Rémek szakértői

Íme, két rémszakértő: Adamik Zsolt és Dániel András, előbbi írt, utóbbi (most éppen) rajzolt, nem mást, mint (nohát, nohát!) valami horrort. Részlet Adamik Zsolt készülő meseregényéből.

Illusztráció: Dániel András

A temető a hegyecske tetején nagyon öreg hely volt, öregebb mindennél, amit Ádi eddig valaha is látott. De nem félt tőle: Papa nagyapóval mindig kijártak otthon a sírkertbe megigazítani a virágokat, és közben elbeszélgettek a Régi Szép Időkről. Papa nagyapó mintha most is ott sétált volna mellette: épp arról mesélt, hogy amikor ő még akkora volt, mint az Ádi, zeppelinekkel utaztak egymáshoz az emberek. Ez egy pici, egyszemélyes léghajó volt, amit gőzgépekkel irányítottak. Ádi nagyon szerette, amikor a nagyapja ilyeneket mondott, és ezért nem félt ettől a temetőtől sem. Pedig fura hely volt: alig néhány földbe süppedt sír körbe-körbe, benőtt folyondárokkal és egy hatalmas tölgyfával középen, aminek az egyik fele el volt korhadva. A sírokról lekoptak a feliratok, például:

á dásbésség

a  n g  p

1 6 -   67

Vagy:

D  gagyermkü k

Ká oly Usztron

1897- 19 3

Amikor esténként...

Hétvári Andrea versei kikéredzkednek a fiókból. Először csak ide, a blogra, aztán bele az olvasók fejébe és szívébe, és reméljük, egyszer majd egy könyv lapjai közé. Az esti szörnyeshez Kyrú készített illusztrációt.

Illusztráció: Kyrú

AMIKOR ESTÉNKÉNT

Ha nem volna este,

koromsötét sem volna,

és nem volna mitől félni.

Így viszont

egészen más a helyzet.

Amikor esténként

a szobámban ülök,

mindig azon kell

gondolkodnom,

hol rejtőzhet

A SZÖRNY,

aki nálunk lakik.

Anyáék mindig azt kérdezik,

láttad már előbújni egyáltalán?

Nem, látni még sohasem láttam,

mégis tudom, hogy ott lakik.

Szűk ágyrések és

szekrénysarkok a búvóhelyei,

páratlanul heverő zoknik

és sűrű pókhálók közt

kénytelen várni a sorára

és az alkalomra,

hogy engem megijeszthessen –

ha jobban meggondolom,

évek óta tüsszögés

és állandó derékfájás

gyötörheti emiatt szegényt.

Tóth Ágnes rémversei

 

Lázár Zsófia illusztrációja

K i s   é j i   s z ö r n y

Éjfél van és félek szörnyen,

közeledik szörnyű szörnyem.

Szótlan, szőrös szívós dúvad,

ki a szőnyeg alá bújhat,

hogy elkapja majd a lábod,

akkor, mikor nem is várod.

Vámpír Vandának az öccse,

hét deci vér esti fröccse.

Ezer hulla nyomja lelkét,

sírhelyeknek bérli telkét.

De  ha csókot lehelsz rája,

rögtön kihúny lelke lángja.

S most, hogy már leszállt az este,

tekeregni kezd a teste,

csápja fonódik nyakadra,

jó szorosan rátapadva.

Szívná már az összes véred,

de te naiv azt reméled,

hogy kedvesed bújt oly közel,

s annak a két karja ölel

hevesen a vaksötétben,

s mámorodnak mély ködében

frászt, félelmet dehogy érzel,

csápját lefejted fél kézzel..

Csókot lehelsz rút ajkára,

s ettől hajnal hasadtára

szörnyet hal e szörnyű szörnyünk

Tovább ne is szörnyülködjünk.

Dávid Ádám: Esti mese

Szigorúan kétrémes írás, gyerekeket eszik vacsorára!

Kertész Edina: A szörny, aki fél a sötétben

(Részlet a Verses szörnyhatározó című ciklusból) 

Pap Kata illusztrációja

Kattan a kapcsoló, illan a fény,

nem világít a jedi-kard sem már,

alszik a világítós matrica,

s a neonfényű fogmosó-pohár.

Sötétkékre festi az éjszakai fény

a könyveket a polcon, középen,

pislog az ágy alatt, nem jön elő,

a szörny, aki fél a sötétben.

Születési hiba ez őnála sajnos,

a tárgyak helyett mindent odaképzel,

teniszütő helyébe kampót,

mit kalóz szorongat véres kézzel.

Az ablakon kopogó ágtól

a hideg kirázza, reszket ott lent,

azt gondolja, lidérc kopácsol,

és nem kétséges, hogy érte jött el.

Hallod, hogy szipog? nyöszörgése

beteríti a gyerekszobát,

ha jóll hallom, olyasmit mond, hogy

„felkapcsolnád, kérlek, a lámpát?”

Szőcs Henriette: Tollasbál

A meséhez Szántói Krisztián készített illusztrációkat

Egy holdvilágos éjszakán, amikor hangosan muzsikáltak a tücskök, Kuszkusz beosont Herceg szobájába. Kuszkusz, a fekete-fehér foltos perzsacica és Herceg már hét éve barátok voltak, a kisfiú szülei akkor vették a macskát, amikor megtudták, hamarosan kisbabájuk születik. A cica rángatni kezdte gazdája takaróját.

− Gyere velem a tollasbálba! – mondta Kuszkusz Hercegnek.

− Nem lehet, nekem ilyenkor már aludnom kellene, reggel korán kelek, megyek úszni. Olvastunk esti mesét, imádkoztam és lekapcsoltuk a lámpát. Ilyenkor jön az álomtündér. Mama mérges lenne! – rázta fejét szomorúan a kisfiú.

− Nem tudja meg. Nézd csak, Ferdinánd macit idefektetjük helyetted a párnára, ha Mama benéz, azt hiszi, régen alszol. Mi meg kimászunk az ablakon.

Kuszkusz közben ügyesen elrendezte Herceg takaróját. Messziről tényleg úgy nézett ki, mintha a kisfiú az ágyában szenderegne. Herceg megnyugodott, kiugrott a macskával az ablakon:

− Kalandra fel!

Tasnádi Emese: Szörny

Paulovkin Boglárka illusztrációja

- Nem vagyok álmos.

- Pedig már este van.

- Akkor csináljunk úgy, mintha reggel lenne.

- És ha most reggel van, akkor mit csinálsz?

- Alszom.

- Reggel?!

- Persze. Mert hétfő reggel van, és iskolába kell menni.

- Akkor fel kell kelni!

- De én nem akarok. Álmos vagyok.

- De hisz az előbb azt mondtad nem vagy álmos!

- Az még akkor volt, amikor este volt.

- Értem. És most reggel van. Hétfő reggel. Reggel jó aludni?

- Igen, mert akkor világos van.

- Hát nem jobb sötétben?

- Nem.

- Miért?

- Mert mozog a fal. Ott ahol olyan sötét.

- De hát az csak egy folt.

- Most, reggel. De este lába nő és karja. Sok ujjal és szarva is lesz.

- És mit csinál?

- Mondom, mozog.

- Mit még?

- Nem hagy aludni.

- Miért nem hagy?

- Talán unatkozik. Én is szoktam.

- Hát játssz vele!

- Mit?

- Álomkergetőst.

- Az milyen?

- Megkéred, hogy bújjon el! Utána te is elbújsz.

- Hogyan?

- Nem tudom. Esetleg a paplanod alá?

- Az nem jó. Ott is megtalál.

- Akkor az ágy alá?

- Ott sötét van.

- Hm, hát ez nehéz kérdés.

- Tudom, már! Becsukom a szemem!

- De mi van, ha így elalszol?

- Nem baj, hisz este van.

- Hát nem reggel?

- Nem. Este. Álmos vagyok.

- Akkor aludj! Én most kimegyek.

- Jó. De ugye nem csukod be az ajtót? És azt a kis lámpát is égve hagyod?

- Igen. Jó éjszakát!

- Jó éjszakát. Majd mondd meg a foltnak, amikor kimész, hogy mindjárt játszunk!