Mind a leopárdok (Csányi Szilvia, Kasznár Anna, Németh Tibor és Miklya Zsolt alkotásai)

 

Németh Tibor illusztrációja

Csányi Szilvia: Mahari és a leopárd

Mahari egyszerűen nem tudott betelni új szemüvegével. Hardi doktor bácsi előre megmondta, hogy tökéletesen lát majd vele és teljesen másmilyennek fog tűnni minden, amit ismer, de nem hitte el neki. Később, amikor már pár napja viselte a szemüveget és kitágult a világ, egész nap úton volt, mert látni akarta kedvenc helyeit, ezúttal úgy igazán. Először a fák leveleire csodálkozott rá, aztán az azokon élő rengeteg apró bogárra. Mahari azelőtt nem volt túl jó vadász, íjával szívesebben célzott nagyobb állatokra, de sosem sikerült eltalálnia őket. Ezért már alig várta, hogy kipróbálhassa, ügyesebb lett-e a szemüvegtől.

     Óvatosan lopódzott az erdőben, aztán csendben, türelmesen várt, hátha felbukkan valami, amit zsákmányul ejthet. Hosszú órák teltek el így, mire a levelek furcsa susogására lett figyelmes. Nem hitt a szemének: egy leopárd sétált kecsesen egy kidőlt fa törzsén. Lassan célba vette a nagymacskát, izgalmában rálépett egy ágra, ami megreccsent, a leopárd pedig azonnal észrevette a kisfiút. Mivel a nyíl hegye továbbra is fenyegetőn meredt felé, kérlelőn nézett Maharira:

     – Ne bánts, kérlek! Ha életben hagysz, teljesítem három kívánságod.

     Mahari elgondolkodott. Olyanról hallott már, hogy egy aranyhal teljesítette a horgász kívánságait, de leopárdról még soha nem hallott ilyen történetet. Mivel különösen jó kedve volt a szemüveg miatt, úgy döntött, hogy elfogadja az ajánlatot.

Ayhan Gökhan: Egy kis kaszáspók élete

In memoriam Kuti Vilmos

Kasznár Anna illusztrációja

A kis kaszáspók a fürdőszobában lakott, és nehezére esett a mászás, így van ez, mióta kaszáspók a kaszáspók. Rosszul látott, szemüvege, kontaktlencséje nem volt, ügyetlen lábaival tapogatta ki, hol kezdődik és hol ér véget a világ. Az ő világa egy fürdőszoba volt fényes tusfürdőkkel és kecses, illatos szappanokkal, fésűkkel, fogkrémekkel, fogkefékkel, meg egy hófehér fürdőkád. Éjszakánként a kis kaszáspók ügyesen-bajosan leereszkedett a fürdőkádba, és nyaralt. Rajta kívül nem volt senki a fürdőparton, a kerek ablakon beszűrődő holdfény elhitette vele, hogy nappal van, tomboló nyár, és ez a kis kaszáspóknak rendkívül tetszett. A ház a fürdőszobával néptelen volt, az emberek őszi szünidejüket töltötték messze-messze. Egy nap azonban megjöttek, és beléptek a fürdőszobába. A kis kaszáspók megijedt, hálóján keresztül a plafonig szaladt bajosan-ügyesen, onnan leste meglepetten, mi történik, ezek a furcsa lények meg kicsodák-micsodák. Mióta a világon volt, nem találkozott senkivel. Nem gondolta, hogy a fürdőszoba, a kád, a fényes tusfürdők és a kecses, illatos szappanok, fésűk, fogkrémek, fogkefék valakiké. Az emberről nem hallott, igaz, másról sem hallott soha, rossz volt a füle. Figyelte az alatta jövést-menést-kutakodást-mozgolódást. Csodálkozott, hogy mint egy hatalmas szökőár, a helyét elönti a víz. Nem volt kisebb a csodálkozása, amikor látta, hogy amilyen gyorsan a szökőár jött, olyan gyorsan el is tűnt. Újra leereszkedett a kis kaszáspók, és élvezte a holdfényt, élvezte, hogy az egész kádpart az övé. Így telt a kis kaszáspók élete, s így is telik, amíg fürdőkád a fürdőkád, kaszáspók a kaszáspók. 

Szerkesztette: Miklya Zsolt

Kiss Dorina: Elvarázsolóka

 

Tromparabomba
prém katakomba.

Surran a szellem,
ezüst az üstje:
bíbor áramlat,
illan a füstje.

Tromparabomba
prém katakomba.

Egye? Letegye?
Vegye? Magadé!
Égő teteje
forró dagadék.

Tromparabomba
prém katakomba.

Zöldül és rottyan:
a leves nyami.
Kiviszi, ráteszi
kezeit: pacsi!

Tromparabomba
prém katakomba.

Siker a sós lé,
parádés parázs.
Issza, lehúzza:
komplett a varázs!

Tromparabomba
prém katakomba.

Kasznár Anna illusztrációja

 

 

Kiss Dorina: Vadon

(c) Korcsog Réka

Egy árny a sötétben halkan vadász,
zizzen az erdő, ha oson.
Vadabbnál is színesebb álmokat él,
gömbfejű, tűzszemű macskarokon.
Elhal a hang, roppan a csont,
egy egér már csak emlékek között
keresi élete utolsó álmát,
mit egy erős karom mélybe űzött.
Virraszt a vad, a zsákmány sosem elég,
étvágya hajtja, emészti, tépi szét.
Óvatosan várja a derengő pirkadat,
hogy az éjjeli vadász lehunyja szemét.
Ha útját egy szelíd társra bízza,
a románc veszélyes jövőre hív,
egy született cirmos oroszlántestben,
maradjon csak mindig vad az a szív!

Kiss Dorina: Vad dal egy vaddal

(c)Korcsog Réka

Halkan lépdel a vadmacska,
puha mancsa lecsap,
unja, hogy rím rá a csacska,
s tátott szája bekap!
Cirmos, szürkés és óvatos,
hiába nevezik vadnak,
igyekszik, ne legyen ótvaros,
ha kenőcsöt rá nem adnak.
Lesből, hirtelen támad, ha kell,
parázsból lobban így a tűz,
és ha egy cicalányra lel,
szívet lobbant és befűz.
Vad-e, vagy sem, nem értékelem,
legyen ma ő a bíró,
csodálom, így ezt elengedem,
ne döntsön róla író.

Kiss Dorina: A vadmacska nyara

(c) Kasznár Anna

(haiku)

Jött ment a macska
tavasz lett közben nyár és
jöttment vadmacska

Lukács-Kis Panka: Reggel

(c)Kasznár Anna

Gombolyagfonál, pihepuha rongy, macskapuha talp,
ballangó idő, tégla a múltba.
Cirmosan nyújtózó napsugár, derengő árnyak a hajnali ködben.
Álmosan ébredő lelkem csöndje mesét sző szivárványos időbe.
Ránézek. Látom, nyújtózik, háta görbül, szeme szűkül.
Gombolyagfonál, pihepuha rongy, macskapuha talp,
ballangó idő. Körbefon, rám ül, lélekúton halad.
Harangszó sejlik a fák közt. Álmosan baktat.
Rám néz, tekintete kérdez. Nincs válaszom, álom a lélek.
Ránk borul a reggel csendje. Madárdal hallik, félküllős lüttyő cserreg.
Gombolyagfonál, pihepuha rongy, macskapuha talp,
ballangó idő. Nem érti, én sem. Honnan s hova lépdel.
Csillagpázsiton sétál, zajong a lélek.
Gombolyagfonál, pihepuha rongy, macskapuha talp,
ballangó idő, lépcső tovább.

Szerkesztette: Miklya Zsolt

Kiss Dorina: Felhőtlen gyermekkor

Kasznár Anna illusztrációja

Kiss Dorina
Felhőtlen gyermekkor

–  Köszönj hangosan a néninek, így nem hallja jól!
–  Ne kiabálj, ezt még szomszéd kerületben is hallják!

–  Ne rohangálj folyton, el fogsz esni!
–  Siess egy kicsit kérlek, mert elkésünk!

–  Vedd fel egyedül, már nagyfiú vagy!
–  Hadd segítsek, így soha nem indulunk el!

–  Azonnal szólj, ha baj van!
–  Árulkodni nagyon csúnya dolog!

–  Ne vágj bele, ha beszélek!
–  Miért nem mondtad, hogy pisilni kell?

–  Ne félj, mindig vigyázni fogok rád!
–  Munka után azonnal jövök, de lehet, hogy ma csak később érek ide.

–  Előbb edd meg az ebédet, utána ehetsz csokit!
–  Jó, most ehetsz egy kis nasit, de azért ne tömd tele magad!

–  Ne mássz fel a korlátra, nagyon veszélyes!
–  Picit gyakorolni kellene a tornát, ez kicsit ügyetlen volt.

–  A doktornéni azt mondta, hogy mindig legyen rajtad a szemüveg!
–  Ha ugráltok, ne felejtsd el levenni a szemüveged!
 
–  Ne szemtelenkedj!
–  Állj ki magadért, ne legyél nyámnyila!

–  Miért nem etted meg a tízórait?
–  Máskor szólj, ha kevés az ennivaló, ne éhezz!

–  Elég lesz a rövid ujjú, különben nagyon bemelegszel.
–  Vedd fel a pulóvert kérlek, nehogy megfázz!

–  Add kölcsön kicsit a babádat neki, hadd játsszon vele!
–  Figyelj oda, hogy ne keverjétek össze a holmitokat, ráírtam a nevedet mindenre.

–  Ne beszélj ilyen csúnyán máskor!
–  Ezt a mondást felírom, annyira vicces.

–  Semmi baj, kincsem, meggyógyul hamar, katonadolog!
–  Te jó ég, miért nem vigyáztál? Nagyon ronda ez a seb!
 
–  Miért kensz össze mindig mindent?
–  Nem értem, miért nem szeretsz festeni, pedig olyan klassz!

–  Psszt, halkan, apa dolgozik!
–  Psszt, halkan, apa pihen!
 
–  Vigyázz a ruháidra, sok pénzbe kerültek!
–  Édesem, olyan kis megszeppent vagy, szaladj játszani a többiekkel!
 
–  Most már tényleg aludni kell, ma már nincs több mese.
–  Na jó, csak még egy utolsót, aztán tényleg ez a vége!

szerkesztette: Takács Viktória

Halász Bálint: Minden madár tud repülni

Kasznár Anna illusztrációja

 Halász Bálint – Minden madár tud repülni

  Rigó úr szeretett aludni. Álmában is magokat rendezett és számolt. Szétválasztotta a kicsiket a nagyoktól, a hosszúkásakat a kerekdedektől, a kemény héjúakat a puha húsú bogyóktól. Éppen egy rózsaszín felhőn ült, és már hozzálátott volna, hogy az előtte lévő terméskupacokat számba vegye, de nem tudta, mert felébredt.
  Csemetéje, Áriel, szökdécselt és csivitelt a fejénél:
– Apa, kelj fel! Anya már elment, én beágyaztam, megreggeliztem. Mikor indulunk?!
– Hány óra?! Jaj, el fogok késni! – pattant ki a fészekből Rigó úr, odahúzott egy közeli levelet, a leguruló harmatcseppet magára lögybölte, aztán sietve belebújt a cipőjébe, felkapta az aktatáskáját, végül fejébe nyomta a karimás kalapját – Szia, édes fiókám! Apa siet, ma nem tud elvinni, de a tollaid szinte már olyan sötétek, mint egy nagy rigónak, egyedül is betalálsz az iskolába! Ha eltévednél, kérdezz meg egy sünt!
– Apa, a sünök éjszakai állatok, ilyenkor már alszanak! Egyébként ma nincs is iskola, mert megígérted az osztálynak, hogy beviszel minket a munkahelyedre, a magozóba!

  Rigó úr először azt hitte, hogy Áriel ugratja, aztán azt, hogy még mindig alszik. De Áriel szemrehányó, majd lemondó tekintetéből megértette, hogy egyik sem. Bevillant neki, hogy két hónappal ezelőtt a párja helyett neki kellett elmennie a szülőire. Gólya úr, az osztályfőnök, azonnal elkapta, és mire észbe kapott, a hosszú nyakú madár már megígértette vele, hogy elviszi az egész osztályt a magozóba.