Mészöly Ágnes: Részlet egy fiú naplójából 5

Pap Kata illusztrációja

Január 16.

            Kati elolvasta a Márti naplóját és azt mondta, hogy nagyon gáz. Meg azt is, hogy szerinte sürgősen mutassam meg az Ofőnek, vagy valami más tanárnak, akiben megbízom. Aztán meg morgott még egy sort, hogy miért nincsen minden iskolában egy rendes, valamirevaló pszichológus, bezzeg az amerikai filmekben mindig van. Ezt nem egészen értettem, de már megszoktam, hogy nem mindig értem Katit. Most nem tudom, mit csináljak????!!! L((( Talán megmutatom Csilla néninek, ő a legaranyosabb tanár a suliban…Megint ide másolok egy részt, mert anyu tegnap nagyon pipa lett, hogy a fogalmazás dogám külalakjára karót kaptam. Szerinte még annyit sem érdemeltem volna. Nem tök mindegy?! Úgyis géppel írunk mindent!

Márti naplója

2013. január 13., 20: 15

       Délután a rendőrök hazahozták Panni. Egy nyomozó vagy mi leült beszélgetni a családdal, tök úgy nézett ki a srác, mint Nick a Grimm-ből. Mondta, hogy ha bárkinek segítség kell, számíthatunk rá. Adott valami névjegyet is, mondjuk azon az volt, hogy addiktológus, biztos ez is valamilyen rendőrségi cucc. Apa mondta, hogy köszönjük, de rendben lesz minden, és kidobta, de én elraktam, mármint a névjegyet, csak mert rajta volt a fényképe is. Amikor elment a fickó, ünnepélyesen előszedte az összes dugipiáját, és kilocsolta a fürdőkádba. Vacsira étterembe vitt minket, hogy Anyának ne kelljen főzni, és nem ivott, csak tonikot. Hazafelé sétáltunk egyet a Duna-parton, és apa bejelentette, hogy behívták hétfőre egy nagyon komoly helyre állásinterjúra. Anya végig belekarolva sétált, és csillogott a szemük, mint két kamasznak.

      Este még társasoztunk is, aztán átmentem Panni szobájába egy kicsit dumcsizni. Kérdeztem, hogy hol parkolt négy napig, de nem mondott semmit, csak azt, hogy akkor volt hülye, amikor elhitte nagyapámnak, hogy mehet hozzájuk, nem szólnak senkinek. Faggattam, hogy miért nem mondja meg, akkor úgy nézett rám, mint valami nagyon ostoba gyerekre. Aztán megölelt, és azt mondta, hogy nem mondja meg, de legközelebb vele mehetek én is. Bár én azt hiszem, hogy nem lesz legközelebb: apa megkapja azt az állást, ő lesz a főnök és nem kell idegeskednie, és tényleg olyan klassz lesz minden, amilyen ma este volt.

2013. január 14, 23:15.

        Ezt most a kórházban írom.  Anya még bent van a műtőben, most varrják össze a fejét meg a kezét. Apa véletlenül elvágta neki az összetört borosüveggel, amikor el akarta venni tőle. Anya, apától, az üveget. Illetve amikor el akarta venni anya az üveget, akkor még nem volt összetörve, csak akkor, amikor elkezdtek birkózni miatta. Apa először azt mondta, hogy csak azért hozott egy kis borocskát, hogy megünnepeljék az új állást anyával. Mert olyan jól sikerült az interjú, hogy megkapja tutira. Be is hívták holnapra, már kezdhet. Illetve próba, de az majdnem az. Kivételesen anya sem sírdogált, hanem mosolygott, hogy mindketten csak egy pohárkával. Aztán nem sokkal azután, hogy koccintottak, kapott apa egy emilt  az okostelóján, hogy köszönik, de mégse menjen be. Állítólag utánakérdeztek a régi főnökétől.

       Na, apa erre kiakadt, előkapott valahonnan egy üveg vodkát, alig volt benne, de megitta mindet, aztán nekilátott a bornak, csak úgy üvegből. Anya meg el akarta venni tőle. Valahogy ellökte apa anyát, vagyis annyira megpofozta, hogy elesett. És beverte a fejét. Furcsa volt látni, apa eddig még csak minket pofozott meg. Néha. Biztos nagyon csalódott volt az új állás miatt. Az üveg is leesett és összetört, anya valahogy elvágta vele a kezét. Nem is tudom. A rendőrök kérdezgették, hogy mi volt, miután Géza bácsi kihívta őket és elvitték apát, de nem tudtam már mondani semmit. Talán ha a helyes nyomozó kérdezgetett volna, aki ott volt vasárnap. Panni biztos jobban látta a dolgokat, de Panni már megint megpattant. Gondolom, a szuperbiztos helyére ment.

       Az orvosok azt mondták, hogy anyának nem lesz semmi baja, csak egy párat kell a kórházban aludnia. Nekem semmi kedvem nincs hazamenni az üres, romos lakásba. A dzsekim zsebében még mindig itt van a tíz deka prágai gyöngy, ha megunom az írást, majd fűzök valami szépet.