Afrikai hírmondó 3.

Harmadszor jelentkezik az Afrikai Hírmondó. Ezúttal Hajdú D. Andrással és Majoros Nóra beszélgetett András afrikai élményeiről, fotózásról, a misszióról, példaképekről, emberekről és állatokról, és a földi meg lelki paradicsomról. Az interjút olyan képek kísérik, amelyek végül nem kerültek be a projektbe. Richard doki (a megszólítás magyarázatát is olvashatjátok az interjúban) is küldött néhány képet.

Szervusz, fotós! Itt vagyunk!
(Hajdú D. András fotója)

Majoros Nóra: Nyolcszor nyolc, azaz hatvannégy fotó. Ennyi került be végül a Cataracta fotósorozatodból az Író Cimborák Kukucs! projektjébe. Hatvannégy ablak Afrikára. Ezeken keresztül pillanthatunk be egy teljesen más világba. A szerzőink, illusztrátoraink a varázslatot, a játékot látták meg a képeiden. Nézzünk rá ezzel a szemmel az élményeidre! Elsőként a repülő ablakán kukucskáljunk ki! Mi volt az első benyomásod, amikor megérkeztél Afrikába Richard misszióját fotózni? 

Hajdú D. András: Az első élményem az volt, amikor kinyitották a repülő ajtaját, és egy hideg, őszi napból megérkeztem a legmelegebb nyárba. Párás, ragadós meleg ütött meg, és ez alapélménnyé vált Afrikából. Először a városba érkeztem, és ott nagyon erősek a szagok is. Ezek nem mindig jók. Sütnek, főznek, izzadtságszag van, és egy tömör váróban összezsúfolódva ez nem kellemes. Sokkal intenzívebb Afrikában minden, mint a mi kis visszafogott Európánkban.

Afrikai hírmondó 2.

Újra jelentkezik az Afrikai hírmondó! Ezúttal arról olvashattok, hogyan készültek a projekt szövegei és grafikái. Eleinte rengeteg fotó és egy lingala-magyar szószedet állt az alkotók rendelkezésére, majd később a szövegek és képek ihlették a résztvevőket további művek elkészítésére. Diana Sotóval, Kiss Dorinával, Horváth-Dobó Dorottyával, Petrovits Olgával és Bódi Katival Hoványi Anna beszélgetett arról, ki hogyan élte meg a Kukucs! projekt alkotási folyamatát. Ha belepillantotok a beszélgetésbe, messzelátónk túlsó végén megláthatjátok a beszélgetőpartnerek kukucskáló szemét is!

Aki a túloldalon kukucskál: Hoványi Anna

Hoványi Anna: A Kukucs! projekt egy különleges alkotáslánc, ahol fotók inspirálnak szövegeket, szövegek illusztrációkat és fordítva. Meséljétek el, nektek honnan jött az ihlet: Hajdú D. András egyik fotója, esetleg az egyik alkotótársatok műve fogott meg titeket? 

Bódi Kati: Rendkívül inspiráló a fotós anyag, többet is választottam továbbdolgozásra. És volt olyan is, hogy kész szöveget kaptam, amikor az írói látásmódhoz kapcsolódtam a magam vizuális eszközeivel.

Kiss Dorina: Nálam az ihlet forrása kettős volt: a projekt elején alaposan átnéztem az összes fotót, amit András készített, később ehhez csatlakozott Varsányi Orsi vibráló, életkedvet sugárzó illusztrációja. Ahogy megláttam a lombos fát és az gyógyulásra váró emberek sorát, azonnal beugrott, hogy ez egy igazi trópusi váróterem. Elképzeltem, ahogy a helyi gyerekek ott kíváncsiskodnak, és már meg is volt a történet vázlata. (Váróterem a fa alatt)

Afrikai hírmondó 1.

Hosszú utat tetük meg Afrikában, sok csuda dolgot láttunk, de most le kell ülni egy szusszanásnyi időre, pihentetni lábat és szemet. Amíg egy majomkenyérfa árnyékában időzünk, kukucskáljunk be a kulisszák mögé! A lombkorona árnyékában a Kukucs! program szervezőivel: Bódi Katival, Horváth-Dobó Dorottyával, Kovács Réka Barbarával és Majoros Nórával Lipka Bori beszélget.

Lipka Bori: 
„Az afrikai kontinensre sajnos még nem jutottam el – bár, amilyen rosszul bírom a meleget, ez talán nem olyan nagy baj. Viszont az afrikai országok történelme, kultúrája, irodalma már régóta érdekel, a Moly.hu-n tíz éven keresztül vittem az afrikai irodalom megismerését célzó kihívásokat. Így nagyon hálás vagyok, amiért, ha csak közvetetten is, de kapcsolatba kerülhettem ezzel a varázslatos projekttel!”

Lipka Bori: Honnan indult a Kukucs! projekt? Kinek az ötlete volt? Hogy kerültetek kapcsolatba a misszióval, illetve Hajdú D. András fotóival?

Majoros Nóra: Andrással 2016 óta ismerjük egymást, Pannonhalmán dolgoztunk együtt egy fotókiállításon – én szervezőként, ő alkotóként. Ott ismertem meg a Cataracta fotósorozatot és Hardi Richard misszióját. András ötlete volt, hogy a témát valahogy be kéne mutatni gyerekeknek is, és mi kapva kaptunk a lehetőségen, hiszen az Író Cimborák alkotóközösség pont az ilyen kihívásokat szereti.

Lipka Bori: Mi volt a projekt, a közös alkotás menete?

Horváth-Dobó Dorottya: Az alkotásokat András fotói inspirálták, ezért az induláshoz kaptunk tőle egy rendkívül gazdag fotósorozatot a misszióról. Az írók és az illusztrátorok ezekből a fotókból választottak egyet, vagy akár többet is, amelyeket továbbgondolva megkezdték a munkát. A kész szövegekhez ezt követően illusztrációk, a grafikákhoz pedig szövegek készültek, így komplett alkotásláncok jöttek létre. Emellett a közös munka része az is, hogy egymás szövegeit elolvassuk és szerkesztjük, mert arra törekszünk, hogy az itt születő mesék és versek valóban irodalmi minőséget képviseljenek.

Amelyik szabálytalan – villáminterjú Miklya Zsolttal

 

Fotó: Bogdán Krisztina

 

Hogyan lettél Cimbora?

Dávid Ádámtól kaptam egy levelet, amiben meghívott minket Mónival az Író Cimborák közé, hogy vegyünk részt egy olyan blog munkájában, mint az Illusztrátor Pajtásoké. Rögtön feladattal is kezdte: Ismerkedjünk az Illusztrátor Pajtások alkotásaival, és írjunk szöveget egy-egy kiválasztott képre. Erre én belelendültem, és három hónap alatt több mint húsz illusztrációra írtam verseket, első versközléseim a blogon ezek közül kerültek ki. Nyolc vers pedig bekerült közülük a Végtelen sál című gyerekvers-kötetembe.

Mi az a tíz szó, ami először eszedbe jut, ha meghallod: „Író Cimborák”?

cim-cim-cimbora, gyerek, játék, Bóbita, diófa, Szádeli, Anna-hal, Arany Laci, VAKÁCIÓ

Mi az, ami szerinted a legnagyobb érték a cimboraságban?

Az inspirációáramlás, ami átlép a tér-időkorlátokon.

Mi az, amit nem szeretsz a cimboráskodásban, vagy ami megnehezíti a cimboraságot?

A tér-időkorlátok. De mindig is kerítéseken átmászva-ugorva kerestem új játékteret magamnak, gyerekkorom óta.

Szerinted kik olvassák többen a Cimbi oldalt: gyerekek vagy felnőttek? Miért?

Nem tudom, kik olvassák rajtunk kívül. Nincsenek statisztikáink, bizonyára ismerősök, barátok és nyelvbarátok, akik felfedezik a rejtett kincseit.

Gyere velünk játszani! – villáminterjú Miklya Luzsányi Mónikával

 

(c) Fotó: Kalocsai Richárd

Hogyan lettél Cimbora?

Ha jól emlékszem, Zsoltot kereste meg Dávid Ádám levélben az ötlettel, azután a Könyvhéten összeültünk a Rózsavölgyiben Ádám, Majoros Nóri, Zsolt meg én ötletelni. Azonnal beindult az agyunk, és azóta is forog Cimbi-ügyben.

Alakulhatnak-e ki (szakmai) barátságok egy online közösségen belül? Neked van-e ilyen tapasztalatod a Cimbikkel kapcsolatban?

Mindenképpen. Én a Cimbiken keresztül ismertem meg Majoros Nórit, Szabó Imust, Mészöly Ágit, Németh Esztert, akikkel, úgy gondolom, nemcsak a szakmai, hanem az emberi problémáimat is bármikor megoszthatom. És ahogy ez a kis közösségekben lenni szokott, voltak/vannak szakmai és magánjellegű viharok is a Cimbitársakkal, de úgy gondolom, hogy az egymás iránti szakmai és emberi tisztelet és szeretet túl tud vinni ezeken a nehézségeken is.

Segítette-e szakmai előrelépésedet és/vagy személyiséged fejlődését a Cimbi oldal?

Az írói lét elég elszigetelt műfaj, legalábbis, ha vidéken élsz. Nekem nagyon sokat jelent mindig az olvasók és a szaktársak véleménye, szeretem, ha megkritizálják, amit írtam. A gyerekirodalmi életben nincs igazán kritikai hang, nincs olyan felület, ahol egy-egy megjelent könyvet, írást „jól megkritizálnának” hozzáértő vagy legalább alkotó emberek. Így egy kicsit légüres térben alkotunk. A Cimbiben az a jó, hogy egymást szerkesztjük, és nem finomkodunk, elmondjuk, ha valami nem stimmel a szövegben. Én ezt nagyon szeretem, mert ezáltal lehet fejlődni.

Melyik projekt volt a kedvenced a tíz év alatt? Miért? Melyik projektet tartod a legeredményesebbnek? Miért?

Nagyon szerettem, szeretem azt, amikor gyerekekkel dolgozunk közösen. Ilyen volt a Mi lenne ha…, a Kinek a bőre…, Mi a csoda. Kedvenceim közé tartozik az Otthonmesék vagy a nemzetközi kapcsolatokra épült Szósátor és a Hét határon. Imádtam az együttműködést a Hetirajzosokkal is, és csodás volt a kiállítás, a találkozás Pécsváradon. És persze a táborokat szerettem a legjobban, amikor személyesen is tudtunk találkozni.

Milyen projektet látnál szívesen a következő tíz évben?

Tábort vagy bármilyen alkotó, személyes együttlétet.

Ha négykezest kellene írnod egy Cimbitársaddal, kit választanál? Miért?

Szabó Imust vagy Majoros Nórit, mert valahogy hasonlóan vagyunk „meglőve” agyilag : o)

Ki a kedvenc grafikusod? Miért? Mely cimbis illusztrációját mutatnád meg másoknak? Miért?

Imus.

Odáig vagyok a grafikáiért, annyira finomak, légiesek, és egyben nagyon mélységesek, gondolatébresztőek. Pont olyanok, mint Imus maga. Lényegében bármelyik grafikáját választhatnám, de A vadludak éjjele szövegét is ő írta, és nekem ajánlotta. Hát, persze, hogy kedvenc!

 

(c) Szabó Imola Julianna

 

Mókának indult, komolyra fordult – villáminterjú Pap Katával

 

 

Hogyan lettél Cimbora?

Kérdezték: Jössz játszani? Mondtam: Jövök!

Mi az a tíz szó, ami először eszedbe jut, ha meghallod a szót „Író Cimborák”?

mese, vers, játék, lánc, kicsi, gömbölyű, piros, lenyomat, pillanat, szünet

Mi az, ami szerinted a legnagyobb érték a cimboraságban?

A szabadság.

Mi az, amit nem szeretsz a cimboráskodásban, vagy ami megnehezíti a cimboraságot?

Csak azt nem szeretem, hogy egyre kevesebb az időm erre is.

Szerinted kik olvassák többen a Cimbi oldalt: gyerekek vagy felnőttek? Miért?

Talán felnőttek. Gyerekek olvasnak blogokat? Az enyémek nem, de talán a kamaszok. Igazából fogalmam sincs.

Miért jó, hogy alapvetően online oldal vagyunk?

Sokkal nagyobb teret ad a mindenféle műfajoknak, illetve a csoport jellegéből adódóan jó, hogy ez egy rugalmas felület.

Alakulhatnak-e ki (szakmai) barátságok egy online közösségen belül? Neked van-e ilyen tapasztalatod a Cimbikkel kapcsolatban?

Én elég lazán kapcsolódom a csoporthoz, így nekem nem alakultak ki szorosabb személyes kötődéseim. De sok érdekes pillanatnyi találkozás igen.

Segítette-e szakmai előrelépésedet és/vagy személyiséged fejlődését a Cimbi oldal?

Nagyon sokat dolgozom alkalmazott műfajokban, ami eléggé kiszorította a szuverén alkotást az életemből sajnos. A cimbiskedés nekem mindig lehetőség a szabad alkotásra, ami sokat ad lelkileg, és a szakmai fejlődést is nagyon segíti.

Melyik projekt volt a kedvenced a tíz év alatt? Miért? Melyik projektet tartod a legeredményesebbnek? Miért?

A kedvencem az volt, amikor véletlenszerűen egymás mellé sorsolt alkotótársak dolgoztak együtt, egymás munkáihoz készítve új szövegeket/képeket. Nagyon szerencsés voltam, mert Magolcsay Nagy Gáborral kerültünk párba, aki nem szöveget, hanem zenét (hangélményt) küldött nekem. Igazi flow élmény volt elmerülni a meditatív világba, amit a zenéi teremtenek.
A közös munkánk eredménye itt látható/hallható: Idegen diószomnia

A másik kedvencem a Szósátor, ami egy kazak művészekkel közös műhelymunka volt.

A legeredményesebb projektek pedig valószínűleg az Utcáról Lakásba Egyesület javára szervezett jótékonysági aukciók voltak. A karitatív ügy még a szokásosnál is több alkotó energiát mozgósított mindannyiunkban, amiből kézzel fogható, pénzben kifejezhető érték született. Ez minden résztvevő számára nagy öröm volt.

Milyen projektet látnál szívesen a következő tíz évben?

Én nagyon szerettem a láncjátékokat is, amikor egymásnak adtuk tovább az alkotásokat. Ilyesmiben szívesen részt vennék újra.

Ha négykezest kellene írnod egy Cimbitársaddal, kit választanál? Miért?

Mivel nem vagyok író, nem tudom, jó ötlet lenne-e bárkivel is négykezest írnom. De azért lehet, hogy kipróbálnám egyszer. Bárkivel, aki bevállalná.

Ki a kedvenc grafikusod? Miért? Mely cimbis illusztrációját mutatnád meg másoknak? Miért?

Sok kedvenc illusztrátorom van, de most a cimbis oldalról Paulovkin Boglárka néhány munkáját linkelem ide (kattints a névre). Szeretem a képei gazdagságát, sűrű anyagszerűségét, jó bennük kalandozni.

 

Paulovkin Boglárka illusztrációja
Majoros Nóra A kert és a lepke című meséjéhez

Mi a legjobb emléked a cimborasággal kapcsolatban?

Hát sajnos erre nem tudok mit írni, mivel rendszerint itthon rajzolgatok csak, és nem megyek el a közös rendezvényekre, találkozókra.

Mi az, ami változtatnál a Cimbi műhely működésében? Miért?

Az én működésemben azt változtatnám, hogy párszor elmenjek a közös rendezvényekre, találkozókra.

Ha egy mondatban kellene megfogalmaznod az Író Cimborák lényegét, mit írnál?

Ez mókának indult, de komolyra fordult.

Hogyan ajánlanád a Cimbiket egy most induló, ifjú alkotónak?

Éppen most ajánlottam egy tehetséges diáknak (egy barátom tanítványának) a Cimbi oldalt, ahol kipróbálhatná magát, tanulhatna, publikálhatna, ismerkedhetne. Szerintem fog is J

Küldetés vagy játék? Tettek mezeje vagy játszótér? Szerinted mi illik jobban a Cimbora műhelyhez: küldetésnyilatkozat, játékszabály vagy ars poetica?

Játék-küldetés. 

 

Pap Kata: Idegen táj

 

A Magvető, ha fúj a szél… – villáminterjú Hétvári Andreával

 

 

Mi az, ami szerinted a legnagyobb érték a cimboraságban?

A kreativitásunk ezerszázalékos megélése. Hála és köszönet érte!

Szerinted kik olvassák többen a Cimbi oldalt: gyerekek vagy felnőttek? Miért?

Szerintem felnőttek. Nem a klasszikus értelemben vett gyermekirodalom ez, inkább a gyermek-, az ifjúsági és a felnőtt irodalom határmezsgyéje bizonyos értelemben véve.

Miért jó, hogy alapvetően online oldal vagyunk?

Nincsenek terjedelmi határok, és az alkotások is könnyedebben repülnek szét az ország vagy a világ bármely tájára.

Alakulhatnak-e ki (szakmai) barátságok egy online közösségen belül? Neked van-e ilyen tapasztalatod a Cimbikkel kapcsolatban?

Természetesen igen! Talán ez az egyik legszebb dolog az egészben.

Melyik projekt volt a kedvenced a tíz év alatt? Melyik projektet tartod a legeredményesebbnek? Miért?

Mindig a rajzhoz írós projekteket szeretem a legjobban. (Több ilyen is volt az elmúlt évek során.) Csodás, amikor különböző művészetterületek kapcsolódnak!

Ha négykezest kellene írnod egy Cimbitársaddal, kit választanál? Miért?

Miklya Zsoltot választanám. Volt már alkalmam egy lírai projektben négykezest írni vele, és maradandó, nagyon szép élmény volt számomra. A cimborák közül benne találtam meg azt a mély líraiságot, amelyet magamból is próbálok kibontani.

Ki a kedvenc grafikusod? Mely cimbis illusztrációját mutatnád meg másoknak? Miért?

Nagyon sok fantasztikus és tehetséges grafikust ismerek a csapatból. Képtelenség egyvalakit választanom. Viszont van egy érdekes történetem. Az egyik projekt alkalmával többszáz rajz közül is azé az illusztrátoré szólított meg azonnal, akivel hasonlóképp érzünk és gondolkodunk egy nagyon fontos kérdésben, és ő Bódi Kati. Az ő rajzához írtam akkor a Magvető című verset.

(c) Bódi Kati

Nagy szívbe születni - Interjú Gócza Gergely Zoltánnal

Majoros Nóra interjúja

Az Író Cimborák alkotóműhely fennállásának 10. évfordulója alkalmából egy gyerekrajz pályázatot hirdetett, Mi a csoda… Meseországban címmel. Sorban érkeztek a szebbnél szebb rajzok, majd egy nap rendhagyó levél pottyant a postafiókba. Egy fiatalember küldte, aki ugyan kilóg már a pályázat korhatárából, mégis megihlette a téma. A levelét olvasva úgy tűnt, mintha részt vett volna a megbeszélésen, amelyen az Író Cimborák kitalálták a jubileumi év témáit. Amikor az egész éven átívelő interjú-rovatnak a Milliószín ég alatt címet adtuk, pont olyan gondolatok fogalmazódtak meg bennünk, mint Gócza Gergely Zoltánban. Lehetséges lenne, hogy ő egy kém, és valami varázslat segítségével kihallgatta a beszélgetést? Vagy talán inkább rokon lélek?

Ha valaki még nem ismer téged, mi lenne az a három dolog, amit a legfontosabbnak tartasz elmondani magadról? 

Gócza Gergely Zoltánnak hívnak, és Kaposváron élek. Nagyon szeretek lovagolni, sütit sütni és a kutyusaimmal játszani.

Játszótér, ahol mindenki elfér – villáminterjú Kertész Edinával

 

 

Mi az a tíz szó, ami először eszedbe jut, ha meghallod a szót „Író Cimborák”?

Játék, írás, közösség, öröm, barátságok, kíváncsiság, meglepetések, sokféleség, történetek, szövetség.

Mi az, ami szerinted a legnagyobb érték a cimboraságban?

A közös játékot szeretem a legjobban, hogy a saját örömünkre, együtt csinálhatunk valamit, anélkül, hogy szorítanának a különféle elvárások.

Mi az, amit nem szeretsz a cimboráskodásban, vagy ami megnehezíti a cimboraságot?

Mindenkinek nagyon sok más dolga van, ezért kevés idő és energia jut rá, de amikor sikerül, az nagyon jó.

Alakulhatnak-e ki (szakmai) barátságok egy online közösségen belül? Neked van-e ilyen tapasztalatod a Cimbikkel kapcsolatban?

A Cimbik szerencsére nem csak online közösség, ez csak egy platform, ahol összegyűlhetünk, de mindig a személyes találkozások a legérdekesebbek, és az így szövődött barátságok.

Segítette-e szakmai előrelépésedet és/vagy személyiséged fejlődését a Cimbi oldal?

Abban segít, hogy lássam, milyen sokfélék vagyunk, milyen sokféleképpen közelítjük meg ugyanazt a témát. Nagyon érdekes más szemszögeket megismerni, átlépni egy másik világba. Sok mindenkit megismertem így, akivel egyébként nem talákoztam volna, írókat és illusztrátorokat egyaránt.

Melyik projekt volt a kedvenced a tíz év alatt? Miért? Melyik projektet tartod a legeredményesebbnek? Miért?

A személyes kedvencem az Otthon projekt volt, amihez annak idején Fedél nélkül különszám is készült.

Milyen projektet látnál szívesen a következő tíz évben?

Sok olyat, ahol gyerekekkel alkotunk együtt, találkozunk, játszunk.

Mi a legjobb emléked a cimborasággal kapcsolatban?

Ez is az Otthon projekthez kapcsolódik. Hatalmas öröm volt ezt tető alá hozni a csapattal, azután pedig elmenni a fedél nélküliek karácsonyi bulijára. Ott találkozhattam olyannal is, akitől egyébként az aluljáróban újságot szoktam venni, játszottunk és beszélgettünk.

Ha egy mondatban kellene megfogalmaznod az Író Cimborák lényegét, mit írnál?

Játszótér íróknak, ahol mindenki elfér.

Küldetés vagy játék? Tettek mezeje vagy játszótér? Szerinted mi illik jobban a Cimbora műhelyhez: küldetésnyilatkozat, játékszabály vagy ars poetica?

Az én életemben a játék terét jelenti a cimboraság, ezért csakis játékszabály.