Szabó Imola Julianna: Fekete vizeken a hullámoké

 

Simonyi Cecília illusztrációja

 

Testem kalapácsa. Anyám csípője. Pár grammnyi levél. Papír is lehetnék. Korábban jövök, korán megyek. Két tálnyi magzatvíz a Balaton. Apám bárdja nehezebb nálam. Anyám nem sír. Én sem. A víz merül, megannyi szótag, rímek. Az újszülöttek ugyanolyanok. Kivéve engem. Kisebb vagyok, naggyá leszek. Az orvos borszeszt csepegtet. Lehet az eső zivatar is, én sosem bánom. Négyökrös szekérrel, szerelemmel és elfolyó tájjal fekszem a tenyere alá. Szalmaláng a szél, tagadlak és hiszlek. Mert életben hagyott, ha hamar is öl meg. Az a pár év, az a pár gramm, az enyém volt.

Simonyi Cecília – Miklya Zsolt: Szék- és kéksorokra

 

Székkészletemet

kiakasztottam egy

szárítókötélre.

 

Mindenkinek jut

hely? – kérdi Réka. Persze.

Kéken áll minden.

 

 

Karfák és támlák,

puha bőrpárnák várják,

hogy leülj végre.

 

 

Tekintetem a

székekre emelem: Már

mindenki elment?

 

 

Zsolt kedvencei: Tenyérélen – Égen-földön

 

Simonyi Cecília illusztrációja

 

Szabó Imola Julianna: Tenyérélen

 

Bevackolok a láthatatlanba. A kékbe, ami úgy illan el a város felett, akár a füst. Háztetőt formálok a fényből, tenyérélre hajtom a fejem. Éjjel hűvösebbek a hangok, szinte kongatnak a tálak hasán. Kocognak a megfakult árnyak, hátamra terítem őket. Fekete is lehetnék, ha nem lenne most minden fehér. Havas. Üres. Tiszta. Anya szerint az éhség vak madár, oda száll, ahol éppen nem tépik a szárnyát. Nem tehetek róla. Magokat és morzsákat kaparok a zsebrésemből. Olyan apró, mint az ágyamon a párna. Tollak repülnek, akár a könyvlapok. Miféle tinta a könny, ha láthatatlan? Éjjel hidegebbek a hangok. Szelídítem őket, mint langyos radiátor a lila ujjakat. Anya szerint madarak leszünk, átvágjuk a távolság kötelét, és újra visszajöhetünk a földre. Fa leszek ebben a parkban. Kő leszek a Holdban. Vas, a szilánk élén. Fény, a kiégett résben. Tó leszek, vagy egy gally. Csak ember. Csak ember ne legyek újra.

Kovács Janka-Bernadett (5 és fél éves): Mi lenne, ha madár lennék?

Miklya Zsolt: Égen-földön

 

Égen cinke lennék,

földön kócsag, árva.

Égre dalom vinne,

aranycinke szárnya.

Vízparton maradnék

víztükörbe zárva.

 

Égen csillag lennék,

földön porszem, apró.

Csillagfény fonálból

szőtt pléd alatt alvó.

Learatna a Nap,

nappali fénysarló.

 

Otthon hárman lennék,

három madárgyermek.

Akik csak röpködnek,

s közben énekelnek.

Anyának, apának,

madárnak, Istennek.

 

 

Eredeti megjelenés: Tenyérélen – Égen-földön