Mwinda, a fény leánya (Csankovszki Csilla és Miklya Luzsányi Mónika alkotásai)

 

Hajdú D. András fotója

Miklya Luzsányi Mónika: Mwinda, a fény leánya

Mwana ya Mwinda, a fény leánya, ezt a nevet adta neki az anyja, mert egyszerre született a hajnali fénnyel. De a napfényt talán soha nem látta teljes ragyogásában. Mert korábbi életében mindig homályban élt. Egyre mélyebb homályban. A jobb szeme már születésétől kezdve furcsa volt. Olyan, mintha egy szürke fátyol nehezedne rá. A világot és az embereket is ezen a fátyolon keresztül látta. De valahogy mégis élesebben, mint bárki más. A világ valódi képére rávetült a homály, amelyben ugyan egyre kevésbé tudta megkülönböztetni a színeket, lassan a formák is egyre nehezebben kivehetőbbé váltak, mégis látta a tóban fürdő gyerekeket, az asszonyokat, akik a kunyhójuk előtt főztek, vagy éppen a fejükön vitték a vizet a forrásról. De valami mást is látott. Mintha az emberek lelkét, szívét látta volna meg a homályon keresztül. A felhőtlen boldogságot, a gyilkos indulatokat, a mérhetetlen fáradtságot, a kapzsiságot vagy éppen a pajkosságot, a csintalanságot vagy segítőkészséget. Látta az embereket a maguk valójában, éppen ezért időnként azt is tudta, hogy ki mit fog csinálni. Ki ránt kést egy heves vitában, ki fogadja be az elárvult gyermeket, ki indul az elcsatangolt állat keresésére a vadonban.

Varázslatos hüllők (Békés Márta, Csankovszki Csilla, Dávid Ádám, Fritteli Emily, Horváth Eszter alkotásai)

 

Hajdú D. András fotója

Fritteli Emily fotogramja

Békés Márta: Krokodilus

Afrikában foly a Nílus,

benne él a krokodílus.

Négy a lába, mégsem emlős,

simogatni őt felejtős,

hisz egyben is lenyel akár!

Tojást rak, de mégse madár.

Melegövi bár, de hüllő,

ha iszik is, sose züllő.

Csukott szájjal fogsort mutat,

keress menekülő utat!

Ne szégyelld, hogy nem vagy bátor,

rokona az aligátor.

Öt-hat méter, mégis formás,

szíve szívalakot formáz.

A tudósok mind úgy vélik,

elél akár 120 évig.

Zsákmányt orront, jó a hátszél,

védi őt a vastag páncél.

Vízből kiszimatol, kiles,

állítólag intelligens.

------------------------------------

Afrikában sok a folyó,

krokodilnak benne de jó!

Ott a Kongó, az is olyan

édesvizű, széles folyam.

Ha csónakon átkelni kell,

veszélyes lehet a Niger.

Van, aki csak föntről nézi,

hogy hömpölyög a Zambézi.

---------------------------------

Szegény, szegény krokodílus,

nem védi meg őt a Nílus.

Lesnek rá az orvvadászok,

trófeának lenni átok.

Krokodilbőr – ez a stílus,

csemege a krokodilhús.

Szánd meg ezt a szörnyeteget!

Hullajts krokodilkönnyeket!

Szerkesztette: Miklya Zsolt

Horváth Eszter illusztrációja

.

Lukács-Kis Panka: Esik a hóóó...

– Esik a hóóóó! – süvített Peti indián üvöltése keresztül az óvodán.
– Esik a hóóó! – felelt Pisti is indián üzemmódban. 
A hó egész éjszaka esett, befedte a fákat, az utcákat, az autókat, az óvoda udvart. A gyerekek reggel apró, színes hóemberként érkeztek, jól becsomagolva az overáljaikba, sáljaikba, sapkáikba és az elmaradhatatlan vastag kesztyűkbe. 
– Esik a hóóó! – süvöltötte Peti és Pisti kórusban.  
A Csepp csoport egész reggel egy megkergült nyájhoz hasonlított, hol Peti, hol Pisti, hol Hajni, hol Emma, hol Iván kezdett rá az esikahóra. Éppen reggelizni próbáltak, de az újra rákezdő hóesés nem sokat segített ebben, mert valaki mindig az ablak előtt kötött ki, hogy nézze a havazást, vagy indián üvöltéssel jelezze a hóesést.
– Tudom, hogy izgatottak vagytok – kezdte Zsófi néni – de, most üljetek le picit! Ha szépen s gyorsan megreggeliztek lesz egy meglepetésem számotokra. 
Már csak ez kellett a kerge birkanyájnak!  Egy másodperc alatt zsák zsizsegő bolhává változtak. Becsületükre legyen mondva nagyon igyekeztek a székeiken maradni és megenni a reggelit, ami pont a kedvencük volt; vajas kalács kakaóval. 
Reggeli után aztán mindenki felsorakozott az ablakoknál, Zsófi néni nem is próbálkozott azzal, hogy leüljenek a szőnyegre. 
– Cseppecskéim! A meglepetés az, hogy kimegyünk szánkózni a Barackos dombra - a hírt szűnni nem akaró örömujjongás fogadta. 
Zsófi néni, Panni néni és Böbi néni nagy nehezen kiterelte a gyerekeket a mosdóba és az öltözőbe. A nagy izgalomban a nagyobbak gyorsan elkészültek, a kisebbeknek viszont annál több segítség kellett. 
Mire a Csepp csoport kisétált a Barackos dombra még legalább öt centi friss hó esett. A sok apró, színes hóemberke szánkókkal és popsi csúszkákkal felszerelkezve érkezett meg és vette birtokba a porcukros gombócra emlékeztető dombocskát. Fel-alá rohangáltak, csúszkáltak, hóangyalt készítettek, hemperegtek, kacagtak, kiabáltak, kinyújtott nyelvükkel hókristályt kóstoltak. 
Pisti Petivel az új szánkóján száguldott, miközben a kicsik, Emma és Iván hógörgetegest játszottak.  Nekifutásból gurultak le a dombról, minél több havat maguk előtt görgetve, közben azt kiabálva:
– Hógörgeteg! Jön a hógörgeteg! 
– Lavina – kiáltott utánuk Pisti, aki mindig mindent jobban tudott, de a két kicsi ezt már nem hallotta. 
– Esik a hó fingik a ló, seggen csúszik az igazgató – kezdett rá Peti a mondókára, amit az iskolás bátyjától tanult meg reggel az óvoda felé jövet. 
– Peti! – szólt Zsófi néni – ez nem túl szép vers…
– Akkor esik a hó pukizik a ló seggen csúszik az igazgató!  
– Peti…
– Esik a hó pukizik a ló, popón csúszik az igazgató – nézett nagy huncut szemeivel Peti Zsófi nénire. 
Az óvó néni nem tudta visszafojtani a nevetést:  
– Egy költő veszett el benned, te kis hóhányó! - simogatta meg a kisfiú fejét. 

Peti büszkén ismételte meg egyre hangosabban és hangosabban friss költeményét a téli ruháktól kissé nehézkes indián szökellésben ugrálva a többiek között: 
– Esik a hó, pukizik a ló, popón csúszik az igazgató… 
A többiek hamar bekapcsolódtak így a Barackos dombot nem csak a hó lepte be ezen a délelőttön, de a legvidámabb téli indián csatakiáltás is, amit csak hallani lehetett a környéken. 

Illusztráció: Csankovszki Csilla

Cseh Katalin: Tükröm, tükröm - Csankovszki Csilla

Tükröm  tükröm

(c) Csankovszki Csilla

Tükröm tükröm mondd meg nékem

áttetsző-e gyarló lényem

Tükröm  tükröm szólj ki vagyok

mikor konokul hallgatok

Tükröm tükröm felhős lélek

alján lötykölnek hűs fények

Tükröm  tükröm benned látom

a sok eltékozolt álmom

Tükröm tükröm magammal cipellek

teher vagy áldás vagy nem ismerlek

Tükröm  tükröm farkasszemet nézünk

szűk időtlenségben fészkelődünk…

Molnár T. Eszter: Ház a domboldalon - Csankovszki Csilla képe

 "Ha kirándulók vetődtek arra,

 a lépcsőkre telepedve megpihentek, 

bejárták a házat, teleszórták nevetéssel 

és köhécseléssel, 

kikönyököltek az ablakon."