A Boszorkány a lovardában című könyv 2025 őszén jelenik meg a Móra Kiadó gondozásában, a #BFF sorozat köteteként.
 |
| Illusztráció: Oravecz Gergely |
A buszon Iri gondolatai jobban zakatoltak, mint ahogy a busz kerekei zötyögtek a kátyús úton. Leszállt, elindult a Hullámmosta utcácskán. A busz kikanyarodott, majd morogva, pufogva elhajtott. Az utcára telepedett a csönd. Ekkor csordultak ki Iri könnyei. Végigfolytak az arcán, az ajkán, érezte az ízüket. A csalódottság könnye keserű volt, a megalázottságé sós, a haragé csípős. Éppcsak ledobta a táskáját otthon. Hiába volt kikészítve az ebéd, egy falat sem ment volna le a torkán. Trágyára és izzadásra vágyott.
Mire a Táncos-tanyához ért, az arcvonásait kisimította, a mozgását is rendezte, hogy ne tűnjön hebrencsnek. Amíg a mozgására koncentrált, nem jutott eszébe az iskola. A kiskaput gondosan és csendben tette be maga után. Györgyi hátul volt, a karámoknál. Iri habozott kicsit, aztán bement az öltözőbe, felvette a melegítőjét, a játszós kabátját, a sárpillangós gumicsizmát. Gondosan becsukta ezt az ajtót is, és elindult hátra.
– Csóko… Szia, Györgyi – köszönt hebegve. – Megyünk lócitromot lapátolni?
Györgyi elgondolkodva nézte Iri arcát. Iri lesütötte a szemét.
– Hát persze. Láttad múltkor, hol a talicska, a lapát. Én a karám kerítését javítom közben, de rajtad tartom a szemem.
– Mi történt a kerítéssel?
– A Matyi történt vele! Belebújt az ördög, pedig értékelhetné, hogy nem lett kolbász!
