Inspiráció, közösség, kihívás… – villáminterjú Majoros Nórával

 

Fotó: Takács Eszter

 

1. Hogyan lettél Cimbora?

Amikor 2012-ben megjelent az első könyvem (3x1 család, Móra Kiadó), a szerkesztőm, Dávid Ádám hívott az Író Cimborák közé. Egyetlen írót sem ismertem, és a kiadóknál sem volt ismeretségem, fogalmam sem volt, hogyan működik a szakma. Csak azt tudtam, hogy az írás számomra belső szükséglet. Írni kell, és írni jó. Az első perctől lelkesen vetettem bele magam a közös munkába, és azóta is töretlenül inspirál a játék. A játékon keresztül pedig cimboráim lettek, megismertem a szakmát, és rengeteget írtam.

2. Mi az a tíz szó, ami először eszedbe jut, ha meghallod a szót „Író Cimborák”?

inspiráció, közösség, kihívás, kaland, barátság, tanulás, játék, szervezés, kommunikáció, móka

3. Mi az, ami szerinted a legnagyobb érték a cimboraságban?

Mindenekelőtt és fölött a közösség. Ez a csapat átsegített a legszigorúbb karanténon. Szakmai utat nyitott, barátságokat hozott, és állandó inspirációt ad. Egy csöpp reményt jelent ebben az anyagiak és ego által vezérelt világban, hogy érdek nélkül, egymást támogatva is lehet az ember a szakmájában termékeny.

4. Miért jó, hogy alapvetően online oldal vagyunk?

Ez a legkézenfekvőbb. Az írás magányos tevékenység, de utána el kell juttatni az olvasókhoz a szövegeket, különben mi értelme? Az olvasó a legfőbb játszótárs. Az online felületek gyorsak, praktikusak, népszerűek. Egyszerű őket akkor is működtetni, ha a csapattagok egymástól messze élnek. A személyes találkozó mindig sok szervezést igényel. Mindenkinek van munkahelye, családja, készülő kötete. Ha nem online oldal lennénk, nem is tudna működni a csapat.

5. Alakulhatnak-e ki (szakmai) barátságok egy online közösségen belül? Neked van-e ilyen tapasztalatod a Cimbikkel kapcsolatban?

Amikor éppen lehetőség van rá, akkor könyvhéten, könyvfesztiválon és minden egyéb irodalmi fórumon lehet szakmai kapcsolatokat szerezni, ápolni. Mégis az igazán jó és élő kapcsolat az, amikor valakivel együtt alkothatok. Az nagyon szoros. Már-már szerződés. Szövetség. Közös titok. Testvériség. A közös játék szocializál, társadalmakat épít. Hogy a csudába ne alakulnának barátságok, amikor nonstop játszunk ezen az online játszótéren?

6. Segítette-e szakmai előrelépésedet és/vagy személyiséged fejlődését a Cimbi oldal?

Amikor csatlakoztam a cimborákhoz, még teljesen zöldfülű voltam. Halvány lila gőzöm sem volt, mi kell ahhoz, hogy egy könyv megjelenjen. De az Író Cimborák is friss volt, januárban indult a blog, és májusban jelent meg az első mesém. Ezzel a közösséggel együtt nőttem fel íróvá, itt tanultam meg, hogyan kell ebben a közegben kommunikálni. A tapasztalt szerzők sokat segítettek, ki kicsoda a kiadókban, kinek kell kéziratot küldeni. Ha kétségem volt egy szöveggel, mindig találtam valakit, aki őszintén megmondta, mi lehet a gond, hogyan lehetne rajta javítani. Elég hamar elkezdtem a blogon témákat szerkeszteni, így egy csomó ismerőst szereztem. Most már én is „öregnek” számítok a közösségben, ezért igyekszem azoknak segíteni, akik most kezdik a cimboráskodást.

7. Melyik projekt volt a kedvenced a tíz év alatt? Miért? Melyik projektet tartod a legeredményesebbnek? Miért?

A legkedvesebb projektem a Szósátor – Kazak-magyar gyerekirodalmi műhely. Egy nagy álom vált valóra, és több év munkája volt a projekt mögött. Különleges élmény volt kazak alkotókkal együtt dolgozni. Közösen találtuk ki a témát, közösen szerkesztettünk, válogattunk képeket, segítettük egymást a fordításban. Kincskereső kalandra hasonlított, amikor a teljesen ismeretlen nyelvű szövegek a szerzők segítségével, köztes fordításokkal, rengeteg levelezés és munka után megszólaltak magyar nyelven, és hirtelen kitárult egy ismeretlen világ. Az írásról, írástechnikáról is sokat tanultam.

Szerintem a projektjeink mind eredményesek voltak, hiszen a legegyszerűbb téma is alkotásra inspirálta a tagokat, és ez a lényeg. De talán én legtöbbet a kazak projektből tanultam, és talán ennél mozdultunk ki leginkább a korlátaink közül, így (szerkesztői elfogultsággal) ezt tartom a legeredményesebbnek: SZÓSÁTOR.

8. Milyen projektet látnál szívesen a következő tíz évben?

Mindig izgalmas más művészeti ágak képviselőivel együtt alkotni. Legtöbbször illusztrátorokkal és más vizuális alkotókkal dolgozunk. Régi álmom, hogy egyszer egy komolyzenei együttműködés is létrejöjjön. Utána meg színházi.

9. Ki a kedvenc grafikusod? Miért? Mely cimbis illusztrációját mutatnád meg másoknak? Miért?

Makhult Gabriella rajzaiért rajongok. Nagyon szeretem a szenvedélyességét. Amikor elmerülök a képeiben, az kicsit olyan, mint amikor tábortűz mellett ülök, és addig bambulok a tűzbe, amíg elkezdek alakokat látni a lángok között. Ilyen kis lángalakok az ő figurái is.
A blogon megjelent rajzok közül a legjobban azt szeretem, amelyikhez mesét is írtam, de hogy ne legyek annyira elfogult, inkább ezt mutatom meg: SÁRA.

(c) Makhult Gabriella

Simon Réka Zsuzsanna verse megérintett, amikor elküldte, és remegve vártam hozzá az illusztrációt. Annyira szerettem volna, hogy a kép is ugyanúgy megfogjon. Alig mertem kinyitni a csatolmányt. Amikor végre kinyitottam, egész nap nyitva is tartottam, és nézegettem a gépemen.

10. Hogyan ajánlanád a Cimbiket egy most induló, ifjú alkotónak?

Minden alkotóban van bizonytalanság és elégedetlenség. Ha dicsérik az írásainkat, nem hisszük el, ha kritizálják, mélyen megbántódunk vagy sértődötten puffogunk, és persze utáljuk a kritikust vagy a kiadót, amelyik visszautasított. Ez az érzés közös, és sokkal könnyebb feldolgozni együtt. El sem lehet mondani, mekkora érték, ha van egy olyan független társaság, ahol minden érdektől mentesen építő kritikát kap az ember, és teret a fejlődésre. Amennyiben van bátorságod elfogadni más alkotók véleményét, fejlődni akarsz, és hajlandó vagy te is beletenni a vállalt feladatokba az időd és az energiád, akkor jelentkezz a blogon megadott elérhetőségen!