A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szív. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szív. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. augusztus 14., péntek

A csodatévő bot (Hanga Réka, Kertész Edina és Szabó Imola Julianna alkotásai)

 

Hanga Réka grafikája


Kertész Edina: A csodatévő bot


Volt egyszer egy hajóskapitány, aki a világ minden tengerét bejárta és ezer csodát látott. Járt a zöld Borneóban, ahol törpeelefántot látott, hallgatta a bálnák énekét Grönlandnál, úszott cápa elől Ausztrália partjainál. Ám minél messzebb járt a világban, annál szomorúbb lett a szíve. Maga sem tudta, mi bántja, de sem a repülőhalak, sem a partokon sütkérező fókák nem tudták többé felvidítani.
     Egy nap a hajót Afrika partjaihoz sodorta a vihar, és a legénység szétszéledt, hogy ennivalót és friss ivóvizet szerezzen. A hajóskapitányt egy folyó mellett érte az este. Leült a víz partjára, és nézte, ahogy a nap vörösen a vízbe bukik. Ekkor varázslatosan szép éneket hallott. A hang a folyó közepéről jött. A víz lassan szétnyílt, és egy vízitündér emelkedett ki belőle. Hosszú haja a vállára tapadt, karján egy fénylő kígyó pihent.
     – Miért bánkódsz, hajóskapitány? – kérdezte.
     A hajóskapitány térdre esett.
     – Bejártam a világot, mégis szomorú a szívem, bárhová is megyek. Segíts rajtam, vízitündér!

2015. október 6., kedd

Amikor esténként...

Hétvári Andrea versei kikéredzkednek a fiókból. Először csak ide, a blogra, aztán bele az olvasók fejébe és szívébe, és reméljük, egyszer majd egy könyv lapjai közé. Az esti szörnyeshez Kyrú készített illusztrációt.

Illusztráció: Kyrú


AMIKOR ESTÉNKÉNT

Ha nem volna este,
koromsötét sem volna,
és nem volna mitől félni.
Így viszont
egészen más a helyzet.
Amikor esténként
a szobámban ülök,
mindig azon kell
gondolkodnom,
hol rejtőzhet
A SZÖRNY,
aki nálunk lakik.
Anyáék mindig azt kérdezik,
láttad már előbújni egyáltalán?
Nem, látni még sohasem láttam,
mégis tudom, hogy ott lakik.
Szűk ágyrések és
szekrénysarkok a búvóhelyei,
páratlanul heverő zoknik
és sűrű pókhálók közt
kénytelen várni a sorára
és az alkalomra,
hogy engem megijeszthessen –
ha jobban meggondolom,
évek óta tüsszögés
és állandó derékfájás
gyötörheti emiatt szegényt.

2012. szeptember 17., hétfő

Lackfi János: Szív


A Réten a patakmederben

a fiúk nejlonzacskót találtak,

elég gusztustalant,

én csak távolról néztem,

mert meg lett mondva,

hogy ne turkáljak a koszban,

mikrobák, bacilusok meg minden,

és én szót fogadok,

főleg ha mindenki látja.

A patakmeder ilyen szempontból

izgalmas, csupa törött vödör,

moncsos pulóver, szétrohadt fotel.

A fiúk általában fognak is halat,

hozzák nagy büszkén,

ott lötyög a szivárgó zacskó

belsejében, a zavaros lében,

és vergődik,

mintha tespedő, szürke élőlény lenne

az a zacskó szmötyi,

és a halacska lenne a szíve.

 Fent: Boros Mátyás illusztrációja