1. Hogyan lettél Cimbora?
Majdnem alapító tagnak számítok, hiszen Dávid Ádám az „első körben” hívott cimboráskodni. Ott lehettem az első „ismerkedős buliban” is, még Ádáméknál. Akkoriban én még nagyon az elején tartottam az írói pályámnak, és hatalmas megtiszteltetésnek éreztem, hogy ilyen neves szerzők egyáltalán szóba állnak velem.
2. Mi az, ami szerinted a legnagyobb érték a cimboraságban?
Számomra egyrészt a szabad játék, az, hogy nem kell túlságosan komolyan vennünk magunkat, másrészt a belső igényesség, hogy nagyon figyelünk arra, hogy csak igényes, szerkesztett, minőségi szövegek kerüljenek a blogra.
3. Mi az, amit nem szeretsz a cimboráskodásban, vagy ami megnehezíti a cimboraságot?
Nekem néha nehéz követni a projekteket, illetve nem mindig tudom bevállalni a részvételt egy-egy témában. Mostanában hiányzanak a játékosabb témák, úgy érzem, kicsit eltolódtunk a komoly projektek felé, ez nem biztos, hogy baj, de nekem hiányzik az a fajta könnyedség, amikor csak úgy lehetett írni az Illusztrátor pajtások dolgaihoz, vagy bármiféle fennkölt cél nélkül verselni, amiről éppen…
4. Szerinted kik olvassák többen a Cimbi oldalt: gyerekek vagy felnőttek? Miért?
Egyértelműen felnőttek (jó esetben gyerekkel), méghozzá azért, mert a blog/facebook megjelenés a felnőttek terepe. Gyerek, ugye, nem szörfölget egyedül, a kamasz meg oly messziről kerüli el a fb-t, amilyen messziről csak lehet. Mert ez a negyvenesek felülete. Tényleg, ha fiatalítani akarunk, kellene csinálni legalább Instát – a TikTokig már én sem látok el…
5. Miért jó, hogy alapvetően online oldal vagyunk?
Mert nem kell olyan izékkel vacakolni, hogy nyomdaköltség meg raktár, mégis létezünk és megjelenünk. A raktárról jut eszembe: a Hetedhét kiállítás teljes anyaga még mindig itt pihen a pincémben. Aki szeretné a képét/meséjét, az szóljon!
6. Alakulhatnak-e ki (szakmai) barátságok egy online közösségen belül? Neked van-e ilyen tapasztalatod a Cimbikkel kapcsolatban?
Ezért végtelenül hálás vagyok: sok jó ismerőst, néhány fontos „cimborát”, egy igazi barátot köszönhetek az ÍC-nak, olyat, amilyenből nem sok adatik az embernek életében.
7. Segítette-e szakmai előrelépésedet és/vagy személyiséged fejlődését a Cimbi oldal?
Kétségtelenül. Olyan kapcsolati hálót adott, ami segített az írói indulásban, amikor pedig már volt valamennyi helyem a „szakmában”, én is segíthettem tehetséges fiataloknak előrelépni. Szerinted ez belefér a személyiségfejlődésbe?
8. Melyik projekt volt a kedvenced a tíz év alatt? Miért? Melyik projektet tartod a legeredményesebbnek? Miért?
A Simon Réka Zsuzsanna által levezényelt Hét határon, mégpedig azon önző oknál fogva, hogy megismerhettem Viive Noort, aki azóta is a legkedvesebb illusztrátoraim egyike. A legeredményesebb pedig mindenképpen az Otthonmesék, mert az talán, remélhetőleg tényleg hozott valami változást néhány ember életébe.
9. Ha négykezest kellene írnod egy Cimbitársaddal, kit választanál? Miért?
Lehet többet mondani?
Várfalvy Emő – mert ő elképesztő vicces
Miklya Zsolt – mert tőle félek
Majoros Nóra – mert vele sok mindenben hasonlítunk
Egyébként meg bárkivel. Szeretem a négykezesezést.
10. Küldetés vagy játék? Tettek mezeje vagy játszótér? Szerinted mi illik jobban a Cimbora műhelyhez: küldetésnyilatkozat, játékszabály vagy ars poetica?
Szerintem ezekből választani ellenkezik a cimbiség kvintesszenciájával. Szóval mind, egyszerre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése