell lennünk, most már nem elég a maszk."

Gombos Péter: Állni vagy ölni

Forrás: https://www.jegy.hu/program/rejto-jeno-harom-testor-afrikaban-93673

(I. m. Rejtő Jenő)

– Fiatalember, átadná a helyét egy harcokban megfáradt, a légió legendás 22. századában szolgált,
a Timbuktu melletti csatában maradandó sérülést szerzett idős katonának?
– Teljességgel kizárt!
A villamos népes közönsége egy pillanat alatt kimozdult hétfői álmatagságából, s megvetéssel
vegyes kíváncsisággal kezdték méregetni a fiatalembert, aki nem átallott szájalni egy háborús
veteránnal. A hadirokkant – bár el kell ismerni, nem nézett ki annak – mindenki szimpátiáját
kiváltotta, de ettől még továbbra sem jutott ülőhelyhez. Azok, akik átadhatták volna, csak azért is
elfordították a fejüket, s arra vártak, hogy végül a szemtelen fiú kényszerüljön megfutamodásra.
Aztán a kínos csöndet rosszul viselve végül egy jókötésű, harmincas férfi állt föl kettővel előttük,
s némi fenyegető morgás kíséretében indult el a kitörő vihar epicentruma felé. Láthatólag nem
annyira a saját helyének felszabadítása, mint inkább a fiatalember megrendszabályozása volt a
célja. Ám mielőtt galléron ragadta volna, az idősebb katona megfogta a karját. Talán nem is az
egyenlőtlennek látszó küzdelmet akarta megakadályozni, inkább csak az önérzete akadályozta
abban, hogy másra bízza konfliktusa megoldását.

Gombos Péter: Az utolsó vacsora

Grafika: Vajda Melinda

Gombos Péter szuperhőse

(c) Miklós Kelemen

Nem vagyok menő srác, ezt el kell ismernem.
Robi, a legjobb barátom például valójában az egyetlen barátom.
Nem azokat a filmeket nézem, nem azokkal a játékokkal játszom, mint a többiek.
Ha azt hiszed, ez rossz, hát gondolom, Te is voltál már kiközösítve.
Szülinapomra kaptam öt új pólót a bátyámtól.
Szerintem látta, mi a helyzet, és menő cuccokkal lepett meg.
Alig vártam, hogy hétfő legyen, és elkezdhessem az új, királyabb iskolás életemet.
Hétfőn a szupermenes pólót vettem föl. Láttam néhány érdeklődő pillantást.
Kedden Thor voltam. Kerek szemek.
Szerdán Amerika Kapitány. Összesúgtak mögöttem.
Csütörtökön Batman. Ekkor már éreztem, hogy téma vagyok.
Pénteken Robi odajött Pókemberhez a szünetben, és halkan odasúgta:
„Figyelj, a Marvel- és a DC-univerzum nem keveredik. Soha. Tök gáz.”

Arany János – Gombos Péter: SEJTELEM – REJTELEM

Arany János

SEJTELEM

Életem hatvanhatodik évébe’

Köt engem a jó Isten kévébe,

Betakarít régi rakott csűrébe,

Vet helyemre más gabonát cserébe.

Gombos Péter

REJTELEM

Emberlétem negyvenedik hetébe’

vett engem a jó anyám keblére,

kívánva, hogy szégyent ne valljon,

Istennek kedvére neveljen.

Illusztrációk: Bódi Kati

Gombos Péter: Világlátó Bori

Igazi cimboraközi együttműködés eredménye ez a bejegyzés: Miklya Zsolt kezdte, Gombos Péter folytatta. Az illusztrációkat Majoros Emma, Vincze Luca és Vincze Peti készítette, akiket nagyon szoros rokoni szálak kötnek Majoros Nóra és Rét Viki cimborákhoz, egymáshoz meg igazi cimboraság.

Vincze Peti rajza

Bori lány egyéves korában elindult

a szoba sarkába.

Bori lány kétéves korában megkapta:

vigyázzon magára.

Bori hároméves korában rájött, még

sok mindent nem látott.

Bori már négyéves volt, mikor elindult,

látni a világot.

Bori a városban annyi mindent látott,

hogy közben eltévedt.

– Városban sétálni egyedül? Borbála,

várjál még húsz évet!

– Könnyű azt mondani! – forgatta magában

a könnyű tanácsot.

– Megyek az erdőbe. Világot arra is

eleget találok.

Bori lány ötéves korában elindult

az erdő sarkába.

Nem félt, hogy egyedül. Tudta, hogy nem érnek

úgysem a nyomába.

Bori hatévesen megunta életét

vadakkal övezni.

Vadkörtét, szamócat enni s az erdőben

egyedül csövezni.

Bori lány elindult, nem is volt egészen

hétéves akkortájt.

Iskolát keresett, társaságra vágyott

addigra leginkább.

Bori hát bement a közeli városba,

volt ott vagy hat suli.

Egyik sem tetszett meg, „túl zajos, túl zsúfolt,

túl szürke, nem buli”.

Bori lány végül is meglelte, bár útja

véletlen vitt oda.

Azóta odajár, hol az van kiírva:

„Edei iskola”.

Vincze Luca rajza

Majoros Emma rajza

Bódi Emil: Mi lenne, ha huszár lettem volna régen? – Gombos Péter: Huszárdalok

Csata előtt

Talpra magyar, most hí' a haza,

hív a sereg és vár a csata.

Markol a kéz, és dobban a láb,

ifju szivekben lobban a láng.

Csata után

Sohasem akarok sereget,

ezután egyedül haladok.

A csatát láttam eleget,

kiadom máshol haragom!

SZABÓ T. ANNA: ANGYALOK, azaz GOMBOS PÉTER: PAPLANOK

PAPLANOK (FÁZÓSAN AGYALOK)

Puha cuccba
burkolózva
mint egy fázó
nagy halom

nézlek –
titkon vacogsz egyet –
reszkető kis
angyalom.

Fűthetetlen,
élhetetlen
házunkat nem
lakhatod –

vajha lenne
tollpihéből
– vagy szivacsból–

paplanod.

ANGYALOK

Puha ködbe
burkolózva
mint a téli
csillagok

néznek –
titkon sejted őket –
gyermekarcú
angyalok.

Érthetetlen,
hallhatatlan,
csöndbe mártott
dallamok –

fellegekből
leskelődő
láthatatlan
angyalok.

Mesehajtogató 10: Gombos Péter

Illusztráció: Bódi Kati

Leghosszabborrú még mindig türelmesen állt a szoba közepén, s újra szemügyre vette a helyiség néhány pontját.

- Ott nem lehet, ott teljesen kizárt, ott már megnéztem, ott meg még sose...

A négy sarkot eleve kizárta, de így is maradt még...

- Jaj, ez túl sok, ez túl nagy... így sohasem lesz meg!

Manka most már nemcsak félénken vetette föl:

- Miért is hívtál ide? Azt mondtad...

- ...tudom, mit ígértem! És komolyan is gondoltam! És hidd el, amikor elmentem, hogy idehívjalak, még megvolt, itt állt, pontosabban nem is állt, de... de... de itt volt. Valahol...

- Nem lehet, hogy nem jól emlékszel? Hiszen a sokkhatás, ami az udvaron ért...

-- Attól, hogy rám támadt egy közepes méretű sószúnyogfalka, még nem lettem amnéziás! A páviánok meg... Eh, volt már rosszabb is!

- Azt hittem, azért menekültél haza...

- Nem menekültem! Eleve oda indultam, csak az események alakulása miatt kicsit gyorsabban értem haza. Hozzád. Hogy elhívjalak és megmutassam.

- Hát akkor mutasd! -- Manka várakozóan nézett rá, Leghosszabborrú pedig most már igazán közel volt a kétségbeeséshez.

Gombos Péter: Ki vagyok én?

Kőszeghy Csilla rajza

Létezésem alaptétel, de hogy miként, nagy kérdés,

amióta létrejöttem, rágódom én ezen és

nemcsak ezen persze, de az mégis fontos probléma:

magamért vagyok vagy másért? Ugye, lényeges téma!  

Alakom jó, nem szabályos, méreteim arányosak,

egyéb információim rólam meglepően hiányosak.

Fölém hajolnak emberek, nézek apu-anyukat,

Másban magamat nem látom, ők sem bennem magukat.

Lehet, hogy egy étel vagyok? Szülőszobám a konyha?

Szomszédom egy rántott hús („bécsi szelet” – így mondja).

Mellettem egy zsömle hever, félig sonka takar, tej és

só van mellettem kis borssal – én lennék a tükörtojás?

Eszperente utóirat:

Ehetsz engem kenyereddel, feledtethetsz egy keksszel.

Reggel-este kedves recept: egy zsemle hemendexszel.

(Ha tanácstalan vagy, a kérdőjel előtti részt jelöld ki a kurzorral!)

Gombos Péter: Hóhabkrémes

Most jön az évnek a legjobb napja,

készül apám is, fő a kobakja.

„Nagy szülinap lesz” – tartja a pletyka.

„Jár a fiúnak”, pláne, ha egyke.

Kettőt kellene már csak aludni,

bárcsak a péntek tudna szaladni!

Másrészt félek, sérül az elvem,

mert vajas itt-ott hallószervem…

Rossz voltam, ezt ’jába tagadnám,

ám két nap még, s jó leszek aztán.

Egy-két csíny csak, nem volt túl sok,

Öt-hat, max hét, tízzel túlzok.

Ám a napokban folyton látom,

kissé furcsán néz a családom.

Nyilván készül a bünti a rossznak,

pont most lesz majd „jaj a gonosznak”?

Mit hallok ma saját füleimmel,

nagymami tárgyal jó szüleimmel.

Hogy mi a téma, titkos az, úgyhogy

csukva az ajtó, s nagymuti suttog.

„Nem túl édes…”, „Ezt sose várná!”

„Túl sok a hab?” „Azt úgysem bánná!”

„Épp szülinapra?” „Hogy nem torta?”

„Meglepi biztos a hóhabforma.”

Mondhatom, ez most szép kis ajándék, 

jól kitalálták ezt az anyámék. 

Jó sok habbal csak nem véres?

Jaj, mi lehet az a „francia rémes”?!

kép forrása: 

http://www.mindmegette.hu/galeria/11842/recept-galeria

alul a süti "hőtérképe"

Kőszeghy Csillának - Gombos Pétertől

Gombos Péternek - Bogdán Vikitől

Katt a csomagra!

Gombos Péter: Modernállat-határozó

(Kortárs fajok leírása)

Szüdi János illusztrációja

1.

Lámpavilágnál éled fel,

nappali fénynél alszik a fajta.

Jámboran űzi az életcélt,

más faj gyakran kuncog rajta.

Sasszeme nincsen, ’jába lapozgat

folyton-folyvást jó sok könyvet.

Más kitalálta világban élne,

mert hát ott sose hullat könnyet.

Nem tipikus, hogy jó a matekban,

inkább bölcsész-szív, ami hajtja.

Védett ember amúgy ma a könyvmoly

– épp kihalóban lévő fajta.

Szüdi János illusztrációja

2.

Tipeg-topog, lassan lépdel,

meg-megbicsaklik a lába,

kedvezménytáblákat kémlel,

hátha jut még zsákmány mára.

Külső bőre pink vagy lila,

alatta meg szolibarna,

mobiltokja ugyanilyen,

(színazonos bőrből varrva).

Falkában is előfordul,

a legpirultabb ott az ász,

butikot a csorda feldúl,

máskor magányos vadász.

Telefonba csacsog szépen:

„barinőmtől várunk hívást,

azt ígérte, még a héten

lesz egy végkiárusítás”.

Múzeumban eltévedhet,

könyvtárban csak tapogat,

mintha rajta nevetnének,

(sminkje inkább vakolat).

A Mekiben soha nincsen

rendelésnél nála hiba,

saliszósz a szőke tincsen

– ilyen hát a plázacica.

Szüdi János Illusztrációja

3.
Leírása nem túl bonyesz, mindent elmond a profilja,

pofakönyves oldala van, s biztos okos a mobilja.

„Egér” volt a jel oviban, korán érő, későn kelő,

ugyanakkor a helyéről nehezen mozdul már el ő.

Gyilkolász a kibertérben, sms-ben étkezik,

izgatott csak akkor lesz, ha új vinyója érkezik,

Csapatban játszik warcraftot, dögöt-ölésben szólót,

virtuális élet ez csak, digitális bennszülött.

Gombos Péter: Okostelefon

Endrődi Katalin illusztrációja

 

Hát, előtte még belefér.

Csak pár perc.

Csak fellépek, megnézem, van-e valami.

Meg hátha Ő is fenn van.

Vagy legalább ő…

Két perc az egész.

Na, menj már, nem lehetsz ennyire lassú!

Még hogy okos! Inkább csiga!

Németh Sarolta rajza és Gombos Péter verse

Németh Sarolta: Főnix

Gombos Péter:

A tűzmadár éneke

Félek a fénytől, éltet az éjjel,

Őrzi a titkom rőt-arany, ében.

Nem fog a kor sem, tízezer éve

Isteni hamvakon ébred az élet.

Xénia^* lesz ez – lobban a tűz már.

                                                                                 (*régi epigramma, sírfelirat)