A következő címkéjű bejegyzések mutatása: eső. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: eső. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. augusztus 24., hétfő

Amahle játszik (Hétvári Andrea, Márialigeti Anna és Szoboszlay Eszter alkotásai)

Hajdú D. András fotója


Szoboszlay Eszter kisplasztikái



Hétvári Andrea: Amahle játszik
/Hétfőtől péntekig/


Hétfőn felhőket gyúrok.
Csupa kékek lesznek tőle az ujjaim.
Festékesek, hihi! 
Aztán sarasak.
Sárban tocsogni a legjobb.
Gyere, felhőgombóc, 
zivatartáncot járok veled. 
Szállj le, ha Amahle hív!

Kedden pettyekből 
labdákat álmodok.
Eperpiros, felhőkék, 
napsárga pöttyök
gurulnak, amerre látnak.
Milyen évszak van ma?

Imvula, mmiri, mvua!
Imvula, mmiri, mvua!
Esőanyám, dobolj könnyeket!
Esőanyám, dobolj könnyeket!
Szerdán végre kisüt a zivatar.

Ha a kosaramba csillagokat 
gyűjtenék, vajon nagyobb
fényesség lakna idebenn?
Tata azt mesélte, egy napon
valamennyien egy-egy ilyen
távoli csillagra repül a lelkünk.
Ki tudja, talán igaza van. 
Csütörtökön feketén zúg 
a homoksivatag.

Tudod, mivel foglak felvidítani?
Éjszaka holdaranyért repülök az űrbe.
A holdaranyból holdpalástot szövök 
meg zoknikat. A maradékot elásom 
a kertben. Minden éjjel megöntözöm. 
Pénteken sem feledkezem meg róla.
Háromszáz év múlva a holdaranyfa
felhőgombócokat érlel, amik felszállnak
az égbe. Aztán kincset sírnak a felhők.
Mi meg nevetve táncolunk
alattuk az esőben.

Szerkesztette: Miklya Zsolt




Márialigeti Anna illusztrációja


Lingala szavak

amahle = szép, gyönyörű, legszebb
imvula = eső, zápor
mmiri = víz
mvua = eső (szuahéli)


2026. augusztus 3., hétfő

Vihognak a srácok (Bank Eszter Katalin, Kneipp Virág Gerda, Korsós Karolina és Smelka Sándor alkotásai)

Kneipp Virág Gerda grafikája

 

Bank Eszter Katalin: Bújócska


mit látok a kamerán túl?

világot, mi elém tárul:

esőerdőt és szavannát,

Afrika egy kis darabját.


huncut szempár néz a képbe,

kíváncsiság van-e benne?

tükröződik, mint egy álom,

mosolya a kamerámon.


lubickol a vízben a nap,

mosóedényből lesz kalap;

lombok alatt sárga lepkék,

velük együtt kergetőznék.


sáros úton apró lábnyom,

kukucs – mondod, játszol, s játszom;

bújócskáznak fények, árnyak,

kukucs – mondom, látsz és látlak.


Szerkesztette: Dávid Ádám


Hajdú D. András fotója

2022. április 21., csütörtök

Várfalvy Emőke: Csöpp


Illusztráció: Simon Réka Zsuzsanna


Zuhant. Nem értette, mi történik.
Néhány perccel ezelőtt még egy puha, kényelmes ülésben gyönyörködött az első osztály nyújtotta pompás kilátásban. Lustán terpeszkedő nagyvárosok, égbetörő hegyek, végtelen zöld mezők felett suhant. Elégedetten állapította meg, hogy Harry Potter varázsiskolája igazán elegáns, lenyűgöző látványt nyújt.
Pár perc és a Disneyland kastélya felett fog járni, aztán fejest ugrik az Alpok havas hegycsúcsainak látványába. Mint egy végtelen tál tejszínhab!
És ez most mind eltűnt.
Zuhant, zuhant és zuhant.
Egy szempillantás volt az egész. Egy nagy dördülés, villanás és most zuhan.
El sem tudta képzelni, mi történik a zuhanás után.
Félt. És szomorú volt.
A magas, napfényben úszó, pillepuha ülésre gondolt, ami körülölelte, ringatta a kellemes csöndben.
A zuhanás hideg volt, szürke és zajos. Nagyon zajos.
Csak lenne már vége - gondolta, aztán összerezzent - De mi lesz a vége?
Vége.
A napfényben úszó magas már nem is látszott.
Csöppp…
A különös ismeretlen hang mintha átölelte volna és gyengéden lefektette egy puha, kellemes illatú helyre.
Óóó, mennyire vártalak! Köszönöm, hogy eljöttél és megmentesz engem! - hallott egy halk, de barátságos hangot.
Ki vagy te? - kérdezte a hang tulajdonosát - mi történt?
Ibolya vagyok. Hosszú utat tettél meg hozzám. Már hetek óta vártalak s te pont ma érkeztél, mikor már azt hittem, végem. Köszönöm, hogy engem választottál, drága Esőcseppem.  

Szerkesztette: Körmöczi-Kriván Péter



Illusztráció: Simon Réka Zsuzsanna





2016. március 24., csütörtök

Mészöly Ágnes: ESŐ



Simonyi Cecília illusztrációja





Eső kopog a párás ablakon
Néhány fázós szó az utcán kinnrekedt
Félálom-szürke, hűvös pocsolyákba
Háborút képzel egy álmos kisgyerek
Buborék huszárok pukkannak halottá
Égből csapódnak a gránát-esőcseppek
Újak bukkannak fel sáros tócsa-mélyből
Aztán visszatűnnek oda, honnan lettek
Síkos, csúszós, latyak, nehéz sár bokáig
Beleálmodhat végtelen meséket
Most azt gondolja, csak egy délután ez
Pedig erre rímel, erre cseng az élet

2012. szeptember 30., vasárnap

Mészöly Ágnes: Esőanyó








    Csipp-csöpp, maszatol odakint az eső. Csöpög, szemerkél napok óta.  Hol jobban, hol kevésbé. De megállíthatatlanul.
Nyiff-nyaff, nyekereg odabent Kisjutka. Nyűglődik, szenved napok óta. Hol jobban, hol kevésbé. De megállíthatatlanul.
- Befejeznéd? - szól rá Anya a konyhából. Anyának persze könnyű. Egész nap nyomogathatja a mosógép gombjait, csörömpölhet az edényekkel, nem szól rá senki.
Kisjutka nyafog tovább. Hogy csöpögős. És hűvös. De legfőképpen u-nal-mas ez a vasárnap délután.
- Befejeznéd?? - vakkant rá Zolka a leckéje mellől. Zolkának persze könnyű. Érdekesnél érdekesebb dolgokkal foglalkozik az iskolában. És ha Zolka tanul, nincs helye mellette egy Kisjutka-féle óvodásnak.
Kisjutka nem bír magával. Fejen áll a díványon. Felmászik Apa íróasztalára.
- Befejeznéd??? - kiabál rá Apa. Felkapja Kisjutkát, beviszi a csupa fodor-csupa lila kislányszobába, és rácsukja az ajtót.
 Apának is könnyű, persze. Egész nap ülhet a számítógép előtt, neki nem lesz kocka feje a képernyőtől. Nézi a számokat, észre sem veszi, milyen rettentően unalmas egy esős októberi vasárnap délután.

2012. június 7., csütörtök

Majoros Nóra: A kutya és az eső

Agócs Írisz illusztrációja

Az első gazdája Bátornak hívta. Aranyozott láncot rakott a nyakába, a törzskönyvével dicsekedett mindenkinek, és válogatott ételeket vásárolt neki. Bátor nem igazán kedvelte a libamájat, a lánc pedig mindenbe beleakadt, amikor megszökött. A gazdája eleinte csak dünnyögött, amikor meglátta a lyukat a kerítés alatt. Szólt a kertésznek, aki betemette, de Bátor újabb és újabb lyukakat ásott. Ekkor már nem csak dünnyögött a gazda, hanem kiabált, és büdös dögnek hívta. Rendelt egy kőművest, és falat építtetett a kert köré. Bátor egy hétig csak szimatolta a falat, a gazda pedig elégedetten dörzsölte a kezét. Aztán eleredt az eső, és Bátor nem bírta tovább. Nyüszített és kapart, míg az ázott föld az egyik sarokban engedett, és kiszabadult. Soha többé nem engedték vissza. A gazda seprűt fogott, olasz lakásfelszerelés boltban vásárolt, formatervezett seprűt, és elkergette a kutyát.