Elköszönünk

 Kedves Cimborák!

Cenzúra - Öncenzúra témánk bezárja kapuit, és elköszön tőlünk 2023 is. Köszönjük azoknak, akik gondolkoztak a sok rétegű témán, ami bizony nem egyszerű. Ez az év sem volt az. A külső korlátok gyakran belső korlátokat szülnek, az elhallgatásnak pedig beláthatatlan következményei lehetnek. Jó, ha a humor segít, de a téma nagyon is komoly. Mi azért "Nézzünk bizakodva a jövőbe", ahogy Örkény tette.

Kívánunk Nektek boldog, békés, szabad, gondolatokkal és őszinte beszélgetésekkel teli újévet, cenzúra és öncenzúra mentes 2024-et!

Miklya Zsolt: Isten…. +12

Bódi Kati illusztrációja

Miklya Zsolt

Isten…

+12

Az Isten --------, mondta,

pedig ott voltam, gyerek.

Az Isten --------, szívta

a cigit és a nevet.

Hogy a szájára vette,

hiába, már megint.

Hogy az Isten --------, mint

az inga, hiába int.

És szállt a hinta, mintha

az égbe repülne, fel.

És szállt a csikk, a porba,

elmúlt, kit érdekel.

Pedig az Isten ott fenn,

vagy éppen lenn lakik,

hol égbe száll, hol porba,

hajóhintán ladik,

hol élet vize, forrás,

hol éltető kenyér,

hol káromkodás, morgás,

depi, hogy ne legyél.

Az Isten --------, mégis

csak életben maradsz,

ha máshol nem, a porban.

Isten meg vár. Maraszt.

Sugár Zsigmond: Az ördög vaskalapja

Szüdi János illusztrációja

Valamikor régen egy szegényember pásztornak adta a fiát.
– Ott legalább majd nem éhezel – mondta az apa, azzal útnak indította. 
  Egykettőre olyan szépen tudta fújni a furulyáját, hogy a birkák, ha hallhatták, követték mindenhová. A gazda szerette, s amikor kitelt a fiú ideje, akkor a gazda marasztalta, még a lánya kezét is felajánlotta. Nemet mondott a legény, s útnak indult, hogy megtalálja a szerencséjét. A kerek világot bejárta, egyszer aztán megelégelte a vándorlást, úgy döntött, hogy nem keresi tovább, maga csinálja meg a szerencséjét.Egy üres, elhagyatott fészert szemelt ki egy falu határában. A tetejét befoltozta, az oldalát sárral tapasztotta, végül kimeszelte. Attól fogva ott lakott, és évről-évre épített hozzá egy-egy tornyot. Hamarosan csodájára járt a falu népe, közülük fogadott fel kettőt ajtónállónak a pásztorlegény, azután már megkövetelte, hogy megsüvegeljék. Addig-addig bővítette a házát, míg egy nap kidoboltatta, hogy az bizony palota és ő a királya.
  Híre ment az új királyságnak, de a szomszédos országok urai kinevették, nevesincs királynak nevezték.

Smelka Sándor: Hogyisne!

Takács Viktória illusztrációja

Smelka Sándor

Hogyisne!

Jonatán, a költő, verset ír most éppen,

papírján ezer szó kavarog merészen.

De most, mint égzengés, megszólal a teló:

szerkesztője közli: egy kis baj van, helló!

Most szólt le felülről egy fő-fő-fő alak:

mostantól tilosak az alábbi szavak:

farkas, napfény, őszapó,

infláció, télapó,

szélvész, muksi, Tasziló

szatyor, tócsa, Fradi, hó,

fogyókúra, műmájer,

műsorújság és Viber,

paláver és Szent Lukács,

tábori lap, sóspogács,

könyvjelző és fólia,

földieper, Zsófia,

trolibusz és banyatank,

rétisas, Bodrog, pitypang,

kosárlabda, Pomogács,

Bruckner Szigfrid, bányaács,

villany, gyertya, kandalló,

szamár, paci, vasaló,

láma, Péter, lánybuli,

ásó, kapa, sajtburi,

focilabda, tintafolt,

szattyánbőr és dobostort,

igazgató, bankelnök,

ingyom-bingyom, fegyvernök,

vízipók, és ürgelyuk,

izomláz és Szvatopluk!

Jonatánnak verse azért csak elkészül,

íme a költemény tiltott szavak nélkül:

Ó, te… ….., …..!

… és … ….. ….?!

Tán… ….. majd ….!

…. …. ……, …..

…. ….. …. íme ….?

….. …. …, …. hogyisne!

szerkesztette: Nagy Izabella

Várfalvy Emőke: A világszép ispánné asszony

Baritz Zsolt illusztrációja

  Mondják, a magyarok Istenének igazán különös humora van. Talán ezért is történik annyi, csak jó humorral túlélhető dolog a Kárpát-medencében lassan párolódó parányi népünkkel.
  Belegondolva abba, hogy a magyarok Istene néhány szempillantással – mondjuk egy századnyival - korábban kap kedvet egy könyves vicchez, meglehet a múlt század első évtizedében valóban lezajlott volna valami hasonló beszélgetés a nagy mesélő Benedek Elek és főszerkesztője, könyvkiadója között egy pohárka jó homoki bor társaságában.

Lukács-Kis Panka: Szerelem

Rumi Friderika illusztrációja

Lukács-Kis Panka

Szerelem

Szerelem, szeretet,

ha szemvillanásból ered,

bottal járó idős

vagy fiatal,

egyre megy.

Lesz vállra hajtós, összenevetős,

héven zötykölődve szeretős.

Lesz örökre síró, örökre nevető,

kendős vagy kendőzetlen,

szerelem, szeretet,

a régi-új ismerős.

szerkesztette: Miklya Zsolt

Kiss Dorina: Felhőtlen gyermekkor

Kasznár Anna illusztrációja

Kiss Dorina
Felhőtlen gyermekkor

–  Köszönj hangosan a néninek, így nem hallja jól!
–  Ne kiabálj, ezt még szomszéd kerületben is hallják!

–  Ne rohangálj folyton, el fogsz esni!
–  Siess egy kicsit kérlek, mert elkésünk!

–  Vedd fel egyedül, már nagyfiú vagy!
–  Hadd segítsek, így soha nem indulunk el!

–  Azonnal szólj, ha baj van!
–  Árulkodni nagyon csúnya dolog!

–  Ne vágj bele, ha beszélek!
–  Miért nem mondtad, hogy pisilni kell?

–  Ne félj, mindig vigyázni fogok rád!
–  Munka után azonnal jövök, de lehet, hogy ma csak később érek ide.

–  Előbb edd meg az ebédet, utána ehetsz csokit!
–  Jó, most ehetsz egy kis nasit, de azért ne tömd tele magad!

–  Ne mássz fel a korlátra, nagyon veszélyes!
–  Picit gyakorolni kellene a tornát, ez kicsit ügyetlen volt.

–  A doktornéni azt mondta, hogy mindig legyen rajtad a szemüveg!
–  Ha ugráltok, ne felejtsd el levenni a szemüveged!
 
–  Ne szemtelenkedj!
–  Állj ki magadért, ne legyél nyámnyila!

–  Miért nem etted meg a tízórait?
–  Máskor szólj, ha kevés az ennivaló, ne éhezz!

–  Elég lesz a rövid ujjú, különben nagyon bemelegszel.
–  Vedd fel a pulóvert kérlek, nehogy megfázz!

–  Add kölcsön kicsit a babádat neki, hadd játsszon vele!
–  Figyelj oda, hogy ne keverjétek össze a holmitokat, ráírtam a nevedet mindenre.

–  Ne beszélj ilyen csúnyán máskor!
–  Ezt a mondást felírom, annyira vicces.

–  Semmi baj, kincsem, meggyógyul hamar, katonadolog!
–  Te jó ég, miért nem vigyáztál? Nagyon ronda ez a seb!
 
–  Miért kensz össze mindig mindent?
–  Nem értem, miért nem szeretsz festeni, pedig olyan klassz!

–  Psszt, halkan, apa dolgozik!
–  Psszt, halkan, apa pihen!
 
–  Vigyázz a ruháidra, sok pénzbe kerültek!
–  Édesem, olyan kis megszeppent vagy, szaladj játszani a többiekkel!
 
–  Most már tényleg aludni kell, ma már nincs több mese.
–  Na jó, csak még egy utolsót, aztán tényleg ez a vége!

szerkesztette: Takács Viktória

Nagy Izabella: Mondani vagy nem mondani

Zelei Marcell illusztrációja

Nagy Izabella

Mondani vagy nem mondani

Bent az iskolában, fűtött teremben

ég a villany, a hátsó padban ülve

nézzük a kinti világot.

Nézzük a kinti napsütötte sávot,

a hulló leveleket,

ahogy őszbe fordulnak,

nézzük Erzsi néni haját,

ahogy őszbe fordul,

és nézzük a mi kunkori

sötét hajunkat.

A mi kunkori sötét hajunkat

nem szereti senki,

nem szereti nézni

egyetlen gyerek se,

a fölnőttek is inkább

Zolika szőke haját simítják,

Eszter világosbarna fürtjeit,

Titusz rövidrevágott tüsihaját.

A mi fekete bogárszemeinkbe

nem néz bele senki,

olajbőrünktől elriadnak,

neveinktől nevethetnékjük támad.

Dzsenifer, Adrián, Noel,

Ronaldó és Esmeralda,

mi így hívjuk egymást,

ahogy a szüleink neveznek.

Mondani kell, hogyha sírunk,

könny jön a szemünkből,

és a milkacsoki édes a szánknak,

hogy korog a gyomrunk

egy szelet vajas kenyér után,

és nem értjük a matekot,

nem értjük a törit,

és nem értjük, hogy Erzsi néni,

a fűtött teremben ülők

mit nem mondanak ki.

szerkesztette: Miklya Zsolt

Wéber Anikó: Árkon-bokron át

Kovács Réka illusztrációja

Göröngyföld gyönyörű volt. A mezőket beborították a virágok. A folyó szélén árnyat adó fák nőttek. A dombokon pirostetős házak álltak. Az erdőben szabadon éltek az állatok: őzek, rókák, mókusok, nyulak és madarak. A kertekben sok gyümölcs termett, a földeken pedig aranylott a búza. Mégis – mint mindenhol – itt is mindenkinek megvolt a maga gondja-baja. A király azért búsult, mert nem született gyermeke. A szakács szomorkodott, mert bármit sütött-főzött, a királynak semmi sem ízlett. A halász fájlalta a derekát. A felesége azért lógatta az orrát, mert elvesztette kedves cicáját. A csónakos kétségbeesett, mert elhagyta a szerelme. A virágboltos nem szerette a tükörképét. A nyúl félt a rókától. A róka folyton éhes volt. A hétköznapok mégis egymást követték, és Göröngyföldön mindenki tette a dolgát, akármilyen bánat sújtotta. A király igazgatta az országot, a szakács levest főzött, a halász pontyot fogott, a felesége tanított az iskolában. A csónakos átszállította a folyón az utazókat. A virágboltos koszorút font. A nyúl nevelte a kicsinyeit. A róka őrködött az ország határán. A gazdák reggel lóra pattantak, és bejárták a földeket, a lovak pedig vidáman nyargaltak velük.

Lukács-Kis Panka: Szerepek

Takács Viktória illusztrációja

Lukács-Kis Panka

Szerepek

Anya főz, anya főz, anya mindig főz.

Miért mindig ő, apa miért nem,

erről miért nem ír a költő?

Vagy tán főz apa is, csak nem mondja senki?

Mert, ha nő, akkor főz,

ha férfi, akkor inkább lő?

S ha anya lő és ő a vadakat terelő juhász?

Apa meg mos, főz, köt, akkor megáll a világ?

S vége lesz, vagy kezdődik valami új?

szerkesztette: Miklya Zsolt

Miklya Zsolt: Testséma +6

Bódi Kati illusztrációja

Miklya Zsolt 

Testséma

+6

Hajam hosszú – fiú vagyok.

Szemem csillog – lány vagyok.

Orrom pisze – fiú vagyok.

Szájam zajos – lány vagyok.

Karom erős – fiú vagyok.

Kezem ügyes – lány vagyok.

Mellem lapos – fiú vagyok.

Csípőm forog – lány vagyok.

Popsim hagyma – fiú vagyok.

Térdem retek – lány vagyok.

Bokám tüzes – fiú vagyok.

Talpam poros – lány vagyok.

Talpam poros – fiú vagyok.

Bokám tüzes – lány vagyok.

Térdem retek – fiú vagyok.

Popsim hagyma – lány vagyok.

Csípőm forog – fiú vagyok.

Mellem lapos – lány vagyok.

Kezem ügyes – fiú vagyok.

Karom erős – lány vagyok.

Szájam zajos – fiú vagyok.

Orrom pisze – lány vagyok.

Szemem csillog – fiú vagyok.

Hajam hosszú – lány vagyok.

Halász Bálint: Minden madár tud repülni

Kasznár Anna illusztrációja

 Halász Bálint – Minden madár tud repülni

  Rigó úr szeretett aludni. Álmában is magokat rendezett és számolt. Szétválasztotta a kicsiket a nagyoktól, a hosszúkásakat a kerekdedektől, a kemény héjúakat a puha húsú bogyóktól. Éppen egy rózsaszín felhőn ült, és már hozzálátott volna, hogy az előtte lévő terméskupacokat számba vegye, de nem tudta, mert felébredt.
  Csemetéje, Áriel, szökdécselt és csivitelt a fejénél:
– Apa, kelj fel! Anya már elment, én beágyaztam, megreggeliztem. Mikor indulunk?!
– Hány óra?! Jaj, el fogok késni! – pattant ki a fészekből Rigó úr, odahúzott egy közeli levelet, a leguruló harmatcseppet magára lögybölte, aztán sietve belebújt a cipőjébe, felkapta az aktatáskáját, végül fejébe nyomta a karimás kalapját – Szia, édes fiókám! Apa siet, ma nem tud elvinni, de a tollaid szinte már olyan sötétek, mint egy nagy rigónak, egyedül is betalálsz az iskolába! Ha eltévednél, kérdezz meg egy sünt!
– Apa, a sünök éjszakai állatok, ilyenkor már alszanak! Egyébként ma nincs is iskola, mert megígérted az osztálynak, hogy beviszel minket a munkahelyedre, a magozóba!

  Rigó úr először azt hitte, hogy Áriel ugratja, aztán azt, hogy még mindig alszik. De Áriel szemrehányó, majd lemondó tekintetéből megértette, hogy egyik sem. Bevillant neki, hogy két hónappal ezelőtt a párja helyett neki kellett elmennie a szülőire. Gólya úr, az osztályfőnök, azonnal elkapta, és mire észbe kapott, a hosszú nyakú madár már megígértette vele, hogy elviszi az egész osztályt a magozóba.

Komjáthy Nessie: Ásó, kapa

Zilka illusztrációja

Kiran elnyomja a spanglit, és nyújtózik egy nagyot. A monitor kékes fénye még egy darabig ébren tartaná, de már nincs kedve játszani. Elköszön a bajtársaktól, akik ki tudja, min pörögnek, és aludni küldi a gépet. Talán magát is. Fáradtan dörgöli meg égő szemeit, és ellöki magát az asztaltól.
  A forgószék engedelmesen odébb gördül, aztán megakad valamiben, és a lendülettől majdnem fölborul. Kiran karja magától lendül, hogy megtartsa az egyensúlyát, mire egy üveg megbillen és a padlóra esik.
  Kiran gyomra összeszorul egy pillanatra, aztán kienged. A palack üres, az alkoholnak már csak az emléke van meg, és ami leesik, puhára esik, mert a padló tele van minden szarral…

Békés Márta: Lefóliázva

Varsányi Orsi illusztrációja

Békés Márta: Lefóliázva

Fólia, fólia fénylik,

tág szemedet odavonzza,

titkos ígérete csábít,

lányt, fiút helyre pofozza.

Fólia, fólia lankad,

műanyaga sose bomló,

zizzen a kézben hangja,

lásd be, veszélyben a bolygó!

Fólia, fólia sápad.

Jaj, ha ma zúdul az ármány!

Fény törik, átjön a prizma,

szökken a tarka szivárvány!

Fólia, fólia fonnyad,

vágyik a szív a tilosba,

megbabonázhat a végén…

sámli vezet a magasba.

 

szerkesztette: Nagy Izabella

 

Cenzúra - Öncenzúra

 

Varsányi Orsi illusztrációja

Bár az előző posztban búcsúztunk Kisszékelytől, azért egy kicsit még visszakacsintunk, és visszhangozzuk az alkotótábor esti beszélgetéseit, délutáni vicceit, nevetéseit és bosszankodásait. Fejcsóválások, hümmögések és kacagások jönnek velünk, amik mind-mind érvényes reakciók egy hatalmas témára, mely mindannyiunkat érint így vagy úgy, ez pedig nem más, mint a cenzúra és jó pajtása, az öncenzúra. 

  Sokunkban sokféleképpen indult útjára a szó, mely az etimológiai szótár szerint a censor szóból ered. A censorok hivatalához tartozott az erkölcsök felügyelete és a törvények ellen vétők megrovása is, ez vezetett a szó újkori értelmének kialakulásához. 

  Ezzel az új értelemmel dolgoztak az alkotók, írásaikat, rajzaikat fogadjátok szeretettel, sírjatok, nevessetek!