Lackfi János: ÍZIRÁJDER

Molnár Jacqueline illusztrációja (www.jacquelinemolnar.com)

Lackfi János

ÍZIRÁJDER

Nagyapám udvarán körben letámasztva

a motorok, Riga meg MZ meg Pannónia,

nagyapám állandóan

szereli őket,

azt mondja, jó kis gépek ezek,

és néha megy is rajtuk egy kört,

a kipufogója olyankor

iszonyúan füstöl,

de aztán lerobbannak,

és kezdheti újra a szerelést.

Nagyanyám legyint,

hogy addig is elvan az öreg,

PAPA, GYÖJJÉL ENNI,

ordítja Nagymama, mert Nagyapám

kalapál vagy süket vagy kalapál és süket.

Múltkor Nagyapám eljött a mi Jawánkért,

amit már nagyon régen nem használunk,

ott állt a pincében,

jó kis gép ez, fiam,

fel is pattant rá, hogy így viszi haza,

mi meg kocsival mentünk utána,

de utolérni sose sikerült,

nem fogott a fékje,

és nagyapám eszeveszett

dudatülköléssel rémülten

átvágtatott minden piroson,

és minden kereszteződésen,

de az egyik pirosnál egy profi motoros

állt az autók mellett a Kawasakijával,

Nagyapám pedig megjelent mögötte,

és ráordított, hogy

TAKARODSZ, AZ ANYÁD ISTÁLLÓJÁT!

vagy ilyesmit,

és a kawasakis belenézett a visszapillantóba,

meglátta csontsovány nagyapámat,

amint az öklével hadonászik,

üvölt és ősz haja lobog a menetszélben,

és akkora gázt adott,

és úgy áthajtott a piroson,

hogy hirtelen egész kicsire zsugorodott,

talán azóta sem állt meg.

Lackfi János: Sátánkutya

Figyelem! Ez a borzas hátú kutya hátborzongató.

Molnár Jacqueline illusztrációja

A Bobi a Sátán kutyája,

először is tiszta fekete,

másodszor mert a nyelve bordó,

harmadszor mert a szeme világít,

pluszba megharapott,

miközben simogattam

felülről lefelé a fejét,

meg a füle tövét.

Alulról felfelé harapott,

alattomosan belekapott a kezembe

háromszögű, hegyes fogával,

és utána mintha még

ki is röhögött volna,

úgy állt a szája széle

felfelé.

És most lehet, hogy

megfertőzött a Sátánnal,

mert azóta néha fordított keresztekről

meg varacskosan sütögetett

emberi végtagokról álmodom,

pokoli nevetést hallok,

és vérbe mártott testű, vörös hajú

pucér nők vigyorognak rám

hegyes fogakkal.

Lehet, hogy azt a filmet

se kellett volna megnézni,

amit a hülye Gerő mutatott a gépén,

hogy tök vagány,

tiszta pokoli.

A legkínosabb az volt,

hogy anyám meglátta a harapást,

elcipelt a Bobi gazdájához

és vérfagyasztó hangon követelte

az oltási igazolványt,

meg hogy kössék meg a kutyát,

ha veszélyes,

és én hiába ágaskodtam,

nem tudtam elolvasni a kiskönyvben,

hogy Bobi be van-e oltva

Sátán ellen.

A vers és illusztráció megjelent: 

Lackfi János: Kapjátok el Tüdő Gyuszit!

2013, Móra Könyvkiadó