Zaure Torekhan: Molli, a moly

 

Illusztráció: Rátkai Kornél

Kulcsszavak: barát, gyapjú, lepke (дос, жүн, көбелек)

A városban a rengeteg nagy, emeletes ház között megbújt egy pici, régi házikó. Ketten éltek benne: Akari anyó és Halom apó. Akari anyó legszívesebben a ház előtt üldögélt, zsörtölődött a szomszédokkal, és kéretlen tanácsokat osztogatott a járókelőknek. Halom apó régi holmikat gyűjtögetett a padláson. Mindent eltett, amire úgy gondolta, egyszer még jó lesz valamire.
Egy idő után a padlást elborították a kacatok: bice-bóca székek, karfatörött fotelek, portól fakó szőnyegek, hangjukvesztett rádiók, doboztévék, rozsdafoltos asztali lámpák. A legsötétebb, legtávolabbi sarokban pedig egy ódon szekrény állt. Újkorában ruhák laktak benne, most pókok és molylepkék.
Ennek a szekrénynek a középső polcán élt Molli, a molylepke. A szekrény legelőkelőbb polca volt ez, mert a sűrű por alatt Akari anyó pár régi selyemsálja és gyöngysora lapult, meg egy üvegcse parfüm, amit az anyó fiatal korában használt.

Ébredés után Molli mindennap alapos tisztálkodásba fogott, majd megnézte magát egy díszes púderdoboz tükrében. Megfésülte apró szőröcskéit, és leheletnyi francia parfümmel illatosította szárnyait.
Tökéletes lett a toalettje! Már szárnyalhatott is kedvenc cukrászdájába, hogy találkozzon legjobb molylepke barátnőjével. Nelli ugyanis minden reggel betért ide egy kis édességért. Molli ezen a napon is ott találta a szokásos asztaluknál.
– Jó reggelt, kedves Molli! Csodaszép napunk van, nemde? – üdvözölte Nelli a barátnőjét.
– Gyönyörű ez a nap, drága Nelli, gyönyörű – felelte Molli.
– Jöjjön, üljön csak le! Mit szól egy kis foszlós kalácshoz, csokoládés piskótához és cukormázas fánkhoz ma reggel? Hozzá pedig egy csésze tejes teát ajánlok.
– Nagyon kedves, Nelli, de hiszen tudja, hogy én nem eszem ilyen dolgokat. Reggelire inkább zabpelyhet fogyasztok, meg görög salátát roppanós uborkával és paradicsommal. Ettől leszek fitt, a fogaim pedig épek. Higgye el nekem, jobb egészségesen élni, mint édességekkel tömnie magát!
– Jaj, Molli, kegyed olyan, mint Akari anyó! De hát én fiatal vagyok, tökéletesen jól érzem magam a bőrömben, úgyhogy inkább élvezem az élet édes pillanatait! – mondta Nelli, és nagyot harapott a kalácsból.
– Maga tudja, kedvesem. No de nem vagyok én az ellensége, hogy jó képet vágjak ehhez! Nem lehet elég korán kezdeni az egészséges életmódot, és ehhez a táplálkozás a kulcs. Ha így folytatja, fogatlan, vén moly lesz magából! – ráncolta a homlokát Molli.
Nelli rá sem hederített. Felfalt egy fánkot, aztán porcukrot szórt a kalácsszeletre, és azt is elfogyasztotta.
Aztán egy reggel, amikor Molli ismét a cukrászdába repült, hiába kereste barátját a szokásos asztalnál, nem találta sehol. Pedig tudta, hogy a falánk Nelli biztosan nem hagyná ki a reggelit. Molli rosszat sejtett, és elindult, hogy megkeresse barátnője lakását.
Nelli az ódon szekrény legfelső polcán lakott. A lyukas kalapok és gyapjúgallérok között akkora volt a forgalom, mint egy autópályán. Súlyos terhekkel megrakodva futkostak a felnőttek, a gyerekek pedig fociztak, ahol csak tudtak. Molli el sem fért a nagy tolongásban. Udvariasan köszöntötte hát a polc lakóit, és megkérdezte, merre lakik Nelli. Végül egy termetes moly azt javasolta, keresse meg a kesztyűket. Molli ide-oda kanyargott a cérna- és bőrkesztyűk között, aztán az ötödik kanyarban megtalálta Nelli házát. Molli bekopogott a csupalyuk ház ajtaján, de senki sem felelt. Megdobta egy porszemnyi kaviccsal az ablakot, de továbbra sem válaszolt senki. Már-már elindult hazafelé, amikor a kesztyű második emeletén kinyílt egy ablak és kikukucskált rajta Nelli. Az arca törülközőbe volt bugyolálva, a homloka felduzzadt, a szeme bevörösödött.
– Nahát, Molli, maga av? – kérdezte.
– Jaj, Nelli, úgy aggódtam magáért! Nem jött reggel a cukrászdába. Tán csak nincs valami baj?
– Ki kellett húvni a fogamat, éf még mindig hafogat a fejem – panaszkodott Nelli, és a homlokára szorította a borogatást.
– Mondtam én, hogy sok lesz az édesség – sopánkodott Molli, és aggódva nézett a barátnőjére.
– Bivony hallgatnom kellett volna magára – súgta szomorúan Nelli.
– Ha bármire szüksége van, én itt vagyok, segítek – mondta Molli.
– Molli, maga codálatof barát, köfönöm! Ha elmúlik a fejfájáf, menjünk el újra a cukráfdába, éf együnk egy kif cokoládéf pifkótát, tejjel – mondta Nelli, és halványan elmosolyodott.
– Nelli, maga reménytelen eset! – felelte Molli, és egymásra nevettek.

Fordította: Majoros Nóra. Szerkesztette: Fodor Veronika

Szoboszlay Eszter: Ház (үй)

Зауре Төрехан: Мөлдір күйекөбелек

Суретші: Корнел Раткай

Негізгі сөздер: дос, жүн, көбелек (barát, gyapjú, lepke)

Зәулім ғимараттары бой көтерген алып бір шаһарда жалғыз ғана ескі үй қалыпты. Үйдің қожайындары Қытымыр әжей мен Сараң ата еді. Қытымыр әже үйдің ауласында отырып, көрші-қолаң балаларға ұрысуды жақсы көретін. Ол тіпті жол-жөнекей өтіп бара жатқан адамдарға ескертпе жасаудан тайынбайтын. Ал Сараң ата өзінің ескі-құсқы заттарын ешқашан да тастамайды. Ол өзіне болашақта қажет болып қалуы мүмкін барлық заттарды үйдің шатырының астында сақтайды екен.
Ол үйдің шатырында аяғы сынық орындықтар, шынтақшасы тозған кресло, шаң-тозаң басқан кілем, жұмыс істемейтін радио қабылдағыштар, қорап пішінді теледидар, тот басқан үстел лампасы сияқты заттар жинаулы тұр еді. Ал шатырдың ең қараңғы бір бұрышында үлкен ағаш шифоньер тұрды. Бұрындары ол киім-кешек сақтайтын жаңа ағаш шкаф болатын, ал енді күйекөбелектер мен өрмекшілердің тұрғылықты мекеніне айналыпты.

Szőcs Henriette: Vakáció

Illusztráció: Halász-Géczi Ágnes

Kulcsszavak: barát, dühös, ég (дос, ашулы, аспан)

Ilyen még sosem történt, hogy hiába csörgött az óra, Herceg, a barátom, nem kelt fel. Lesz nemulass, ha elkésik edzésről! A végén még az edző futtat vele és dühös lesz rá… Talán áttették a hajnali tréninget másik napra? Nem beszélt róla tegnap Mamával, és furcsa, hogy Mama sem jött felkelteni Herceget. Már megint ébreszt a telefonja, de csak kinyomja, a másik oldalára fordul, és alszik tovább. Hurrá, biztos szünet van, vagy valami ünnep, ezért nem kell felkelnie. Remélem nem beteg! Bár akkor már itt lenne a szobaszervíz, Mama, a lázmérővel, teával meg az undorító bogyókkal.

A nap felragyog, gyönyörű bárányfelhők úsznak az égen, Herceg forgós székére pont odatűz a napsugár, onnan lehet a legjobban bámulni a bárányokat, medvéket, pálmafákat a tetőtéri ablakon keresztül. Szuper nap lesz, mindketten csak lustálkodunk, heverészünk jobbra-balra, hol az egyik, hol a másik oldalam melegszik. Egy bárány, két bárány, három bárány, egy kutya. Kutyaaaa? Utálom a kutyákat, a szomszéd Rozsdája ugat megint, még felébreszti Herceget.
Hoppá, Herceg magától is kipattan az ágyból, engem pedig száműz a kilátómból. Odaül a monitor elé, és mindenféle szinuszról hablatyol egy szigorú hangú valakivel. Közelebb megyek, kis négyzetekben látom az osztálytársai fejét. A barátait, Áront meg Bencét, felismerem, a képernyőn nagy ablakban egy morcos férfi látszik. Magyaráz, aztán a gyerekek veszettül ütik a billentyűzetet. Bejön Mama, felszólít, ne zavarjam Herceget matekozás közben, úgyis talált nekem jobb mókát. Becibál a fürdőbe, és lezuhanyoz. A kutyáknál csak a vizet, jobban mondva a fürdést utálom jobban. Mert Herceg akváriumában nem zavar a víz, sőt, szívesen benyúlkáltam, hogy kihalásszam a narancssárga aranyhalakat. Elárulom, egy sincs aranyból, lehet, lekopott az aranyozás úszkálás közben. Ezért ne tessék engem se sikálni, még a végén elkopik a szőröm, és vizesen különben is úgy nézek ki, mint egy patkány.
A hajszárítózást megúszom, mert csenget a postás. Azt még gyorsan megnézem, mit hozott, mielőtt világgá megyek. Pár levelet ad Mamának, kit érdekel, semmi csomag valami nasival. Viszont eddig Rozsdára tettek szájkosarat, hogy meg ne harapja a postást, most meg a postás érkezik szájkosárban. Talán megcsócsálta a szomszéd Irénke nénit? Nem tanakodom sokáig, gyorsan felmászom a gardróbszekrény tetejére, ahonnan le sem jövök egész nap, még kajával sem tudnak leédesgetni. Hogyisne, tudom, mi jön fürdés után, a berregő, forró vacak és a kefe.
A fésülést nem úszom meg, persze, mert ráadásul a tegnapi heverészéstől úgy nézek ki, mint az őrült tudós a Herceg filmjében. Akinek a fehér haja mindig égnek mered, az összes szál egyenként, és mindenféle masinákat talál fel, amivel a jövőbe lehet utazni. Vagy nem. Érdekes, még mindig mindenki itthon van, pedig senki sem tűnik betegnek. Herceg továbbra sem játszik velem, de nem is lustálkodik, csak püföli a klaviatúrát. Szóval, hagyom magam kifésülni, talán ennyivel megúszom mára a zaklatást. Hát nem, Mama takarító üzemmódba kapcsol, leszedi a függönyöket a nappaliban, megpucolja az ablakokat, és elrángatja a bútorokat a helyéről. A kanapé ülőpárnái között megtalálja az ínséges időkre eltett, felhalmozott elemózsiakészletem. Jó, lehet kicsit túlzásokba estem, mert nincs szükségem harminchárom légyre, két csontra, meg egy félig megrágott parízeres zsemlére. De a szomszéd Irénke néni is hazacipelt tegnapelőtt egy családi méretű vécépapírkupacot, ami legalább huszonnégy gurigából áll. A családja egy személyes, szóval mi csak felkészültünk rendesen.
Miután Mama tegnap kitakarította a nappalit, ma meg Herceg szobáját is, mindenhonnan elűz, mivel szerinte tavasz lévén éppen vedlek, és mindenhova hullatom a szőröm. Állandóan utánam járkál, elkerget a kedvenc foteljeimből, nem hagy szunyókálni a perzsaszőnyegen, szőrlabdákat dugdos az orrom alá, ami szerinte az én bundámból estek ki. Szerintem meg lehet, az övéből, ami a gardróbszekrényben lóg, és csak karácsonykor meg bálba veszi fel. A végén már csak a fürdő padlóján alhatok majd?! Azt hiszem, a karantént a kutyáknál és a fürdésnél is jobban utálom.

Szerkesztette: Németh Eszter

Dina Odess: Játék (ойыншық)

Bódi Kati: Doboz (қорап)

Хенриетт Сөч: Менің ойнағым келеді

Суретші: Агнеш Холас-Гейтси

Негізгі сөздер: дос, ашу, аспан (barát, dühös, ég)

Мұндай жағдай бұрын-соңды болған емес! Сағат қоңырауы қанша шырылдаса да Ханзада досымның оянар түрі жоқ. Жаттығудан кешіксе басына бәле болады ғой! Жаттықтырушы оны шеңбер бойымен жүгіртіп қойса қатты ашуланатын болады-ау... Мүмкін таңғы жаттығуды басқа күнге ауыстырған болар? Бірақ ол туралы кеше анасына ешнәрсе айтпап еді ғой. Қызық, анасы келіп неге оятпады екен? Қоңырау тағы безілдеді. Ол өшіре салды да қайтадан ұйқыға бас қойды. Тұрғысы келмей жатса демек сабақ жоқ, я болмаса бүгін бір мереке болғаны ғой. Ауырып қалды ма екен?. Олай болса анасы ендігі қолында термометрі, ыстық шайы мен ашты дәрісі бар, осы бөлмеде болар еді.