Amahle játszik (Hétvári Andrea, Márialigeti Anna és Szoboszlay Eszter alkotásai)

Hajdú D. András fotója

Szoboszlay Eszter kisplasztikái

Hétvári Andrea: Amahle játszik

/Hétfőtől péntekig/

Hétfőn felhőket gyúrok.

Csupa kékek lesznek tőle az ujjaim.

Festékesek, hihi! 

Aztán sarasak.

Sárban tocsogni a legjobb.

Gyere, felhőgombóc, 

zivatartáncot járok veled. 

Szállj le, ha Amahle hív!

Kedden pettyekből 

labdákat álmodok.

Eperpiros, felhőkék, 

napsárga pöttyök

gurulnak, amerre látnak.

Milyen évszak van ma?

Imvula, mmiri, mvua!

Imvula, mmiri, mvua!

Esőanyám, dobolj könnyeket!

Esőanyám, dobolj könnyeket!

Szerdán végre kisüt a zivatar.

Ha a kosaramba csillagokat 

gyűjtenék, vajon nagyobb

fényesség lakna idebenn?

Tata azt mesélte, egy napon

valamennyien egy-egy ilyen

távoli csillagra repül a lelkünk.

Ki tudja, talán igaza van. 

Csütörtökön feketén zúg 

a homoksivatag.

Tudod, mivel foglak felvidítani?

Éjszaka holdaranyért repülök az űrbe.

A holdaranyból holdpalástot szövök 

meg zoknikat. A maradékot elásom 

a kertben. Minden éjjel megöntözöm. 

Pénteken sem feledkezem meg róla.

Háromszáz év múlva a holdaranyfa

felhőgombócokat érlel, amik felszállnak

az égbe. Aztán kincset sírnak a felhők.

Mi meg nevetve táncolunk

alattuk az esőben.

Szerkesztette: Miklya Zsolt

Márialigeti Anna illusztrációja

Lingala szavak

amahle = szép, gyönyörű, legszebb

imvula = eső, zápor

mmiri = víz

mvua = eső (szuahéli)

Időcsónak (Hétvári Andrea, Klesitz Piroska és Korsós Éva alkotásai)

 

Hajdú D. András fotói

Korsós Éva grafikája

Hétvári Andrea: Időcsónak

Föld, föld, jádezöld.

Ég, ég, lávakék.

Lenn a földben, fenn az égen

elrepült egy páva rég.

Gyémánt ragyogás

fák közt kutat ás.

Lenn a vízben, fenn a légben

visszajár a csobbanás.

Szerkesztette: Miklya Zsolt

Klesitz Piroska illusztrációja

Hétvári Andrea: Óda a Dióhoz

 Rilke rózsájára rímelve

Takács Viktória rajza

Dió, te csupa rejtély,
miért tartunk téged olyan nagyra?
Dió, te csupa nagyszerűség,
miért hasonlítasz az emberi agyra?

Dió, te csupa ízvarázs,
olyan jó téged ropogtatni
aszúillatú őszi kertben, s akkor is,
ha már meg lehet fagyni.

Tekervényed őslabirintus,
megirigyelnék ókori mondák,
s mégis bejglibe darálunk,
ahogyan egykor nagyanyáink szokták.

Szerkesztette: Czeiner-Szücs Anita

Andi kedvence az álomfüggő fényúszó

 

 

Miklya Zsolt: Álomfüggő

 

A második hullámmal érkezett.

Nem tudta más, hogy ő a herceg.

Nem gyorsított és nem is fékezett.

Holdtölte idején jelent meg.

 

A város néptelen volt és kihalt.

Nem riasztott még be a hajnal.

Úgy járt az éjjel hullámaival,

mint fényúszó a márnarajjal.

 

A második hullám nem válogat.

Menekülő nem menekülhet.

De létezik egy függő változat,

mi néha végtelennek tűnhet.

 

Nem látott át a redőnyrácsokon,

de érezte a szárnyak ívét.

Emelkedett és süllyedt, működött

a lélek-lélegeztetőgép.

 

A második hullámmal érkezett,

itt járt a herceg, míg a hold ott.

Álomsávban az isten is beteg.

Függő a hajnal, éjszakában oldott.

〜〜〜

Hétvári Andrea: A fényúszó

(Miklya Zsolt Álomfüggő versének „második hulláma”)

 

A fényúszó fényhalász,

minden áldott éjjel

fényhullámok fényhabjain

végtelenbe vész el.

 

A fényúszó tán varázsló,

hisz ki az, ki fényben úszik,

éjjel s nappal határain

fény s valóság összecsúszik.

 

A fényúszó talán ember,

álom-magok után kutat,

fénysivatag fénydűnéin

felás minden sötét kutat.

 

A fényúszó talán Isten,

senki földjén gyűjt sötétet,

titkos helyen megérleli,

szór belőle fényességet.

 〜〜〜

 

Pernyész Dóra illusztrációja

 

Eredeti megjelenés: Álomfüggő és Fényúszó

A Magvető, ha fúj a szél… – villáminterjú Hétvári Andreával

 

 

Mi az, ami szerinted a legnagyobb érték a cimboraságban?

A kreativitásunk ezerszázalékos megélése. Hála és köszönet érte!

Szerinted kik olvassák többen a Cimbi oldalt: gyerekek vagy felnőttek? Miért?

Szerintem felnőttek. Nem a klasszikus értelemben vett gyermekirodalom ez, inkább a gyermek-, az ifjúsági és a felnőtt irodalom határmezsgyéje bizonyos értelemben véve.

Miért jó, hogy alapvetően online oldal vagyunk?

Nincsenek terjedelmi határok, és az alkotások is könnyedebben repülnek szét az ország vagy a világ bármely tájára.

Alakulhatnak-e ki (szakmai) barátságok egy online közösségen belül? Neked van-e ilyen tapasztalatod a Cimbikkel kapcsolatban?

Természetesen igen! Talán ez az egyik legszebb dolog az egészben.

Melyik projekt volt a kedvenced a tíz év alatt? Melyik projektet tartod a legeredményesebbnek? Miért?

Mindig a rajzhoz írós projekteket szeretem a legjobban. (Több ilyen is volt az elmúlt évek során.) Csodás, amikor különböző művészetterületek kapcsolódnak!

Ha négykezest kellene írnod egy Cimbitársaddal, kit választanál? Miért?

Miklya Zsoltot választanám. Volt már alkalmam egy lírai projektben négykezest írni vele, és maradandó, nagyon szép élmény volt számomra. A cimborák közül benne találtam meg azt a mély líraiságot, amelyet magamból is próbálok kibontani.

Ki a kedvenc grafikusod? Mely cimbis illusztrációját mutatnád meg másoknak? Miért?

Nagyon sok fantasztikus és tehetséges grafikust ismerek a csapatból. Képtelenség egyvalakit választanom. Viszont van egy érdekes történetem. Az egyik projekt alkalmával többszáz rajz közül is azé az illusztrátoré szólított meg azonnal, akivel hasonlóképp érzünk és gondolkodunk egy nagyon fontos kérdésben, és ő Bódi Kati. Az ő rajzához írtam akkor a Magvető című verset.

(c) Bódi Kati

Bertóti Johanna – Hétvári Andrea: Kifordított mese / RÍMDÚDOLÓ 1

A Rímdúdoló Bertóti Johanna ünnepi zenei albuma a tíz éves Író Cimborák verseiből. Johanna már korábban is zenésített meg verseket a Cimborák blogjáról, és úgy gondolta, hogy szép ajándék lenne a tíz éves gyerekirodalmi kör részére, ha kiválasztana a blogról a számára kedves versekből tízet, és megzenésítené őket. A 2022-es év végéig, márciussal kezdődően, minden hónapban egy új dal fog felkerülni Johanna YouTube-csatornájára és a blogra. A videókban egy-egy rajz is szerepel, ezek többnyire azok az illusztrációk, amelyek a blogon az adott verset kísérték az eredeti megjelenéskor. Bertóti Attila animációs rendező készíti a videókat, amelyekben a szöveg az énekkel párhuzamosan olvasható, a rajzok pedig állandó mozgásban vannak. A felvételeket és hangkeverést Fehér Csaba készíti, így a dalok csodás minőségben szólalhatnak meg.

Íme tehát az első meglepetésdal, Hétvári Andrea Kifordított mese című versének megzenésítése. Az illusztráció Tuza Edit munkája.

Köszönjük, ha hallgatjátok a dalt, és megosztjátok másokkal is.

Hétvári Andrea: Kifordított mese

 

(c) Tuza Edit

 

Egyszer volt és hol nem volt,
fel se kelt a lenge Hold.
A legkisebb királyfi
a toronyból kiált ki.
A legkisebb királylány
hátán ül egy nagy sárkány.
Sziklát gördít utadba,
belenéz a kutakba.
Út mentén a beléndek
sose néz már felétek.
Hármasút a hegytetőn,
szél fut arra reszketőn.
Válladon a tarisznya
üres talán? Aligha.
Hamuba’ sült pogácsa,
legfinomabb sós rágcsa.
Kemencéből boszorka
kiabál a pokolba.
Dübörögnek ördögök,
meseszörpöt hörpölök.
Meghívom a sárkányom,
lesz utána száz lábnyom.
Százegyig ha számolok,
százkettő sem nagy dolog,
markomban meg sok homok,
Szaharában horkolok.
Kevélyszívű mostoha
elbújna, de nincs hova.
Serény Hamupipőke
csomót kötne cipőre.
Alma van sok, eladó,
uzsonnára ez való!
Gólya, fecske, gilice,
ha megvette, hadd vigye! 

Hétvári Andrea: Összelapátolt vers

 

 

Illusztráció: Klesitz Piroska

 

Hétvári Andrea: Összelapátolt vers

A rímhányó Romhányi emlékére



Rímeket lapátolt Romhányi,

lapátja kezében bolhányi.

Tevéje követte rebegve:

- Pakoljunk rímeket keresztbe!

A teve hátán egy szerelmes,

lavórban hempergő kisteknec.

Sehol a megváltó oázis,

kevés most ezernyi fohász is.

Mellettük pupák pék poroszkál,

portugál, pápua s orosz jár.

Köröttük ezernyi légy kering,

alattuk halkonzerv s kék hering.

Sok már a könyvben a szamárfül,

köveken kigombolt kabát ül,

(s hogyha itt vége lesz a versnek,

pókok rá keresztbe, szúnyoggal szemezve

halhatatlan hálót eresztnek.)

Андреа Хетвари: Жасыл өлең

 

Суретші: Эмеша Шара Микя

Негізгі сөздер: қарбыз, әлем, жасыл (dinnye, világ, zöld)

Тот Агнештің «Көкшіл жырына» жауап ретінде

Жасыл орман,
Жасыл желек, жапырақ,
Жасыл қолмен бұл әлемнің шетінде,
Жасыл гүлді илеп жатты топырақ.

Жасыл тиін, жасыл түсті түлкі де,
Жасыл жолдар жасыл лағыл кейіпте.
Жасыл құдық жаңғырады қосылып,
Жасыл сөзді менің жасыл үнімде.

Ақжасыл бұлттар биік тұрады,
Жасыл күннің сәулесі де жарқырап.
Жасыл әуен толы құстар сайрайды,
Жасыл шөпке толы жасыл атырап.

Жасыл бұршақ қосқан сорпа секілді,
Әлде жасыл самалдық.
Жасыл шаңға бүркеп жасыл жұлдыздар,
Найзағайы жасыл түспен жарқырап.

Келе ғой! – деп шақырады әкешім,
Жасыл тышқан кеміреді жасылын.
Қабығында қою жасыл қауынның,
Өзгертеді әлем талай ғасырын.

Аудармашылар: Пал Хегедуш, Камшат Нұғыманова

Марианн Таллиан орындаған Андреа Хетваридің өлеңін Мажар тілінде келесі аудио жазбадан тыңдай аласыздар:

Юдит Зенговари: жел (szél)

Юдит Зенговари: жасыл (zöld)

Hétvári Andrea: Zöld vers

 

Illusztráció: Miklya Emese Sára

Kulcsszavak: dinnye, világ, zöld (қарбыз, әлем, жасыл)

Tóth Ágnes Kék versére verses válaszul

Világ végén zöld az erdő,
a sok levél csupa zöld.
Zöld homokból zöld kezével
zöld virágot gyúr a Föld.

Zöld a mókus, zöld a róka,
smaragdzöldek az utak.
Zöld hangomnak zöld szavától
visszhangoznak zöld kutak.

Világoszöld fent a felhő,
békazölden süt a nap,
fűzöld mezőn zöld énekkel
trilláznak a madarak.

Olyan zölden, mint a borsó
vagy a spenótfőzelék,
zöld csillagok zöld porából
zöld villámot szór az ég.

Gyere, gyorsan! – mondja apa –
Egy zöld egér zöldet rág! –
és sötétzöld dinnyehéjon
úszik tovább a világ.

Szerkesztette: Miklya Zsolt

Miklya Zsolt: Álomfüggő - Hétvári Andrea: A fényúszó - Pernyész Dóra: Álomfüggő

"Álomsávban az isten is beteg.
Függő a hajnal, éjszakában oldott."


"A fényúszó talán Isten,
senki földjén gyűjt sötétet,"

Hétvári Andrea: A MAGVETŐ

Grafika: Bódi Kati

Hétvári Andrea: CSALÁDI ETŰDÖK

Illusztráció: Makhult Gabriella

Bóbita című kötetből: 'Hajnali ködfala vára'

Weöres Sándor Galagonya-ritmusára
/részlet/

(cipőfűző)

Épp ebédkor
indul a ramazuri,
indul a ramazuri
vasárnap.

Most először
Sárika kikötözi,
Sárika bekötözi
magának.

Masnija lompos –
lenne az ok,
elszabadulnak az
indulatok.

Épp ebédkor
indul a ramazuri,
indul a ramazuri
vasárnap.

*
(balatoni)

Jó a strandon,
főleg amikor apa,
főleg amikor apa
beugrik.

Csobban egyet,
éppen a közepibe,
éppen a közepibe
beúszik.

Hogyha apává
érlel a sors,
sok csemetémmel
vágtat a gyors.

Jó a strandon,
főleg amikor apa,
főleg amikor apa
beugrik.

*
(lefekvéskor)

Édes élet
este amikor öcsi,
este amikor öcsi
elalszik.

Végre csönd van,
nem fut a kicsi kocsi,
nem fut a kicsi kocsi
napestig.

Nem kiabálnak
hős katonák
harci robotnak
bősz adomát.

Édes élet
este amikor öcsi,
este amikor öcsi
elalszik.

Hétvári Andrea - Vándorének

Mendegéltem, bandukoltam
nagyvilág partján,
napsütésben, holdsugárban
s hóesésben tán.

Körtefákat rejtegettem
fellegek szélén,
csillagokban hemperegtem
este legmélyén.

Arra sétáltam, leszedtem
napsugárkévét,
visszakértem sok-sok álmom
színarany fényét.

Fürgelábú tücsköké lett
ifjúságom már,
lepke szárnyán száll az égen,
ejha, mégsem kár.

Nagyra nőttem, nevetésem
zeng az ég alján,
cinkeszárnyon hangja rebben
nagyvilág partján.

illusztráció: Szüdi János

A vers zenésítve megtekinthető: 
https://www.youtube.com/watch?v=dE-0NXC5HS0

Hétvári Andrea: Jelenés

Csontváry Kosztka Tivadar: A Nagy Tarpatak völgye a Tátrában

1904-1905, olaj, vászon, 236 x 400 cm

Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

Pulzál a lomb, mert rajtafelejtette

a mindenség a gyújtófényeket,

és kézbe veszi, mint egy skatulyát,

amiben foszfort, szikrát rejteget,

mindegy neki, hogy gyémánt vagy kavics,

a súlyuk így is egyformán nehéz,

ha agavé és ciprus közt sétálva

egyszer véletlen épp a mélybe néz,

csillagok helyett kövek hullanak,

árnyékok, fény és  hajnalmaradék

felvillan, lobog, aztán megpihen,

s mielőtt bárhol, bármit mondanék,

megérkezik, hogy újra estét hintsen,              

öröktől fogva jelenés az Isten.

Csontváry Kosztka Tivadar: A magányos cédrus

1907, olaj, vászon, 194 x 248 cm

Janus Pannonius Múzeum, Pécs

Mesterműveknek mondott alkotást

felülmúl az, hogy fényes és ezüstös,

könnyű, puha, s a lélegző levél

így is, úgy is mind körötte röpdös,

a forgatagban egyre lebegőbb

angyal, felhő, és hegy mögül az Isten,

pamutszál mind a készülő egészből,

mindenki várja, hogy reá tekintsen              

külső burok és mégis lényege,

a váza itt e fölfejlő szövetnek,

gerle, csuszka, rigó és benne még,

mit előbb-utóbb úgyis visszavesznek,

hiába küzd és kapálózik, hárít,

a nagy egészben a név már nem számít

Hétvári Andrea: Három madár

Fricska Dorka

HANGVERSENY ELŐTT Szeretnék tudni cinkéül, csak nem tudom, hogy kezdjem. Talán, ha hangonként fognék egy cinkedalba, menten szárnyaim nőnének, s szállnék, szállnék, a kékbe lassan, de halkan tenném, hogy a Hold, az ezüstszínű katlan fel ne ébredjen, ha már ég vizén ringatózik, csillagözönbe hajlik át, és boldogságban úszik. Vigyáznék, hogy az énekem csöndből szőtt fonalára rátalálhasson minden nap, örökre – nemsokára. ***

Fricska Dorka

LUNDÁK Szállnak-e nyári lundák, ha a telet elunták? Betűktől nyüzsgő szárnyuk ugye, még megtaláljuk? Vagy néznek gombszemekkel, hová repült a reggel a szavak tengerében, s ha fognád könyved éppen, csodálkozol, ha látod, lundán kering az égen. ***

Fricska Dorka

VADKACSAVERS Két kacsa úszik lenn a tavon, csillog a nádas vízvonaton. Két kacsa úszik tónak ölén, fürdeti szárnyuk vízinövény. Vízinövény és vízivonat, két kacsa hallgat jó nagyokat. Álmuk a tóban reggeli fény, Hold sugarában vízinövény.

Csöndtündér

Szeretném, ha írnátok egy tündér házáról és életéről!
(Erdélyi Pataki Lárá, a szabadkai Jovan Jovanovic Zmaj Általános Iskola tanulója)

Tündérek márpedig léteznek. Már kislánykoromban is elvarázsolt a mesekönyvből előlibbenő versmondó lány, szívem mélyén én is valami hasonló szerettem volna lenni. És milyen sokan szeretnénk valami hasonló tündérszerűség lenni!... Madarak nyelvén beszélő, észrevétlen, láthatatlan segítő. Valami aprócska csoda, ami mindig fényt áraszt magából. Mert fényleni és csodát tenni jó. Az én mesém most épp a sötétségről és az éjszakáról szól, de hiszem, hogy (amint olyan sok mindennek a Földön) a csöndnek is van tündére. Köszönöm a hívó ötletet, köszönöm, hogy megírhattam ezt a mesét!
(Hétvári Andrea)

Időbirodalom szélein mindig különös dolgok történnek. A dolgok közepét általában ismerjük, a rét, az erdő, a ház, a dió belsejét. A dolgok széleire azonban ritkán szakítunk időt, vagyis ritkán gondolunk rájuk. Na, tessék, időt szakítani. Ugyan kinek jutna eszébe az időt leszakítani, mint egy pompás rózsát vagy egy érett barackot? Természetesen Éjfélnek, aki mindig azon szomorkodott, hogy éjjel, amikor minden valamirevaló teremtmény az igazak álmát alussza vagy jóízűen hortyog a meleg dunna alatt, egyetlen virág sem nyílik, ő pedig nem gyönyörködhet bennük kedvére. A virágok ugyanis napfényt isznak, a legnagyobb sötétségben pedig – bármilyen furcsán is hangzik – ők is jóízűen hortyognak és pityipűznek. Ugye, nem gondoltad volna?

Hétvári Andrea: Rajzoltam

Pap Kata grafikája

Hétvári HŐSnóta

Fürge Vinettu kipróbálta,
mennyire hasznos a lóvágta.

Pusztai Toldira tesztelték
hozdela - dobdide petrencét.

Szőke Kevin kora hat hónap,
üldözi egyre a rablókat.

Mennyei étel a hagymásbab,
benne ma senkise babrálhat.

Törje az asztalit apróra,
döngöli szépen padlóra,

püff neki, bajnoki számrendszer,
ad neki délre ma Bád Szpenszer.

Tagjai százfele osztódtak,
ő se találta ma vonzónak.

Ég fele lengeti Csák Norrisz,
sok kicsi kínai zászlót visz,

tátika pislogi szeptember,
bumm bele, fuss neki még egyszer.

Ez csupa móka de játék ma,
pörget a durrbele körhinta.

Bömböl és ordít a hangszóró,
megjavította ma Han Szóló.

Szétszedi, bütyköli Dart Véder,
maszkba hörögni ki nem szégyell.

Hirdeti harcosi törvény ma,
éljen e nagyszerű kolléga.

Este a rosszfiú elfárad,
végre ha vége e zsongásnak,

dugd el e hőskori zanzákat,
súgva se mondd el a macskádnak.

Nóta: Hétvári Andrea
Kép: Vajda Melinda

Hétvári Andrea: Túlexpontált SZELFI

– vagy délibábos látomás

                              jó Toldi Miklóssal

Illusztráció: Gyólai Gabi

Mintha pásztortűz ég őszi éjszakákon,

el is felejtettem, lángol a bográcsom,

lángol a bográcsom, mert alágyújtottam,

vödör vizet mellé időben nem hoztam.

Rémlik, mintha gyúlna nadrágom a napon,

de most nem érek rá, hadd lobogjon, hagyom,

hadd lobogjon, futok egy vitéz elébe,

aki buzogányát dobta el itt délbe’.

Hajította pajzsát, szálfa-buzogányát,

parittyaköveit, hetedhét hajszálát,

hetedhét hajszála fényes nap az égen,

nem feledjük embert-öltő régiségben.