Jámbor Dorina: Mi lenne, ha lenne egy saját szörnyecském? – Kollár Árpád: A Bégencs

Gimagima megvakarta az orrát. Aztán a jobb fülét. Aztán a balt. A hátát hozzádögölte a kanapéhoz. A fenekét is. Aztán megint megvakarta az orrát, és elkezdett bömbölni.

– Így nem mehetek emberek közé!

– Nem is szeretsz emberek közé menni – vigasztalta Firanga.

– De ha véletlenül szeretnék, akkor se mehetnék ilyen állapotban. Olyan szerencsétlen vagyok! – sóhajtotta Gimagima.

A teste tele volt pöttyökkel. A fülén, az orrán, a hátán, a fenekén piros kis pöttyök virítottak. Olyan volt, mint egy csipkebogyó bokor. Vagy inkább, mint egy bárányhimlős Gimagima.

– Annyira viszket! – nyafogta.

– Megmondta Anya, hogy ne vakard szét a pöttyeidet! – szólt rá Firanga. – Ha, sokat vakarod, gyapjad nő, és birkává változol…

– Már így is egy bégető birka! – zsörtölődött Giamiksz. – Akinek feltűnési viszketegsége van, pedig senki se kíváncsi a nyavalyájára. Kár, hogy nem eltűnési viszketegsége van…

– Ne gorombáskodj – szólt rá Firanga –, ez bárkivel előfordulhat.

– Velem aztán soha! – fintorgott Giamiksz.

Másnap reggel Giamiksz megvakarta az orrát. Aztán a jobb fülét. Aztán a balt. A hátát hozzádörgölte a kanapéhoz. A fenekét is. Aztán megint megvakarta az orrát, és elkezdett bömbölni.

– Megőrülök, annyira viszket! Olyan szerencsétlen vagyok!

Firanga tetőtől talpig bepúderezte a két vakaródzó bárányhimlőst. A piros pöttyök eltűntek a hűsítő púder alatt, a szörnyű viszketés mégis megmaradt.

Nemsokára Olimé is elkezdett vakarózni, majd sorban mindenki a gyerekszobában. Vagy a fülüket, vagy a hátukat dörgölték a kanapéhoz.

– Ez így nem mehet tovább! – fakadt ki Firanga. – Tennünk kell valamit!

– Úgy van! – helyeselt Giamiksz. – Gimagima mindnyájunkat megfertőzött a feltűnési viszketegségével. Meg kell szabadulnunk Gimagimától!

– Ne hülyéskedj, nem Gimagima a hibás – torkolta le őt egyből Firanga.

– Ki más? Mondd meg te, ha olyan okos vagy! – kötözködött Giamiksz.

– A Bégencs! – vágta rá Firanga. – A Bégencs a hibás!

– Ki az a Bégencs? – kérdezte csodálkozva Olimé. – Még soha nem hallottam róla…

– A Bégencs az a kócos vagy nem kócos valami, aki éjszakánként előbújik a rejtekhelyéről, és csupa szórakozásból telepöttyöz mindenkit. Tőle kell megszabadulnunk, akkor megszabadulunk a viszketéstől is – adta ki a jelszót Firanga.

Majoros Nóra és Mészöly Ágnes írása

Lenyíló verssor
Játékosok száma: minimum kettő



A játék leírása: 

Végy egy soroló típusú verset – a mi választásunk Kollár Árpád Dalocskájára esett –, ahol minden sorban tulajdonképpen egy külön történet van elrejtve. „Kattints” egy sorra, és „lenyílik” egy történet. Ezt a történetet írd meg, röviden vagy hosszan, dialógusban vagy elbeszélésben, stb.

Konyicska Kinga rajza

Dalocska
Majoros Nóra és Mészöly Ágnes írása Kollár Árpád verse nyomán

szeretnék gombát szedni az erdőn

Ha lenne avar, el lehetne bújni benne. Belemerülni derékig, nedves és elmúlásszagú színkavalkádba, aztán hátradőlni a hűvös ágyon. A barnák betakarnak, a sárgák irigylik tőlem a telet, a rozsdaszínűek meg kinevetnek csak. A levélkupac alján húsos gombát is találhatnék, ha lenne levél, ha lenne ősz, ha nem állt volna meg az idő.

szeretném szemmel rúgni a labdát

Ha szuperhős lennék, nem olyan lennék ám, mint azok. Nekem lombruhám lenne, ami együtt újulna a tavasszal, és színesedne az ősszel. Télen, levéltelenül, közönséges emberré válnék egy kicsit, és aludnék, mintha megállna az idő. Az lenne a szupererőm, hogy a szemem lézersugarat tudna lőni. De csak vad kedvemben. Szelíd kedvemben gesztenyével pingpongoznék.

szeretnék kutyát kapni dobozban

Egy segítőm is lenne, anélkül besavanyodnak a hősök, mint az almaecet meg a napon felejtett húsleves. Gombaorrú, őzikelábú, vargánya-barna kis vakarcs kutya, gyufásdobozban lakna, hogy ha épp aludhatnékja van, zsebre vághassam csak úgy. Még hogy a kutyatartás macerás dolog!

szeretném kolbásszal enni a fánkot,

Nehogy azt hidd, hogy megmondhatnád egy szuperhősnek, mit csináljon! Egész éjjel párnacsatáznék a kutyámmal, tollpihék, szőr és falevelek borítanának mindent. A romokon aludnánk összebújva nappal, már ha éppen nem kéne megmenteni valakit. Sikítanék a moziban a csendes részeken, és mindenki frászt kapna. Csimpaszkodnék a buszon a fogantyúba, akkor is, ha leszakad. És nem ennék uborkát, soha!

szeretnék biciklizni egy felhőn,

Hullámvasút előtt főleg nem ennék, nemcsak uborkát, hanem zöldet egyáltalán, borsót, salátát, karalábét sem, bár az majdnem fehér, olyan sápadt. A zöldtől repülni kell, és hullámvasutazás közben, hiába lánc meg figyelmeztetés, elszabadulna bennem a repülés, és akkor aztán lenne nagy elképedés. Ezért nem lehet zöld uborkát kapni a Vidámparkban, csak ragacsos rózsaszín vattacukrot, meg kukoricát, pattogatva, ami fehér, vagy főzve, ami sárga. Egyszer kipróbálom a karalábét Hullámvasút előtt. Egy kicsi repülés csak nem tűnik fel senkinek!

szeretném, ha engednének félni,

Ugye mondtam, hogy a szuperhős ruhám leveles lenne? Tavasszal kirügyezne, nyáron smaragdzölddé válna, zizegnének a levélkék. Elég lenne kitárni a karom, és csak repülnék, repülnék, repülnék a csillagokig. De ha túl messzire szállnék, és őszre váltana közben a nyár, megszínesedne a ruhám − akkor jönne ám a zuhanás! Lehetnék bármilyen szuperhős, versenyt sikítanék a skatulyakutyával. Segítséééééééééééééééééééég!!!

szeretnék szétszerelni egy tankot,

Persze csak addig sikítanék, míg földközelbe nem érek, akkor csendben maradnék, nehogy felverjem  a szomszéd néniket, mert akkor aztán lőttek a repkedésnek, nem engednének a Hullámvasút közelébe többet, zöld ruhában vagy uborkaevés után kiváltképp nem. Inkább lesz ami lesz, bebújnék a kutya mellé a skatulyába, olyan nehezek leszünk ketten, mint egy doboz fekete lyuk, még egy tankot is rapityára tennénk simán, ha eltalálnánk.

szeretném szeretni, ami nincsen.

Jó terv, mi? De egyelőre csak figyelem a fákat, itt a kert végében. Nagyon nagy fák, rengeteg rajtuk a levél, egyiket-másikat már fancsalítja az ősz. Ha lepotyognak, jó vastag avar lesz a törzsek alatt. El fogok bújni benne, belemerülök derékig, aztán hátradőlök, mintha párnák lennének. Hátha szuperhős leszek tőle. Vagy egyszerűen csak találok gombát.