 |
| Illusztráció: Klesitz Piroska |
Kulcsszavak: boróka, csecsemő, fűzfa (арша, нәресте, тал)
Csöndes őszi estén,
boróka tövében
csecsemő rídogál
hamuszín holdfényben.
Arra megy a leány,
keblére emeli,
karjában ringatja,
dúdolgat is neki.
Keblére emeli,
elringatja szépen,
csöndes őszi estén,
boróka tövében.
Hazaviszi féltőn,
dúdolgat is neki.
’kinek mondja: másé,
bizony, el nem hiszi.
-
Nyári nap hajnalán
juhar hűs tövében
nevetgél a gyermek
mezítláb a réten.
Mezítláb a réten
a lány dalol neki,
harmatos fű selymén
játszadozni viszi.
"Emitt karvaly fészkel,
Lásd, ott ménes szalad,
Som terem és platán.
Arra fut a patak.
Lásd, ott ménes szalad,
csikó nyargal, szökell.”
Dalol neki a lány:
„Soha nem hagylak el."
-
Szomorú fűz. Felleg.
Sírdogál a gyermek.
Fenyőt dönt egy férfi
kék hold fénye mellett.
Kék hold fénye mellett
galagonya fázik.
Sírdogál a gyermek.
Gyertya fénye játszik.
Letérdel a hold is
a nagy magas égből,
kicsi kereszt áll ki
a fűzfa tövéből.
"Elhagytál hát mégis,
árva leány, anyám,
A nagy magas égből
nézz le néha reám.
-
Kebledre emeltél,
szíveden ringattál
patakra, ménesre,
dalra tanítgattál.
Hazavittél féltőn,
dúdolgattál nekem.
Hogy nem anyám voltál,
bizony, el nem hiszem.
Mezítláb a réten,
ahányszor majd járok,
csöndes, őszi estén
mindig rád találok.
Dalod elringatom
szívem közepében,
mint te, engem, egyszer,
boróka tövében."
Szerkesztette: Turbuly Lilla
A verset angolul, Joe Váradi fordításában az alábbi linken éred el: LINK
Tasi Kata versét meghallgathatod az alábbi felvételen, Buza Tímea előadásában:
 |
| Aigerim Karibayeva: Anya (ана) |
 |
| Kneipp Virág: Fűzfa (тал) |
 |
| Klesitz Piroska: Életfa (өмір ағашы) |
 |
| Nurlan Abishev: Álom (түс) |
