A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Sonja Danowski. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Sonja Danowski. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. május 6., kedd

Sonja Danowski − Sopotnik Zoltán: A szomorító zsinór



A Slampos utca végén volt a bokor. Mindenki csak így emlegette: a bokor, még a színsárkányok is, pedig ha ők így beszélnek valakiről vagy valamiről, annak komoly oka van. Természetfeletti és titkos. Akkora volt a bokor, mint egy háromszobás lakás, igazi ismeretlen növény, a nevét nem lehetett megjegyezni: három perc után elfelejtette a leghíresebb emlékezőbajnok is. Az egész Slampos utca tele volt csodával és csudával is, de ettől a helytől tartott mindenki, még Suta alezredes is, pedig belőle már kétszer kiszippantották a szeretetet a röglények. A bokor-lakásban egy kislány lakott, Akác. Legalábbis így tudta mindenki. Bemenni vagy kijönni nem látta ugyan senki, de hogy ő lakott benne, az amolyan íratlan szabálynak számított. Mint a mágikus vérvonal, olyannak. Akác olyan nyelven beszélt, amit nem ismertek még a mágusok sem, de még csak szavakat sem tudtak megfejteni belőle, mégis megértette mindenki, akit megszólított. Mindig nagyon kedves és mosolygós volt, a tekintete alján mégis, akár egy vékony zsinór, volt valami szomorú. Ott feszült, igen, ez a legjobb szó. Akadt olyan nap is, amikor a nyaka köré tekeredett, mint egy sál, olyankor mintha nem is kislány lett volna, hanem valami megregulázott angyal, esetleg istennő.
Sonja Danowski, német művész illusztrációja
Két állat is kísérgette, egy nagytestű, izgalmas tekintetű kutya és egy zöld papagáj, aki folyton azt a zsinórt csipkedte Akác nyakán. De ha nem lett volna elég a furcsából, a kutya úgy rikoltozott, mint egy madár, a papagáj pedig ugatott.