Tovaügető

 

Illusztráció: Szabó Imola Julianna

Búcsúznak az
Eszeveszett LÓfejek
avagy világraszóLÓ lovasságok szerkesztői

Kedves Olvasó Cimboráink!

Az elmúlt hetekben találkoztunk táltosokkal, csikókkal, szabad és gazdás lovakkal, pónikkal, pacikkal, vízilovakkal, paripákkal, gebékkel, kancákkal és ménekkel, nyihogtunk, prüszköltünk, vágtáztunk, legeltünk és hemperegtünk fűízű rímben és szénaszagú mondatokban. Most akkor mi elvágtázunk tágabb mezőkre, ahol kék a fű és lila a tó és rózsaszín a vattafelhő és nem is láttok minket addig, amíg a következő téma be nem köszön.

Viszlát, szabad a pálya!

Majoros Nóra, Nagy Izabella, Szabó Imola Julianna

Aki nem lép egyszerre - Takarodó

Szinte hihetetlen, de már hónapok óta menetelünk a katonás témával. Ezalatt olyan sok szívhez szóló, kalandos, csudaszép verset és mesét ismertünk meg, hogy tábornok legyen a talpán, aki erre számított volna. Itt az idő, hogy letegyük a fegyvert, átadjuk a stafétát a következő témának.

Köszönjük, hogy velünk tartottatok!

Fodor Veronika, Majoros Nóra, Turbuly Lilla, Várfalvy Emőke

Vándor búcsúzás

Kedves Olvasóink, velünk utazók!

Nem szállunk le Gecse Balázs varázs-szekeréről, 

csak éppen irányt váltunk. 

A sok vándorlós, emlékezős, 

buckákon átívelő mesék és versek, 

csodaszép illusztrációk után átadjuk a terepet 

egy sokkal harcosabb témának.

Szeretettel hívunk Titeket,

hogy tekintsünk be a katonák világába…

Köszönjük, hogy velünk tartotok:

Kiss Lehel és Nagy Izabella szerkesztők

Simon Réka Zsuzsanna: Mese a legkisebbről

 

Útnak indították. Menjen, amerre a szél viszi, süsse nap, takarja hold. Hátára megrakott batyut kapott. Viszi benne mások álmait. Lába alá poros utak jönnek, hajlik a háta a cipekedésben.
 Ha figyelme lankad, magánya szorongatja, kicsiny testére ráfeszül a félelem. Szárnyak nélkül keserű a távolodás. Várni kéne? Ígéretet bont a fekete éjszaka. Kiolvad belőle a zúgás, megtelik csenddel, hadd peregjenek benne a gyötrő gondolatok. Mások álmai, mások útja, mások álmai, mások útja. Súllyá dermed a teher, lassan összeroskad a gerinc. Batyuját ledobja, bogját kibontja, kezével gödröt kapar. Mások álmát elfedi. Vízzel megöntözi. Nem néz vissza, elindul. Tágul a tér, kerekedik a világ, szárnyak takarják el az eget.

Illusztráció: Pap Kata

Búcsú-lap

Elrepült az utolsó képeslap. Fázós zsebébe rejtette a január. Mikulás és Takács Ferenc, meg a bejgli és Rudolf, meg Kamcsatka is vele szállt. Csak a bejegyzések maradtak. Képek és szavak, amikért ezer hála a hónapot színesítő alkotóknak. Reméljük, hogy nullától száz éves korig, bajszos angyalokon és durcás karácsonyfákon túl is színt csempésztünk a monitorokra. 

És repül az utolsó képeslap a postások kezéből, meg sem áll a január feliratig.

Mi lesz ezután? Az új év új álmokat gyurmáz. Mesés lesz, az biztos! 

Köszönettel, a novemberkarú december postásai:

Imola és Nóra