A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Maul Ági. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Maul Ági. Összes bejegyzés megjelenítése

2022. június 11., szombat

Emőke kedvence a Csillaggyöngy üzenet

 

(c) Maul Ági

 

Várfalvy Emőke: Csillaggyöngy üzenet

Gréti nagymamája pitét süt. Almásat. Olyan puhát és kevés tésztásat, amilyet semelyik cukrászda sem árul. Ilyet csak a nagymamák sütnek. Alexa nagyija meg horgol. Olyan Barbie ruhái vannak, hogy bármelyikért odaadnám az én Barbie-m összes cuccát. Sőt, a Barbie-t is.
Nelli mamája meg minden délután ott van hajszálpontosan a napközi végén, egy perccel sem később. Mindig a Nelli mehet először haza, és a mamája mindig a kedvencét hozza. Azt a szivárványszínű savanyú gumicukrot, ami csigába van tekerve.
Az én nagyim… nos, ő nem süt pitét. A horgolótűvel is maximum a szusit tudná felcsipegetni, főleg, ha kettő lenne belőle neki (egy sincs), és soha sehova nem ér oda időben. Vagyis a napközibe soha, de a Perseidák nevű meteorraj érkezést szinte percre pontosan be tudja saccolni. Olyankor mindig ott vagyunk a dombtetőn, és fekszünk a barna pöttyös pléden egymás mellett. Mentás limonádét szürcsölünk, közben egész mogyorós csokikockákat szopogatunk, amitől persze anya teljesen ki van borulva, mert este kilenc után édességet enni, pláne fogmosás után! Borzalom!

2022. február 3., csütörtök

Turbuly Lilla: A régi ház meséje


(c) Maul Ági

Egy deres, téli éjszakán álmodtak egymásról először. Amikor még csak tudni lehetett, hogy hosszabbodnak a napok, érezni nem. A régi ház didergett. Idejét sem tudta, mióta nem lobogott tűz benne, két kéménye évekkel ezelőtt kihűlt. Ablakszemeit kopott zsalugáter takarta, kiskapuja berozsdásodott, mert évek óta nem nyitotta ki senki, a postaládájába cinke költözött. Ezen a fázós, januári éjszakán látta álmában először a kislányt. Vékonyka volt, kicsit kócos, mint aki folyton szélben sétál, a szeme pedig éppen olyan, mint a feketére érett cseresznye a ház mögötti kertben. Álmában a kislány beszaladt a házba, a szandálja csattogott a fekete-fehér kockás cementlapon. Kicsapkodta a zsalugátereket, de olyan hangosan, hogy a régi ház felébredt a döndülésekre… Pontosabban arra, hogy az északi szél letörte a még a háznál is öregebb diófa egyik ágát, ami egy nagy reccsenéssel adta meg magát a süvítő szél erejének. A ház elszomorodott. Tavaszra vágyott, a jázmin édes, nehéz illatára, a felásott föld szagára. Szandálcsattogásra vágyott, macskadorombolásra és süteményillatra. Lakókra, rendetlenségre és hangzavarra. Otthon akart lenni.

Ugyanazon a hideg, téli éjszakán, sok-sok kilométerre a régi háztól Milli sokáig nem tudott elaludni. Újra és újra számba vette, mi minden nem lesz olyan már soha többé, mint az addigi életében. A reggeli kifli, amit csak a közeli pékségben sütöttek kívül ropogósra, belül jó puhára, és amit mindig úgy evett meg, hogy előbb szétszedte, mintha egy papírtekercset terítene ki. Lesz valahol egy másik iskola, de nem lesz a régi osztálya az agyonfirkált padokkal, a rikító sárga hajú Zsóka nénivel, a folyton vigyorgó és lökdösődő Kertész ikrekkel és Lilivel, padtársával és legjobb barátnőjével. És nem lesz ez a szoba sem, az utcalámpa fénykörével, a redőnyt zörgető galambokkal és a falra festett akváriummal, amibe ő is odapingálhatott egy csikóhalat. Nem tudta elképzelni azt a másik életet. Értette, hogy menniük kell, a szülei máshol dolgoznak majd, egy másik város másik színházában, királyok lesznek és királynők, és ő ott ülhet majd annak a másik színháznak a karzatán, és nézheti büszkén, ahogy mindenki tapsol nekik. Lesz ott is egy kis lakás, apa megígérte, hogy a szobájába újra felfestik az akváriumot, viszik a bútorait, olyan lesz, mintha el sem költöztek volna. De nem lesz olyan.

Amikor végre elaludt, úszni kezdtek a halak az akváriumban. A csikóhalacska valósággal ficánkolt, egy kövér ponty akkorát csapott a farkával, hogy valóságos vihart keltett, a gonosz képű törpeharcsa pedig alattomosan megszúrta a bajuszával, aki csak a közelébe került.

Aztán az akvárium valahogy maga is elúszott, Milli álmában most egy virágzó repcetábla jelent meg, sárgább, mint amilyen Zsóka néni haja valaha is volt. Felülről látta a tájat, a repce végében egy gyümölcsöskertet, a kert mellett pedig egy régi házat. A következő pillanatban már ott állt a kapuja előtt. Kezét végigsimította a kőkerítésre telepedett mohán. Puha volt és meleg a napsütéstől. Mintha egy láthatatlan fonal húzta volna beljebb. Jázminillat és a frissen kaszált fű illata fogadta. Belépett a házba. Az ajtókról pergett a festék, porszag volt és félhomály. Milli az ablakhoz futott, és kitárta a zsalugátert. Nagyot csattant, ahogy a falnak csapódott. Olyan nagyot, hogy Milli felébredt az éles hangra… De nem is arra, hanem a kukásautó zörgésére.

2021. augusztus 16., hétfő

Tóth Ágnes: Mester Breki, Kéreglak

 

Illusztráció: Maul Ági   
                                                Maul Ági animációja Mester Brekiről


 

Tóth Ágnes: Mester Breki

– Hol egy vászon, hol egy karton?
Festeni vágyom a parton. –
Ezt brekegi Mester Breki,
szerzünk egy jó modellt neki.
Szép békalány, bőre pőre,
hátradőlve ül egy kőre,
nem hever ő heverőre,
nincs bajusza, nincsen szőre,
védi őt bőrének őre,
békabőrnek börtönőre:
krémek krémjét lepipáló
békalencsés epiláló,
kencefice kozmetikum,
békabőrre bőrunikum.
(Ne próbáld ki a kuvikon!)
Csini modell, semmi kétség,
nem megfesteni őt vétség.
Mégis hátat fordít neki
nagy művészünk, Mester Breki.
Vajon mit fest, szárcsaházat?
Á, dehogy, csak nádat százat,
meg százhárom bambuszszálat.
Pingál rá még sáslevelet,
s inkább készít látleletet
a tóparti otthonáról,
mint a pőre békalányról.
S hogy elkészül, nem vacakol,
csobbanva a tóban landol.
Azt gondolja a békalány,
ez a festő csupa talány,
s hozzáteszi: „Brekeke,
nincs ki a négy kereke.”

Illusztráció: Gyólai Gabi


Kéreglak


Farönklakban három árva,
agyongyötört sápadt lárva.
A lakbérük méregdrága,
mert felment a kéreg ára.




 

2021. április 13., kedd

Németh Eszter: Ablakmese - Maul Ági


"A keze megremeg az utca szélén, sokáig ott volt a Világvége, ami mostanra a Világutca kezdete és vége lett."






2021. február 15., hétfő

Қанат Қайым: Тордағы торғайлар

 

Суретші: Жофия Лазар

Негізгі сөздер: кішкентай, қараңғы, сусын (kicsi, sötét, ital)

Сәлімдердің ауылы қаладан қашық емес.  Бірақ, ол қалаға әлі бір рет те барып көрмепті. Сонда тұратын туыстарының баласы Ермек талай мақтанған. Хайуанаттар бағы, цирк, субұрқақтар бар дейді. Теледидардан өзі де күнде көріп жүр, нағыз Алматыны аралағанға ол қайдан жетсін. Сондықтан да Сәлім қалаға баруды көптен армандап жүрген.
Міне, енді жолы түсіп, көкесімен бірге Ермектердің үйіне келді. Ермек айта беретін хайуанаттар бағын да, субұрқақтарды да де көрді. Қалада бәрі де жақсы ғой. Балмұздақ дейсің бе, пепси-кола ма, жоқ квастың түр-түрі ме, кез келген бұрышта сатылып жатады. Дегенмен онда Сәлімге ерекше ұнаған бір нәрсе – Ермектің үйіндегі сайрағыш торғайлар еді. Тордың ішіндегі екі торғайдың кезектесіп әуендеткендері сондай тамаша. “Црю-лю-лю-лю-лю, црю-лю-лю-лю...” деп барып біреуі бастаса, “цип-цип, шик-ширик, цип-цип, шик-ширик...” деп екіншісі іліп әкетеді.

Сәлім Ермектен торғайының біреуін сыйлауын өтініп те көрді. “Торғайлар торда жалғыз тұра алмайды. Сыңар торғай өліп қалады” деп көнбеді.
Сәлім ауылға келісімен, ең алдымен жұмсақ сымтемірден тор жасады. Сосын торғай аулаудың қамына кірісті.
Ежелгі әдіспен астауды төңкерді. Астына таяқ тіреп, бір жиегін көтеріп қойды да, астына аздап жем шашты. Таяққа байланған жіптің бір ұшын қолына ұстап, тауық қораның қалқасына етпеттеп жата кетті. Торғайлар да көп күттірген жоқ. Олар астау астындағы жемге жиналғанда, Сәлім де жіпті тартып қалды. Сөйтіп, алдымен біреуін, сосын екінші торғайды ұстап алды.
Тордың ішіне шамалы жем септі. Кішкентай ыдыспен су да қойды. Содан кейін өзі торғайларына қарады да отырды. Олар түске дейін сайрамады. Түстен кейін тағы келіп қарады. Ешқандай әуен естілмейді. “Бұлар бірден сайрай қоймайтын болар. Сәл уақыттан соң көрермін” деп ойлаған Сәлім балалармен ойнап келуге кетті.
Торғайлары оның есіне екі күн өткен соң барып түсті. Келіп қараса, су құйған ыдысы төңкеріліп жатыр. Торғайлардың екеуі де өліп қалыпты. Сәлімнің денесі мұздап сала берді. Иегі кемсеңдеп, жанарынан мөлтілдеген ыстық жас тамшысы тордың теміріне тырс етті.
Ол көкесімен бірге қалаға тағы да келді. Ермек үйінде жоқ екен. Сәлім бірден-ақ торғайлар тұрған бөлмеге кірді. Ашық терезеден түскен күн нұры бөлме ішін жап-жарық етіп тұр. Терезе алдындағы торда қос торғай кезек сайрайды: “Црю-лю-лю-лю-лю, црю-лю-лю-лю...” “цип-цип, шик-ширик, цип-цип, шик-ширик...”
Сәлім торға жақындап, оның кішкентай есігін ашып жіберді. Торғайлар бірінен соң бірі бостандыққа шықты. Тереземен тұспа-тұс ағаш бұтағына қонып, тағы да сайрай жөнелді: “Црю-лю-лю-лю-лю, црю-лю-лю-лю...”, “цип-цип, шик-ширик, цип-цип, шик-ширик...”.
Сосын кіп-кіштентай құстар биікке самғай ұшып, көгілдір аспанмен астасып бара жатты.

Кати Боди: уайым (bánat)

Екатерина Гузикова: туылу (születés)

Аги Маул: ұшу (repülés)


Kanat Kaiym: Verebek a kalitkában

 

Illusztráció: Lázár Zsófia

Kulcsszavak: kicsi, sötét, ital (кішкентай, қараңғы, сусын)

A falu, amelyben Szelim lakik, nincs messze a várostól, a fiú mégsem járt még ott soha. Bezzeg Jermek, az unokatestvére a városban él, és erre nagyon büszke is. Folyton arról mesél, hogy van ott állatkert, cirkusz és rengeteg szökőkút. Szelim a tévében is látja nap mint nap, milyen csodás hely az a város, és már régóta álmodozik arról, hogy egyszer majd ő is elmehet oda.
Micsoda szerencse éri! A nagynénje végre elviszi Jermekhez látogatóba. Elmennek együtt az állatkertbe, és végre megcsodálhatja a város szökőkútjait. Az utcák tele vannak árusokkal, fagylaltot, kólát, kvászt lehet kapni mindenütt. Szelimnek mégis Jermekék énekesmadarai tetszenek a legjobban. A verebek felváltva csipognak a kalitkában. Kru-lu-lu-lu-lu, kru-lu-lu – kezdi az egyik, aztán átadja a szót a másiknak: cip-cap, cip-cap, csirip-csirip, cip-cap, cip-cap, csirip-csirip.

2021. február 14., vasárnap

Rókák és madarak / Түлкілер мен құстар

Dudás Győző: Madár / Гөзө Дудаш: құс

Maul Ági: Lomb / Аги Маул: желек

Takács Eszter: Nap / Эстер Такач: күн

Tuza Edit: Kabát / Эдит Туза: пальто

Gyólai Gabriella: Énekes / Габриелла Гийолай: әнші

2021. január 29., péntek

Lukács-Kis Panka: Luna

Illusztráció: Kairat Zhairbek

Kulcsszavak: ezüst, farkaskölyök, harcos (күміс, бөлтірік, жауынгер)

Félek, a zsigereimben érzem a bajt. A szőr feláll a hátamon, valami közeleg. Üvöltés! Apám üvöltése! Kétségbeesett hang! Rohannom kell! Az ösztönöm azt súgja, minél messzebbre innen, de én tudom, hogy merre kell futnom. Apámhoz. Látnom kell, hogy nincsen baja.
Futás! Minden erőmből, ahogy kölyöktestem bírja. Tappancsaim puhán érintik a földet, ez volt az első, amit meg kellett tanulnom. Halknak lenni a túlélés és a táplálékszerzés miatt. Mindig csendben, mindig láthatatlanul. Üvölteni ritkán, csak baj vagy öröm esetén. Most baj van, hallom, érzem. Rohanás. Elmosódott képek, ágak, levelek, sár. A hold fénye át-átszűrődik a sűrűn, de enélkül is jól látok, a sötétség sosem akadály.

Az ősi legendák szerint születik egy különleges farkas, aki olyan képességekkel bír, mint senki más. Tökéletesen lát nappal-éjjel, sokkal messzebbre, mint a társai, szaglása, hallása is élesebb, előre megérzi, hogy mi fog történni. Sokkal, de sokkal erősebb és gyorsabb, mint az összes többi. A színe is különleges: ezüst, egészen fehér-ezüst, már-már vakítóan világos.
Születésemkor apám majdnem megölt, emlékszem a fogaira a nyakam körül. Az anyám mentett meg, a testével védett. Láttam apám szemében a haragot és a félelmet. Akkor még nem tudtam miért. Később halk sustorgásokat hallottam éjjelente, amikor a többiek már aludtak, csak én nem tudtam. Apám, aki a falkavezér, anyám és a falka legöregebb tagja morgásnak hallatszó beszélgetését hallgattam. „Furcsa a színe, erősebb a testvéreinél, nem olyan, mint a többi kölyök…”
Érzem a bundámat tépázó ágakat. Nem érdekel, rohanok. Egyre közelebb… Állj! Hallom a morgásukat. Apámé és másoké, a falka hímjei. Krui hangját ezer közül felismerem. Sosem szerettem. Amióta ismerem, tudom, hogy csak arra vár, hogy apámat letaszítsa a falka éléről. Osonok. Nem akarom, hogy idő előtt észrevegyenek. 
– Öreg vagy és gyenge, Fenrir. Lejárt az időd! Távozz magadtól békében, vagy meghalsz! – hallottam Krui dühtől eltorzult hangját.
– Soha! – hallottam apám hangját. – Mindig a helyemre pályáztál, Krui! Ha falkavezér akarsz lenni, harcoljunk!
Hallom, ahogyan Krui izmai megmozdulnak. Ugrásra készül. Hatalmas teste, óriási mancsai vannak. Apámnak nincs esélye vele szemben. Tennem kell valamit! De én csak egy farkaskölyök vagyok, erősebb, gyorsabb, nagyobb, mint a többi korombeli, de mégiscsak egy farkaskölyök. A vérem a fülemben dobol, a szívem majd kiesik a helyéről, az érzékszerveim kiélesednek. Élesen látom és hallom az összes farkast. Öten vannak egy ellen. Krui és harcosai.
Apámat elcsalhatták a többiektől, egyedül áll szemben velük. Hallom a lihegését, tudom, hogy dühös, érzem, mintha én magam lennék. Látom Krui arcát, mintha vele szemben állnék, látom a többi farkast is, mintha én is ott állnék, ahol apám. Az ő szemével látok, fülével hallok.
Ezüst-fehér villanás. Hatalmas farkas ugrik ki az erdő rejtekéből. A szőre csillog, mint az ezüstös tó vize, agyarai élesek, szeme haragosan villog.
Látom, ahogy a harcolók közé ugrik, nincs idejük feleszmélni. Ráveti magát a lázadó farkasra. Küzdelem, morgás, felvillanó agyarok. Kis idő múlva Krui és harcosai vert kutyákként távoznak.
– Takarodjatok! Soha többé ne gyertek vissza! – morogja az ezüst farkas.
– Luna! – hallom apám hangját.
Mi történt? Visszhangzik a kérdés a fejemben. Hirtelen bevillannak a képek apám fejéből. Látom, ahogy a kölyök átalakul igazi vad és erős harcossá. A dühvel vegyes izgalom még forrong bennem. Én vagyok az ezüst farkas! – nyilall belém. A legenda igaz, bennem teljesedett ki. Zavarodott vagyok. Apámra nézek, ő csak ennyit mond:
– Lányom, mától te vagy a falkavezér! 

Szerkesztette: Fodor Veronika

Kairat Zhairbek : Farkas (қасқыр, бөрі)

Vajda Melinda: Farkas (қасқыр, бөрі)

Maul Ági: Hold (ай)

Панка Лукаш-Киш: Үйір басы – Ай-құртқа

 

Суретші: Қайрат Жәйірбек

Негізгі сөздер: күміс, бөлтірік, жауынгер (ezüst, farkaskölyök, harcos)

Шошып кеттім. Суқаным қашты. Жан-жүрегім бір жайсыздықты сезгендей.  Бір қауіптің жақындағанынан болар, жота жүнім тік тұрды. 
Ырыл! Әкемнің ырылы! Шарасыздықтан шыққан дауыс! Мен дереу жөнелуім керек. Ішкі түйсігім солай деп сездіреді, оған неғұрлым жылдам жеткенім жөн. Қайда баратыным айдан анық. Әкеме! Оның аман екенін көзіммен көрмей тынышталатын емеспін. 
Мұндайда құйындаған жөн. Тез зымырау керек. Барымды салып, бойымдағы бар күшімді сарқып, жүйіткіп келем. Табанымның жерге жұмсақ, әрі жеңіл тигенін өмірде ең алғаш сезінгенім осы болар. Тіршілік ету, тамақ табу үшін тыныш жүру, әрі алабөтен көзге түспеу керек екенін біліп өстім. Бірдеңеге ұрынғанда немесе қуанғанда болмаса, бейберекет ырылдауға да болмайды. Қазір бір сұмдықты сезіп келемін. Заулап келем. Бұтақтар, жапырақтар бұлдырап қалып жатыр. Ну тоғай ішінде ай жарығы себелейді. Менің көзім онсыз да жақсы көреді. Қараңғылық маған ешқашан бөгет болған емес.

2020. december 14., hétfő

Várfalvy Emőke: Csillaggyöngy üzenet

 

Illusztráció: Maul Ági

Kulcsszavak: csillag, este, gyöngy (жұлдыз, кешке, інжу)

Gréti nagymamája pitét süt. Almásat. Olyan puhát és kevés tésztásat, amilyet semelyik cukrászda sem árul. Ilyet csak a nagymamák sütnek. Alexa nagyija meg horgol. Olyan Barbie ruhái vannak, hogy bármelyikért odaadnám az én Barbie-m összes cuccát. Sőt, a Barbie-t is.
Nelli mamája meg minden délután ott van hajszálpontosan a napközi végén, egy perccel sem később. Mindig a Nelli mehet először haza, és a mamája mindig a kedvencét hozza. Azt a szivárványszínű savanyú gumicukrot, ami csigába van tekerve.
Az én nagyim… nos, ő nem süt pitét. A horgolótűvel is maximum a szusit tudná felcsipegetni, főleg, ha kettő lenne belőle neki (egy sincs), és soha sehova nem ér oda időben. Vagyis a napközibe soha, de a Perseidák nevű meteorraj érkezést szinte percre pontosan be tudja saccolni. Olyankor mindig ott vagyunk a dombtetőn, és fekszünk a barna pöttyös pléden egymás mellett. Mentás limonádét szürcsölünk, közben egész mogyorós csokikockákat szopogatunk, amitől persze anya teljesen ki van borulva, mert este kilenc után édességet enni, pláne fogmosás után! Borzalom!

Szerintem igazából csak irigykedik, mert mióta nagy vagyok, a nagyi engem visz a hullócsillaglesre, és nem őt, ő mehet isten hírével – meg persze apával –, ahova akar, míg mi a nagyival számolgatjuk, hogy idén hány üzenet jön a papától.
Merthogy a papa ilyenkor üzen. Csillagokkal. Ledobálja őket. Mindegyiken egy üzenet van, amit a nagyi gondosan lefordít nekem. Már nagyon régóta üzengetnek így a papával. Még jóval az előtt kezdték, mielőtt megszülettem. Nem csoda, hogy a nagyi olyan jól érti: a papa most az üzeni, hiányzunk. Most meg azt, hogy ne aggódjunk, egy percig sem unatkozik, mert az elmúlt évben végre megtalálta a B-612-es kisbolygót, rajta a bárányt és a rózsát, sőt egy repülőgépet és egy elefántot is, ami óriáskígyót viselt sálként meg kemény kalapot, hogy jól öltözött legyen.
Volt év, amikor hiába mentünk ki este, a papa alig küldött csillagot.
Szűkszavú, mondta nagyi. Talán haragszik kicsit, mert már egy hónapja nem törölgettem át szarvasbőrrel a távcsövét.
Ilyenkor a nagyi sokat szorongatja a gyöngyöket a nyakában. Mint én a Lócit, akivel babakorom óta együtt alszom. Nagyitól kaptam. Kicsit már rongyos, és tavaly az egyik karja is leszakadt, de nem mondtuk el a nagyinak. Anya mindig megvarrja, a nagyi meg mosolyog és örül, hogy szeretem a Lócit.
Ahogy ő a gyöngyöket. Nagyon szépek. Sosem veszi le őket. A papától vannak.
Az mondta a papa, hogy ha a nagyi kéri, lehozza neki a csillagokat az égből.
A nagyi meg mondta, hogy nosza, rajta, mire a papa tapsolt egyet, és a következő percben ott voltak a gyöngyök a tenyerében.
Ezek a mi csillagaink. Ezt szokta mondani a nagyi, és tudom, hogy minden gyöngy egy év, amit a papával töltöttek, mielőtt a papa elutazott, hogy végre ne a távcsövön keresztül, hanem a saját szemével nézhesse meg a csillagokat.
– Nemsokára utánamegyek, és akkor majd együtt üzenünk neked. Ugye figyelni fogsz? – kérdezte tavaly nyáron nagyi, és én nagyon rosszul aludtam azon az éjszakán.
Azt álmodtam, hogy a nagyi gyöngyei egyszer csak csillagokká változnak, emelkedni kezdenek, viszik magukkal a nagyit, és meg sem állnak az égig, ahol papa átöleli a nagyi derekát, ahogy apa szokta anyát, ha sétálni megyünk, és se szó, se beszéd elsétálnak a csillagok között.
Másnap elmeséltem az álmomat nagyinak, aki megsimogatta az arcomat, és azt mondta, hogy nyugodjak meg, ezek a gyöngyök, bármennyire is hasonlítanak a csillagokhoz, nem repülnek. Ahogy ezt kimondta, a nyaklánc elpattant, a gyöngyök pedig pattogva, szikrázva hullottak le a padlóra.
Majd holnap felfűzzük, mondta mosolyogva, miután az utolsó elgurult gyöngyszemet is megtaláltuk az ágyam alatt.
Nem fűztük.
Másnap a nagyi elment a papa után. A gyöngyök pedig eltűntek a kis kulcsos dobozból, ahova betettük őket. Nem értettem. Anya sem.
Egy hónappal később, környezet órán Csilla néni elmesélte, hogy a tudósok egy különös, új csillagképet fedeztek fel a frissen megjavított űrteleszkóppal. Mivel egy nyakláncra hasonlít, Csillaggyöngysornak nevezték el.
Gréta, Alexa és Nelli nem értették, miért mosolygok azóta újra olyan sokat. Nem mondtam el nekik, mert nem akarom őket elkeseríteni. Az én nagyim a legszuperebb mind közül.

Szerkesztette: Dávid Ádám


Maros Krisztina: Éjszaka (түн)





Эмөке Варфалви: Інжутізбек

 

Суретші: Аги Маул

Негізгі сөздер: жұлдыз, кешке, інжу (csillag, este, gyöngy)

Гретидің әжесі ішіне алма салып қаусырма нан пісіреді. Ешбір дәмхананың  аспаздары оны дәл осылай қытырлақ әрі жұмсақ етіп пісіре алмайды. Мұндай дәмді қаусырма нанды пісіру тек Гретидің әжесінің ғана қолынан келеді.
Алексаның әжесі ілмек бізбен тоқыма тоқиды. Оның Барби қуыршағына арнап тіккен киімдері өте әдемі. Мен өзімнің қуыршақтарымның барлық заттарын сол киімдерге ойланбастан айырбастар едім. Керек десе Барбидің өзін де бере саламын.
Ал, Неллидің әжесі балабақшадан оны алып кетуге түс қайта кешікпей, дәл кесімді уақытында келеді. Ол тіпті бір минутқа да кешікпейді. Сондықтан Нелли үйіне бәрімізден бұрын қайтады. Сонымен бірге әжесі оның сүйікті кәмпитін ала келуді де ұмытпайды. Кәмпит – кемпірқосақ түсті, ұлу секілді  ширатылған, дәмі қышқылтым мармелад.

2014. április 22., kedd

Szabó T. Anna: Tükörrobot (részletek)

Bemutatunk egy olyan könyvet, amely a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra (2014. április 24-27.) jelenik meg, és amelynek sok köze van az e havi tükör témánkhoz. Íme tehát az ismertető, illetve a kiadó és a szerző engedélyével néhány oldalt is közlünk a könyvből.


Szabó T. Anna
Tükörrobot
Illusztrálta: Maul Ági

Alfa, a kis robotfiú száguldozik a könyv lapjain: arra programozták, hogy megtalálja tükör-párját. Ismeretlen lényekkel találkozik a dzsungelben, a kalózszigeten, a lufi pályán, a kísértetkastélyban... A rímes mese és az illusztrációk szerves egységet képeznek. A  Tükörcicák után méltán várják ezt a tükör-történetet a kis rajongók.

5-7 éveseknek

21x21 cm
32 oldal
2170 Ft