Antal Judit: Karácsonykor
Hópihe csöndje száll a világra,
Pislog a gyertya ünnepi lángja.
Cseppen a cseppje csendben a szélén,
Csordul a létnek vészmeredélyén.
Méz viaszából moccan a lelkem,
Csillagokat szór, füstruha lebben.
Gyorsul a lépte, perdül a táncba,
Rázza a felhőt, úgy szaporázza.
