A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ízeltlábú. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ízeltlábú. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. augusztus 30., vasárnap

Átváltozás (Ecsédi Orsolya, Janisovszky Georgina és Krolikowki L. Lilian alkotásai)

 

Hajdú D. András fotója

Janisovszky Georgina fotogramja



Ecsédi Orsolya: Szárnyak

Teljes átalakulással csak rovarok
fejlődnek – a tankönyv szerint. De én tudom,
amit tudok. Ez itt most még nem én vagyok.
Nem teljesen. Aki azt hiszi, tévúton
jár, mint a fizika, ami szerint talán
a dongónak sem kéne tudni felszállni,
csak neki nem szóltak, így csinálja lazán.
Nekem szóltak. Sokszor. Ezért már akárki
magyaráz, nem számít. Tudom, amit tudok.
Díszes burokban rejtőzöm, csipkeszálból
és mosolyból szőttem, hogy békén hagyjatok,
míg bent a szárnyaim növesztem. Ha százszor
ismétlitek el, miért nem sikerülhet,
én százszor felelem: a tankönyv, a tanár,
a Wikipédia, a teljes internet,
a suli, az influenszer médiasztár,
a lexikon és a Discovery Channel,
plusz a szüleim egytől-egyig tévednek.
Én tudom, amit tudok. Érvelnem se kell
nektek, hitetlen ólomcsipke-lényeknek,
úgyis látjátok majd saját szemetekkel,
olyan biztosan, mint ahogy a Föld forog.
A vállaim bizseregnek minden reggel.
Én egy napon igenis repülni fogok.

 

Szerkesztette: Nagy Izabella


 

Krolokowski L. Lilian illusztrációja





2022. december 6., kedd

Majoros Nóra: A szomorú ház


 

– Ebből aztán elég! – kiáltott fel a 14-es számú ház egy szeles reggelen. – Sajttá lyuggattok! Olyan vagyok, mint egy pár zokni elveszett, lyukas fele!
– Most akkor sajt vagy zokni? – kekeckedett a padlásán lakó bagoly.
A 14-es számú, ütött-kopott házban nem lakott más, csak egerek, tücskök, poloskák, gyíkok, pókok, hangyák, molylepkék, a padlásán pedig denevérek és a kekeckedő bagoly. Ezek a lakók pedig rágtak, fúrtak, kapartak.
– Rátok fogok omlani, és nem lesz otthonotok – nyafogott a ház.
– Ne panaszkodj, hanem keress egy embert, aki kitakarít – javasolta a bagoly.
– Még csak az kéne! – cincogták az egerek. – Az emberek azonnal egérfogót tesznek mindenfelé, és nekünk nyekk!
– Meg szúnyogriasztót, molycsapdát, mindenmérget – tették hozzá a hangyák. – Miattuk költözött ide a boly. Itt végre nem lakik ember, és nyugtunk van.
A ház gondolkodni kezdett.
– A bagolynak igaza van – dünnyögte. – Kéne egy gazda, aki kitakarít. No, de azt mégsem szeretném, hogy mérgezze az állatokat! Hiszen mégiscsak ők a lakóim! Sehogy sem lesz ez jó…
A ház sírva fakadt. Az egerek rágta lyukakon, amelyeken eddig sípolva nyomult befelé a szél, most kifelé csordogáltak a könnyei, az utcán elindult egy csip-csup patakocska.
Arra járt egy kóbor kutya, és belelefetyelt.
– Brrr, ez sós! – fintorgott. – Vajon honnan jön a víz, ha nem esik az eső?

2022. december 5., hétfő

Bertóti Johanna: kutyamonológ


 

varjak, lepkék és bogarak,

jó nektek, mert szállni tudtok!

lent az élet olyan vacak,

a kóboreb folyton duzzog.


bárcsak volnék úri buldog,

akit nagyra tart gazdája,

babusgatja, és nem undok,

drágább senki nincs számára.


engem rúgnak. „szegény pára!” –

nem mondja ezt, ki goromba.

behúzódtam éjszakára

városszéli kis toronyba.

jön az álom, agyam tompa,

lassan fogynak fények, szavak,

s berepülnek az álmomba

varjak, lepkék és bogarak...




A Meseváros korábbi epizódjai itt érhetők el:
1. Köszöntő
2. Majoros Emma: Csippcsupp kalandjai
3. Takács Viktória: Szobafogság
4. Pongó Ákos: A legpirosabb ház
5. Nagy Izabella: Olyan kis pici, rózsaszín házikó


2020. november 29., vasárnap

Zaure Torekhan: Molli, a moly

 

Illusztráció: Rátkai Kornél


Kulcsszavak: barát, gyapjú, lepke (дос, жүн, көбелек)

A városban a rengeteg nagy, emeletes ház között megbújt egy pici, régi házikó. Ketten éltek benne: Akari anyó és Halom apó. Akari anyó legszívesebben a ház előtt üldögélt, zsörtölődött a szomszédokkal, és kéretlen tanácsokat osztogatott a járókelőknek. Halom apó régi holmikat gyűjtögetett a padláson. Mindent eltett, amire úgy gondolta, egyszer még jó lesz valamire.
Egy idő után a padlást elborították a kacatok: bice-bóca székek, karfatörött fotelek, portól fakó szőnyegek, hangjukvesztett rádiók, doboztévék, rozsdafoltos asztali lámpák. A legsötétebb, legtávolabbi sarokban pedig egy ódon szekrény állt. Újkorában ruhák laktak benne, most pókok és molylepkék.
Ennek a szekrénynek a középső polcán élt Molli, a molylepke. A szekrény legelőkelőbb polca volt ez, mert a sűrű por alatt Akari anyó pár régi selyemsálja és gyöngysora lapult, meg egy üvegcse parfüm, amit az anyó fiatal korában használt.

Ébredés után Molli mindennap alapos tisztálkodásba fogott, majd megnézte magát egy díszes púderdoboz tükrében. Megfésülte apró szőröcskéit, és leheletnyi francia parfümmel illatosította szárnyait.
Tökéletes lett a toalettje! Már szárnyalhatott is kedvenc cukrászdájába, hogy találkozzon legjobb molylepke barátnőjével. Nelli ugyanis minden reggel betért ide egy kis édességért. Molli ezen a napon is ott találta a szokásos asztaluknál.
– Jó reggelt, kedves Molli! Csodaszép napunk van, nemde? – üdvözölte Nelli a barátnőjét.
– Gyönyörű ez a nap, drága Nelli, gyönyörű – felelte Molli.
– Jöjjön, üljön csak le! Mit szól egy kis foszlós kalácshoz, csokoládés piskótához és cukormázas fánkhoz ma reggel? Hozzá pedig egy csésze tejes teát ajánlok.
– Nagyon kedves, Nelli, de hiszen tudja, hogy én nem eszem ilyen dolgokat. Reggelire inkább zabpelyhet fogyasztok, meg görög salátát roppanós uborkával és paradicsommal. Ettől leszek fitt, a fogaim pedig épek. Higgye el nekem, jobb egészségesen élni, mint édességekkel tömnie magát!
– Jaj, Molli, kegyed olyan, mint Akari anyó! De hát én fiatal vagyok, tökéletesen jól érzem magam a bőrömben, úgyhogy inkább élvezem az élet édes pillanatait! – mondta Nelli, és nagyot harapott a kalácsból.
– Maga tudja, kedvesem. No de nem vagyok én az ellensége, hogy jó képet vágjak ehhez! Nem lehet elég korán kezdeni az egészséges életmódot, és ehhez a táplálkozás a kulcs. Ha így folytatja, fogatlan, vén moly lesz magából! – ráncolta a homlokát Molli.
Nelli rá sem hederített. Felfalt egy fánkot, aztán porcukrot szórt a kalácsszeletre, és azt is elfogyasztotta.
Aztán egy reggel, amikor Molli ismét a cukrászdába repült, hiába kereste barátját a szokásos asztalnál, nem találta sehol. Pedig tudta, hogy a falánk Nelli biztosan nem hagyná ki a reggelit. Molli rosszat sejtett, és elindult, hogy megkeresse barátnője lakását.
Nelli az ódon szekrény legfelső polcán lakott. A lyukas kalapok és gyapjúgallérok között akkora volt a forgalom, mint egy autópályán. Súlyos terhekkel megrakodva futkostak a felnőttek, a gyerekek pedig fociztak, ahol csak tudtak. Molli el sem fért a nagy tolongásban. Udvariasan köszöntötte hát a polc lakóit, és megkérdezte, merre lakik Nelli. Végül egy termetes moly azt javasolta, keresse meg a kesztyűket. Molli ide-oda kanyargott a cérna- és bőrkesztyűk között, aztán az ötödik kanyarban megtalálta Nelli házát. Molli bekopogott a csupalyuk ház ajtaján, de senki sem felelt. Megdobta egy porszemnyi kaviccsal az ablakot, de továbbra sem válaszolt senki. Már-már elindult hazafelé, amikor a kesztyű második emeletén kinyílt egy ablak és kikukucskált rajta Nelli. Az arca törülközőbe volt bugyolálva, a homloka felduzzadt, a szeme bevörösödött.
– Nahát, Molli, maga av? – kérdezte.
– Jaj, Nelli, úgy aggódtam magáért! Nem jött reggel a cukrászdába. Tán csak nincs valami baj?
– Ki kellett húvni a fogamat, éf még mindig hafogat a fejem – panaszkodott Nelli, és a homlokára szorította a borogatást.
– Mondtam én, hogy sok lesz az édesség – sopánkodott Molli, és aggódva nézett a barátnőjére.
– Bivony hallgatnom kellett volna magára – súgta szomorúan Nelli.
– Ha bármire szüksége van, én itt vagyok, segítek – mondta Molli.
– Molli, maga codálatof barát, köfönöm! Ha elmúlik a fejfájáf, menjünk el újra a cukráfdába, éf együnk egy kif cokoládéf pifkótát, tejjel – mondta Nelli, és halványan elmosolyodott.
– Nelli, maga reménytelen eset! – felelte Molli, és egymásra nevettek.

Fordította: Majoros Nóra. Szerkesztette: Fodor Veronika


Szoboszlay Eszter: Ház (үй)





2012. november 29., csütörtök

Tücskök és hangyák

Vendég leendő művészek: A gyöngyösi Kálváriaparti Általános Iskola harmadikos tanulói Aesopus meséjét alakították képregénnyé



Czövek Antónia















Czövek Mónika















Gyánti Barnabás
















Horvát-Varga Dániel
















Palkovics Petra
















Török Nikoletta











2012. május 30., szerda

Miklya Zsolt: Csereszínek

Cserebori fényes gombszemét
nem tőlem örökölte.
Pedig az enyém is fényes,
sokáig össze is tévesztettek
minket a szemünk alapján.

Láttál már barna szemet?
Azt hiszed, elég azt mondani
valamire, hogy barna?
Ha valami gesztenyebarna vagy
mogyoróbarna, az nem ugyanaz.
És az se mindegy, vad vagy szelíd.
Mármint a gesztenye.
A mogyoróra meg könnyen
azt mondanád, hogy sárga.
Mint a cserebogár.
Pedig a cserebogár se sárga,
csak világosabb a szelídgesztenyénél.
Mégse mogyoróbarna.
Hanem cserebogárbarna.
De ezt nehéz kimondani,
ezért terjedt el róla, hogy sárga.
Bori ezt is megoldotta
a mogyoróra emlékeztető szemével.
Estefelé valami zirregő-zurrogó
röpködő valami akadt a hajába.
Csak egy kicsit sikított.
Aztán a kezére tette,
és a szemébe nézett.
Nahát! – sóhajtotta.
Nem szomorúan,
inkább csodálkozva.
Micsoda szép szemed van!
Cseréljünk.sz
A cserebogár megállt egy pillanatra.
Alighanem értette a boribeszédet.
El is gondolkodott az ajánlaton,
megemelte cserebogárbarna szárnyfedőit.
Mennyivel egyszerűbb lenne kimondani,
hogy boribarna – gondolta.
Összedörzsölte seprős szarvacskáit.
Jól van, cseréljünk.

Cserebori fényes gombszemét
nem tőlem örökölte.
Cserélte.
Azóta boribarna mifelénk
a cserebogár szárnya.
(Még hogy sárga?!)
Azóta cserebarna nálunk
a Bori szeme.
Sötétebb, mint a vadgesztenye.
Majdnem fekete.

Forrás: http://ideiglenes.wordpress.com/2010/07/20/majusi-keleti-cserebogar 


















2012. május 25., péntek

Majoros Nóra: A kis bogár és a szürke szamár

Egy zsúfolásig teli utazóládával érkezett a kis bogár a tanyára. Kábán szédelgett a tűző
napfényben, míg el nem nyelte az istálló ablaka. Apró cirpeléssel huppant a földre, és
majdnem fél percig nyugton maradt. Ennyi kellett ahhoz, hogy bogárszeme előtt kitisztuljon
a sötétség. A jászol előtt nagy, szürke állat állt. A kis bogár megrázta lábacskáit egyenként és
ízenként, majd egyenesen az állat orrára repült, hogy megnézze.
− Én vagyok a kis bogár. Te ki vagy?
− A szomorú szürke szamár vagyok.

2012. május 16., szerda

Mészöly Ágnes: Titokbogár

A szalámis kenyerembe
Fogadok, hogy nem mondod meg
Mit tartok a tenyerembe.

Csiklandós kis bogár, barna,
Hat lába van, seprűs szarva.
Nincs piros pöttyös kabátja,
A napfénynek nem barátja.
Amikor az este jön, ő
Akkor bújik inkább elő.
És ilyenkor fenn cikázik,
Napközben csak lustul, mászik.
Nos tehát? Szabad a gazda?
Ne félj, nem teszem hajadba!
Tartsd szépen a tenyered,
Vagy rakj bele egy levelet,
És azon majd…

Miféle lány! Nohát, sikít, elszalad,
Csak ezért mert meglátott egy
ici-pici
csere-bere
bogarat…

2012. május 8., kedd

Ovlachi Aliz: Hangyacsata (rövidített, cimborásított verzió)

Péterke édesanyja minden reggel hatkor kel. Magára kap valamit, hogy a reggeli fáradtságban ne kelljen dideregnie, majd a konyhában reggelit készít.
Péterke minden reggel kakaót reggelizik, keksszel. Nem is tudna már talán mást reggelizni, annyira megszokta.
Egyik reggel a konyhában hangyák tömege lepte el az estéről ottmaradt mosatlant. A szorgos kis fekete sereg fáradhatatlanul mosogatta, pucolta az evőeszközöket, tányérokat, bögréket, és cipelték a nehéz morzsákat a boly felé. Egyik sem tűnt kedvetlennek, vagy fáradtnak, inkább lelkesen és vidáman dolgoztak.
Péterke édesanyja elhatározta, hogy csapdát állít a hívatlan takarítóbrigádnak. Bement egy száz forintos boltba (újabban úgy hívják: kétszázötven forintos bolt), és vett egy nagy csomó hangyacsapdát.  A hangyacsapdákat gondosan elhelyezte a konyhában, fürdőszobában, WC-ben, ahol a hangyák tapasztalata szerint leggyakrabban szoktak előfordulni. Még a hangyák vonulási útvonalát is igyekezett megfejteni, mert azt olvasta valahol, hogy oda kell helyezni a csapdákat.