SZABÓ T. ANNA: ANGYALOK, azaz GOMBOS PÉTER: PAPLANOK

PAPLANOK (FÁZÓSAN AGYALOK)

Puha cuccba
burkolózva
mint egy fázó
nagy halom

nézlek –
titkon vacogsz egyet –
reszkető kis
angyalom.

Fűthetetlen,
élhetetlen
házunkat nem
lakhatod –

vajha lenne
tollpihéből
– vagy szivacsból–

paplanod.

ANGYALOK

Puha ködbe
burkolózva
mint a téli
csillagok

néznek –
titkon sejted őket –
gyermekarcú
angyalok.

Érthetetlen,
hallhatatlan,
csöndbe mártott
dallamok –

fellegekből
leskelődő
láthatatlan
angyalok.

KÖLCSEY FERENC: CSOLNAKON, azaz SZABÓ T. ANNA: ROSSZ NAGYON

Rossz nagyon

A suliban ültem,

dogám előtt,

kinéztem, és láttam

egy repülőt.

Ti bezzeg suhantok

föld s víz felett!

Bár lennék a gépen

fenn veletek!

A trópusra értek

órák alatt,

élvezni a télben

forró nyarat.

Én is úgy húznék már,

el innen, el,

ez a sok baromság

nem érdekel.

Bámulnám a strandon

a kék eget,

nem itt hóban-fagyban

törnék jeget.

Ott jó kedvvel kelnék,

fény sütne rám,

pálmák közt hevernék

nap nap után.

Szuper zene szólna

zöld fák közül,

sült ételek szaga

lengne körül.

Viszlát, suli, viszlát

dogák, padok,

várnak zenék, strandok,

srácok, csajok.

A suliban ülök

dogám előtt,

kinézek és látok

fenn repülőt.

Ti bezzeg suhantok

föld s víz felett!

Nem mehetek – mért is?

Itt gebedek.

            Csolnakon

     Ültem csolnakomban
Habzó vizen,
Hallék zúgni darvat
Röptébe fenn.
Röpűlsz égi vándor,
Föld s víz felett,
Vajha szállni tudnék
Én is veled!

     Indúltál keresni
Más jobb határt,
Langy tavaszt, virítót,
S tenyésző nyárt.
Én is, hajh, keresnék
Szállván veled,
Más boldog határon
Hű fedelet!

     Lelnék én tanyácskát,
És szép eget,
Hol telet ne látnék,
S búfelleget;
Hol teljes reménnyel,
Mint szivárvány,
Tűnne fel minden nap
Más nap után.

     S ott, hol esti szél leng
Zöld fák közűl,
Forrás ömledezne
Kunyhóm körűl.
Isten hozzád csolnak,
S te vészes part,
Hű kegyes nyit ott rám
Remegő kart.

     Ülök csolnakomban
Habzó vizen,
Hallok zúgni darvat
Röptébe fenn.
Röpűlj égi vándor
Föld s víz felett,
Sorsom, ah, nem adta
Szállnom veled!

Csík Mónika és Magolcsay Nagy Gábor versei

Egy korábbi bejegyzésben már olvashattatok a kettévágott vers nevű játékról. Most egy újabb kör következik ebből a játékból. Szabó T. Anna A láthatatlan állatok című versét Csík Mónika és Magolcsay Nagy Gábor egészítette ki. 

-------------------------------------------------------------------------

Szabó T. Anna: A láthatatlan állatok

Zöld domb, sárga domb,
fekete fákon fekete ág,
lila patakban, barna patakban,
sárga iszapban fekete rák.

Két piros fa összefogózik,
vadlila szélben hajlanak ők,
mindig együtt sutyorog a lombjuk,
nem riadoznak az alkony előtt.

Fogd meg a krétát: sárga maszatba,
sárga iszapba húzz vonalat:
fess lila békát, feketepiros fát,
húzz ceruzádba, zsírkrétádba
egyetlen szál kék fonalat!

V. D. Blokk illusztrációja

Csík Mónika: 

Zöld domb

Zöld domb, tarka táj,

fekete fákon papagáj,

lila patakban kecsege,

sárga iszapban fecseg-e?

Két piros fa, ha fázik,

vadlila szélben szambázik,

mindig együtt riszálják,

nem riadoznak, cifrázzák.

Fogd meg a krétát: remekelj,

sárga iszapba ne fejelj,

fess lila békát, kis gyíkot,

húzz ceruzádba (vagy a gatyádra)

egyetlen szál színcsíkot.

Magolcsay Nagy Gábor: Az oázis nyomában

Teve Tóni gyapjúhátán két púp mereng – két sárga domb –
mindkettőn egy beduin ül, lábuk két-két fekete ág.

Aszály van a sivatagban, homok roppan barna patakban.
Nincs ilyenkor se víz, se fánk, csak torig égett fekete rák.

Teve Tóni vágtatni kezd, a két beduin összefogózik,– porzik a Góbi a menetszélben - tevegelve hajlanak ők.

Alvófák heverésznek a horizonton, sutyorog a lombjuk –
“Oázis az vagy csak egy délibáb gőzöl az alkony előtt?”

Teve Tóni s a két nomád szomjasan ájul a sárga maszatba!

Fogj hát papírt és tollakat! Rajzolj legyezőt, húzz vonalat:
Pingálj nekik kis tavat, datolyát, koktélt, feketepiros fát,
röpíts utánuk hűs szelet, nyakukba jeges felleget, zsírkrétádba
csempéssz mentás cukorkát, csobogó csipkét, kék fonalat! 

Müller Kati rajza

Békés Márta – fromázsolás

Kiss Bora rajza

Egér járt a gyerekszobában

Fromage à W. S.

 …bita…bita…col

körb…gyalo…nek

…ékaha…uvoláz…

…áskaha…nek.

…bita…bita…szik

szár…a malac…

…gér neki …óko

…öpteti…kac…

…bita…bita…pít

…nali…fal a vár…

…ermei…ben so…

…örpeki…lány…

…bita…bita…mos

…hen őszi…vél…

…ét…iga…álmá…

szunnya…rüjéb…

Korgás
Fromage à Szabó T. Anna

(sok lyuk sajtot győz)

ölder arnaló

arnalóz ő

őben icsikó

anabej ző

ibúji icsikó

ebúji ző

ikóba arna

ezőjez ő

(A teljes vers Körforgás címen megtalálható Szabó T. Anna Tatok tatok kötetében.) 

Serakó

Fromage à Lackfi János

(sok lyuk sajtot győz)

ejekú nakatej

fejena fá

teszerű busari

dagacu zsá

talafá evere

ogjaki csá

inter ánazso

iszemé lá

honaka ohase

eleno est

ácsao oszafe

ihorá fest

(A teljes vers Összerakós címen megtalálható Lackfi János A részeg elefánt kötetében.)

Szabó T. Anna: Tükörrobot (részletek)

Bemutatunk egy olyan könyvet, amely a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra (2014. április 24-27.) jelenik meg, és amelynek sok köze van az e havi tükör témánkhoz. Íme tehát az ismertető, illetve a kiadó és a szerző engedélyével néhány oldalt is közlünk a könyvből.

Szabó T. Anna

Tükörrobot

Illusztrálta: Maul Ági

Alfa, a kis robotfiú száguldozik a könyv lapjain: arra programozták, hogy megtalálja tükör-párját. Ismeretlen lényekkel találkozik a dzsungelben, a kalózszigeten, a lufi pályán, a kísértetkastélyban... A rímes mese és az illusztrációk szerves egységet képeznek. A  Tükörcicák után méltán várják ezt a tükör-történetet a kis rajongók.

5-7 éveseknek

21x21 cm

32 oldal

2170 Ft

December 16.

Várni. Várni is tudok.

De megnézem, mit kapok.

Mit találhatok ma itt.

Szabó T. Anna: Iskocka

 Kockulni – az első szó, mit iskolában tanultam,

azt mondják, itt minden új, hogy felejtsem el a múltam.

Látom, aki idejár, az mind szabályos kockafej,

feláll, leül, jelent, felír, sőt, felel is hogyha kell.

Azt mondják, ez hasznos, szép, és legfőképpen szellemes,

akkor is, ha eleinte kicsikét se kellemes.

Nem elég a nehéz táska: jön sok súlyos új szabály,

s mivel biztos ciki lenne, nem is sírhatsz, hogyha fáj.

Izgés-mozgás, fészkelődés – ovis dolog, nem szabad.

„Ne üvöltözz, ne árulkodj, inkább húzzad meg magad!”

„Ne csicseregj, ne sutyorogj, a padtársadról ne less!”

„Az udvaron ne rohangálj, nem akarjuk, hogy eless!”

„Otthon kockulj vagy kekeckedj, otthon kuncogj, kecmeregj!

A suliban fegyelem van, ábécé meg egyszeregy.”

„Otthon vakard meg, ha viszket – itt viszont ne vakarózz,

otthon piszkáljad az orrod vagy ordíts, mint vad kalóz!”

„Ha a szüleid nem bánják, énfelőlem feleselj,

itt viszont az illemet tudd: csukott száj és tele fej.”

„Vedd elő a vonalas vagy négyzetrácsos füzetet,

mert ha nincs itt, akkor majd a szüleidnek üzenek!”

Világos: itt nincsen kecmec: a tanuló nem gyerek,

inkább kicsit katona, bár nem borítják rendjelek.

Tanulás a játék helyett? - Játék lesz a tanulás,

igaz, kicsit kockított és tömeges és katonás.

Kocka leszek? Dobókocka! Játék leszek én magam,

sokoldalú, meglepő, és cseppet sem haszontalan.

 Fent: Steiner Lídia illusztrációja