Kedves egybegyűltek, drága ízeltlábú barátaim!
Immár évtizedes hagyománya van annak, hogy ezen a jeles napon, Szent Potroh napján szűkebb pátriánk, Kerekerdő lakói a szavazóodúkhoz járulnak, hogy titkos szavazással a rangos Aranycsáp-díj nyerteséről döntsenek. Mielőtt felfedném az idei kitüntetett nevét, hadd adjak hangot önfeledt ciripeléssel örömömnek és megkönnyebbülésemnek, amiért a szavazás az Amazonas-medence őserdejéből érkezett óriáscincér megfigyelők jelentése szerint ez évben mindennemű csalás nélkül zajlott le. Nagy szó ez, kedves ízeltlábú barátaim, nagy szó a mai nehéz időkben, amikor, tudjuk, egy kis fanektárral oly könnyű megvesztegetni bárkit!De nem csak ezért különleges a mai díjátadó ünnepség, drága barátaim. Különleges az idei alkalom azért is, mert ebben az évben rendhagyó módon nem egy ízeltlábú, hanem egy sajtos lábú kapja a díjat! Azt hiszem, ennél meghatóbb módon nem is fejezhetnénk ki a békés egymás mellett élés iránti szilárd elkötelezettségünket. Az utóbbi években sokszor összeakasztottuk csápunkat a sajtos lábúakkal, s közösségünk egyik-másik újonnan meggazdagodott tagja nem átallott az ő kétes szokásaikat követni, elég csak arra a mindenki által jól ismert nagyvállalkozóra gondolni, aki képes lett volna híres koncertpalotánkat, a Tücskölőt galacsinhajtó versenyek helyszínévé változtatni! Ám nem minden sajtos lábú megátalkodott, velejéig romlott gazember, drága barátaim, nagyon is sok közöttük a jó szándékú, tisztességes egyén. S ők még azokban a bogárpróbáló pillanatokban is tiszteletet érdemelnek tőlünk, amikor lehúzzák átizzadt zoknijukat, és megérezzük jellegzetes lábbűzüket. De hogy ne csigázzalak tovább titeket, kedves barátaim, hisz tudom, mennyire nem kedvelitek a csiganyálat, ünnepélyesen bejelentem, hogy az Aranycsáp-díjat idén Mikó Csaba kapja!
Mikó Csabáról annyit tudtunk eddig, hogy terepszínű kalapot hord. Már ez is kiemeli őt a sajtos lábúak közül, hisz világosan jelzi, hogy tölgyfáink alatti felbukkanásaival még véletlenül sem akar riadalmat kelteni Kerekerdő aprócska lakóiban, igyekszik finoman beleolvadni a környezetbe. A díjat azonban természetesen nem ezért, hanem Veszélyben a Tölgy! című regényéért kapja. Mikó Csaba ugyanis író, regényeket és drámákat ír, s nagy megtiszteltetés számunkra, hogy új művében hírneves hősünk, az Öregtölgy megmentője, a tarkacsápú karcsúcincér, Csápy Tihamér potrohremegtető kalandjait meséli el. Nem is akárhogyan!
Hadd idézzek röviden jeles könyvkritikusunk, Futrinka Frigyes méltató írásából:„Veszélyben a Tölgy! című regényében Mikó Csaba olyan műfajt honosít meg szűkebb környezetünkben, ami eddig csak a távoli tölgyesekben volt ismert. Ez a műfaj pedig nem más, mint az AKCIÓMESEREGÉNY. S e kitűnő könyvben minden megvan, amit a műfaj megkíván, lélegzetelállítóan pörgős, akciódús cselekmény, több mint 400 oldalnyi tömény izgalom és feszültség, üldözéses jelenetek, szerelmi szál, humor, annyi fordulat, hogy csak kapkodjuk a fejünket, kellően árnyalt figurák, félreértések és félreismerések. Ráadásul a szerző mindent tud arról, hogyan is élünk mi, bogarak egy tölgyfán, milyen járművekkel közlekedünk a kéregsztrádákon, és milyen az ízeltlábúak lelke, milyen vakon engedelmeskednénk egy őrült akaratának is, csak ne magunknak kelljen döntenünk az életünkről. Még szerencse, hogy a regényben és az életben mindig akadnak megmentők, látszólag hétköznapi kis figurák, akik fellázadnak, és hőssé válva felveszik a harcot a náluk ezerszer nagyobb hatalommal bíró őrültekkel, drágán adják a csápjukat. Mikó Csaba jól tudja azt, amit híres mártírunk, Csegevarai Simon így fogalmazott meg: «a hatalom csak akkor érzékelhető, ha visszaélnek vele.» S az olyan saját erejüktől megrészegült őrültek, mint amilyen a regénybeli Mobi Lajos, bizony vissza is élnek vele, nemegyszer már csak a hatalom érdekli őket, a jótevő szerepében díszelegnek, miközben lelki és anyagi nyomorba döntik a nép egyszerű, élni vágyó, bennük bízó tagjait.”
Kedves ízeltlábú barátaim! Jómagam csak annyit fűznék ehhez hozzá, hogy a gyermekeimnek nagyon tetszenek a könyv rajzai is, amelyeket Lakatos István készített. Az is tetszik nekik, hogy csak kevés rajz van a könyvben, így a saját fantáziájukra hagyatkozva ők maguk képzelhetik tovább, milyenek is lehetnek a regény szereplői, akikben mi magunkra, a sajtos lábúak pedig saját magukra ismerhetnek. S még valami: a csemetéim alig várják már a folytatást, mert szerencsére folytatása is lesz e kiváló könyvnek. Sőt, bevallom, azért nyaggatnak, emeljem fel a szavam azért, hogy az iskolában ez legyen a kötelező olvasmány A kőszívű bogár lárvái helyett. Remélem, egy nap erről is szavazhatunk.
Addig is emeljünk kalapot a kalapos író, az Aranycsáp-díj idei nyertese, Mikó Csaba előtt! És olvassuk, olvassátok izgalmas, szórakoztató, letehetetlen regényét!
Pacskovszky Zsolt
(Mikó Csaba: Veszélyben a tölgy!, Kolibri Kiadó, 2014, 412 oldal)
