Қанат Қайым: Тордағы торғайлар

 

Суретші: Жофия Лазар

Негізгі сөздер: кішкентай, қараңғы, сусын (kicsi, sötét, ital)

Сәлімдердің ауылы қаладан қашық емес.  Бірақ, ол қалаға әлі бір рет те барып көрмепті. Сонда тұратын туыстарының баласы Ермек талай мақтанған. Хайуанаттар бағы, цирк, субұрқақтар бар дейді. Теледидардан өзі де күнде көріп жүр, нағыз Алматыны аралағанға ол қайдан жетсін. Сондықтан да Сәлім қалаға баруды көптен армандап жүрген.
Міне, енді жолы түсіп, көкесімен бірге Ермектердің үйіне келді. Ермек айта беретін хайуанаттар бағын да, субұрқақтарды да де көрді. Қалада бәрі де жақсы ғой. Балмұздақ дейсің бе, пепси-кола ма, жоқ квастың түр-түрі ме, кез келген бұрышта сатылып жатады. Дегенмен онда Сәлімге ерекше ұнаған бір нәрсе – Ермектің үйіндегі сайрағыш торғайлар еді. Тордың ішіндегі екі торғайдың кезектесіп әуендеткендері сондай тамаша. “Црю-лю-лю-лю-лю, црю-лю-лю-лю...” деп барып біреуі бастаса, “цип-цип, шик-ширик, цип-цип, шик-ширик...” деп екіншісі іліп әкетеді.

Сәлім Ермектен торғайының біреуін сыйлауын өтініп те көрді. “Торғайлар торда жалғыз тұра алмайды. Сыңар торғай өліп қалады” деп көнбеді.
Сәлім ауылға келісімен, ең алдымен жұмсақ сымтемірден тор жасады. Сосын торғай аулаудың қамына кірісті.
Ежелгі әдіспен астауды төңкерді. Астына таяқ тіреп, бір жиегін көтеріп қойды да, астына аздап жем шашты. Таяққа байланған жіптің бір ұшын қолына ұстап, тауық қораның қалқасына етпеттеп жата кетті. Торғайлар да көп күттірген жоқ. Олар астау астындағы жемге жиналғанда, Сәлім де жіпті тартып қалды. Сөйтіп, алдымен біреуін, сосын екінші торғайды ұстап алды.
Тордың ішіне шамалы жем септі. Кішкентай ыдыспен су да қойды. Содан кейін өзі торғайларына қарады да отырды. Олар түске дейін сайрамады. Түстен кейін тағы келіп қарады. Ешқандай әуен естілмейді. “Бұлар бірден сайрай қоймайтын болар. Сәл уақыттан соң көрермін” деп ойлаған Сәлім балалармен ойнап келуге кетті.
Торғайлары оның есіне екі күн өткен соң барып түсті. Келіп қараса, су құйған ыдысы төңкеріліп жатыр. Торғайлардың екеуі де өліп қалыпты. Сәлімнің денесі мұздап сала берді. Иегі кемсеңдеп, жанарынан мөлтілдеген ыстық жас тамшысы тордың теміріне тырс етті.
Ол көкесімен бірге қалаға тағы да келді. Ермек үйінде жоқ екен. Сәлім бірден-ақ торғайлар тұрған бөлмеге кірді. Ашық терезеден түскен күн нұры бөлме ішін жап-жарық етіп тұр. Терезе алдындағы торда қос торғай кезек сайрайды: “Црю-лю-лю-лю-лю, црю-лю-лю-лю...” “цип-цип, шик-ширик, цип-цип, шик-ширик...”
Сәлім торға жақындап, оның кішкентай есігін ашып жіберді. Торғайлар бірінен соң бірі бостандыққа шықты. Тереземен тұспа-тұс ағаш бұтағына қонып, тағы да сайрай жөнелді: “Црю-лю-лю-лю-лю, црю-лю-лю-лю...”, “цип-цип, шик-ширик, цип-цип, шик-ширик...”.
Сосын кіп-кіштентай құстар биікке самғай ұшып, көгілдір аспанмен астасып бара жатты.

Кати Боди: уайым (bánat)

Екатерина Гузикова: туылу (születés)

Аги Маул: ұшу (repülés)

Kanat Kaiym: Verebek a kalitkában

 

Illusztráció: Lázár Zsófia

Kulcsszavak: kicsi, sötét, ital (кішкентай, қараңғы, сусын)

A falu, amelyben Szelim lakik, nincs messze a várostól, a fiú mégsem járt még ott soha. Bezzeg Jermek, az unokatestvére a városban él, és erre nagyon büszke is. Folyton arról mesél, hogy van ott állatkert, cirkusz és rengeteg szökőkút. Szelim a tévében is látja nap mint nap, milyen csodás hely az a város, és már régóta álmodozik arról, hogy egyszer majd ő is elmehet oda.

Micsoda szerencse éri! A nagynénje végre elviszi Jermekhez látogatóba. Elmennek együtt az állatkertbe, és végre megcsodálhatja a város szökőkútjait. Az utcák tele vannak árusokkal, fagylaltot, kólát, kvászt lehet kapni mindenütt. Szelimnek mégis Jermekék énekesmadarai tetszenek a legjobban. A verebek felváltva csipognak a kalitkában. Kru-lu-lu-lu-lu, kru-lu-lu – kezdi az egyik, aztán átadja a szót a másiknak: cip-cap, cip-cap, csirip-csirip, cip-cap, cip-cap, csirip-csirip.

Kiss Ottó: Kicsi fecskék

Lázár Zsófia

Repülgetünk, kicsi fecskék?

Nincsen meg a pórázunk?

Elszakadt tán az ereszték,

és egy kicsit tornázunk?

Úgyis tudom: minden madár

elrepül majd messze.

Vajon, aki visszatalál,

olyan madár lesz-e? 

Otthonmesék

Éjszakai ház

Ki ne vágyna az otthonra, ki ne szeretne otthon lenni valahol? Akkor is, ha nem telik házra, vagy éppen menekülnie kell. Az otthonérzet olyan elemi szükségletünk, mint a fény, a víz, a levegő, a talaj a lábunk alatt vagy a szerető társunk. Talán épp ebből van összegyúrva: fény adta világosból, víz ringatta életből, levegő adta lélegzetből, föld adta térből és társ adta melegből. Mindenkinek szüksége van rá, mindenkinek joga van hozzá. Hogy otthon érezze magát valahol, valakivel.


Otthonérzetünket szeretnénk megmutatni, felmutatni belőle egy-egy darabot, ahogy azt írók és költők, festők és grafikusok megéljük. Az Író Cimborák és Illusztrátor Pajtások együtt, alkotótársként és alkotóműhelyként, ami már maga is otthonérzetet kelt.


Most induló projektünk Otthonmesék címen, a hajlék-lakhatás-otthon témában közöl olyan szöveg-kép, illetve kép-szöveg párokat, ahol a művek egymást inspirálva, társalkotói helyzetben születtek, és otthonainkról mesélnek a kép, a vers, a történet nyelvén. Február második hetétől április közepéig-végéig, tehát bő két hónapon keresztül közöljük a két műhelyblogon és Facebook oldalainkon a műveket, több mint 40 alkotó részvételével. Majd várhatóan a tavasz folyamán a projekt alkotásaiból egy kiállítás születik, melynek művei online aukció keretei között megvásárolhatóak lesznek.

Az aukció teljes bevételével az Utcáról Lakásba Egyesület Mobilház projektjét támogatjuk. Az egyesület 2018-ban a Szépírók Társaságával közösen szervezte a Könyvhajlék jótékonysági aukciót. Ennek sikerén felbuzdulva kerestek meg minket, és lettek társszervezői Otthonmesék projektünknek.

Az Utcáról Lakásba! Egyesület tagjai abban hisznek, hogy mindenkinek szüksége van egy helyre, amit otthonnak hívhat. Céljuk, hogy minél több rászoruló és hajléktalan embert segítsenek hozzá a biztonságos, fenntartható lakhatáshoz. Az általuk is képviselt Elsőként Lakhatást szemlélet szerint a hajléktalanszállók nem képesek valós kivezető utat nyújtani a hajléktalanságból, ezért helyettük megfizethető bérlakásokat kell kínálni, és intenzív szociális munkával kell segíteni a beköltöző bérlőket. Az Egyesület munkája során több mint 50 ember lakhatását biztosította, emellett heti szinten segíti a hozzájuk fordulókat. Az elmúlt években száznál is több önkéntes csatlakozott otthonteremtő munkájukhoz. Lakhatási programjaik jelenleg Budapesten működnek. Facebook oldal.

Az Illusztrátor Pajtások szakmai csoport 2010-ben jött létre. A leginkább gyerekkönyveket, meséket illusztráló tehetséges fiatal képzőművészekből álló csapat számos tematikus kiállítással örvendeztette már meg a nagyérdeműt szerte az országban. Blogjukon aktuális információk mellett rendszeresen közölnek havonta változó témához köthető rajzokat, képeket, illusztrációkat. Így a blog egy folyamatosan frissülő online kiállítótérként is működik.

Az Író Cimborákkal közös projektjeik sikerén felbuzdulva vágtak bele az Otthonmesék jótékonysági akcióba.

Az ÍróCimborák gyerekirodalmi blog 2012 januárjában indult, jelenleg több mint 50 író-költő és több illusztrátor tartozik alkotókörébe. Az internet lehetőségével egymástól távol élő alkotók is be tudnak kapcsolódni a műhelymunkába, amely rendszeresen egy-egy téma köré szerveződik. A blogon közölt írások mellé többnyire az Illusztrátor Pajtások rajzai vagy gyerekrajzok kerülnek. Gyakran a kép születik meg először, így az Otthonmesék kép-szövegpárjai között is találunk több kép inspirálta szöveget. A blog egy jól böngészhető, bőséges olvasni- és nézegetnivalóval szolgáló antológia.


A projekt szerkesztői, szervezői:
Kovács Vera, Szarka Alexandra (Utcáról Lakásba Egyesület)
Másik Zsófia, Varga Zsófia (Illusztrátor Pajtások)
Miklya Zsolt, Németh Eszter, Várfalvy Emőke (Író Cimborák)

Császár Vera Makina

Miklya Zsolt: A játékbolhafoltozó

Egyik írócimboránknak, Simon Rékának csudalelkű kisfia van. Tas egyszer azt mondta, hogy játékbolhafoltozó szeretne lenni. Ez indította el Zsoltban a játékbolhafoltozó történeteit, amelyekből itt olvashattok részleteket. Köszönjük a játékbolhafoltozás Tasnak, és a grafikát Lázár Zsófinak!

Gyíkos szőnyeg