 |
| (c)Bódi Kati |
Matuzikné Amál berendezi az új lakást
Apuka, meglett a gyűrűje, itt találtam a krokodilos vázában. Kicsit nyomott, mint maga, nem lehet semmire se használni, csak dísznek jó, de legalább megvan. És meglett a kékpöttyös bögre is tegnapelőtt, ezt még nem is mondtam, látja, mit tesz az emlékezet? Az hát, az, amelyiket a piacon vette, az a szép kékpöttyös, beesett a szekrény alá. Majd abban szolgálom fel magának a teát, ha meglesz az új lakás.
Tudja, apuka, hogy elegem van már ebből a házból, járni az egérfogók között meg tapasztani a falat kéthetente. És a boltban se történik semmi, mindig ugyanazok a vevők, ugyanazok a szállítófiúk, ráadásul mindegyik nős, kikérdeztem már őket ezerszer. Ide egy Matuzik Jani forma ember még véletlenül se teszi be a lábát, még kutya meg gyerek se, azok is csak a bolt előtt kergetik egymást a sok öregasszony között, hogy nincs jobb dolguk a randa vénasszonyoknak se, azokat is ott eszi a fene egész nap, kifogják a vevőkört a bolt előtt az olcsó tojással meg a dáliákkal. Bezzeg a megyeszékhelyen fotocellás a boltajtó, ha a közelébe merészkedik valaki, egyből nyílik, mert ott nincsen ám kilincs, tárul ki magától, pontosan, mint a mennyország.
Ha eladjuk ezt a házat, apuka, alapjaiban lesz megreformálva az életünk. Felköltözünk a megyeszékhelyre, ketten veszünk egy másfél szobásat, első emeletit, hogy maga is fel bírjon menni. Veszünk fel kölcsönt – hitelre –, az most a divat, azt kell csinálni, ezt mondják a boltban is a vevők, különben zuhanunk le a szociális létrán, mint a pinty, éppen ahogy apuka mesélte, amikor lement a műsor tévében. Létra vagy háló, nem mindegy? A lényeg, hogy már elgondoltam, hogyan lesz. A folyosó kék lesz, de nem akármilyen kék, hanem királykék. A sarokban egy nagy váza lesz, az is kék, de az nem királykék, hanem nagyon kék. Lesz benne három hatalmas műanyag napraforgó. Lesz egy előszobafalam, az is kék. Szemben a fürdőszoba, mert az is lesz, az megint királykék. Jobbra a vécé, narancssárga, de nagyon-nagyon narancssárga, mert azt hallottam, hogy a narancssárga jót tesz a gyomornak, és mivel apuka eléggé gyomros, meg amúgy is sok időt tölt a vécén, kell a narancssárga. A konyha is kék lesz, a konyhaszekrény pedig napsárga. Jaj, apuka, nemcsak színek lesznek, a többi az úgy marad, visszük az ágyat, nem kell túlzsúfolni. És lesz külön hálószobám is, abban egy óriási ágy, skandináv típusú, fenyő, és egy nagy komód, az is fenyő, tükörrel, a falon meg pálmafás plakát kék tengerrel, sárga homokkal, forró homokkal, annyira forró, hogy égeti majd a talpát, apuka.
Aztán meg, amikor ez mind meglesz, szépen férjhez megyek, de nem ám akárkihez, hanem a Matuzik Janihoz. Mert akkor már el fog venni, bizony, apuka, nagyon is el fog venni, ne nevessen. És maga se fog többet Amálozni, majd szépen hozzászokik, hogy Matuzikné Amál, ha akar valamit, mert különben nem kap. Munka után meg kijárunk gombászni a Jánossal, gondolom, csak van ott a környéken valami erdő. Gombát szedünk, de nem mindegy, milyen gombát, hanem csiperkegombát. Hétvégén ejtőernyővel ugrunk, sárkányrepülőzünk, aztán meg az erdőben akarok aludni egyedül, már nem úgy, hogy egyedül, hanem hogy a Matuzik Janival. Nyáron elmegyünk búvárkodni, mert a Matuzik Jani búvárkodik, le szokott menni a tóra, és én még úgyse búvárkodtam. Lessük a sok halat a vízben, aztán meg, estefelé, a hullócsillagot, mert hullócsillagot se láttam még soha életemben, pedig tavaly is kinn álltam egész augusztusban, aztán mégse jöttek. Maga hőlégballonozni akar? Ne szóljon már bele megint az életembe, apuka! Az hiányozna még, hőlégballon, amikor járni se igen tud.
Na, amikor ez megvolt, megszületik a gyerek, a Lacika. Úgy hívják majd, hogy Matuzik Lacika. Jár szépen óvodába, iskolába, ahogy illik, és ha felnő, elmegy számítástechnikát tanulni, mert a megyeszékhelyen van számítástechnika iskola is. Én meg délutánonként elmesélek neki mindent, ami itt történt, meg ami a boltban, mesélek neki mindennap egy-egy esetet, hogy mondja csak szépen tovább a megyeszékhelyi népeknek, milyen is volt itt minekünk. Közben meg elmegyek a regressziós emberhez, aki megcsinál velem egy regressziós hipnózist, hogy visszamenjek az összes előző életembe, mindbe, ami volt, ebbe is, hogy megtudjam végre, mit csesztem el olyan nagyon, hogy még mindig itt kell éljek magával, apuka.
