Tóth Ágnes -- Csillagok között

illusztráció: Madarász Gergely

A műút felett lenge felhő,
a felszántott föld tarka kendő.
Szekér döcög az alkonyi fényben,
föld illatában, hegy tövében.
Ekhós szekér, cókmókkal tele,
ökör húzza, a gazda vele.
Kezében gyeplő, fején kalap,
lassul az ökör, alig halad.
A vándor is fáradt, izzad a háta,
évek óta a világot járja.
Vele kecskéje, hű kutyája,
s néha felzeng harmonikája.
Boldog ember, független, szabad,
mozgó házával vígan halad.
Országok műútjait rója,
csillagos ég a takarója.
Mesél, regél, ha köré gyűlnek,
öröm hallgatni, szívnek, fülnek.
Dalol, és zeng a harmonikája,
híre a világot rég bejárta.
Ő lett a Mesemondó vándor,
ha otthon marad, talán csak kántor
lett volna, vagy lelki szegény,
nem világjáró szabad legény,
kit nem béklyóz szabály és adó,
s főnöke csak a Mindenható.
"Kedvelte hát e nomád életet,
kitűzött céljában nem kétkedett.
Hitte, még sok felfedezés várja,
de tervét egy baleset lezárta.
Bús véget ért az utazónk útja,
és csak maga a jó Isten tudja
mi lehetett azzal a terve,
hogy ott hagyta az úton heverve
a vándor élettelen testét,
ki nélkül sötétebbek az esték.
Nem ég már tábortüze fénye,
mert felült Gergő a Göncölszekérre.
Kezében gyeplő, fején kalap,
csillagok között vígan halad.

Ayhan Gökhan: Szánkó

Madarász Gergely (www.madaraszgergely.hu) illusztrációja

Ayhan Gökhan

Szánkó

Ez a szánkó elvisz a nyár végéig,

a nyár habjai és a nyírfák habjai közé

szalad, megállítja az időt, visszaforgatja,

mint egy meghámozott narancsot a durva héjba,

kemény vasával felsérti a kánikula ballonjait,

s hull az égből a sok fehér szösz, mint a hó.

A szánkó elején Zita ül, mögötte

én döntöm el melyik nyárba megyünk vissza,

melyik hóhullás előtti csendbe,

amikor még beszélni se tudtunk,

s az ujjunkkal mutogattuk, hogy: „mennyire szeretlek!”

Szőcs Henriette: Repülj, repülj, szőnyeg!

Madarász Gergely (www.madaraszgergely.hu) illusztrációja

Szőcs Henriette

Repülj, repülj, szőnyeg!

Kuszkusz óvatosan somfordált be gazdája szobájába. Először bumfordi fejét dugta be a résen, majd mancsával meglökte az ajtót. Döbbenetére Herceg a padlón térdelt, ütemesen előre hajladozott. Közelebb lépett, és megszagolta a kisfiú hátsóját.

-          Megbolondultál, Kuszkusz? – ugrott félre Herceg, attól tartva, hogy a jószág szokás szerint beléharap.

-          Tudod, mi, macskák, így üdvözöljük egymást.  Mikor megláttalak a földön, összezavarodtam. Mit csinálsz te itt?

-          Imádkozom, gyere, megmutatom.

Ölébe vette cicáját, és rákuporodtak a szőnyegre.

-          Látod, milyen szép, mint egy virágos rét! – simított végig a piros mintás szőttesen Herceg. – A nagypapámtól kaptam ajándékba, Mekkában vette nekem.

-          És az a kerek ott micsoda? – bökött orrával előre Kuszkusz.

-          Egy iránytűről megtudhatod, merre van kelet. Abba az irányba fordulva kell imádkoznunk – magyarázta Herceg türelmesen.

A kíváncsi barátnak azonban ez nem volt elég, hirtelen a műszer felé kapott a mancsával, és a szőnyeg a levegőbe emelkedett. Huss, már ki is szálltak a nyitott ablakon.

-          Juhéj, repülök! – ficánkolt örömében a cica. Nagyon élvezte a kalandot, mivel eddig hiába könyörgött, Herceg és családja sohasem vitték magukkal külföldre. Felfedezték, amikor belebújt a bőröndbe, és a születésnapi  lufis léghajózás is csúfosan végződött, a hamis ciprus tetején landolt, majdnem lemaradt a tortáról.

-          Maradj már nyugton, - csitította Herceg, és szorosan magához ölelte, - a végén még mindketten lezuhanunk!

-          Ugyan, ha már ilyen szupi holmit kaptál a nagypapádtól, legalább próbáljuk ki!

-          Nem lehet, Mama mérges lesz, ha szó nélkül elmegyünk – ingatta a fejét a kisfiú.

-          Persze, ha megkéred, biztosan beleegyezik, hogy tegyél egy kört a város felett – öltötte ki gúnyosan rózsaszín nyelvét Kuszkusz.

-          Igazad van, nem fog elengedni – szomorodott el Herceg.

-          Na, akkor körözzünk egyet, aztán gyorsan visszajövünk, észre sem fogja venni a mamád. Különben meg a nagyszüleid hibásak a buta ajándékuk miatt.

-          Merre menjünk? – kérdezte csillogó szemmel a kisfiú.

-          Hova szeretnél? Szerintem egy varázsszőnyeggel bárhová lehet, nem kell hozzá jegy meg útlevél.

-          Tényleg? Akkor irány Isztambul, már régen szeretném megnézni.

A szőnyegnek sem kellett több, olyan sebesen szállt a háztetők és a felhők felett, hogy a két szökevény fázósan bújt egymáshoz. Hercegnek eszébe jutott, Mama mindig csomagol pulóvereket a repülőre, hogy ne fázzanak meg. Valami szorította a mellkasát, de hirtelen lenézett, és még a szája is tátva maradt a gyönyörűségtől. Látta az alatta elsuhanó töméntelen autót, melyek mint hangyák araszoltak a boly felé, hallotta a szűnni nem akaró, állandó dudaszót. Észrevette a Boszporuszon ringatózó hajókat, felfedezte az Aranyszarv-öböl fényeit, érezte a Galata-híd éttermeiből áradó sült hal illatát. Már éppen azon gondolkodott, hogyan tudja megállítani ezt az izét, hogy vehessen egy szendvicset, amikor a szőnyeg éles kanyart vett, és befordult egy hatalmas térre.

A sok albumnézegetés után azonnal felismerte a Topkapi Szeráj romantikus belső udvarát, a mecsetté alakított keresztény templomot, a Hagia Sofiát, és vele átellenben, a Sultan Ahmet mecset hat minaretjét. A Sultan Ahmet előtti szökőkút színes fényben úszott, hol kékben, hol sárgában, hol pedig rózsaszínben pompázott.

Kuszkuszt érdekelni kezdte a dolog, a szőnyeg szélére mászott, onnan figyelte, hogyan villódznak a fények a vízcseppeken. Hirtelen feltámadt a szél, és hatalmas lökéssel a torony fölé repítette a szőnyeget. A rántástól Kuszkusz elvesztette egyensúlyát, lezuhant, egyenesen a szökőkút medencéjének irányába. Az anyag széle pedig beakadt a csúcsos tető egyik kiálló díszébe. Herceg rettentően megijedt, tudta, hogy Kuszkusz fél a víztől és nem tud úszni, hiszen a nyaralás alatt már kimentette barátját a folyóból. Már éppen pityeregni kezdett, és a mamáját hívta, amikor eszébe jutott a film, amit előző héten látott az állatos csatornán. Egy ló szakadt bele a tó jegébe, és az emberek hason fekve közelítették meg.

Herceg óvatosan elterült hát a szőttesen, a szélére kúszott, félve lenézett. Láss csodát! Kedvenc cicája ott imbolygott a levegőben, karmait a rojtokba akasztva. Már nem a szökőkút játékát figyelte, hanem könyörögve nézett gazdájára. Herceg felhúzta maga mellé, vigyázva kiszabadította Kuszkusz karmait, és szorosan átölelte.

-          Azt hiszem, legközelebb inkább igazi repülővel jövünk, és Mamát sem hagyjuk otthon. Most menjünk gyorsan haza!

Tóth Kinga és Pipics János (14 éves)

Madarász Gergely illusztrációja
(az illusztrátor munkái megtekinthetőek a www.madaraszgergely.hu honlapon)

Tóth Kinga és Pipics János

tükör


ha a tükörbe nézek

embert látok sárga foltos

szemek a fül kinyúlik

az arcomból kanyargós

csigavonal egészen be

ahol fekete és nem piszkálom

középre rakva az orrom

hegye jobbra dől ott

az anyajegyem ahol

apának is a fülem

a nagymamám a folt

anya kész megfestettem

Tóth Kinga és a budapesti Pitypang Napközi Otthonos Óvoda óvodásai

Madarász Gergely illusztrációja
(az illusztrátor munkái megtekinthetőek a www.madaraszgergely.hu honlapon)

Tóth Kinga és az óvodások: Felnőttek

Nagyok, okosak és szépen öltöznek.

ruháikon a redőket kézzel elnyomják
aztán megfogják a miénket és zsebre
raknak, azt mondják Jót akarnak nekünk.
minket is Szép ruhába öltöztetnek.
szimmetrikus copfot tesznek a fejünkre
Mindig finomat főznek. csak a spenótot,
csak azt ne Azt kell csinálni, amit mondanak.
ezt most lenyeljük, nem akarnak rosszat.
Megvédenek minket, amikor csata
van a téren, beszállnak és Játszanak velünk,
nemsokára egyedül is megy, addig Vigyáznak. 


A pitypang óvodások rajzai:

Tóth Ágnes és Virág (15 éves)

Madarász Gergely illusztrációja
az illusztrátor munkái megtekinthetőek a www.madaraszgergely.hu honlapon.



Tóth Ágnes: Lázadó

Nem szeretem dicsérni, se lehúzni magam,

Azt mondják szép vagyok, vörös a hajam,
Van humorom és mindig extrém a frizurám,
Az osztályban bukik sok fiú rám.

Tini barátaimat nagyon kedvelem,

Folyton velük lógok szabad esteken.
Anyám veszekszik, mert mindent szét hagyok,
Szerinte rendetlen, pimasz lázadó vagyok.

December 5.

Várni. Várni is tudok.

De megnézem, mit kapok.

Mit találhatok ma itt.

Az utolsó képregény

Madarász Gergely és Nyulász Péter közös alkotásával búcsúzik a novemberi képregényforgatag

Királylány másképp

Madarász Gergely képregénye Bertóti Johanna szerint

Királylányos képregény 1

Madarász Gergely rajzolt, Majoros Nóra szövegezett