Juhász Kristóf: A régi királyok lovai

Illusztráció: Krolikowski L. Lilian

 
        Valahol messze, egy fellegtorlasztó hegy magasán, ahová még a legerősebb sas se röpül föl egykönnyen, van egy nagy, sziklás fennsík. Beszélik, hogy csak az tud oda oda följutni, akinek a szívében bátorság lakik, és ha a fennsíkon elég nagyot ugrik, megérintheti a csillagokat.
        De főképp arról nevezetes ez a sík, hogy áll rajta egy óriási istálló. Cölöpjei aranyoszlopok, hídlásai ezüstgerendák, a jászlakban csillagszéna az eledel, a vájúkban meg holdvíz az ital. Ebben az istállóban élnek a régi királyok lovai. Itt lakik minden harci mén, versenyló, meg táltos paripa, aki az emberek világában már elvégezte szolgálatát. Szabadon vágtáznak az ég alatt, ropogtatják a kövek közt sarjadó selyemfüvet, vagy épp bent az istállóban a csillagszénát, szürcsölik a finom holdvizet. Bolha, bögöly sose bántja őket. Ez az ő birodalmuk. Legjobban a régi, nagy idők dicső tetteiről szeretnek beszélgetni, és azon versengenek, melyikük tud csudásabb történetet elmesélni. Ezen az estén is így történt.

Smelka Sándor: Jönnek a lovak

 

Illusztrációk: Igor Lazin

Jönnek a lovak, jönnek a lovak,

Készülj fel, mert jönnek a lovak!

Négy pata dobog, nyolc pata dobog,

Egy sörény, két sörény százfele lobog.

Nyargal az Ugri, nyargal a Folti,

Széllel táncol a két kicsi póni.

Vágtat az erdő, égen a felhő,

Vágtatok én, mint réten a szellő.

Csörren a zabla, lobban a farka,

Mámoros, cowboyos, fú, ez a hajsza!

Ringat a lóhát, ringat a nyereg,

Várnak a célban az árnyas hegyek.

Lőjünk egy szelfit, vágtatós képet,

Nézd anya, nézd csak, mily kafa kép lett:

Száz sörény lobog, száz pata kopog,

Szállok a lovon: nem semmi dolog.

Szerkesztette: Miklya Zsolt

Lackfi János: Műlovarnő

 

Illusztráció: Bódi Kati

Ül a lovon

de csinos,

dressze csupa

aranyos.

 

Zötyög a ló,

de a nő

mosolygása

kitűnő!

Most kézen áll,

fejen áll,

s mindezt lovon,

ugyebár!

Lóháton fél-

lábra áll,

vagy mindkettőn

táncikál!

Szaltózik is

magason,

kapaszkodik

ló-hason.

Pörög-forog

kecsesen,

nem lehet, hogy

leessen!

Mindeközben

mosolyog,

mint kit ló le

sose dob.

Látni összes

fogait,

mossa sokat,

mert vakít!

(Ha egy műlovarnő

ilyen remek,

vajon egy igazi

milyen lehet?)

Várfalvy Emőke: Nyílt levél (ízletes, legelhető) a paripákat piszkáló piszkoknak

 

Illusztráció: Szabó-Szemenyei Eszter

Tisztelt írás- és olvasástudó kétlábúak!

Nem túlzok, ha azt állítom, hogy Önökkel évszázadok óta jó kapcsolatot ápolunk, melynek alapja a korlátlan mennyiségben elénk hordott, illatos széna, a roppanós répa, a kockacukor, a puha kefék finom csutakolása és az Önök lóerő iránti elkötelezettsége.

A zabla-, nyereg- és karámhasználat felett a jó barátság és a közös, kiadós vágták érdekében évszázadokig szemet hunytunk, de az Önöknél egyre gyakrabban előforduló pofátlan közbeszéd felett nem tudunk átugrani.

Miről is lenne szó?

Miklya Zsolt: Selymes fű illata – avagy első találkozásom a lóval

Illusztráció: Klesitz Piroska

 A falu, ahol születtem és felnőttem, mérnök által tervezett, egyenes, derékszögben kereszteződő utcáiról nevezetes. Ami azt jelenti, hogy az utca közepéről mindkét irányban az utca végéig el lehet látni, és el lehet jutni akadálymentesen. Kisgyerekkorom idején az utcák zöme poros és sáros, keréknyomokkal szabdalt földút volt, és a nyomok jelentős részben lovaskocsi kerekeitől származtak. Bizonyították ezt egyéb nyomok és szagok is, aminek leginkább a döngölt földes padlót rendszeresen felmázoló öregasszonyok örültek. A mázolás ugyanis agyagos sárral történt, amibe kellett némi lószar is, hogy a sár finom, selymes és jól kötő legyen.

Nyulász Péter: Egymondat

Illusztráció: Izsay Alexandra

 

Ma mindenki lóra kaphat, Ó, 

ma minden kilóra kapható.

Benyihogó

Eszeveszett LÓfejek
avagy világraszóLÓ lovasságok


Kedves Olvasó Cimboráink!

Bevágtattak lovas íróink és illusztrátoraink az Író Cimborák műhelyébe:
ékesszóLÓ mesékkel, versekkel legelésznek a tavaszi zöld füvön.
ÚtravaLÓként fogadjátok szeretettel a nagykarámunkba gyűjtött olvasnivaLÓkat!
Pattanjatok nyeregbe, kövessétek a posztokat az erdei utakon,
vigyétek, osszátok, mutassátok lovasságunk szeretetét minden
jóravaLÓ ismerősnek, barátnak és családtagnak!

Jó poroszkálást, ügetést és vágtát kíván a szerkesztő lovas csapat:

Majoros Nóra, Nagy Izabella, Szabó Imola Julianna

Illusztráció: Mezei Ildikó