A következő címkéjű bejegyzések mutatása: könyvajánló. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: könyvajánló. Összes bejegyzés megjelenítése

2025. május 3., szombat

Dávid Ádám: Doktor Szuri az Állatkertben (részlet)

Illusztráció: Ritter Ottó

Előhang
Az állatorvos ló

Mesém hőse egy ló, aki állatorvos.
Tudod, neki csak a gyógyítás a fontos.
Fehér köpenyt hord és kerek szemüveget,
azon át lesi meg, mik is a tünetek.

Kiscsikó korától fogva arra vágyott,
hogy körbenyargalja az egész világot,
s mindig ott teremjen, ahol segítség kell:
elsősegély, gyógyszer vagy kímélő étel.

Mire vad sörénye megnőtt loboncosra,
a száz mérföldeket simán lefutkosta.
Meg se kottyant neki ezeregy lóerő,
jól megtáltosodott, szép lett, előkelő.

Gyors volt, mint a szélvész vagy mint a gondolat,
hipp-hopp orvosolta a fránya gondokat.
Nem zavarta hőség, hideg vagy víziszony,
rendelt sivatagban és az Antarktiszon.

Gyógyított egész nap vihorászó sakált,
mosómedvét, aki szünet nélkül sikált.
Eloltott lassacskán égő csigaházat,
beteg lakójának csillapítva lázat.

De a sok robogás Szurinak se tett jót,
nem bírta tartani a korábbi tempót.
Sovány lett és lassú, egy szép múltú gebe,
könnyedén lehagyta pár kétpúpú teve.

Gondolta: „Nem szabad így belegebedni,
eljött az ideje már letelepedni.
Csak egy nyugis körzet, tudom ám, az kellhet.
Kezelésbe veszem ezt az állatkertet!”

A város szívében állt a hatalmas zoo,
ilyen sok állatot felügyelni nagy szó.
Egy istállót bérelt a zsiráfok mögött,
hozta a cuccait, és be is költözött.

A gyógyeszközei voltak benne főleg,
átalakította pöpec rendelőnek.
Szurinak nem kellett messzire járnia,
mégis kitört rajta a munkamánia.



A Doktor Szuri az állatkertben a Manó Könyvek gondozásában jelent meg 2024-ben, Ritter Ottó rajzaival.


2014. november 13., csütörtök

Októberi esőcseppek – A búcsú

Egri Mónika
Most, hogy az utolsó ajánló is megjelent – még díjat is osztottunk –, és az októberi helyett immár novemberi esőcseppek szaporáznak a szürke felhőkdunnákkal takart égboltról, eljött a búcsú ideje.
Miközben a valódi, nedves, már-már könnycseppnek ható eső szaporán gyűlik az út széli vájatokban, a járda egyenetlenségeiben tócsává, egy kicsit a mi szívünk is szomorú.

De az arcunk nevet, hiszen Rét Viki szerkesztőtársammal sok, néha édes, néha keserű, vicces-bosszankodós, sírós-nevetős, egyszerű és töprengő pillanatot éltünk meg az ajánlók szerkesztése, publikálása közben.

Most november második felére átadjuk a stafétát a decemberi szerkesztőknek.

Mi pedig köszönjük, hogy olvastatok és írtatok!

Köszönjük az ajánlott szerzőknek és illusztrátoroknak, hogy megírták a könyveket, a kiadóknak, hogy kiadták, gondozták őket, hisznek bennük. Külön köszönjük, hogy figyeltek ránk, és kivétel nélkül mindannyian megosztották az ehavi bejegyzéseinket.

Mire ezt megírtam, odakint pocsolyává híztak a szorgalmasan hulló esőcseppek, húzzunk tehát esőkabátot, gumicsizmát. Gyertek velünk búcsúzóul egy utolsót önfeledten a pocsolyában ugrálni, hogy nevetéstől piros arccal várhassuk együtt a Mikulást és a Karácsonyt!

Szeretettel:

Németh Eszter

Végül, de nem utolsó sorban, köszönöm Rét Vikinek, alias Piros Tollnak, a szövegeink nyelvi szerkesztőjének a munkáját, figyelmét, segítségét a magam, az olvasók és a Cimborák nevében is! 

Ill, Egri Mónika

2014. november 11., kedd

Drágán add a csápod!

Kedves egybegyűltek, drága ízeltlábú barátaim!

Immár évtizedes hagyománya van annak, hogy ezen a jeles napon, Szent Potroh napján szűkebb pátriánk, Kerekerdő lakói a szavazóodúkhoz járulnak, hogy titkos szavazással a rangos Aranycsáp-díj nyerteséről döntsenek. Mielőtt felfedném az idei kitüntetett nevét, hadd adjak hangot önfeledt ciripeléssel örömömnek és megkönnyebbülésemnek, amiért a szavazás az Amazonas-medence őserdejéből érkezett óriáscincér megfigyelők jelentése szerint ez évben mindennemű csalás nélkül zajlott le. Nagy szó ez, kedves ízeltlábú barátaim, nagy szó a mai nehéz időkben, amikor, tudjuk, egy kis fanektárral oly könnyű megvesztegetni bárkit!De nem csak ezért különleges a mai díjátadó ünnepség, drága barátaim. Különleges az idei alkalom azért is, mert ebben az évben rendhagyó módon nem egy ízeltlábú, hanem egy sajtos lábú kapja a díjat! Azt hiszem, ennél meghatóbb módon nem is fejezhetnénk ki a békés egymás mellett élés iránti szilárd elkötelezettségünket. Az utóbbi években sokszor összeakasztottuk csápunkat a sajtos lábúakkal, s közösségünk egyik-másik újonnan meggazdagodott tagja nem átallott az ő kétes szokásaikat követni, elég csak arra a mindenki által jól ismert nagyvállalkozóra gondolni, aki képes lett volna híres koncertpalotánkat, a Tücskölőt galacsinhajtó versenyek helyszínévé változtatni! Ám nem minden sajtos lábú megátalkodott, velejéig romlott gazember, drága barátaim, nagyon is sok közöttük a jó szándékú, tisztességes egyén. S ők még azokban a bogárpróbáló pillanatokban is tiszteletet érdemelnek tőlünk, amikor lehúzzák átizzadt zoknijukat, és megérezzük jellegzetes lábbűzüket. De hogy ne csigázzalak tovább titeket, kedves barátaim, hisz tudom, mennyire nem kedvelitek a csiganyálat, ünnepélyesen bejelentem, hogy az Aranycsáp-díjat idén Mikó Csaba kapja! Mikó Csabáról annyit tudtunk eddig, hogy terepszínű kalapot hord. Már ez is kiemeli őt a sajtos lábúak közül, hisz világosan jelzi, hogy tölgyfáink alatti felbukkanásaival még véletlenül sem akar riadalmat kelteni Kerekerdő aprócska lakóiban, igyekszik finoman beleolvadni a környezetbe. A díjat azonban természetesen nem ezért, hanem Veszélyben a Tölgy! című regényéért kapja. Mikó Csaba ugyanis író, regényeket és drámákat ír, s nagy megtiszteltetés számunkra, hogy új művében hírneves hősünk, az Öregtölgy megmentője, a tarkacsápú karcsúcincér, Csápy Tihamér potrohremegtető kalandjait meséli el. Nem is akárhogyan!

Hadd idézzek röviden jeles könyvkritikusunk, Futrinka Frigyes méltató írásából:„Veszélyben a Tölgy! című regényében Mikó Csaba olyan műfajt honosít meg szűkebb környezetünkben, ami eddig csak a távoli tölgyesekben volt ismert. Ez a műfaj pedig nem más, mint az AKCIÓMESEREGÉNY. S e kitűnő könyvben minden megvan, amit a műfaj megkíván, lélegzetelállítóan pörgős, akciódús cselekmény, több mint 400 oldalnyi tömény izgalom és feszültség, üldözéses jelenetek, szerelmi szál, humor, annyi fordulat, hogy csak kapkodjuk a fejünket, kellően árnyalt figurák, félreértések és félreismerések. Ráadásul a szerző mindent tud arról, hogyan is élünk mi, bogarak egy tölgyfán, milyen járművekkel közlekedünk a kéregsztrádákon, és milyen az ízeltlábúak lelke, milyen vakon engedelmeskednénk egy őrült akaratának is, csak ne magunknak kelljen döntenünk az életünkről. Még szerencse, hogy a regényben és az életben mindig akadnak megmentők, látszólag hétköznapi kis figurák, akik fellázadnak, és hőssé válva felveszik a harcot a náluk ezerszer nagyobb hatalommal bíró őrültekkel, drágán adják a csápjukat. Mikó Csaba jól tudja azt, amit híres mártírunk, Csegevarai Simon így fogalmazott meg: «a hatalom csak akkor érzékelhető, ha visszaélnek vele.» S az olyan saját erejüktől megrészegült őrültek, mint amilyen a regénybeli Mobi Lajos, bizony vissza is élnek vele, nemegyszer már csak a hatalom érdekli őket, a jótevő szerepében díszelegnek, miközben lelki és anyagi nyomorba döntik a nép egyszerű, élni vágyó, bennük bízó tagjait.”

Kedves ízeltlábú barátaim! Jómagam csak annyit fűznék ehhez hozzá, hogy a gyermekeimnek nagyon tetszenek a könyv rajzai is, amelyeket Lakatos István készített. Az is tetszik nekik, hogy csak kevés rajz van a könyvben, így a saját fantáziájukra hagyatkozva ők maguk képzelhetik tovább, milyenek is lehetnek a regény szereplői, akikben mi magunkra, a sajtos lábúak pedig saját magukra ismerhetnek. S még valami: a csemetéim alig várják már a folytatást, mert szerencsére folytatása is lesz e kiváló könyvnek. Sőt, bevallom, azért nyaggatnak, emeljem fel a szavam azért, hogy az iskolában ez legyen a kötelező olvasmány A kőszívű bogár lárvái helyett. Remélem, egy nap erről is szavazhatunk. Addig is emeljünk kalapot a kalapos író, az Aranycsáp-díj idei nyertese, Mikó Csaba előtt! És olvassuk, olvassátok izgalmas, szórakoztató, letehetetlen regényét!

Pacskovszky Zsolt

 (Mikó Csaba: Veszélyben a tölgy!, Kolibri Kiadó, 2014, 412 oldal)

2014. november 10., hétfő

ABC-lakópark




Asztal alatt
Anikó, Anna, Amanda
Várakozunk
Ág hegyében Ágota
Barnamedveszék alatt
Bagolyvárban
Cinke Célia
Cirmos Cecil Cecilián


Kedves Gyerekek!

Egy vallomással tartozom. Tanár létemre – pedig példamutatónak kellene leginkább lennem – vannak rossz szokásaim. Nem, nem a kávézásra gondolok, Panni!
Gyűjtöm a könyveket. Nem bírok ellenállni: ha betévedek egy könyvesboltba, mindig hazajön velem egy. Esetleg néhány. Szeretnek nálam. Szépen ábécésorrendbe vannak rakva. Néha téma szerint, néha nem. Hogy honnan lehet megtanulni az ábécét?
Hát, például az előbbi versből, ami igazándiból több vers összeolvasott kezdősora. És a könyvben szép nagy, színes betűk és rajzok is vannak, hogy könnyebb legyen megjegyezni a verseket, az ábécét és persze a betűket.
Ez az ábécéskönyv azért különleges, mert bárki lakhat benne. Mire belakja valaki, addigra megjegyzi a verseket, színeket, betűket. Aztán kibetűzi őket. És ha teljesen belakta az ABC-lakóparkot, akkor már olvasni is tud!
Nem hiszitek?  Próbáljuk ki!
Hogy hiányzik-e majd a könyv, ha nektek adom?
Ugyan! Tudjátok, van egy rossz szokásom. Az ikertesója majd biztosan hazajön velem a könyvesboltból.

Még egy vers? Hát jó:

(Németh) „Eszter mester
Ujjai közt
Selyem cérnaszál,
fehér vászon-
terítőjén
ezüstszín fonál.

Miklya Zsolt
ABC-lakópark
Egmont kiadó
Illusztrálta: Kállai Nagy Krisztina

2014. november 7., péntek

Világjáró bajusztúra



Az emberek imádnak tízes listákat készíteni. Összegzik és rangsorolják például a legjobb hangú énekeseket, a legviccesebb filmeket, a legszívesebben fogyasztott ételeket, a legbambább fizimiskájú kutyusokat, a leghíresebb bajuszokat… Nem vicc, hiába mosolyogsz most, kedves olvasóm, tényleg létezik olyan bajuszlista, melyre a világ tíz legismertebb bajuszának tulajdonosa került. A lista élén Salvador Dali „eszement”, fölfelé pördülő cérnabajusza áll, maga mögé utasítva Hitler, Chaplin, Poirot, sőt Freddie Mercury kackiás bajuszát is.
Vajon miért olyan fontos teremtmények a bajuszok, hogy saját toplistájuk is van? Vig Balázs Három bajusz gazdát keres című mesekönyvében megválaszolja e kérdést, ugyanis lerántja a leplet a bajuszok viselt dolgairól, sőt azt is kinyomozza, hogy a híres embereket a saját bajuszuk tette híressé. Merthogy a bajuszok csudálatos teremtmények! Nemcsak palástot viselnek, akár a királyok, és csákányt forgatnak, akár a bányászok, hanem beszélnek (Mit beszélnek?! Rongyosra rojtozzák a szájukat!), énekelnek, muzsikálnak, sőt, ha úri kedvük úgy tartja, világot járni indulnak, és olyan kalandokba keverednek, hogy azokat egy hétpróbás betyár is megsokallaná.
Vig Balázs három bajusszal keveredett közelebbi ismeretségbe mesekönyvének megírása során, így magától értetődik, hogy e három bajusznak fontos szerepet osztott készülő alkotásában. A kötetet lapozgatva mi, olvasók is megismerhetjük Pöndöri uram csodaszép, Fancsali uraság csodahosszú és Hóborti úr izgő-mozgó bajuszát, név szerint Kunkori komát, Harcsa szomszédot és Kedves bajuszt. Miután e három szőrcsomó – vagy fogalmazhatnánk úgy is: szőrmasni – körbekalauzol bennünket a varázslatos Születésnapfalván, elkísérhetjük őket egy-egy kalandos vándorútra, melyek során Kunkori koma Torzomborzi komává válik, tejet iszik és a szomorú zsiványok közé áll, Harcsa szomszéd feleséget keres, Kedves bajusz pedig a városba szökik, ugyanis trombitaművésszé szeretne válni.
Vig Balázs szerző úr persze nem szándékozott e nevezetes bajuszok által háttérbe szorulni, saját magát is beleírta a történetbe, mégpedig a bajuszfóbiás Író úr személyében, akinek nemcsak a bajuszok iránti ellenszenvét, hanem saját félénkségét is le kell küzdenie. Ebben segít neki az orra alá telepedett Kedves bajusz, aki van annyira önfejű (netán önbajszú?), hogy ha úgy tartja kedve: trombitálgat vagy csálén konyul, esetleg szemtelenül belelóg a levesbe. Kettejük civódása, majd szövetségre lépése egy izgalmas, közös kaland kezdete.
Hogy hogyan végződhet egy ilyen Vig Balázs-féle világjáró bajusztúra? Épp ahogyan elkezdődött: mosollyal, kacsintással, bajuszpödörgetéssel. Mindezek Balázshoz hasonlóan víg, rajzos kedvű krónikása Kárpáti Tibor, aki az ábrák nyelvére fordította e kunkori történetet.


Csík Mónika

(Vig Balázs: Három bajusz gazdát keres, Móra Könyvkiadó, 2010, 94 oldal) 


2014. november 5., szerda

Ahány király, annyi mese

Versben ajánlok most könyvet,
Arcotokra csalván könnyet. 

VICCESET, mint Varró Dani
Nem tudok – ó, segíts, Mami!

SÍRÓSAT meg nem akarok, 
hagyjuk is a könnyet, skacok!

Lackfi János magassága
Is messze van, de hiába!

Kit a múzsa megpuszilgat, 
Írnia kell, nem sunyíthat!

Kiss Ottó és Erdős Virág…
Sorolhatnám költők sorát,

 Kiknek neve égig ér fel,
Kiket körbeleng az éter,

S kikhez én még fel nem érek, 
De most nem is ez a lényeg!

Következzen Réka könyve, 
Meséskönyvek ékes gyöngye:

Kiadta a Manó Könyvek. 
(Adott ki már pár jó könyvet!)

 Írta Réka Zsuzsanna.
Dicsfény neki, hozsanna!

(Vezetékneve Simon,
De nem jön ki a rím simán.) 

Tudod, Réka csupa szív. 
Látszik is, mert ilyet írt.

Bájosat és édeset, 
Ékes szavút, vicceset. 

Nem ez ám az első könyve, 
S jön még sok majd, szépen, tömve.

Szép is a könyv, meghiszem!
Kösz, Gyöngyösi Adrienn. 

Méltatták a kritikusok: 
Hada, a Könyvmutatványosok

Larsson Marika, Bárka, Prae
Szóval egy kicsit se tré. 

Felolvashatják apukák, 
Van benne egy sor csudiság. 

 Felolvashatják anyukák, 
Van benne jó sok cukiság.

Felolvashatják a nagytesók, 
Kezdő vagy haladó olvasók, 

Óvónénik, nagyik, pékek,
Meséket szerető népek.

Olvasható ülve, állva, 
jóéjtpuszis meleg ágyba',

Összebújva, elterülve, 
Vagy a rét közepén ülve. 

Mindegy is, hol olvassátok, 
Elmondom, hogy mi vár rátok: 

Megtudjátok, ki a király.
(Kinek a korona kijár.) 

Palást, jogar, országalma 
Jelzi: osztatlan hatalma. 

Van király, ki heherészget,
Mint ki szalmán heverészget.

Van egy, kinél minden kék, 
Asztal, bugyi, zokni, szék. 

Egy csak könyvre pályázik, 
Másik párnacsatázik. 

Egynek kenyere bújócska, 
Másnál tilos spenót, sóska, 

A hólakók királya fázik, 
A hiphiphurráké hurrázik…

Ó, az összesről mégse mesélek,
Mert akkor mi marad néktek? 

Olvassatok, épüljetek,
Növeljétek szókincsetek. 

Ennyi fért bele egy szuszra, 
Véget ért a MESEMUSTRA.

S hogy ne maradjon le a címe se:
AHÁNY KIRÁLY, ANNYI MESE.

2014. november 3., hétfő

Fügeíz és bodzaillat

Simonyi Cecília illusztrációival
Téged hogy hívnak? És van beceneved? Szereted, vagy szívesebben választanál másikat magadnak? A könyv, amit ajánlok neked, egy Maléna nevű kislányról szól. Hallottad már ezt a nevet? Szerinted hogy becézik? Elárulom: Málinak. A kislány teljes neve pedig Füge Maléna, és nemrég múlt tízéves.

A szüleinek is különleges neve van: Hanga és Nárciusz. Nem beszélve a nagyszüleiről, Füge Filemonról és Füge Borbáláról. De nem csak a nevek különlegesek Máli történetében, hanem az is, hogy neki nem cicája vagy kutyája van, hanem egy tücske. Lehet, hogy most azt kérdezed, mi ebben a különleges, hiszen tücsköt mindenki foghat magának, ha nagyon akar és elég ügyes. De hidd el, Máli tücske tényleg különleges! Nem árulok el sokat róla, csak annyit, hogy nagyon-nagyon öreg és nagyon-nagyon jó barát. Málinak persze rajta kívül is vannak barátai. Ott van mindjárt Janó. Ő is egy növényről kapta a nevét. Hogy melyikről? Arról, amelyik tavasszal szép fehér, esernyőalakú virágokat növeszt, és ez az esernyővirág sok-sok apró virágocskából áll. Az illata pedig olyan finom, hogy aki egyszer érezte, sosem felejti. Kitaláltad, hogy mi az? Bizony, a bodza. Bodza Janó még azt is tudja, hogyan készítenek belőle bodzaszörpöt. Mármint a bodzából, persze, nem Janóból.

De ebben a regényben különben sincs semmi rémisztő: se vámpírok, se boszorkányok, izgalomból és fordulatokból még sincs hiány. Mert ott van Szibill, a tücsök. Pontosabban időnként van, időnként meg nincs sehol. És muszáj kinyomozni, hogy hová tűnhetett! Nem beszélve a többi rejtélyről: hogy miért lesz postás, aki igazából mást szeretne? Miért kell egy anyukának folyton levelezni a saját kislányával, amikor sokkal szívesebben lenne együtt vele? Teljesül-e Máli vágya, lesz-e faházikója a hársfa ágán? És akkor még nem is beszéltünk Janó nagymamájáról meg az ő szeretett tengerészéről, pedig az ő történetük sem mindennapi!

De az is jó ebben a könyvben, hogy az álomszerű, színes képektől még az is kedvet kap a rajzoláshoz, aki eddig azt hitte, hogy egyáltalán nem szeretne, mert botkezűnek tartja magát. (Ez vagyok én.) De te biztosan szeretsz rajzolni. És rejtvényt fejteni? Mert ezek a képek rejtvények is egyben, csupa apró, megfejtésre váró részlettel.

(Ráadásul sok mindent meg is tanulhatsz ebből a könyvből, például a régi egyiptomiakról vagy a zenéről.) De ezt csak zárójelben mertem ideírni, nehogy azt hidd, hogy azért, mert tanulni lehet belőle, már unalmas is. Garantálom, hogy nem fogod unni! Csak annyira, mint a fügekuglófot meg a bodzaszörpöt. Hogy miért pont ezt a kettőt? Mert a könyv legvégén még a receptjüket is megtalálod.

Turbuly Lilla

2014. október 31., péntek

Az eltűnt körző nyomában

Volt egyszer egy hangjáték, ami történelmet csinált. A szó szoros és szabad(kőműves) értelmében is. Mert kamaszokról, kamaszoknak szóló fikciós rádióműsor még nem aratott itthon ekkora közönségsikert (csak az első évad ismétlését félmillióan hallgatták országszerte!). A szerzőgárda pedig (Gimesi Dóra, Jeli Viktória, Vészits Andrea és Tasnádi István különböző felállásokban) valóban létrehozza, újraértelmezi, na meg körbefutárkodja a történelmet az ókortól a jakobinus mozgalom szabadkőműves páholyain át egészen a távoli jövőig.

Bevallom, komoly fejtörést okozott a cím, mikor először meghallottam. Mert azt vágom, hogy lehet ez a címbeli izé olaszos meló, meg lehet bringával is csinálni, sőt csilivili görkorival a legzúzósabb, de hogy ilyen idősen is működik a dolog, az kicsit megzavart. És hiába szippantott magába a kötet eklektikus kaleidoszkópvilága, valahogy a könyv címének nem jöttem rá a nyitjára. Talán Proustot kellene megkérdeznem egy kis madeleine-sütit majszolgatva, de ő épp nincs kéznél.

Persze lehet, hogy csak nekem tűnik ókori hieroglifának – a sztori viszonylatában – ez az amúgy piszok jól hangzó cím, de néha kicsit úgy éreztem magam a könyvet olvasva, mint egy dalek, akinek Darth Vaderrel kéne kiskacajokat hallatva cseverésznie. Akárhogy is, a többszólamúság gyönyörködtet. Mozarti könnyedségű szerkezet kel harcra a sorok között Beethoven súlyos basszusaival, és ha óvatlanul felnyitod a dögös borítót, pár órával később begörcsölt nyakkal motyogod magad elé: „Hogy elszállt az idő!”

Pedig valójában csak annyi történt, hogy a Nagy Pesti Lomtalanításban eltűnt egy körző, amire épp egy tizenhárom éves lány, Hanna talált rá (aki történetesen a főhősünk). Ebből aztán majdhogynem végtelen számú kalamajka és fordulat és barátság és ellenség és sok-sok izgalom származik. De igazán nem akarok spoilerezni. A rádiójáték is elérhető a világhálón, na meg gyűlnek szépen a regények. A napokban épp a negyedik jelenik meg, de öt kötetig biztos meg sem áll a hajsza a körző és Hanna körül. Hogy aztán hogyan tovább? Kérjük meg szépen a szerzőket, hogy csavarjanak még néhányat azon a körzőn!

Dávid Ádám

Gimesi Dóra, Jeli Viktória, Vészits Andrea,Tasnádi István
Időfutár
Pozsonyi Pagony Kiadó