Így függtünk valamitől, valakitől...

Bors Luca illusztrációja

Szia!

Ennyi volt. Elmerültünk egy különös témában, végiggondoltuk, hogy milyen furák is lehetünk, és nemcsak mi, de az életünk is. Talán visszatérsz még ide, olvasgatod majd ezeket az írásokat és gondolkozol rajta kicsit. Talán lesz, hogy segíteni fog neked. Talán majd te is elmerülsz benne. És talán majd te fogsz segíteni másokon.

Köszönjük, hogy velünk tartottál! Köszönjük, hogy megmutattad másoknak is és beszélgettél velük erről!

Tasnádi Emese

és az Író cimborák





Simon Réka Zsuzsanna: Levél apának

Vajda Nóra Anna (12 éves) illusztrációja

Apa, kérlek, beszélj anyával! Nem tudom, mit csináljak, mert még mindig haragszik, amiatt, hogy két hete kiszöktem a házból. Nem hajlandó beszélni velem. Azt mondja, feltettem a pontot az i-re, és végleg kicsordult a pohár. Az iskolából mindennap egyenesen haza kell jönnöm, és nem használhatom a mobilom sem. Nem akartam kimászni az ablakon, de megtiltotta, hogy elmenjek a szombat esti buliba. Már tizenhat vagyok, apa, nem három! Ezt mindig elfelejti. Barbi ott álldogált az ablak alatt, és azt mondta, ha nem megyek velük, örök harag, többé nem szól hozzám. Nem tehettem meg ezt Barbival. Ő a legjobb barátnőm, mióta elköltöztünk tőled. Anya azt mondja, rossz hatással van rám, de Apa, ő csak jót akar nekem. Figyel rám, és őszintén mondom, nem igaz, hogy már iszik, cigizik és órákat lóg a chaten. Hogy nem szeret iskolába járni, ez sincs azért teljesen így. A tornaórát kifejezetten szereti. Tudod, mindig együtt tartjuk a 10. C-sekkel. Köztük több a fiú.

Berniczky Éva: Rettegett Kisdió

Schall Eszter illusztrációja

Kisdiónak első alkalommal csak a bögréje tört össze. Szomorúan mesélte nagyszüleinek, hogy többé nem ihat kakaót, mert nincs miből. Hát gyorsan a zsebébe nyomtak két bögrére való pénzt. Nem sokkal ezután a sapkáját veszítette el. Hogyan megy majd sétálni, ha szakad a hó, zuhog az eső, ha nincs mit a fejébe húznia? Kifizették rögvest. Megkapta három sapka árát. Legközelebb felfeslett kabátja ellenértékét zsebelte be sajnálkozó nagyapjától, nagyanyjától. Aztán az elpusztult aranyhalakat, a kettétört pecabotját, az ellopott biciklijét. Sosem látták a tönkrement portékákat, mégis valahányszor előadta nekik az újabb kár-mesét, gondolkodás nélkül vették elő a pénztárcájukat, hogy megnyugtassák, rájuk számíthat, mindent pótolnak, minden veszteséget.

Miklya Zsolt: apát sehol se

Endrődi Katalin illusztrációja

Pöcöknek nincs is apja

vagyis élőben sohasem látta

csak egy fényképet mutogat róla

pipás fickó fehér matrózruhában

álítólag egy tengeri hajón szolgál

de már rég nincs hír felőle

Pöcök meg szerzett egy pipát magának

kicsit büdös de az a patinája

ha nagyon rosszkedvű szívogatja

persze csak úgy dohány nélkül

mert a dohány elrontja az egészet

dohány nélkül tovább tart

mert amikor szívod és nem jön semmi

az olyan mintha kifutna a hajóval

mondjuk egy déltengeri kikötőből

megpróbáltam nekem sem jött semmi

se hajó se kikötő se

és valóban elég büdös volt

de azért megértem ha Pöcök varázsol

nekem is rossz ha hazamegyek

egy nehéz nap után

és apát sehol se találom



Miklya Zsolt: Nagyi függője

Makhult Gabriella illusztrációja

Mindenki függő valamitől,

a függetlenség csak álom,

mondta nagyi, és megpuszilt.

Tudod, mióta papa elment,

a helyemet nem találom,

hiába tele a kamrapolc,

hiába befőtt és lekvár,

pedig mind nektek csinálom,

és tudom, a munka megvár,

de valamit csinálni, tenni kell,

mert papa vár, téged is, kedves,

s az nem lehet, hogy csak tétlenül

üljek és várjam, míg kedv lesz.

Mihez is, nem tudom. Azt hiszem,

ezt Istenre bízom inkább,

mondta nagyi, és megpuszilt.

S elővett egy gyöngyfűzésmintát.





Németh Eszter: A láthatatlanná lett királylány

Bálint Mariann illusztrációja

(www.lucifairyworks.com; www.szerencsedhogy.blogspot.com)

     Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szokványos királyság. Olyannyira szokványos volt benne minden, hogy még királylánya is csak egy  volt.

     Amikor a királykisasszony felnőtt, a király annak rendje s módja szerint kihirdette, hogy annak adja a fele királyságát és a lánya kezét, akit a lánya kiválaszt a kérők közül. De a királykisasszonnyal, mióta az édesanyja és a nagymamája meghalt, senki sem törődött, nemigen tudta, mit kezdjen a kérőkkel, hogyan válasszon közüllük.

    Szép királykisasszony volt különben, puha volt a haja és kicsi a keze, legszebb a szeme volt. Ha nevetett, akkor volt a legszebb. Sohasem ült a szobájában, mindig járt-kelt a palotában: hol a konyhában bukkant fel, elkapva a szakács kezéből épp leeső fakanalat; hol a kertész háta mögött állva tartotta meg a virágokat, faágakat, amikor az épp egy harmadik kézért sóhajtott volna. Szorgosan adogatta az asztalosoknak a gyalut meg a ráspolyt, a bognároknak a kalapácsot, ha nem érték el a hintó alól. Olyan volt, mint egy tünemény, mire felfogták volna, már máshol járt. Csak a vidám nevetése csengett-bongott még sokáig utána.

Csík Mónika: Részlet egy fiú naplójából 7

Pap Kata illusztrációja

Április 13.

Most valami mást találtam ki: úgy fogok írni, mintha beszélgetnék a naplómmal. (Egyébként is valami levelet kell írni egy barátodnak a magyar háziban, jó lesz gyakorlásnak.) Lássuk csak:

Kedves Naplóm!

Valószínűleg legyintenél az újabb bejegyzésem láttán (ha lenne kezed), és azt dörmögnéd bosszankodva, hogy mit képzel ez a hebehurgya taknyos, havi egy-két bepötyögött sor még nem számít naplóírásnak (ha lenne szád), és... Igazad is lenne, mert hiába döntöm el ezredszer is, hogy már pedig mától minden este beírom a napom, hogy miért éreztem ismét pocsékul magam, meg miért dekkolok már megint szobafogságban suli után itthon, de valahogy másként alakulnak a dolgok, és napokon át nem is jutsz az eszembe.

Fodor Ármin Balázs: Részlet a fiú tavalyi naplójából 3

Pap Kata illusztrációja

Február 23.

A sérült lábam a mai napot jól bírta. Ma az iskolában nem volt semmi rossz. Megmutattam a nindzsa legomat Viviennek, Adriánnak, Eriknek, Dórikának és Andreának. Azt mondták, hogy szép.

Az Andrással gatyafelrúgóst játszottunk. Az András a lábán egyensúlyozza a gatyát, aztán felrúgja, és aztán úgy van a fején, mint egy sapka. Én is tudom már. Játszás közben belerepült a teás fazékba, s Anyu azt mondta:

    - Ennek ti isszátok meg a levét!

 

Gombos Péter: Okostelefon

Endrődi Katalin illusztrációja

 

Hát, előtte még belefér.

Csak pár perc.

Csak fellépek, megnézem, van-e valami.

Meg hátha Ő is fenn van.

Vagy legalább ő…

Két perc az egész.

Na, menj már, nem lehetsz ennyire lassú!

Még hogy okos! Inkább csiga!

Bertóti Johanna: Részlet egy fiú naplójából 6

Pap Kata illusztrációja

április 5., péntek

Nem jut eszembe semmi.

.......................................................................................................

Lehet, hogy a FB elszívta az agyamat?

.......................................................................................................

április 7., vasárnap

   Reggel arra ébredtem, hogy elvették a netet. Már este van, és még mindig nem adták vissza.

   Itthon nagyobb káosz tört ki, mintha a vizet vagy az áramot vették volna el. Vagyis áram nélkül se lenne net, úgyhogy akkor is nagy káosz lett volna.

Békés Márta: Terefere Tréfli

Agócs Írisz illusztrációja

 

 

Kismalacom neve Tréfli,

szörnyen  sokat tud beszélni.

Csúcsidőben licseg-locsog;

kártyája megint lefogyott.

Töltsem fel, könyörgi, kéri,

szűkszavú lesz, megígéri,

kerüli a csúcsidőt,

csak esemest írna, sőt,

inkább használ ememest.

Mért nem szkájpol egyenest?

Fodor Ármin Balázs (9 éves): Részlet a fiú tavalyi naplójából 2

Pap Kata illusztrációja



Február 24.

   Az osztályban mindenkinek van mobiltelefonja, csak nekem nincs. Ezen sírtam egy kicsit. Anya azt mondja, hogy minek egy ekkora fiúnak, mint én mobiltelefon? Főleg úgy, hogy nem tudok vigyázni a holmimra. És mindent elhagyok. És különben is, mindenhová kocsival visznek, úgyhogy nekem nem kell.

   Nem értek egyet anyukámmal! Nekem szükségem van mobiltelefonra! Az osztályban is van legalább három gyereknek! Ja...ö... Hát tényleg nem mindenkinek, de... nekem mobiltelefon *kell!* Anya, ezt miért nem érted?

Csík Mónika: A birodalom visszavág

Ábrai Barnabás illusztrációja

A KTZ-X23 bolygó teljes

hadserege harcra kész,

zöld nyálka a fegyverekben,

a pókhálófonal-tartályok feltöltve,

helyére került a ragacs-csúzli,

berreg az ionizátor, villog a tér-

és időelgörbítő csudamasina,

sorakoznak az egypúpú nyihahák,

olajfröccsöt kapnak a támadó

robotok, csaholnak a propeller

meghajtású vadászkutyák, a gőz

feltölti a harci sáskák légbuborékát,

zuttyan a hathengeres zöttyentő,

csikordul az egyfogú fogaskerék,

zakatol a tankká átépített borsdaráló,

bűzbombákat gyártanak a borzok,

a mindent látó távcső beélesítve,

veszett éti csigák galoppoznak,

hármat pislant a célzókereszt alatti

kijelző, indulhat a roham, kardomat

Enterrel tudom százlövetűre váltani.

Fodor Ármin Balázs (9 éves): Részlet a fiú tavalyi naplójából 1

Pap Kata illusztrációja

Február 20.

Ma reggeli közben Anyukámnak elmeséltem az egyik balesetemet. Az úgy történt, hogy kint voltunk az udvaron, ahol az Erik, a Bálint meg én együtt játszottunk. Erik azt mondta, hogy menjek a hintához közel, mert a Bálint hintázott.

Erre azt mondtam, hogy:

      - Nem!

      - Ha nem mész oda, gyáva nyúl vagy! Ha odamész, bátor vagy!

Erre megint azt mondtam:

      - Nem!

Az Erik, aki pedig az egyetlen barátom, megfogott, és megpróbált odalökni a hintához. De én nem engedtem magam, aztán mégis olyan közel lökött, hogy a Bálint fejbe vert a hintával. Fájdalmat éreztem. Jó, hogy nem kaptam agyrázkódást.

Mészöly Ágnes: Részlet egy fiú naplójából 5

Pap Kata illusztrációja

Január 16.

            Kati elolvasta a Márti naplóját és azt mondta, hogy nagyon gáz. Meg azt is, hogy szerinte sürgősen mutassam meg az Ofőnek, vagy valami más tanárnak, akiben megbízom. Aztán meg morgott még egy sort, hogy miért nincsen minden iskolában egy rendes, valamirevaló pszichológus, bezzeg az amerikai filmekben mindig van. Ezt nem egészen értettem, de már megszoktam, hogy nem mindig értem Katit. Most nem tudom, mit csináljak????!!! L((( Talán megmutatom Csilla néninek, ő a legaranyosabb tanár a suliban…Megint ide másolok egy részt, mert anyu tegnap nagyon pipa lett, hogy a fogalmazás dogám külalakjára karót kaptam. Szerinte még annyit sem érdemeltem volna. Nem tök mindegy?! Úgyis géppel írunk mindent!

Mészöly Ágnes: Részlet egy fiú naplójából 4

Pap Kata illusztrációja

Január 15.

Van egy nagyon jó barátom, a Márti. Már óvodában is egy csoportban jártunk és ott is a legjobb barátom volt. Márti is ír naplót, tegnap oda is adta nekem, hogy olvassam el nyugodtan. Elolvastam, de nagyon furákat ír benne és most nem tudom, mit csináljak. Azt hiszem odaadom Katinak, olvassa el ő is, hátha tud valami jó tanácsot adni mit csináljunk. Ide másolom Márti naplójának egy részletét…

Úgyis gyakorolnom kell az írást, mert anyu szerint katasztrófálisan írok. Pedig nem is!

Berniczky Éva: Buborék

Szüdi János illusztrációja

Úgy emlékszem, hatodik osztályos koromig színesben pergett előttem a történelem, azután kezdtem szürkében látni. Hetediktől Okolocsányi Adomér tanította nálunk a törit. Kis túlzással. Mert inkább mi tanítottuk magunkat helyette. Ő csak bejött reggel az osztályba, lezuttyant fáradtan az asztalához. Elővette a táskájából mindennapi ásványvizét, letekerte a kupakot, húzott egyet a palackból és letette maga elé. Mindig ugyanazzal a fásult mondattal indított, nyissátok ki a könyvet. Majd felszólította az első felelőt. Az pedig felállt és olvasni kezdte a tegnapi anyagot. A soron következő Baranyi rendszerint ott folytatta, ahol az előző Baranyit leültette Okolocsányi Adomér.  

Különben nem szólt közbe, nem kérdezett, nem fűzött az elhangzottakhoz semmit, nem kért számon, nem javított ki soha. Mi olvastunk állva beletörődötten, mintha mindenki Baranyi lett volna, pedig csak három ilyen nevű járt az osztályunkba. Okolocsányi Adomér eközben ránk se bagózott, gurnyasztott a székén révetegen. Arcán csak akkor tűnt fel valami kósza morzsája a szenvedésnek, amikor kortyolt egyet a vizéből. Lerítt róla, hogy utálja, mégis mintha abban bízott volna, az az apró korty még megmentheti. Mi azonban ennek semmi jótékony jelét nem láttuk. Éppen ellenkezőleg, a bőre napról napra egérszürkébbé sötétedett, szemén vastagodott a hályog. Hiába ivott szorgalmasan, néha csuklott egyet-egyet Okolocsányi Adomér, azon túl semmi hasznát nem vettük az ivásának. Legfeljebb azt, hogy az egyszerűség és az örök ásványvízből felszálló gyöngyök miatt Buboréknak nevezhettük el.

Turbuly Lilla: Részlet egy fiú naplójából 3

Pap Kata illusztrációja

December 14.

   Három dolgot várok már veszettül: a szünetet, a havat és a karácsonyt. Unom a sulit, utálom ezt a ködös, taknyos időt, és nagyon kíváncsi lennék, hova dugták el anyuék az ajándékokat, mert már az összes tuti helyüket végigkajtattam, de az égvilágon semmit sem találtam. Kati, a nővérem tegnap akkor ért haza, amikor anyuék szobájában bemásztam az ágyneműtartóba, és éppen a belső sarkokat ellenőriztem.

   Nem lett volna semmi gond, de úgy megijedtem a kulcscsörgéstől, és olyan hirtelen akartam kiugrani onnan, hogy kiakadt az ágy tetejét tartó rugó, és ettől aztán úgy csapódott rám a tető, mint egérre a csapda. Szerencsére semmi bajom sem lett, de beszorultam a tartóba, és kénytelen voltam torkom szakadtából kiabálni, hogy Kati meghallja, és kiszabadítson. Amit meg is tett, de persze nem ingyen…

Tasnádi Emese: A kukajin

Szántói Krisztián

- Kaphatok egy kukajint?

- Mi az a kukajin?

- Nem tudom, de a tv-ben mondták, hogy drága. És ha drága, akkor biztosan valami nagyon jó dolog.

- Hát, nem tudom.

- Kérlek!

- Na, jó. De hol lehet venni ezt a kukajint?

- A trillernél.

- Triller? Biztos vagy benne?!

- Igen. Ezt is a tv-ben mondták. Hogy van a triller, és adja a kukajint, meg valami estét is ad. Azt biztosan ajándékba adja, ha veszel nála kukajint.

- De milyen estét?

- Hát elestét!

- Elestél? Megütötted magad?

- Nem estem el. Miért?

- Most mondtad, hogy elestél!

Lackfi János: Mese a drogról

A drog az miféle dolog?

Van egy város, neve Dorog.

Az ott élők mind drogosok?

Vannak kutyák, a bulldrogok,

Én most csak rájuk gondolok,

Füvet szívnak, úgy boldogok?

A Déem miért drogéria?

Akinek kevés a pia,

Oda kell drogért járnia?