Arcotokra csalván könnyet.
VICCESET, mint Varró Dani
Nem tudok – ó, segíts, Mami!
SÍRÓSAT meg nem akarok,
hagyjuk is a könnyet, skacok!
Lackfi János magassága
Is messze van, de hiába!
Kit a múzsa megpuszilgat,
Írnia kell, nem sunyíthat!
Kiss Ottó és Erdős Virág…
Sorolhatnám költők sorát,
Kiknek neve égig ér fel,
Kiket körbeleng az éter,
S kikhez én még fel nem érek,
De most nem is ez a lényeg!
Következzen Réka könyve,
Meséskönyvek ékes gyöngye:
Kiadta a Manó Könyvek.
(Adott ki már pár jó könyvet!)
Írta Réka Zsuzsanna.
Dicsfény neki, hozsanna!
(Vezetékneve Simon,
De nem jön ki a rím simán.)
Tudod, Réka csupa szív.
Látszik is, mert ilyet írt.Bájosat és édeset,
Ékes szavút, vicceset.
Nem ez ám az első könyve,
S jön még sok majd, szépen, tömve.
Szép is a könyv, meghiszem!
Kösz, Gyöngyösi Adrienn. Szóval egy kicsit se tré.
Felolvashatják apukák,
Van benne egy sor csudiság.
Felolvashatják anyukák,
Van benne jó sok cukiság.
Felolvashatják a nagytesók,
Kezdő vagy haladó olvasók,
Óvónénik, nagyik, pékek,
Meséket szerető népek.
Olvasható ülve, állva,
jóéjtpuszis meleg ágyba',
Összebújva, elterülve,
Vagy a rét közepén ülve.
Mindegy is, hol olvassátok,
Elmondom, hogy mi vár rátok:
Megtudjátok, ki a király.
(Kinek a korona kijár.)
(Kinek a korona kijár.)
Palást, jogar, országalma
Jelzi: osztatlan hatalma.
Van király, ki heherészget,
Mint ki szalmán heverészget.
Van egy, kinél minden kék,
Asztal, bugyi, zokni, szék.
Egy csak könyvre pályázik,
Másik párnacsatázik.
Egynek kenyere bújócska,
Másnál tilos spenót, sóska,
A hólakók királya fázik,
A hiphiphurráké hurrázik…
Ó, az összesről mégse mesélek,
Mert akkor mi marad néktek?
Olvassatok, épüljetek,
Növeljétek szókincsetek.
Ennyi fért bele egy szuszra,
Véget ért a MESEMUSTRA.
S hogy ne maradjon le a címe se:
AHÁNY KIRÁLY, ANNYI MESE.
