Todó kitálal... pontosabban letanyal - Vig Balázs jelentése a Pókember balesetéről

Tamási Hajni volt az egyetlen, aki ugyanolyan szívesen játszott lányos és fiús játékokat is. Ha akart, tátikázott, pónis matricákat csereberélt, vagy ugrálókötelezett, és ha elunta, akkor segített piros bogarakat darabolni az öltöző mögött. De a káromkodást vagy a böfögést például ő sem szerette. Ma csajos napot tartott, ezért Anikóékhoz állt be rajzolni, nem jött velünk pókemberezni, pedig többször is hívtuk. Ha egyikünk a Pókember, a többiek bűnözők lesznek, így van szabályosan a játék. Felmásztam a nagy fára az udvaron. Óvári és Som Jani odalent lökdösődtek, lövöldöztek, részegeskedtek, káromkodtak. Mert ezt csinálják a bűnözők. Színészkedés közben észre sem vették, hogy vékony talpú tornacipőmben, izzadt tenyérrel magasabbra másztam, mint ahogy szoktunk. A fa törzsébe kapaszkodtam, és óvatosan felálltam. A levelek meg az ágak eltakarták előlem Óváriékat, csak a hangjukat hallottam. Méregettem, hogy melyik ágra kellene leugranom. Mielőtt elszállt volna a bátorságom, nagy lendületet vettem, és elkiáltottam magam:

– Itt jön a csodálatos Pók-em-ber!

DióTrió-Top3

Kvíz
Töredelmesen bevalljuk, nem ismeretlen diók gurultak össze, tudtuk, biztosan közös bennünk a rejtvények és a játék iránti vonzódás. Ez adta az ötletet.

A ti feladatotok kitalálni, ki melyik választ adta. De hogy még viccesebb legyen a játék, lesz olyan, ahol közösek a válaszok.
(A rejtvény nehezítése érdekében nem (mindig) az abszolút kedvenceket írtuk.)

A közös szelfit, sajna, nem sikerült összehozni, de jövőre pótoljuk, becsszó, aztán updateljük.


1. TOP3 hangjáték:

a, Az ördög három aranyhajszála
b, Minden egér szereti a sajtot.
c, Alíz Csodaországban
d, Lúdas Matyi
e, Emese almája

2. TOP3 mesekönyv:

a, Mo Willems - Buch über uns
b, Erich Kästner - Május 35
c, A. Lindgren - Harisnyás Pippi összes
d, Szabó Imola Julianna - Kinőtt szív
e, Dóka Péter - Lila királylány
f, Békés Pál - A bölcs hiánypótló
g, Havukainen&Toivonen - Tatu és Patu összes
h, Kipling - A dzsungel könyve

Világjáró bajusztúra

Az emberek imádnak tízes listákat készíteni. Összegzik és rangsorolják például a legjobb hangú énekeseket, a legviccesebb filmeket, a legszívesebben fogyasztott ételeket, a legbambább fizimiskájú kutyusokat, a leghíresebb bajuszokat… Nem vicc, hiába mosolyogsz most, kedves olvasóm, tényleg létezik olyan bajuszlista, melyre a világ tíz legismertebb bajuszának tulajdonosa került. A lista élén Salvador Dali „eszement”, fölfelé pördülő cérnabajusza áll, maga mögé utasítva Hitler, Chaplin, Poirot, sőt Freddie Mercury kackiás bajuszát is.

Vajon miért olyan fontos teremtmények a bajuszok, hogy saját toplistájuk is van? Vig Balázs Három bajusz gazdát keres című mesekönyvében megválaszolja e kérdést, ugyanis lerántja a leplet a bajuszok viselt dolgairól, sőt azt is kinyomozza, hogy a híres embereket a saját bajuszuk tette híressé. Merthogy a bajuszok csudálatos teremtmények! Nemcsak palástot viselnek, akár a királyok, és csákányt forgatnak, akár a bányászok, hanem beszélnek (Mit beszélnek?! Rongyosra rojtozzák a szájukat!), énekelnek, muzsikálnak, sőt, ha úri kedvük úgy tartja, világot járni indulnak, és olyan kalandokba keverednek, hogy azokat egy hétpróbás betyár is megsokallaná.

Vig Balázs három bajusszal keveredett közelebbi ismeretségbe mesekönyvének megírása során, így magától értetődik, hogy e három bajusznak fontos szerepet osztott készülő alkotásában. A kötetet lapozgatva mi, olvasók is megismerhetjük Pöndöri uram csodaszép, Fancsali uraság csodahosszú és Hóborti úr izgő-mozgó bajuszát, név szerint Kunkori komát, Harcsa szomszédot és Kedves bajuszt. Miután e három szőrcsomó – vagy fogalmazhatnánk úgy is: szőrmasni – körbekalauzol bennünket a varázslatos Születésnapfalván, elkísérhetjük őket egy-egy kalandos vándorútra, melyek során Kunkori koma Torzomborzi komává válik, tejet iszik és a szomorú zsiványok közé áll, Harcsa szomszéd feleséget keres, Kedves bajusz pedig a városba szökik, ugyanis trombitaművésszé szeretne válni.

Vig Balázs szerző úr persze nem szándékozott e nevezetes bajuszok által háttérbe szorulni, saját magát is beleírta a történetbe, mégpedig a bajuszfóbiás Író úr személyében, akinek nemcsak a bajuszok iránti ellenszenvét, hanem saját félénkségét is le kell küzdenie. Ebben segít neki az orra alá telepedett Kedves bajusz, aki van annyira önfejű (netán önbajszú?), hogy ha úgy tartja kedve: trombitálgat vagy csálén konyul, esetleg szemtelenül belelóg a levesbe. Kettejük civódása, majd szövetségre lépése egy izgalmas, közös kaland kezdete.

Hogy hogyan végződhet egy ilyen Vig Balázs-féle világjáró bajusztúra? Épp ahogyan elkezdődött: mosollyal, kacsintással, bajuszpödörgetéssel. Mindezek Balázshoz hasonlóan víg, rajzos kedvű krónikása Kárpáti Tibor, aki az ábrák nyelvére fordította e kunkori történetet.

Csík Mónika

(Vig Balázs: Három bajusz gazdát keres, Móra Könyvkiadó, 2010, 94 oldal) 

Basztikül, avagy Kishugó és a Medvelöket

Neszmélyi Réka rajzaival

Pacskovszky Zsolt nem fél a kiskamaszoktól. Olyan ingoványos talajra mert lépni, ahová csak nagyon kevesen. Mesét írt, de nem a legkisebbeknek, akik tágra nyílt szemű, kíváncsi, hálás közönség. Nem ismételte meg a Szabadesés (Móra Kiadó, 2013.) című könyvét sem, amelyben a kamaszlélekről festett bámulatosan hiteles képet, és felkavaró, elgondolkodtató, katartikus „ifjúsági” regényt írt. Zsolt legújabb, sok-sok részesre tervezett regénysorozatával a felsős általános iskolásokat szólítja meg.
Az ennek a korosztálynak szánt könyvek nagy része tanítani akar, ismeretet átadni, hiszen ezek a szövegek az olvasót már érett, összetett gondolkodásra képes egyénnek képzelik el; de mégsem tartják annyira felnőttnek, hogy nyíltan, őszintén beszéljenek vele mindenről. Az iskolai párbeszédekből például száműzik a káromkodást, nehogy követendő példának tartsa valaki. Így azonban torz képet festenek, és megnehezítik a szereplőkkel való azonosulást. Nem így Pacskovszky Zsolt könyve!

Kishugó (igaz, nem cifrázza, de ízesen, ötletesen) káromkodik, és utálja Banyákinét, a matektanárt. Engem már ezzel megfogott a könyv. Felsős koromban nagyon szerettem a Gombháborút (ha valaki nem ismerné, ez a francia A Pál utcai fiúk, csak sokkal bátrabb, szókimondóbb regény annál). A magyar ifjúsági irodalomból folyton hiányolom ezt a vagány hangot, ami például Kishugó és Ágó barátságát jellemzi. Hiteles párost alkotnak, a mai kor Tutajosa és Bütyökje ők, hogy még egy klasszikust idekeverjek.

Kishugó az Álomrendőrségen dolgozik. Olyan környezetben, ami a Mátrix filmek, sőt még a Sejt című thriller hangulatát is felidézte bennem. Nappal alszik az órákon, amivel hát persze, hogy magára haragítja a pedagógusokat. Nem csoda, hogy szegények még este is Kishugóval (rém)álmodnak. A főszereplő komoly erkölcsi dilemmákkal találja szemben magát: segítenie kell például Banyákinének a rémálmát elsimítani, még akkor is, ha meg kell hunyászkodni előtte, amit normál esetben (fényes nappal) biztos nem tenne meg.

Egy nagyon érdekes és sokszor idézett jelenetben egy fél szelet párizsival takarózó hajléktalan álmát kell kiigazítania. Egy olyan emberét, aki Kishugóban és az olvasóban egyaránt könnyen ébreszt negatív előítéleteket.

Az Álomrendőrség munkája érdekes, az olvasó boldogan kukkol bele mások rémálmába, és nevethet a csavaros kalandokon. Ugyanakkor gombócot érzünk a torkunban, ha egy igazán valószerű rémálmunkra gondolunk. De jó lett volna, ha egy avatott szakember minket is megment aznap este! Nem kell hosszan ecsetelnem az olvasottakat, hiszen még csak az előételnél tartunk. Kishugó története, ha minden igaz, tíz kötetnyire hízik majd. Nem kell félni, a szerző nem írt tele grafomán módon sok száz kéziratoldalt, a sztori első része egy ültő helyünkben elolvasható.

Már lélegzetvisszafojtva várom a folytatást (aki olvasta az első rész végét, az érti, mire célzok), leginkább azért, mert kíváncsi vagyok, hősünk, mondhatni barátunk hogyan veszi majd a szerelemmel, vagyis a Blankával járó akadályokat. Tűkön ülve találgatom, hogy Pacskovszky Zsolt, aki nem fél a kiskamaszoktól, milyen bókokat fog Kishugóval mondatni Blankának a második kötetben? Líviát, az Álomrendőrség egyik munkatársát például így jellemezte: „olyan kancsal volt szegény, hogy könnyebb feladatnak tűnt gombot varrni egy lufira, mint vele szemezni.”

Nekem ráadásul az is gyanús, hogy az apuka, Nagyhugó világában teljesen rendjén való, hogy valaki ingyenes reklámújságba fújja az orrát papír zsebkendő helyett. Nos, szerintem ez is okoz még bonyodalmakat a későbbiekben.

Neszmélyi Réka (aki nem szeret ablakot pucolni) zsírkrétarajzokat idéző illusztrációi nagyon ötletesek, Csajkovszkij*  Pacskovszky Zsolt pedig végre egy nem fantasy alapú, nem is csak lányokat célzó sagával örvendezteti meg a felsősöket és mindenkit, aki vevő a humoros, pörgős, váratlan kalandokban és poénokban bővelkedő történetekre.

Ha az első részt elolvastátok, garantáltan befizettek a folytatásra!

Vig Balázs

 *Mindenkinek, aki szerint nem érdemes életrajzokat olvasni még a Wikipedián sem, ajánlom a szerző-illusztráror páros bemutatkozását a könyv végén. Nevetni fogtok!

Pacskovszky Zsolt: Álomrendőrség 1.
Kishugó és a medvelöket
Neszmélyi Réka rajzaival
Betűtészta kiadó

Vig Balázs: Tornasor

Pap Kata illusztrációja

(regényrészlet)

Attila az iskolatáskájában kutatott a tízóraija után. Már a tolltartót, a körzőt és a vonalzót is kirámolta belőle. Sanyi a ritkán látott holmiktól kapott észbe.

– Van leckéd?

– Milyen órára? – gyanakodott Attila.

– Miért, több is volt?

– Ugye ki sem nyitottad a táskádat!

– De kinyitottam!

– Matekra volt. Megmutassam, hogyan kell megoldani?

– Tíz perc alatt megérteted velem, amit Jutka néninek négy év alatt sem sikerült? Csak add ide, hadd másoljam le! Majd holnap, vagy legeslegkésőbb holnapután összeülünk, és elmagyarázod nekem.

Attila figyelmesen nézte Sanyi arcát, ami a nagy tervektől és fogadkozástól egészen kipirosodott. Kisalakú, kockás füzetet vett elő.

December 12.

 Várni. Várni is tudok.

De megnézem, mit kapok.

Mit találhatok ma itt.